Kertész Imre idézet

„Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés.
Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom.
Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.“

Forrás: FAZ.NET :: Frankfurter Allgemeine :: Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit“ http://www.faz.net/s/RubCC21B04EE95145B3AC877C874FB1B611/Doc~E35E07A2386484A4FB463C1691216561B~ATpl~Ecommon~Scontent.html elérve: 2008-11-03

„…megszólalt annyira ismerõs hangja: Auschwitzról beszélt és szóról szóra ugyanazt mondta, amit én mondtam Berlinben, a minapi köszönőbeszédemben. - Pilinszky mélységes katolikusságát ugyanúgy nem fogadja el a hivatalos - az egyházi - katolicizmus, mint ahogyan azt is visszautasítja, hogy tudomásul vegye Auschwitzot. De úgy látszik, aki vallásosan éli meg Auschwitzot - s hogyan másként is lehetne megélni?“

ugyanarra a gondolatra jut.
Eredeti: Pilinszkyről

„Milyen lehet olyan környezetben élni, ahol befogad egy kultúra, ahol igényt tartanak a létezésemre? Egyszer mégiscsak ki kellene próbálni.“

reakciója a „kétségbeesett magyar ideológiára”

„Abból a szempontból tényleg lehetetlen nyelv a magyar, hogy nem foglalja magában a nemeket. Olyan ez néha, mintha egy sűrű titokra ügyelne. Mint a vígjátékoknak az a bizonyos rezonőrje, a bizalmas barát, a harmadik, aki jól ismeri a szeretõk titkát, de mélyen hallgat, amíg csak a körülmények szóra nem bírják.“

Forrás: Élet és Irodalom, 2001/51-52. szám http://es.fullnet.hu/015152/proza1.htm. Letöltve: 2008.11.03.

„Kafka mellett Nietzsche olykor egy durva német baromnak tűnik. (Gályanapló)“

„Antiszemitizmus nélkül ugyan miféle identitása is lenne annak, aki szakadatlanul a maga specifikusan magyar identitásával van elfoglalva?“

Valaki más: a változás krónikája, Budapest, 1997.
reakciója a „kétségbeesett magyar ideológiára”

„…figyelembe véve tíz év fejleményeit, amióta Magyarország szabad és, úgymond, demokratikus állam, s amely tíz év során még inkább bezártak a „zsidóság” ketrecébe (a műveimmel együtt): mindennek fényében többé semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett „magyarsággal”, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával…„egy nemzet vezetõ értelmiségi elitje” erre az irrealitásra alapozza helyzet- és valóságismeretét, nemzeti és történelmi tudatát…“

eakciója a „kétségbeesett magyar ideológiára”

„Budapesten születtem, egy zsidó családban, amelynek anyai ága az erdélyi Kolozsvárról, az apai pedig a Balatonvidék délnyugati sarkából származik. Nagyszüleim még gyertyát gyújtottak a Sabbat beálltakor, péntek este, de nevüket már magyarosították, és természetes volt számukra, hogy a zsidóságot a vallásuknak, a hazájuknak pedig Magyarországot tekintsék. Anyai nagyszüleim a Holocaustban lelték halálukat, apai nagyszüleimet a Rákosi-féle kommunista hatalom pusztította el, amikor a zsidó aggok házát Budapestről az ország északi határvidékére kitelepítették. Úgy érzem, hogy e rövid családtörténet mintegy magában foglalja és szimbolizálja az ország legújabb kori szenvedéstörténetét. Engem mindez arra tanít, hogy a gyászban nemcsak keserűség, de rendkívüli erkölcsi tartalék is rejlik. Zsidónak lenni: szerintem ez ma újra elsősorban erkölcsi feladat. Ha a Holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogy ez tagadhatatlanul megtörtént –, célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist. Ez a vágyam inspirált mindent, amit valaha is létrehoztam.“

Forrás: Kertész Imre – Koltai Lajos: Sorstalanság – Oktatási segédanyag a film iskolai feldolgozásához – Készítette Fenyő D. György http://www.intercom.hu/honlapok/sorstalansag/study_guide.doc Letöltve: 2008.11.03.

„Aki a holokauszt előtt antiszemita volt, az potenciális gyilkos, aki utána, az manifeszt gyilkos.“

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.“

„Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.
[…] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.“

„A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük. El kellene menni valahová, nagyon messzire innen. Nem fogom megtenni.“

Valaki más: a változás krónikája, Budapest, 1997.

„Man, when reduced to nothing, or in other words a survivor, is not tragic but comic, because he has no fate.“

Liquidation (2003)

„Auschwitz, I told her, appears to me in the image of a father; yes, the two terms, Auschwitz, and father, resonate the same echoes in me, and if the observation is that God is an exalted father, then God, too is revealed to me in the image of Auschwitz.“

— Imre Kertész, könyv Kaddish for an Unborn Child

Kaddish for a Child Not Born (1990)

„Anyone who wants something else is Jewish.“

Forrás: Detective Story (2008), p. 13.

„I live and occasionally I look up at the glorious air or the clouds into which I keep digging my grave with my pen, diligently, like a forced laborer, whom they order every day to dig deeper with his spade…“

— Imre Kertész, könyv Kaddish for an Unborn Child

Kaddish for a Child Not Born (1990)

„I have felt that some sort of awful shame is attached to my name and that I have somehow brought this shame along from somewhere I have never been, and that I have carried this sin as my sin even though I have never committed it; this sin pursues me all my life, which life is undoubtedly not my own even thought I live it, I suffer from it die of it.“

— Imre Kertész, könyv Kaddish for an Unborn Child

Kaddish for a Child Not Born (1990)

„Survivors represent a separate species, just like an animal species.“

Liquidation (2003)
Kontextus: Survivors represent a separate species, just like an animal species. We are all survivors, that is what determines our perverse and degenerate mental world. Auschwitz.

„Once you have started, the only way back is to go forward.“