Idézetek az emberekről

oldal 17

„Mindenki tisztában van azzal a súlyos és fenyegető helyzettel, amiben az emberi társadalom van, de csak néhányan cselekednek helyesen.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Az ember igazi értékét úgy lehet meghatározni, hogy megvizsgáljuk, mily mértékben és milyen értelemben tudta Énjétől felszabadítani magát.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A természet szépsége nem maradt hatás nélkül a régiekre sem. Cic[ero] (De nat.) egy gyönyörű helyet tartott fel Arisztotelészből, hol ez a természet szépségéből az istenség tételének meggyőződését következteti. Hésziodosz a telet írja le. Homér többször írja le a természet egyes tüneményeit, s így Pindar, Theokrit a görögök, Vergil, Tibull, Horác, Cicero, Lucretius sat. a rómaiak között; de a régiek munkáiban a természet leírása mindég csak mellékes dolog, a fő mindég s mindenütt az ember marad, s mint Pindar Tavaszi ditirambusában, miután a tavaszt, s az égnek oszlopát, Etnát röviden leírta, Hierón, a szürakuzai tirannosz dicséretéhez s a görögöknek a perzsák elleni győzelmeinek magasztalásához siet, úgy tettek a többiek.”

Eötvös József (1813–1871) magyar jogász, író, az MTA tagja és elnöke, országgyűlési képviselő

„A dolgok tényleg megváltoztak itt, Hollywoodban. Az emberek már nem rajonganak annyira a fehér porral telt borítékokért.”

Jay Leno (1950) amerikai humorista

„Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.”

Dale Carnegie (1888–1955)

„Embert keresek.”

Szinópéi Diogenész (-404–-322 i.e.) ókori görög cinikus filozófus

„Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (…) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!"”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Az igazság kutatása egyrészt nehéz, másrészt könnyű. Jele ennek, hogy bár senki nem ragadhatja azt meg méltóképen, nem is tévesztheti el teljesen, hanem kiki tud valami helyeset mondani. S ha így az egyes ember semmivel vagy csak nagyon kevéssel járul is hozzá az igazsághoz, valamennyiök összefogásából mégis egy csomó tudás születik meg.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„Az embernek meg kell fizetnie a rögeszméi árát.”

Stephen King A rémkoppantók

„Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.”

Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író, költő

„Ha egy olyan istenség hitéről vagy eszméjéről van szó, akit csak hatalma emel az ember fölé, és az akaratának való teljes behódolást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel kényszeríti ki; és ha ennek alapján az ember csupán a jutalom reményében vagy a büntetéstől félve kényszerből teszi meg a jót, ami gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz cselekedettől, ami ellen különben a legcsekélyebb kifogása sem lenne; ebben az esetben nincs semmiféle erény vagy jóság.”

Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófja (1671–1713)

„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.”

Simone de Beauvoir könyv A második nem

„… az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért.”

Jean-Paul Sartre (1905–1980) francia dráma- és regényíró

„A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.”

Anton Pavlovics Csehov (1860–1904) orosz író, drámaíró, orvos

„Titkárnőként az ember odafigyel arra, hogy a főnöke mi iránt érdeklődik. Mondjuk például zene, vallás, filozófia vagy esetleg építészet. De nem, az embernek az az érzése támadt, hogy Keitel csakis és kifejezetten katona.
Hilda Haenichen, Keitel titkárnője”

Wilhelm Keitel (1882–1946) Második világháborús német katonai főparancsnok

„Az az ember, aki a pénzt szereti, szemét, gyűlöletes fajzat. Az, aki nem tud bánni vele, bolond. Nem kell gyűlölnöd, elég, ha sajnálod.”

Stephen King könyv Végítélet

„Minden élő ember és állat iránt mutatott kedvesség jutalomra talál.”

Mohamed (570–632) Arab politikai vezető és az iszlám alapítója

„…csak az én jó istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.”

