Idézetek a napról

„Aki a kilencvenes éveket nem Ke￾let-Európa volt szocialista országaiban töltötte, elképzelni semtudja, milyen óriási lehetőségek nyíltak meg néhány jól informált, vállalkozó kedvű, és többnyire igencsak gátlástalan ember számára. A korábban állami kézben lévő vállalatok, gyárak, földek privatizációja, valamint kétes ingatlanügyek, és pénzügyi machinációk révén a bankszámlájuk szinte egyik napról a másikra hatalmasra
duzzadt, tekintélyes vállalkozókká léptek elő, és ha öltönyt húztak, már bejáratosak is lettek az európai szalonokba. A határok megnyíltak, a kereskedelmi lehetőségek kibővültek, a tőke szabadon áramolhatott, nem különben a fekete pénzek.”

„Ha úgy akarsz ragyogni, mint a nap, akkor előbb úgy kell égned, mint a nap.”

„Régóta egyedül vagyok, csak azt szeretném tudni, hogy gondolsz-e rám. Elfogy az idő, és csak arra vágyom, hogy tudjam, hogy mellettem lennél-e. A napon, mikor meghalok, sírnál-e ?”

„Tudom, hogy néha nehéznek tűnik az élet, de emlékezz egy dologra. Minden sötét éjszaka után fényes nap következik. Tehát nem számít, milyen nehéz, nyújtsd ki a mellkasod, tartsd felfelé a fejed és kezeld a dolgokat.”

„Jómódban légy bőkezű, balsorsban pedig hálás. Légy méltó embertársad bizalmára, sugárzó és barátságos arccal tekints rá. Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztető, a szűkölködők kiáltására válaszoló, ígéreted szentségének megtartója. Légy igazságos ítéletedben és megfontolt a beszédedben. Senkivel se bánj igazságtalanul és légy szelíd minden emberrel. Légy lámpás a sötétben járónak, öröm a bánatosnak, tenger a szomjazónak, kikötő az elfáradtnak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatának. Minden cselekedetedet tisztesség és becsületesség jellemezze. Légy otthon az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek. Légy a vaknak szem és vezérlő fény a tévelygő lába előtt. Az igazság orcájának légy ékessége, a hűség koronája, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazságosság seregeinek címere, az erkölcs láthatárán fénylő égitest, harmat az emberi szív talajának, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltján, drágakő a bölcsesség fejékén, sugárzó fény nemzedéked láthatárán, gyümölcs az alázat fáján.”

„Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.”

„Nem ismerjük föl azokat a napokat, amelyek megváltoztatják az életünket.”

„Az életed két legfontosabb napja a születésnapod és a nap, amikor rájössz, hogy miért születtél meg.”

„Kevésbé lehetetlen dolog a napot átfogni, egy csillagot megragadni, a szúnyoggal elefántot elnyelni, mint az örökkévalóság minden kérdését kivétel nélkül megérteni.”

„Április 1: az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi háromszázhatvannégy napján.”

„Valamennyi osztály közül, amely napjainkban a burzsoáziával szemben áll, csakis a proletariátus valóban forradalmi osztály. A többi osztály a nagyipar kifejlődésével lezüllik és elpusztul, a proletariátus a nagyipar legsajátabb terméke.”

„Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga egy nap a gúlát a pokolba hordja, S megérzi már, hogy ember maga is!”

„Azon a napon, amikor eltemette feleségét, az emberi érzés utolsó szikrája is kiveszett belőle. Lelkét eltöltötte a kimondhatatlanul gonosz indulat, amit még kegyetlen apja kezdett kisgyerek korában beléoltani. Tulajdon szegénységre kárhoztatott sorsa iránt közömbössé vált, és az egyre ritkábban jelentkező erkölcsi megfontolásokat éles kacajjal nyomta el. Kíméletlenné lett önmagával is, akárcsak minden más emberhez is.”

„Krisztus olyan folyó, amely sosem szárad ki; Nap, amely nem ismer fogyatkozást. Ő minden mindenekben, de Ő mindig több, mint minden.”

„Hogyan gondolhatok a holnapra, a doktori értekezésre, a doktorrá avatásra és minden más semmiségre, amikor az Úr még a mai napot sem ígérte meg számomra és még kevésbé a jövőt? Minden erőmmel azt kell tennem, amit a jó Isten vár tőlem minden pillanatban, a jövő gondját pedig rá kell hagynom.”

„Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.”

„Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.”

„Ha a mindennap tudunk mosolyogni, ha boldogok és békések tudunk lenni, az nemcsak nekünk hanem mindenkinek a hasznára válik. Ha igazán tudjuk hogyan éljünk, akkor a napunkat egy mosollyal kezdjük. A mosoly megerősíti az elhatározásunkat, hogy boldogan és békében éljünk. Az igaz mosoly forrása az éber elme.”

„Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél.”

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,
lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,
ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,
mint füstölőket, a liliomkelyheket.
Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,
elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,
s tartja oltárait a szűz habok felett.
…
Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.
A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,
hiába zúg: marad lényednek lényege:
a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.
Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,
bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,
egy férfi homlokán ha látja lángodat.
…
Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,
alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,
te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földeden
az ember csak utas, nem, mi megilleti,
királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?
Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,
szívem a szenvedők fenségét szereti.”

„A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.”

„Minden nap, amelyen legalább egyszer nem táncoltunk, egy elvesztegetett nap.”

„Ha azért sírsz, mert a nap elment az életedből, könnyeid megakadályozzák, hogy meglásd a csillagokat.”

„Az állandó kedvesség sok mindent elérhet. Ahogy a nap elolvasztja a jeget, a kedvesség elpárologtatja a félreértéseket, a bizalmatlanságot és az ellenségeskedést.”

„Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó meggyőződés, hogy nincs hová mennem. A saját bölcsességem és a körülöttem lévők bölcsessége elégtelennek tűnt azon a napon.”

„Életem folyása annyira egyhangú és alapjában véve nem túlságosan érdekes. Engem azonban mégsem kínoz az egyformasága. Csak azt sajnálom, hogy a napok túlságosan rövidek és nagyon gyorsan telnek. Az ember sohasem azt veszi észre, amit már elvégzett, csak az lebeg a szeme előtt, amit még tennie kell, és ha nem szeretné a munkáját, könnyen elveszthetné a kedvét.”

„Drága anyukám! Van egy örvendetes hírem. Most kaptam egy táviratot H. A. Lorentz-től, hogy az angol expedíciónak sikerült bizonyítani a fény elhajlását a nap közelében.”

„A nap lenyugvása után az utcalámpáké a dicsőség.”

„Már minden nap mosolyogva ébredek. Nincs több könny, sem fájdalom, mert szeretsz.”

„A pesszimista: a nap csak arra való, hogy kiköltse azokat a legyeket, amelyek véremet szívják.”

„Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni.”

„Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na…! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség!”

„A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint nyugalmas időkben. Az ádáz ellenségeskedés szívet tépő zűrzavarában, mikor a halálgépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki az emberiség testéből és sodornak bele az immár ötödik éve sötéten hömpölygő roppant halálfolyamba, amikor az emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángolásainak, erőfeszítéseinek, hősi és szent fölszabadulásainak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik napról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”

„Az író egy napon megtudja végzetét; de csak önmagától tudhatja meg. (340. oldal)”

„Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: hogy egy napon Alabama államban, ahol a kormányzó ma szünet nélkül csak a beavatkozásról és a hatálytalanításról beszél, megváltozik a helyzet, de úgy, hogy fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.”

„Egy-egy fiúval való kivételes bánásmód... egy-egy rosszul sikerült feleletem felett való viccelődése valamelyik tanárnak, amikor pedig igazán készültem, gombóccá gyűrte a feleletet a torkomban, és egyszerűen megnémultam. A végeredmény: szekunda vagy valami nyomorult félszekunda. Magam sem értettem magamat. Különösen a számtan lett végleges ellenségem, mert olyan kérdéseket sem tudtam megoldani, amelyeket pedig, ha magam voltam, fejből felírtam a táblára. Mindezeken felül pedig állandó zavaros és rémes álmokkal küzdve, néha csodálatosan szép, néha pedig borzongatóan fájdalmas orgonazúgást hallva, olyan melódiák zengtek a fülemben, amelyek borzalmasságukban is feledhetetlenül szépek voltak, és - nagyon ritkán és nagyon röviden - néha nappal is újra jelentkeztek. Mivel azonban általában rendesen viselkedtem, szüleim talán megnyugodtak, hogy majd csak lesz valahogy, és csak akkor döbbentek meg, amikor a félévi bizonyítványban latinból, földrajzból és számtanból megbuktam. Bizonyítvány-kiosztás után tócsát sírtam a zsebkendőmbe, és hazamenve a bizonyítványt beletettem a misekönyv vastagságú Családi levelező című könyvbe, amelynek állandó helye volt a szekrény tetején, a sarkon, és nemcsak szerelmes levelekkel, de különféle szükséges okmányok kiállításával, jogi tanácsokkal, sőt végrendeletekkel is foglalkozott.”

„Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz.”

„Keresd mindenben a középszerűséget, még a szépségben is. A kellem nem kopik el úgy, mint a szépség; annak belső élete van, s mindig megifjodik. Egy kellemes és jó asszony harminc év múlva is úgy fog tetszeni férjének, mint az első napon.”

„Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap.”

„Lassan eljár felettünk az idő. Mind rövidebbek lesznek a napok, s hosszabbak az éjszakák. A hold fénye lágy lesz majd és selymes, ha esténként feltekintünk a tiszta égboltra. Eljön az idő, mikor már semmi egyebet nem akarunk, mint melegséget otthon és kedves emlékeket, mielőtt eljön az éjfél mindnyájunk számára.”

„Most már tudom, hogy az ifjúság nem idővel lemérhető életszakasz, egyszerűen csak állapot, melynek kezdetét és végét nem lehet évszámokkal jelölni. Az ifjúság nem kezdődik a pubertással, s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem „viharos” életérzés, megtörténhet velünk, mikor nem is készültünk fel hozzá, s nem is várjuk különösebben. Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez. (316. oldal)”

„A napnak éppúgy 24 órája van, mint ahány sörösüveg egy ládában, vagy doboz sör egy kartonban. Ez nem lehet véletlen!”

„A régi barátok eltávoznak, új barátok érkeznek. Pont úgy, mint a napok. Egy régi nap elmúlik, egy új nap kezdődik. A lényeg, hogy értelmet adj neki: egy értelmes barát, vagy egy értelmes nap.”

„Sodoma 120 napja”

„Se szeri, se száma azoknak a módozatoknak, ahogyan az egyház napjainkban szükségtelen és meg nem érdemelt szenvedést ró emberek tömegeire azáltal, hogy görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit önkényes választása szerint erkölcsnek nevez.”

„Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.”

„Az amerikai imperialisták fokozzák háborújukat az ország déli része ellen. Ottani honfitársainkat ezernyi szenvedés sújtja az amerikaiak és Diem barbár uralma alatt. Nem múlik el nap, hogy e szörnyetegek ne zaklatnák razziákkal, ne pusztítanák terrorcselekményekkel, tömegmészárlással a lakosságot, ne gyújtanának fel falvakat, ne szórnának mérgeket a megművelt földekre, ne hurcolnák el honfitársainkat koncentrációs táborokba, ezekbe a „stratégiai falvak”-nak elkeresztelt pokolbugyrokba.”

„E napon befejezettnek nyilvánítjuk azokat a kicsinyes sérelmeket és hamis ígéreteket, a vádaskodásokat és elnyűtt dogmákat, amelyek túl hosszú ideje gúzsba kötötték a politikát.”

„Egy nap tízezer jószágot hoztunk Sierrába, és azt mondtuk a parasztoknak „Egyetek”. És a parasztok hosszú évek óta először, néhányan életükben először marhahúst ehettek.”

„Mögötted lesznek sokan, fogják a kezed gondolatban. Ha mégsem neked ragyog a nap, belül úgyis tudod. Aki igaz szívvel küzdött, nem kell fejet hajtania, mert övé a múlt, jelen és jövő, s minden igaz diadal.”

„Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.”

„A napok és hetek múltak, lassan tovaszálltak, mint apró porszemek az ablakon beszűrődő napfény szivárványos sugarában. Az Idő soha meg nem áll, forgat szépen lassan mindent, az egész hatalmas rendszert, amiben születünk, érzünk, élünk, sírunk, nevetünk és a végén, mikor már végre megértenénk ezt az egész játékot, ezt a nagy körforgást – elmegyünk…”

„Minden napodat úgy kell élned, mintha az utolsó lenne, mert egyszer igazad lesz.”

