Idézetek Istenről
Idézetek gyűjteménye a isten témáról .
Kapcsolódó témákTeljesen 228 idézet isten, szűrés:
„Isten úgy akarta, hogy az ember tekintete legyen az egyetlen dolog, amit nem tud elrejteni.“
— Id. Alexandre Dumas francia író, költő, drámaíró (1802–1870) 1802 - 1870
„Az ima döntő eleme a győzelemnek. A háborúkat azok nyerik, akiknek sikerült máshonnan, az egekből, a láthatatlan világ rejtélyes erőit bevonzani és támogatásukat megszerezni. E rejtélyes erők a halottak lelkei, az őseink lelkei, akik egyszer, hozzánk hasonlóan, a porhüvelyhez, a barázdákhoz voltak kötve, akik a haza védelmében haltak meg, akik az életük emléke által és általunk, a fiaik, unokáik, dédunokáik által még mindig ide kötődnek. De a holtak lelkei fölött ott van Isten. Amint ezen erőket sikerült bevonzani, tekintélyes erőt képeznek, megvédenek minket, bátorságot, akaratot adnak nekünk, a győzelemhez szükséges összes összetevőt, amelyek által nyerni tudunk. Pánikot és terrort keltenek az ellenségben, megbénítják a tevékenységét. Végsősorban a győzelmek nemcsak az anyagi előkészítésen múlnak, a hadviselők anyagi erőin, hanem ama erőn, amely megszerzi a spirituális erők támogatását. A becsületes és erkölcsös tettek, valamint a buzgó, ismételt segítségül hívásuk, szertartás és közösségi ima keretében, ilyen erőket vonzanak be.“
— Corneliu Zelea Codreanu 1899 - 1938
Légionáriusaimnak: A Vasgárda (1936), Politika, Vallás
„Az égben Isten vezet egy Nagy Könyvet, amelyben minden matematikai probléma elegáns megoldása megtalálható.“
— Erdős Pál magyar matematikus, az MTA tagja 1913 - 1996
Forrás: Citatum - Erdős Pál idézetek http://citatum.hu/szerzo/Erd%F5s_P%E1l
„Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával nehányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…! Nagy hangon, szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat, de a szeme még így is kifényesedett tőlük. Aztán lehajtotta a fejét, inge ujját végighúzta az orrán, és fölállt. Fölmarkolta kalapját is a padról. – Na, én megyek. Az asszony elkomolyodva állt a bölcsőmellett, és nézte Birtalant. – De ha az ember – szólalt meg lassan –, de ha az ember mindég csak puliszkát eszik, puliszkát és puliszkát… és a túró szagával is megelégszik… míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek, puliszka nélkül… akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni az ember…? Megmarad az a gyermeknek? Birtalan már fejére tette a kalapot, a puskát is a vállára vette, úgy állt ott. Nézte az asszonyt. – Aki mindég csak puliszkát eszik – felelte lassan, elgondolkodva, óvatosan –, mindég csak puliszkát, akarattal… s a túrót félreteszi.. annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet – legyintett hirtelen, és furcsán elmosolyodott, szomorúan is, gúnyosan is –, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Indult. Az asszony nem szólt utána. Nehány lépés után visszafordult még egyszer.“
— Wass Albert, könyv A funtineli boszorkány
Azt, bizony, meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutyafáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserűmorzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.
Idézetek műveiből, A funtineli boszorkány
„A misztikusok azt állítják, hogy az eszktázisban egy kerek szobát látnak, egyetlen hatalmas kerek könyvvel, amelynek egybefüggő gerince körben borítja a falat, ám vallomásuk gyanús, szavaik homályosak. Ez a kör alakú könyv: Isten.“
— Jorge Luis Borges, könyv Bábeli könyvtár
Elbeszélések, Bábeli könyvtár
„Ne fordulj el egy szegény embertől… ha csak egy fél datolyát tudsz is neki adni. Ha szereted a szegényt, és közel engeded őt… Isten is közel fog téged engedni a Feltámadás napján.“
— Mohamed Arab politikai vezető és az iszlám alapítója 570 - 632
Eredeti: Al-Tirmidhi, 1376. Hadith
„Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok, vagyok tehát Isten létezik.“
— René Descartes, Cogito ergo sum
Neki tulajdonított idézetek
Eredeti: Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est.
„Aztán a légionáriusok leírtak számos életelvet, melyeket én gyűjtöttem össze az Evangéliumokból vagy más írásokból. Ezek díszítették a falakat. Itt van pár: "Isten hordoz minket az Ő győztes harci szekerén." "Akárki nyer…én leszek az Istene." "Akinek nincs kardja, adja el a köpenyét és vegyen egyet." "Harcolj bátran a hitért." "Kerüld a testi gyönyört, mivel az megöli a lelket." "Légy éber." Ne pusztítsd el a benned lévő hőst." "Testvérek a szerencsében… ahogy a szerencsétlenségben." "Aki tudja hogyan kell meghalni, sosem lesz rabszolga."“
— Corneliu Zelea Codreanu 1899 - 1938
"Várom az anyaföld feltámadását és az árulók hordáinak megsemmisülését", stb.
Légionáriusaimnak: A Vasgárda (1936), Politika, A Légió
„…Isten szemében a dohányzás rendkívül helytelen, visszataszító és mocskos szokás; és, bár csak lépésről lépésre, de az egészségre is nagyon ártalmas. Hiábavaló pénzköltés és időpocsékolás, és aki beleesik, kiszolgáltatottjává válik egy ártalmas szokásnak.“
— Abdolbahá 1844 - 1921
Forrás: Szemelvények ‘Abdu’l-Bahá írásaiból http://www.bahai.hu/mediatar/bahai-irasok-szent-konyvek-szovegek/szemelvenyek-abdul-baha-irasaibol/, 21. szemelvény
