József Attila Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.
A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások eredményeként Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását. Franciaországi tanulmányai során ismerkedett meg François Villon költészetével, amely nagy hatással volt rá.
Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, és Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, és az ehhez társult rendszertelen életvezetése oda juttatta, hogy összeomlott az idegrendszere. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került, és szörnyethalt.
Mindössze harminckét évet élt, a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. A második világháború után a magyar szocialista költészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.
„Nem tudja, kérem, merre van a Lovag ucca?”
Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő, és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső.
„…az igaz, hogy önmagát nem csaphatja be az ember, de becsaphat másokat…”
Szabad–ötletek jegyzéke
Szabad–ötletek jegyzéke
Szabad–ötletek jegyzéke