„A nap egyre járja útját kelettől nyugatig, a hold követi, jön egyik nap a másik után, és cseppet sem törődnek az életekkel, amelyeket sorra elmorzsolnak.”

„Ragadd meg a napot!”

„Ne számold a napokat, hagyd, hogy a napok számoljanak.”

„Vajúdik a világ, és nyugtalansága napról napra fokozódik.”

„Ennek a Gyufaárusnak két foglalkozása volt. Nemcsak gyufát árult, mint más rendes gyufaárus, hanem képeket is festett a kövezetre. Ezt a két foglalkozását felváltva folytatta, aszerint, hogy milyen volt az időjárás. Esős időben gyufát árult, mert az eső elmosta volna a képeit. Szép időben egész nap a kövezeten térdelt; s színes krétával képeket festett a gyalogjáróra, mégpedig oly gyorsan, hogy sokszor telefestette az utca mindkét oldalát, mielőtt az ember az egyik saroktól a másikig eljutott.”

„A kezdet visszanyúlt a nyúzott multba
ezer gyökérrel szűrt szívott erőt
és szenvedésből lassan összegyurta
a gyúló szenvedélyt a szenvedők
emlékeztek még sok torz éjszakára
tépett házakból részeg katonák
lányokat szedtek és a vér szagára
az asszonyokra kik a havon át
mezítláb szöktek senki sem feledte
a szétvert álmokat hiába tervet
mert minden napnak mindig volt keresztje”

„Egy nap tízezer jószágot hoztunk Sierrába, és azt mondtuk a parasztoknak „Egyetek.””

„A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.”

„A képzeletem egy nap a pokolba visz.”

„Felkészülök, és egy nap eljön az én lehetőségem.”

„Azok az emberek, akik megpróbálták ezt a világot még rosszabbá tenni, nem pihentek egy napot sem. Akkor nekem miért kellene ?”

„Nem az időhiány, hanem az irány hiánya a probléma. Mindannyiunknak van huszonnégy órája van minden nap.”

„Légy tiszteletteljes a hajnalodó nap előtt. Ne gondolj arra, mi lesz egy év múlva, vagy tíz év múlva. Gondolj a mai napra.”

„Vannak festők, akik a napot sárga foltnak festik meg, de vannak olyanok, akik művészetük és intelligenciájuk segítségével a sárga foltot nappá alakítják.”

„Felhők más napoktól úszva érkeznek az életembe, hogy ne esőt hullassanak vagy viharokat hozzanak, hanem azért, hogy színesítsék a naplementét.”

„Amint egy jól eltöltött nap boldog alvást eredményez, úgy a jól alkalmazott élet boldog halált eredményez.”

„A siker nem más, mint néhány egyszerű fegyelem, amelyeket minden nap gyakorolni kell.”

„A legjobb dolog a jövővel kapcsolatban az, hogy egyszerre csak egy nap jön.”

„Nincs egy olyan nehéz teher sem az ember számára, mint a boldog napok sorozata.”

„Adj egy embernek egy halat, és egy napig megeteted. Taníts meg egy embert horgászni, és egy életen át eteted.”

„Vagy te irányítod a napot, vagy a nap irányít téged.”

„Reményt találok a legsötétebb napokon, és összpontosítok a legfényesebbeken. Nem ítélem el az univerzumot.”

„Néha a legfontosabb dolog az egész nap során az a pihenés, amit két mély lélegzetvétel között tartunk.”

„Minden nap megadja a maga ajándékait.”

„Mindannyian ragyogunk - mint a hold, a csillagok és a nap - mindannyian ragyogunk..”

„Ragyogó, hideg áprilisi nap volt, és az órák tizenhármat ütöttek.”

„Egyél meg egy élő békát reggel, és a nap hátralévő részében semmi rosszabb nem fog történni veled.”

„Határtalan, halhatatlan szeretet, amely úgy ragyog körülöttem, mint milliónyi nap, hívogat az univerzumon keresztül.”

„Légy olyan, mint a virág, fordítsd arcod a nap felé.”

„A holnapra való felkészülés a mai nap kemény munkája.”

