Idézetek a magányról

„A magány soha nem találtam helyesnek. Néha jó volt, de soha nem volt helyes.“

—  Charles Bukowski 1920 - 1994

„Féléves miniszterelnökként azt mondhatom, hogy ma Magyarországon nem elég erős a kritikai közélet, nem elég erős a kontroll, a magyar közélet az indokoltnál lényegesen nagyobb belenyugvással figyeli, ami történik. Az új Magyar Köztársaság alapító atyái nagyon tisztességes, erős, működőképes struktúrát hoztak létre, de ebben a struktúrában az élet és az azt meghatározó demokratikus ethosz, a hétköznapok demokráciája, a demokratikus viselkedésmód és kultúra nem egészséges. Ezernyi bajtól szenved. És ebben közös a felelősségünk.
Ebben az értelemben nincs magány, más értelemben viszont van. Abban az értelemben, hogy túlságosan erős velem szemben a megrendelő attitűd. Az ország megváltoztatására vonatkozó igényeket - még közületek is, önök közül is - nagyon sokan megrendelésként fogalmazzák meg: csináld meg, azért tartunk.
Nem az a baj, hogy ha - egyébként méltatlanul - mindenféléket egymás fejéhez vágnak a politikusok. Ezt ki lehet bírni. Nem muszáj politikusnak állni. Az a baj, hogy ezek a viták kikerülik a lényeget. Ezek a viták önmagáról a politikáról, a politika szereplőiről, az egymáshoz való viszonyukról, a felszínről, a fecsegésről szólnak, Magyarországról alig. S végképp nem szólnak az összefüggésekről.
„Ez elképesztő kihívást jelent a következő három évben az igazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális és munkanélküli-ellátás, a lakástámogatás és a családtámogatás területén. És e területek melyikéről tudjuk, hogy mit csináljunk vele? Egyikéről sem.”“

—  Gyurcsány Ferenc magyar politikus, közgazdász, pedagógus 1961

http://www.demos.hu/Sajto/Rolunk?&news_id=9&page=details

2005 április elseje, a DEMOS rendezvényén mondott beszéd
2004. november 30.

„Olvasám az ujságokban a hivatalos jelentést, hogy a magyar tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának. Ezen új rang nagyon genieroz. Ugy tetszik, mintha boldog magányomból kihurcolnának egy zajgó sokaság közé, hol ujjal fognak mutatni: "Íme a tudós!" Szegénységem büszkesége meg van alázva. A céhot és monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak kell lennem! Nem tudom kimagyarázni, miért van terhemre nekem ez a megtiszteltetés. Úgy tetszik, hogy ez által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s jusst ád a közönségnek tudós várakozásra. Minden fény és kijelentés ellensége a csendes örömeknek. [ … ] Ha el nem fogadom, hihetőleg gorombaságnak s kevélységnek veszik a választók s tudós bolondnak fognak tartani.“

—  Bölöni Farkas Sándor erdélyi író, műfordító, utazó, felfedező, művelődésszervező, az MTA tagja 1795 - 1842

1835. január 11.
Naplójából

„Nagyon fontos kihasználni a magányt.“

—  Thalía mexikói énekes-dalszövegíró, színésznő 1971

Es muy importante disfrutar de la soledad.
Ő mondta, Aranyköpések

„(…) volt valamije, ami ma már az emberek többségéből hiányzik. Volt szíve. S mert volt szíve, és azt az állatok felé nyitotta meg, sosem érezhetett csalódást, elhagyottságot, magányt – mert az efféle dolgokat csakis emberektől kaphatjuk. Állatoktól, főként kutyáktól: sohasem.“

—  Papp Olivér magyar író (1975–) 1975

Verőcei emlékeim - Kutyás Sanyi
Idézetek műveiből

„Látszólag csupa optimizmus a költemény „happy end”-je – de ez az optimizmus, ha jobban odafigyelünk, csak lemondó kiegyezés az Éjjel. A színjáték tele van látható derűvel és láthatatlan nyugtalansággal. Tarka tündérmese, de a mélyén ott reszket a félelem a magánytól és a sötétségtől. Olyan bájos elejétől végig, hogy az ember néha beleborzong. (II./203. o.)“

—  Bálint György magyar író, újságíró, kritikus, műfordító 1906 - 1943

A toronyőr visszapillant című könyből (I.–II. kötet)

