Idézetek a családról

„Az egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéret földjének megszerzését! Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”

Mindszenty József (1892–1975) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros

„Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.”

Sir Winston Churchill (1874–1965) Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt

„De a család mítosza élt, s ez a misztikus öntudat adott életerőt valamennyiünknek, akik cselekedeteinkkel a család meséjét színeztük. S korszakokban, mikor az emberiség nagy, közös mítosz nélkül kénytelen élni, különösen jelentős élményforrás a család miniatűr világtörténelme.”

Márai Sándor (1900–1989) magyar író, költő, újságíró

„A család jelenlegi kultuszát kiváltó legkényszerítőbb ok kétségkívül abban keresendő, hogy a bürokráciának szüksége van a kapcsolatok szilárd hierarchiájára, valamint a tekintély és a hatalom támpontjaként szolgáló negyven millió családi otthon által kordában tartott ifjúságra.”

Lev Davidovics Trockij (1879–1940) orosz marxista politikus

„A legtöbb magyar helységeinkben szégyennek tartják a menyecskék ha ők házasságuk első 4, sőt 10 évében szülnek, aztán a legegészségesebb és legerősb asszony is ritkán szül többet 2 gyermeknél…Sok menyecske szépségének fönntartása végett akadályozza titkon és bűnös módon a szülést, sokat pedig a szegénység visz arra, minthogy tudniillik, egy-egy fél telken sokszor 3-4 család is kénytelen elélni.”

Hölbling Miksa (1811–1901) magyar orvos, Baranya vármegye főorvosa

„A forradalom hősies kísérletet tett a posványos, ósdi „családi körnek”, e rutinos, fullasztó őskori intézménynek a megsemmisítésére, amelyben a dolgozó osztályok asszonyai gyermekkoruktól halálukig tartó kényszermunkára voltak ítélve. A forradalmárok elképzelése szerint a családot mint egy bezárt, kicsiny „vállalatot” a szociális közszolgátatások rendszere volt hivatva helyettesíteni: szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, éttermek, tisztítóvállalatok, orvosi rendelők, kórházak, sportszervezetek, mozik, színházak stb. A család gazdasági funkcióinak a szocialista társadalom által vállalt teljes átvétele, amely egy egész nemzedéket fon össze a szolidaritás és a kölcsönös segítség révén, lehetővé kellett tegye az asszony, és így a házaspár igazi felszabadulását az évszázados járom alól. Mindaddig, amíg ez a mű nem nyer befejezést, a negyven millió szovjet család nagy többsége a középkori erkölcsöknek, az asszony szolgaságának és hisztériájának, a gyermek mindennapos megaláztatásának, mind az egyik, mind a másik babonáinak a zsákmánya marad.”

Lev Davidovics Trockij (1879–1940) orosz marxista politikus

„Budapesten születtem, egy zsidó családban, amelynek anyai ága az erdélyi Kolozsvárról, az apai pedig a Balatonvidék délnyugati sarkából származik. Nagyszüleim még gyertyát gyújtottak a Sabbat beálltakor, péntek este, de nevüket már magyarosították, és természetes volt számukra, hogy a zsidóságot a vallásuknak, a hazájuknak pedig Magyarországot tekintsék. Anyai nagyszüleim a Holocaustban lelték halálukat, apai nagyszüleimet a Rákosi-féle kommunista hatalom pusztította el, amikor a zsidó aggok házát Budapestről az ország északi határvidékére kitelepítették. Úgy érzem, hogy e rövid családtörténet mintegy magában foglalja és szimbolizálja az ország legújabb kori szenvedéstörténetét. Engem mindez arra tanít, hogy a gyászban nemcsak keserűség, de rendkívüli erkölcsi tartalék is rejlik. Zsidónak lenni: szerintem ez ma újra elsősorban erkölcsi feladat. Ha a Holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogy ez tagadhatatlanul megtörtént –, célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist. Ez a vágyam inspirált mindent, amit valaha is létrehoztam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog, a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunántúl a nagybirtokok közepén épült s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. (I. fejezet, 7. oldal)”

Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja

„Amikor egy új életet kezdesz építeni valakivel, az válik múzsáddá. Ez lesz minden harc, minden szeretkezés, minden kedves és zavaró dolog, ami az adott személyhez köt. Emlékszem nekem már 17-18 évesen is volt egyféle rockzenész-attitűdöm, valószínüleg most gyűlölném, ha akkori önmagamat visszahallgatnám… De akkor az volt nekünk a rock and roll. Miután felnő az ember, családot alapít, közös életutat épít valakivel, minden megváltozik. Ez most az én rock and roll-om!”