„Olvass minden nap olyasmit, amit senki más nem olvas. Gondolkodj, minden nap, valamin, amin senki más nem gondolkodik. Tegyél minden nap olyasmit, amit senki más nem tenne meg. Rosszat tesz az elmének, ha mindig egyhangúságban részesül.”

„…nem érek többet nélküled a holdnál, amely az égbolt éji útjain csak a leszállt nap fényét veri vissza.”

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…”

„Nagy sajnálkozással szólunk sokszor a múlt idők tudósairól, s nem győzzük bámulni előítéleteiket. De vajon mi magunk annyival bölcsebbek vagyunk-e? Igaz, az alchimia lehetetlen feladást tűzött ki magának, de vajon azok, kik különböző ércek s anyagok vegyítése által egy nemesebb, de mégis hasonló, rokon anyagot akartak előállítani, nem százszor józanabbak voltak-e azoknál, kik napjainkban halálig kínzott állatokon és emberi hullákon experimentálva, az életnek titkait keresik? Megengedem, hogy e törekvések az orvosi tudománynak éppoly szolgálatot tesznek, mint hajdan az alchimia a természetvizsgálatnak, s így fontosak; de vajon inkább érdemlik-e a komoly tudománynak nevét, s nem fognak-e a jövő által az alchimia s asztrológiával egy sorba állíttatni, s pedig méltán, mert minden előítéletek s csalódások között nincs olyan, mely a tapasztalással inkább ellenkeznék, mint azok, melyek az emberi elme korlátlanságára nézve napjainkban hirdettetnek.”

„Jacob egész egyszerűen sugárzóan derűs természet, és ezt a vidámságot úgy hordja magával, mint valami aurát. Megosztja mindazokkal, akik elég közel kerülnek hozzá. Mint a Nap, meleget sugároz minden vonzáskörébe került bolygóra. Nem szándékosan, hanem mert a természetéből fakad, egyszerűen ilyen. Nem csoda, ha alig vártam, hogy viszontlássam.”

„A hírekben nap mint nap halljuk, hogy mi folyik a világ számos pontján, de lepereg rólunk, mert a halottak eközben számokká degradálódnak. (…) Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolnak bele, hogy az is valakinek az anyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy egy egész világ pusztul el egy ember halálával.”

„Amerikai első napomnak szinte tündérálomként lefolyt órái után, midőn estve számot vetettem magammal azon napi történeteimről, két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első az: hogy midőn Amerikába beléptünk, senki tőlünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. A második az, hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó; s a kereskedők portékáit is csupán a hitök szerint feladottakról vámolják. Ki legalább hallomásból ismeri az európai országok nagyobb részének harmincadi, políciai és passzusbeli rendszerét, gondolni fogja, miért lettek oly figyelmesek reám nézve ezen tárgyak. Ki pedig utazott is, az velem együtt bámulni fog az amerikaiak ezen módján.”

„Más nap, ugyanaz a szar.”

„Egyvalamit tudunk - azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni -, a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. Talán azt gondolják, hogy az ő tulajdonuk, mint ahogy földjeinket is tulajdonuknak akarják tudni. De ez nem lehetséges. Ő az ember Teste. És a rézbőrű emberrel és fehér emberrel egyaránt könyörületes. Az Ő számára értékes ez a föld. Aki a földet bántja, az a föld teremtőjét sérti meg.”

„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.”

„Az Úr is hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken meg a macskajajt.”

„A szeretet szavai. Jean Vanier gondolatai, meglátásai az esztendő minden napjára; összeáll. Nagy Alexandra; Szt. Gellért, Bp., 2003”

„Vajon az idő mit jelent? A nap huszonnégy órából, pillanatok végtelen sorából áll. Minden pillanatot ki kell használnunk, amikor csinálunk valamit, vagy épp csak elmélkedünk az életről.”

„Inkább az örök éj, mintsem egy fád nap, inkább a félhomály, mint az elmosódott fény.”

„Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: egy napon minden völgy fölemelkedik, minden hegy és halom lesüllyed, az egyenetlen egyenessé lesz és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember. Ez a mi reménységünk. Ezzel a hittel térek vissza Délre.”

„Gyorsan múló napjaitok hamar leperegnek, a hírnév és gazdagság, a kényelem és az örömök, melyeket a porfészek, e világ nyújtott, nyomtalan elenyésszenek.”