„Ott, a Harmadik Torony alján megértettem mindent: nyugtalanságomat a vonatokon, a szállodákban, a vendéglőkben, a kirándulók közt, egész úton mindenütt, ahol mint magányosnak a kollektivitással, a boldog olasz kollektivitással kellett érintkeznem. A magányomat féltettem tőlük és az európai jövőtől, amit a számomra szimbolizáltak. A magányos boldogságomat féltettem az ő csordai boldogságuktól, mert ők az erősebbek. Ezt a boldogságot, amit itt érzek a Harmadik Torony alján, senkinek átadni nem tudom. Éppúgy, aminthogy senkinek és semminek, semmi államnak és semmi eszmének nem adhatom oda önmagam. (A Harmadik Torony)“

—  Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész 1901 - 1945

A harmadik torony

„Ha érzéketlen és kaján emberek vesznek körül, és nem akarnak hallgatni rád, borulj le előttük, és kérj bocsánatot tőlük, mert voltaképpen te is hibás vagy abban, hogy nem akarnak rád hallgatni. Ha pedig annyira megdühödtek, hogy szóba se állnak veled, hát szolgáld őket szótlanul, megalázkodva, és sohase veszíted el a reményedet. Ha meg mindenki magadra hagy, vagy erőszakkal elzavar, akkor egyedül maradva borulj le a földre, és könnyeiddel áztatva csókolgasd, és gyümölcsöt terem a föld a könnyeidtől, bár magányodban senki se látott. Higgy mindvégig, még ha az történne is, hogy mindenki eltévelyedik ezen a világon, és csak te maradsz hivőnek egyedül: akkor is hozd meg a magad áldozatát, és egyedül maradva is magasztald az Istent.“

—  Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író 1821 - 1881

Idézetek A Karamazov testvérek műből

„Ha valamiben biztos vagyok, ha maradt még valami, amire azt a komoly szót használhatom, hogy „szent hitem”, akkor az az irodalom elkerülhetetlen, emberileg örök voltában való hit. Hiszem, hogy a legtávolabbi időkben is, az új-zélandi utazón túl, aki oly sokatmondóan mereng a londoni Szent Pál-székesegyház romjain, a technikai utópiák gumiból és villamosságból készült boldogságán és a biológiai antiutópiák tojásból és palackból kitöltött boldogtalanságán messze túl, az utolsó emberig, aki valamilyen irodalmi formulában fogja elzokogni magányát az egyre érthetetlenebb csillagok alatt, mindig élni fog az a valami az emberben, amit, pars pro toto [részt mondva az egész helyett], úgy nevezünk, hogy Irodalom.“

—  Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész 1901 - 1945

Könyvek és ifjúság elégiája 1938. október; 156. o.
Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, III. kötet: Vegyes tárgyú írások
Forrás: Nyugat, 1938. 10. sz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00633/20276.htm

„Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.“

—  Jules Renard 1864 - 1910

Citátum

„A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám.“

—  Dag Hammarskjöld svéd diplomata, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2. főtitkára 1905 - 1961

Híresebb idézetei

„Pedig nem vágytam látomásra,
csak a magányra, soha másra.“

—  Juhász Ferenc (költő) magyar költő 1928 - 2015

Idézetek műveiből

„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.“

—  Simone de Beauvoir, könyv A második nem

A második nem, Budapest, Gondolat, 1969.

„És száll az idő, és száll az idő, és szállnak az évek, száz év, kétezer év, és zúgnak a távoli partok, zúgnak a kis meg a nagy kikötők, mert nagy a hír, ami hírlik: nincs Ilion csupakő peremén csak szürke ebeknek sokasága és senki kívülük. Járnak a szürke kutyák, hegyes orruk zöld holdra meresztik, hosszú sírással sírnak, mert senki a parton nincs kívülük, csak a csend meg a kő meg a por a magánnyal. És aki arra halad, hogy tudná, mit takar itt el, mit fed a por, miféle nyomot, két talp puha rajzát.“

—  Szabó Magda magyar író, költő, műfordító 1917 - 2007

A Pillanat

„Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér az ifjúságunk - újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba - mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S talán - ahogy egy szent nő mondta - a víz majd eloltja azt, amit a tűz írt.“

—  Paulo Coelho 1947

Híresebb idézetei

„Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.“

—  Halíl Dzsibrán 1883 - 1931

„Három fegyverünk van a szorongások ellen: a kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány.“

—  Popper Péter magyar pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár 1933 - 2010

„Az erdő hallgatag, szelíd magánya
A búsulóknak lesz vigasztalása.“

—  Reviczky Gyula magyar költő, író, műfordító 1855 - 1889

„A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.“

—  Weöres Sándor magyar költő, író, műfordító, könyvtáros, irodalomtudós 1913 - 1989