Rob Thomas (1972)

„Elég volt abból, hogy a gyereket játsszuk, akinek azt mondták, hogy egy káposzta alatt találták és a végén már emlékszik is az életre a kertben és az életre ott, mielőtt a családba került.”

Samuel Beckett (1906–1989) ír költő, próza- és drámaíró

„Kétszázötvenezer főnyire becsülik történetiróink a honfoglaló magyarok számát: férfit, nőt, gyermeket együtt. Kétszázötvenezer főnyi nagy család tört át a vereczkei szoroson s huzódott le a Tisza mellé: itt kezdődik a honfoglalás, annak az áldott, szép földnek a megszerzése, melynek a neve ezer esztendő óta: Magyarország. Jöttek a tiszta magyar fajjal mindenféle keverék-népek is, különösen szlávok, többnyire kénytelen-kelletlenül, de bizonyára sokan önként, jókedvvel is. Amazokat a kényszerűség, emezeket a reménykedés füzte a honkereső magyarhoz: hátha ennek az elszánt, vitéz népnek a társaságában sorsuk jobbra fordul.”

Benedek Elek (1859–1929) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”

„Nehéz időket éltünk meg gyerekkorunkban. Egy család, távol az otthontól, Németországban. Sokat szenvedtek [a szüleim]. Sok volt a fájdalom, a harc közöttük.”

Tarkan Tevetoğlu (1972)

„Valamint tunyák általában a rácz férfiak, úgy szorgalmasok asszonyaik, kik sokszor kénytelenek az egész családot eltartani és ruházni.”

Hölbling Miksa (1811–1901) magyar orvos, Baranya vármegye főorvosa

„Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. […] Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege - egyetlen család.”

Seattle törzsfőnök (1786–1866)

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. (Ezekkel a szavakkal kezdődik az Anna Karenyina c. regénye.)”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család…”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„A dinnyén a természet intézkedése folytán azért vannak gerezdek, hogy a család asztalán felosztható legyen.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész

„A kommunizmus kísértete, melyről Marx beszélt, bejárta Latin-Amerikát is. De ugyanakkor a kizsákmányolók is kísértetként tüntettél fel a kizsákmányoltak előtt: rágalmazták a marxizmus-leninizmust, a hazával, a társadalommal, a szabadsággal, a családdal, az emberrel szemben álló ellenséges, idegen doktrínaként mutatták be. A burzsoák számára a haza, társdalom, szabadság, család, ember, mindig egyetlen szóban összefoglalható: magántulajdon.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.”

Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író, költő

„Ha király lennék minden flamandot Vallóniába és minden vallont Flandriába küldenék hat hónapra. Családban élnének és ez minden etnikai és nyelvi problémát gyorsan megoldana. Mert mindenkinek ugyanúgy fáj a foga, mindenki szereti az anyját, és mindenki szereti vagy utálja a spenótot. És ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.”

Jacques Brel (1929–1978) belga származású, francia nyelvű énekes-dalszerző

„Ha egy gyerek úgy megy el melletted, hogy majd' keresztüldöf a szemével, akkor beírathatod akárhány különórára: valamit elrontottál. Ha autóval viszed mindenhová, és nem tud a kortársaival kószálni, múmiát nevelsz belőle. De ha azt látom egy családban, hogy a gyerekek nevetnek, már nem is kérdezek semmit a nevelőtől, mert biztos, hogy jól csinálja.”

Böjte Csaba (1959) magyar katolikus pap, ferences szerzetes

„Nyíltságra, egyenességre van szükség. Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot, minden embert érinteni fog, de lesz eredménye.”

Bajnai Gordon (1968) magyar politikus

„Mivel a szemrehányás a családban a nagyapa kötelessége, az öreg csak a feladatát teljesítette, amikor mindenkit megállás nélkül szidott.”

Hvang Szunvon (1915–2000)

„Az eb szerfelett meggondolatlan szerzet. Fittyet hány rá, vajon igazad van-e vagy sem, milyen magasságokba kapaszkodtál fel az élet szamárlétráján, nem kérdi, gazdag vagy-e vagy szegény, buta vagy bölcs, bűnös vagy szent. bárhogy is forduljon azonban Fortuna kereke, akár jó, akár rossz hírnek örvendj, lehetsz köztiszteletben álló polgár vagy a család fekete báránya - ő akkor is ragaszkodik hozzád, a végsőkig védelmez - és az életét is odadobja érted.”