Móricz Zsigmond (1879–1942) magyar író, újságíró, szerkesztő

„A természet fortélyossága lépten-nyomon kijátssza az érzékek és az értelem fortélyosságát, úgyhogy bolond időtöltés volna mind a sok szép elmélkedés, emberi okoskodás, vitatkozás, ha nem akadna, aki felhivja erre a figyelmet.”

Francis Bacon (1561–1626) brit filozófus, államférfi

„A megismerés már nem öncél számomra. Szolgálattá vált. Emberek szolgálatává… És ebben áll az én eretnekségem az egyetem íratlan törvényeivel szemben.”

Franz Rosenzweig (1886–1929)

„Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?”

Ancsel Éva (1927–1993) magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár, az MTA tagja

„Egy bárány élete nem értéktelenebb egy emberénél.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„…az emberek félelmükben vagy gyűlölettől vezettetve támadnak.”

Niccolò Machiavelli (1469–1527) olasz író, filozófus, politikus

„Alighogy az ember megszokott és megszeretett valahol, már sürgeti egy hang, hogy keljen fel, és menjen tovább.”

Charlotte Brontë (1816–1855) angol költő, író

„Képtelen vagyok megbarátkozni a megtérés eszméjével.(…) Ez egy hiba, amely talán a világ béke iránti törekvéseinek legnagyobb akadálya… Miért akarna egy keresztény egy hindut megtéríteni? Miért ne lenne elégedett azzal, hogy a hindu egy jó, vagy hívő ember?”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Az orvostudomány az embert megszabadítja a test betegségeitől, a filozófia megszabadítja a lelket a szenvedélyektől.”

Démokritosz ókori görög atomista filozófus

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

Plutarkhosz (46–127) ókori görög életrajzíró

„A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged. Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége.”

George Carlin (1937–2008)

„9. A személyek joga szempontjából a legfőbb felosztás, hogy minden ember vagy szabad, vagy rabszolga.”

Gaius

„A háború mindennek atyja, mindennek királya, és egyeseket isteneknek tüntetett fel, másokat embereknek, egyeseket szolgákká tett, másokat szabadokká. fr. 53 = Hippolütosz ref. IX 9, 4)”

Hérakleitosz (-535)

„A lelkem mélyén szakadatlan vitában állok Istennel, hogy hogyan engedhet meg olyan olyan szörnyűségeket, mint a háború. Az erőszak ellenességem majdhogynem tehetetlennek tűnik. De a mindennapos vita után megkapom a választ, hogy sem Isten, sem az erőszak ellenesség nem tehetetlen. A tehetetlenség az emberben van. Folytatnom kell, a hitem elvesztése nélkül, még ha tönkre is megyek közben.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Az ember szakáccsá válik, de pecsenyesütőnek születik.”

Anthelme Brillat-Savarin (1755–1826) francia jogász és politikus

„Egy műveletlen ember számára igen hasznos idézetgyűjteményeket olvasgatni.”

Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt

„Az az ember sorsa, hogy ne azt csinálja, amit szeretne, hanem amit lehet.”

Móra Ferenc (1879–1934) író, újságíró, muzeológus, történész, régész, a „tiszteletbeli makai"

„Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az ember életének megnemesítése, a pusztán fizikai létezésből való kiemelése és az egyén elvezetése a szabadsághoz.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„… a világ és minden teremtményének célja az ember.”

Johannes Kepler (1571–1630) német matematikus, csillagász és optikus

„Az az ember, akinek meg kell számolnod a lábait, hogy biztosan nem öszvér-e?”

P. G. Wodehouse (1881–1975) angol író

„Bárhová mégy is, akkor is az urak kezébe vagy. Úr mindenütt van, a szegény ember csak az urakból élhet. Bárha iparra mennél is, akkor is feletted van a mester, afelett meg az adószedő urak. Meg akiktől munkát kap a mester. azok is mind csak urak.”

Móricz Zsigmond (1879–1942) magyar író, újságíró, szerkesztő

„Az író a szellem embere, és nem állhat egy olyan forradalom szolgálatába, amely szellem nélkül való, sőt szellem-ellenes… [A tömeg] …megunta, hogy egy elit-réteg vezesse és magának akarja megszerezni a vezetést. Éppen ezért gyűlöl mindent, ami elit, ami magasabb rendű nála, gyűlöli, tehát elsősorban a szellemet. Ez a tömeg eleve gyanakvással fogadna mindenkit, aki szabatos, világos, élvezetes stílusban tudja kifejezni magát. Ösztönösen ellenségének érzi az intellektuális embert, és ha valaha hatalomra kerül, ki fogja irtani. (…)”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész

„Mindig is több akartam lenni, mint egy bokszoló. Több mint egy háromszoros nehézsúlyú világbajnok. A hírnevemet és az arcomat akartam használni arra, hogy segítsem a felemelkedést, és inspiráljam az embereket, legyenek bárhol a világon.”

Muhammad Ali (1942–2016) olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó

„Miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevetni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.”

Ottlik Géza (1912–1990) magyar író, műfordító

„De a történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerűen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínűséggel az lesz.”

Darren Shan (1972) ír származású, angolul alkotó író

„Aki kételkedik, olyan, mint a lekötözött ember: egy tapodtat sem tud tovább haladni.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„Így van ez a lélekkel nem rendelkezõ dolgok esetén is: némelyik valóban ezüstbõl vagy aranyból készült, másokról csak az érzékeink sugallják ezt, például a bádogból készült dolgok ezüstnek tûnnek, vagy a sárga fémbõl készültek aranynak. Ugyanígy, néha valódi az érvelés és a cáfolat, néha pedig nem, és csak a tapasztalatlanságunk mutatatja õket valódinak, mivel a tapasztalatlanok csak távolabbról tudják szemlélni ezeket a dolgokat. […] Hiszen lehetetlen egy beszélgetésben a tárgyalt dolgokat szerepeltetni, hanem ehelyett a neveiket mint szimbólumokat kell használnunk, és feltételezzük, hogy ami a nevek között következik, az a dolgok között is következik; ugyanúgy, mint ahogy a számítások eredményeit is a számolótáblák alapján tételezzük fel. De a nevek és a dolgok esete nem azonos. Hiszen a nevek végesek, és így van ez a lehetséges kifejezések összességével is, míg a dolgok száma végtelen. Elkerülhetetlen ezért, hogy több jelentése legyen ugyanannak a névnek. […] A vitákban azok, akik nincsenek eléggé tisztában a nevek erejével, elvétik mind saját érveiket, mind másokét. Így aztán, és számos késõbb említendõ okból is, léteznek valódinak látszó, ám hamis érvek és cáfolatok. Márpedig néhány embernek jobban megéri, hogy bölcsnek tûnjék annak ellenére, hogy valójában nem az; mint hogy valójában bölcs legyen annak látszata nélkül. Hiszen a szofista tudománya abban áll, hogy bölcsességet színleljen valódi alap nélkül, és a szofista pénzt keres látszó és valótlan bölcsessége segítségével.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„Rákent isteneinkre Homérosz Hésziodosszal
minden olyant, ami gáncs vagy szégyen az emberi nemnél:
lopni, paráználkodni, s amellett csalni is egymást.”

Kolophóni Xenophanész (-570–-475 i.e.) ógörög filozófus

„Az ember az önmagában való elmélyedés bizonyos fokánál rábukkan Isten megismerésére.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Gondoljuk csak meg: harminc vagy negyven évszázad küzdelmének és felvilágosodásának az az eredménye, hogy a földön élő háromszázmillió embert vagy harminc zsarnoknak szolgáltatta ki.”

Chamfort (1741–1794) francia író

„Valamennyi ismert és néven nevezhető, fontosnak vélt dolgon kívül még mi minden hiányozhat az embernek, s hogy a nyomorúságnak még másféle, elképzelhetetlen rétegei is léteznek.”