Jerome K. Jerome (1859–1927)

„A kígyó nem mindig rosszat jelent. Említettem, hogy a kutak, források vizét tisztántartja, de a család fennmaradását is biztosítja, azért nem pusztítják el a háztól sőt enni adnak neki sokhelyt. A kígyóban is az ősök lelke él a nép hite szerint s az születik újjá a gyerekben. […] A béka már inkább egyoldalúan a gonosz lélek szimbóluma. A moldvai csángók például megnézik, ha a béka bemegy a házba, nincs-e nyakában piros cérna. Ha meglelik a cérnát, "küldött béká"-val van dolguk. A tűz fölé akasztják, s addig pirítják elevenen, míg csak meg nem jelenik, aki küldte. A béka helyett, vagy vele együtt ugyanis küldője szenved. Ilyenkor azután, ha meg nem verik, hangos szóval rábizonyítják a rontást: "kígyót, békát kiáltanak rá."”

Lükő Gábor (1909–2001) magyar néprajzkutató, szociálpszichológus

„Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára, aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet. Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét. Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy - azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a misztériumra mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához. Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott jegyesi válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet a teremtményeivel meg akar valósítani. Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.
II. János Pál pápa levele a nőkhöz”

II. János Pál pápa (1920–2005) a római katolikus egyház 264. pápája

„A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (…) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.”

Paulo Coelho (1947)

„Ha a nemes családok eredetét kutatjuk, vagy semmi nemeset nem találunk, vagy éppen ellenkezőleg azt kell látnunk, hogy kevés az olyan nemes család, amelyik eredetét nem valamely gyalázatnak köszönheti.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész

„A keleti szél vitte a Banks család házába Mary Poppinst nevelőnőnek, ahol Banks papa és Banks mama, a szakácsnő, a szobalány és a négy gyerek: Jane, a legidősebb, az öccse, Michael és a még gőgicsélő ikrek, John és Barbara lakott. Az új nevelőnő teljesen megváltoztatta a család, és a gyerekek addig meglehetősen egyhangú életét.”

A csudálatos Mary (1899–1996) ausztrál írónő

„Csalárd ajkuk csókját orcámra nyomták,
kináltak engem szőlőnek levével,
s közben testem méreggel teliték el –
ezt tette vélem a család s rokonság.”

Heinrich Heine (1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró

„A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Az a kötelék, amely összeköti az igazi családot, nem a vér, hanem a tisztelet és az öröm. Ritkán nőnek fel egy család tagjai ugyanazon tető alatt.”

Richard Bach (1936) amerikai író

„A kutya a családi életet tükrözi. Ki látott már élénk kutyát egy komor családban, vagy szomorú kutyát egy boldogban? Vicsorgó embereknek vicsorgó kutyáik vannak, veszélyes embereknek pedig veszélyesek.”

Conan Doyle (1859–1930) skót író

„A barátságot tartják a jellem legkeményebb próbájának. Azt gondoljuk, könnyű hűségesnek lenni egy olyan családhoz és klánhoz, amelynek vére a saját ereinkben folyik.”

Charles Alexander Eastman (1858–1939)

„A barátságok a család, amelyet mi teremtünk - nem pedig az, amelyet örökölünk. Mindig is olyan ember voltam, akinek a barátság, a választott kötelék ugyanolyan fontos, mint a család.”

Salman Rushdie (1947) indiai születésű brit író, 1947-

„A nagyi a híradót nézi a tévében, a gyerek a telefont nyomogatja, az egyik szülő ezt a sorozatot nézi, a másik meg azt a sorozatot, és a szolgáltatók különböző demográfiákat céloznak azzal, hogy kit mi köt le. Eltűnni látszik az a fajta élmény, hogy a család együtt nézzen valamit, és legyen egy olyan produkció, ami mindenkinek ad valamit, amit aztán családilag meg lehet beszélni. Akkor lennék a legboldogabb, ha A besúgó ezt valahogy visszahozná, és generációk néznék együtt.”

Szentgyörgyi Bálint (1992)

„A nők a férfiakéval egyenlő méltósággal rendelkeznek, és főleg mi, keresztények tudjuk, hogy ugyannak a testnek a tagjai vagyunk, melynek feje Krisztus és ez teszi egyenrangúvá a két nem kapcsolatát. Isten előtt – ahogy Szent Pál mondja – nincsenek sem szolgák, sem szabadok: mind Krisztus tagjai vagyunk. Sajnos a társadalomba nem ment át teljesen ez az üzenet, főként a család válsága miatt.”

Jean-Louis Tauran (1943–2018)