Ottlik Géza (1912–1990) magyar író, műfordító

„A legtermékenyebb viták nem a szabályos megszervezett szemináriumok, hanem olyan emberek előre át nem gondolt eszmecseréi, akik történetesen beszélgetni kezdenek arról, ami foglalkoztatja őket.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„Nem voltam gonosz. Néha arra van szükség, hogy az ember harcoljon. Vannak helyzetek, amikor félre kell hajítania a nemesebb eszményeket, és be kell A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.”

Darren Shan (1972) ír származású, angolul alkotó író

„…a hisztéria is rák az emberen, a bánat rág az emberen…”

József Attila (1905–1937) költő

„Jókor szokjál e gondolathoz; s társaságban született ember nem önmagáé.”

Kölcsey Ferenc (1790–1838) magyar költő, politikus és nyelvújító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja

„Ábrahám, a kiválasztott barát, hűségesnek találtatott abban, hogy Isten szavaira figyelmes volt. Engedelmessége következtében hagyta el földjét, rokonságát és atyai házát… Hűsége és vendégszeretete következtében adatott neki fia öregségében, és az engedelmessége folytán még ezt is áldozatul ajánlotta fel az egyik hegyen az Istennek, mégpedig azon, amelyet ő mutatott meg neki.
Vendégszeretete és istenfélelme következtében menekült ki Lót Szodomából, arról a vidékről, mely körülötte mindenütt tűz és kénkövek általi pusztulásra ítéltetett; és ezzel jelét adta az Uralkodó, hogy a benne remélőket nem fogja magukra hagyni, míg azokat, akik a neki járó engedelmességet elhagyták, kínokra és gyötrelmekre fogja juttatni. Ennek felesége pedig, noha együtt vándorolt ki férjével, de másképpen gondolkodott az engedelmességről, és nem élt egyetértésben vele, intő jelül állíttatott fel azzal, hogy sóoszlop lett belőle egészen a mostani napokig…
Hite és vendégszeretete következtében menekült meg Ráháb, a parázna asszony is.
Mi pedig, akik az ő osztályrésze vagyunk, tegyük meg mindazt, ami a megszentelődésünkhöz tartozik. Meneküljünk a rágalmazásoktól, az alávaló és tisztátalan kapcsolatoktól, a részegeskedéstől és az újdonságok hajhászásától, az utálatos vágyaktól, az undorító házasságtöréstől és az utálatos gőgtől. "Az Isten ugyanis" - mint ő mondja -, "a kevélyeknek ellenáll, az alázatosnak pedig kegyelmét adja" (vö. 1Pét 5,5). Azokhoz kapcsolódjunk, akik megkapták Isten kegyelmét; öltsük magunkra alázatos lelkülettel az egyetértést, legyünk önmegtartóztatóak, de távol álljon tőlünk mindenféle pusmogás vagy rágalom. A tetteinkben bizonyuljunk igazaknak, és ne a szavainkban. Jótetteinkről mások tegyenek tanúságot, ahogy ezt megadták atyáinknak, akik valóban igazak voltak.
Kapcsolódjunk tehát az áldáshoz, és látni fogjuk, hogy melyek az áldás útjai. Idézzük csak vissza mindazt, ami kezdettől fogva történt. Kinek a kegyelméből nyert áldást atyánk, Ábrahám? Nemde a hit által cselekedte az igazat és az igazságosságot? Engedelmességében, mivelhogy ismerte a jövőt, szívesen ajánlotta fel Izsákot áldozatnak.
Mindannyian dicsőségre és nagyságra emelkedtek, de nem a saját erejükből, cselekedeteik vagy az igazsággal egyező tetteik következtében, hanem Isten akaratából. Mi is az ő akaratából lettünk kiválasztottak Jézus Krisztusban, nem mi juttattuk magunkat a megigazulásra, nem saját bölcsességünk, elmésségünk, istentiszteleteink vagy szívünk megszenteltségében véghezvitt cselekedeteink folytán, hanem hit által, amely által a mindenható Isten a világ kezdetétől fogva mindenkit megigazulttá tett, akinek legyen dicsőség örökkön örökké. Ámen.
Mit tegyünk tehát, testvéreim? Tartsuk távol magunkat a jócselekedetektől, és hagyjuk el a jót? Semmiképpen sem engedné meg az Uralkodónk, hogy ez bekövetkezzen; inkább igyekezzünk buzgón és készségesen mindenféle jócselekedeteket véghezvinni. Beláthatjuk azt is mindannyian, hogy jócselekedetekkel ékeskedett minden igaz ember, és maga az Úr is műveiben felékesítve találta örömét. Előttünk áll a példakép, sietve járuljunk az ő akaratához, teljes erőnkből tegyük az igazságosság műveit!
Aki jól munkálkodik, jó lelkülettel veszi át munkájáért kenyerét; a hanyag és lusta, alig mer munkáltatójára nézni. Mindenképpen szükséges, hogy készségesek legyünk a jót megtenni, mert minden az Istentől származik. Ő ugyanis előre megmondotta nekünk: "Íme az Úr, a bére szeme előtt van, hogy mindenkinek megadja azt, cselekedeteinek megfelelően" (vö. Iz 40,10).”

Római Szent Kelemen 1. századi püspök, ókeresztény író

„Nincs a sikernek olyan receptje, amely mindenki számára megfelelő lenne. Hiszen nem vagyunk egyformák. De mert az ember értelmes lény, minél jobban érti élete szerkezetét, annál közelebb kerül a boldogsághoz. Végső célja az, hogy önismerete fokához mérten, kifejezze önmagát.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„Az emberek - úgy látom - azért szerencsétlenek, mert mióta sokan vannak, minduntalan akad egy, aki a többinek meg akarja mutatni a túlvilági, avagy a földi boldogsághoz vezető utat.”

Lénárd Sándor (1910–1972) magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus

„Állítom nektek, ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Kijöttem a szabad emberek börtönéből a rab emberek országába.”

Fáy Aladár (1898–1963) magyar festő, grafikus, képzőművész tanár

„Soha ne mondd meg az embereknek, hogy hogyan tegyék a dolgukat! Mondd el nekik, hogy mit kell csinálni és meg fognak lepni téged a találékonyságukkal.”

George Patton (1885–1945) amerikai tábornok

„Martin tiszteletes ezerszer elmondta, úgy sulykolta belé, mint valami helyesírási szabályt: épelméjű ember nem hisz istenben. Ezt nem mondhatod el a szószékről, mert a gyülekezet kikergetne a városból, de ez az igazság. Istennek semmi köze az ésszerűséghez; istennek a hithez, a bizalomhoz van köze.”

Stephen King könyv Rémület a sivatagban

„Bátorsággal minden elérhet az ember, ha jogos.”

Ludwig van Beethoven (1770–1827) német klasszicista zeneszerző

„Egy jó horgász mindent megtesz, hogy horgára olyan csalit tegyen, amit szeret a hal. Ez nem rossz tipp azok számára sem, akik sikeresek akarnak lenni az emberi kapcsolataikban!”

Napoleon Hill (1883–1970)

„Mikor vezetek és elmegyek egy baleset mellett és éppen látom, hogy valakit betesznek a mentőbe, akkor egy ideig másképp vezetek. Másképp vezetsz, megfontoltabban. Azt gondolom, hogy egy előadásnak, egy filmnek az a dolga, hogy egy ideig másképp menjek az utcán. Azt mondom, hogy jobb ember vagyok. Nyitottabb vagyok, empatikusabb vagyok.”

Rudolf Péter (1959) magyar színész

„Rájöttem, az ember mindig talál valamit, amiért hálás tud lenni.”

Stephen King könyv A rendcsinálók

„Én soha nem elvont fogalmakban, tézisekben vagy számokban gondolkodtam, hanem emberekben.”

Buzás Péter (1952) magyar politikus, országgyűlési képviselő, Makó város polgármestere

„Képzeljük el, hogy azt a feladatot kapjuk, hogy tervezzünk meg egy új éttermet. Ebben az étteremben marhasültet fogunk felszolgálni. És mivel marhasültet szolgálunk fel, a vendégeknek éles késekre lesz szüksége. És mivel a vendégeknél éles kések lesznek, lehet, hogy le fogják szúrni velük egymást. Emiatt az asztalok köré kerítést kell emelnünk. Rácsokra lesz szükség, hogy megvédjük egymástól az embereket, különben isten tudja, mit művelnek majd egymással azokkal az éles késekkel.

Ez nem jó ötlet. Nem így tervezünk éttermet, és nem így élünk a társadalom tagjaiként sem. Az a társadalom, amelyikben nincs meg a bizalom, gyanakvó és erőszakos társadalom lesz. Normális esetben gondolkodás nélkül leülünk valaki mellé, akinél éles kés van, mivel megbízunk benne. És igen, néha tényleg előfordul, hogy az éttermekben megőrülnek emberek és leszúrják egymást. De ezt akkor is elfogadjuk valahogy, mert az viszont nagyon is jó dolog, hogy elmehetek és leülhetek valahova anélkül, hogy azon kéne aggódnom, mikor szúr le valaki. És nem azért, mert nincsenek rácsok, hanem mert valójában jók az emberek.

A Wikipédiánál mindig is az volt a filozófiánk, hogy a lehető leggyengébb biztonsági módszereket alkalmazzuk. Nem zárunk le semmit, hacsak nem elkerülhetetlen.”

Jimmy Wales (1966) amerikai internetes vállalkozó, a Wikipédia társalapítója

„Amit titkol az ember, arról nem beszél. De más dolgokról talán többet is mond a kelleténél.”

Agatha Christie (1890–1976)

„Ahhoz hogy az embernek lelke legyen, ízlésének kell lennie.”

Anthelme Brillat-Savarin (1755–1826) francia jogász és politikus

„… az ember nem arra született, hogy legyőzzék… Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

Ernest Hemingway (1899–1961) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró

„A bölcs embernek nincs szüksége tanácsra, a bolond meg úgysem fogadja meg.”

Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász

„A legkevésbé hiábavaló műveket azok az emberek alkották, akik a legjobban látják minden dolgok hiábavalóságát.”

Anatole France (1844–1924)

„Minden emberi tehetség két alkotóelemből áll: türelemből és időből. A tehetséges embereknek erős az akaratuk, és keveset alszanak.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró

„A nyomor nem emberi dimenzió.”

Coluche (1944–1986) francia színész, humorista

„Amikor tisztességes és jó emberek – szilárd jellemű emberek – összefognak egy nagy cél érdekében, amelyért lelkesednek, és amelyért készek bevetni energiáikat, az eredmény lélegzetelállító lehet.”

Napoleon Hill (1883–1970)

„Az ember sose tudhatja, mit vesznek a fejükbe a nők. (…) Hogy milyen bolondságokra képesek.”

Agatha Christie (1890–1976)

„Tom halott ember volt abban a pillanatban, amikor Mayella Ewell kinyitotta a száját és sikoltozott.”

Harper Lee könyv Ne bántsátok a feketerigót!

„Emlékszem, láttam egy embert, aki otthagyta az operai lányokat, mert úgy találta, hogy éppannyi a hamisság bennük, mint a tisztességes nőkben.”

Chamfort (1741–1794) francia író

„Az emberi társadalmak magasztos alapja a kapzsiság és a kegyetlenség.”

Anatole France (1844–1924)

„Az emberi természetben a viszálykodásnak három fő okát találhatjuk: először a versengést, másodszor a bizalmatlanságot, harmadszor pedig a dicsvágyat.
Leviatán”

Thomas Hobbes (1588–1679) angol filozófus

„A sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy az embernek esze legyen.”

Hérakleitosz (-535)

„Ki nem tett meg mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem lészen. Ki pedig emberi s polgári kötelességeit híven teljesíté, az önérzésen boldog lehet, de lészen-e valósággal? azaz lészen-e általánosan? más kérdés.”

Kölcsey Ferenc (1790–1838) magyar költő, politikus és nyelvújító, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja

„Műveletlen emberek és rendek megelégszenek határozatlan képzetekkel.”

Georg Hegel (1770–1831) német filozófus, egyetemi tanár

„Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni.”

Jean Vanier (1928–2019)

„Az ember eleven húsába, legmélyebb valójába hasító ellentmondás a szubjektivitás-objektivitás ellentéte. Kétségbeejtő alapvetés. A szubjektum-objektum reláció, vagyis a tudat és annak tárgya a filozófiai gondolkodás kiindulópontja. Képzeljük el, hogy a világot egyetlen tárgyra redukáljuk. Ha nem volna senki, akiben e tárgy léte tudatosulna, akkor a tárgy nem is létezne. A tudat mindenen felül áll, ő a legvégső instancia, tudatában vagyok gondolataimnak, testemnek, érzéseimnek, tapasztalataimnak, ezért számomra mindez létező.”

Witold Gombrowicz (1904–1969) lengyel író

„Az embernek vagy jónak kell lennie, vagy a jót kell utánoznia.”

Démokritosz ókori görög atomista filozófus

„Felmérések szerint az emberek 9%-a lemondana a szexről a tévézés kedvéért. A maradék 91% már lemondott.”

Jay Leno (1950) amerikai humorista

„Azt hiszem, hogy a vallástalanság idején olyan fajta emberek a leginkább kicsapongók, akik a vallási uralom idején fanatikus hitbuzgók lettek volna.”

Bartók Béla (1881–1945) magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, egyetemi tanár

„Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn.”

Gustave Flaubert (1821–1880) francia író

„…13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért "örültem", hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem: ugy tettek volna velem, mint én a mamával, amikor a klinikán feküdt csontig lesoványodva / nem ettem meg az ételt, ami ott volt kihűlve az éjjeli szekrényén…”

József Attila (1905–1937) költő

„Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.
[…] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„gondolkodás és okfejtés, szigorúan az emberi félreértés határain és korlátain belül.”

Ambrose Bierce (1842–1914)

„Az emberi állat, mivoltából ítélve, nem lehet erényes, ha nincs valamiféle elferdülése.”

Anatole France (1844–1924)

„Én sem hazudtam soha az embereknek. (CNN interjú, 2006. szeptember 23.)”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

„A hajókkal sosincs baj. Csak az emberekkel, akik rajtuk vannak!”

Joseph Conrad (1857–1924) lengyel születésű angol regényíró

„…nyugodj meg, a gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bizik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban bízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott neki…”

József Attila (1905–1937) költő

„Hitler birodalmi kancellárrá emelésével Ön rászabadította a szent német hazára minden idők legnagyobb demagógját. Azt jövendölöm, hogy ez az aljas ember a mélységbe taszítja a Birodalmat és mérhetetlen csapás lesz majd népünkre. Az eljövendő generációk még a sírjában is átkozzák majd Önt ezért.”

Erich Ludendorff (1865–1937)

„Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.”

Lénárd Sándor (1910–1972) magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus

„Az a lelki adottság, hogy mindenfajta élmény mély hatást vált ki belőlünk, a legérzelmesebb és legnemesebb természetű emberben is állhatatlanságot és amolyan csalárdságfélét szül. Nagy igazság az, hogy a leggyengédebb kapcsolatok nem a legmegbízhatóbbak.”

Anatole France (1844–1924)

„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

C. S. Lewis (1898–1963) ír író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója