Karl Marx idézet

Karl Marx fénykép
10   0

Karl Marx

Születési dátum: 5. május 1818
Halál dátuma: 14. március 1883
Más nevek: Karol Marx

Karl Marx, elterjedt magyaros formában Marx Károly német filozófus, közgazdász, szociológus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa, egyben a marxizmus ihletője; munkássága jelentősen hozzájárult a társadalomtudomány fejlődéséhez. A történelem egyik legnagyobb befolyást elérő gondolkodója, nézetei jelentős hatást gyakoroltak a baloldali munkásmozgalomra és az ahhoz kapcsolódó filozófiai irányzatokra. Művei közül kiemelkedik a Kommunista kiáltvány és A tőke , melynek csak első kötete jelent meg életében, a további köteteket barátja, Friedrich Engels rendezte sajtó alá.

A poroszországi Trier városában született jómódú, középosztálybeli, kikeresztelkedett, asszimilálódott zsidó családba. A Bonni Egyetemen és a Humboldt Egyetemen tanult, ahol Georg Wilhelm Friedrich Hegel bölcselete és az ifjúhegelianizmus filozófiai irányzata iránt érdeklődött. 1841-ben szerzett doktori címet a jénai egyetemen, kiváló minősítéssel. 1842-ben találkozott először Friedrich Engelsszel, akivel később életre szóló barátságot kötött. 1843-ban Párizsba költözött, mely szellemi horizontját jelentősen kitágította. Eljárt a francia radikális munkásmozgalom gyűléseire, szinte valamennyi jelentős képviselőjével megismerkedett. Társaival megalapította a Deutsch–Französische Jahrbücher című folyóiratot, melynek csak egyetlen dupla száma jelent meg. Ekkoriban írta valláskritikai korszakát lezáró munkáját, a Bevezetést A hegeli jogfilozófia kritikájához, és A zsidókérdéshez című tanulmányát. Ettől az időszaktól fordult a közgazdaság tanulmányozása felé, melynek eredményeképp megszületett Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkája. 1844 nyarától bekapcsolódott a német emigránsok Vorwärts! című lapjának szerkesztésébe, melynek politikai vezetőjévé vált. Párizsi tartózkodásának legnagyobb terjedelmű alkotása az Engelsszel közösen írt A szent család vagy a kritikai kritika kritikája című szatirikus mű, mely a dialektikus és történelmi materializmus kidolgozásában fontos szerepet töltött be. 1845 januárjában a porosz kormány kérésére, egy cikke miatt kiutasították Franciaországból, s családjával Brüsszelbe kellett áthelyeznie lakóhelyét. 1849-ben politikai tevékenysége miatt száműzték Poroszországból és Franciaországból, ezért feleségével és gyermekeivel együtt Londonba költözött, ahol azután egészen haláláig háborítatlanul folytathatta munkásságát.

Marx tanai társadalomelméleti, gazdasági és politikai ideológiák együttese, melyet róla marxizmusnak neveztek el. A Kommunista kiáltványban kijelentette, hogy „minden eddigi társadalom története osztályharcok története”. Azt gondolta, hogy az ellentétes érdekű társadalmi osztályok közötti osztályharc a nincstelenek osztálya, a proletariátus győzelméhez vezet, és ezáltal létrejöhet az osztály nélküli társadalom. Azt hirdette, hogy a kapitalista társadalmi rendszert felváltja majd a szocialista. Az oda vezető utat a forradalomtól várta, és azt is gondolta, hogy megszüntethető a magántulajdon.

Elsősorban kapitalizmuskritikájáról és a történelem materialista értelmezéséről, osztályharcok történeteként való leírásáról ismert. Elméleti munkásságával és közvetlen részvételével több európai munkásszervezetben, köztük a Kommunisták Szövetségében és az Első Internacionáléban fejtett ki jelentős forradalmi tevékenységet. Az általa lefektetett marxista ideológia mind jobb-, mind baloldalról éles bírálatokat kapott, és munkássága adta a 20. században működő baloldali diktatórikus rendszerek fő ideológiai hátterét.

Művek

„A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.“

—  Karl Marx

Eredeti: Bevezetés a hegeli jogfilozófia kritikájához (Introduction to A Contribution to the Critique of Hegel’s Philosophy of Right)

Help us translate English quotes

Discover interesting quotes and translate them.

Start translating

„The philosophers have only interpreted the world, in various ways. The point, however, is to change it.“

—  Karl Marx

Die Philosophen haben die Welt nur verschieden interpretirt; es kommt aber darauf an, sie zu verändern.
http://books.google.com/books?id=xyc9AAAAYAAJ&q=%22Die+Philosophen+haben+die+Welt+nur+verschieden%22+%22es+kommt+aber+darauf+an+sie+zu+ver%C3%A4ndern%22&pg=PA72#v=onepage
"Theses on Feuerbach" (1845), Thesis 11, Marx Engels Selected Works,(MESW), Volume I, p. 15; these words are also engraved upon his grave.
First published as an appendix to the pamphlet Ludwig Feuerbach and the End of Classical German Philosophy by Friedrich Engels (1886)
Forrás: Eleven Theses on Feuerbach

„Communism differs from all previous movements in that it overturns the basis of all earlier relations of production and intercourse, and for the first time consciously treats all natural premises as the creatures of hitherto existing men, strips them of their natural character and subjugates them to the power of the united individuals.“

—  Karl Marx, könyv The German Ideology

Vol. I, Part 4.
The German Ideology (1845/46)
Kontextus: Communism differs from all previous movements in that it overturns the basis of all earlier relations of production and intercourse, and for the first time consciously treats all natural premises as the creatures of hitherto existing men, strips them of their natural character and subjugates them to the power of the united individuals. Its organisation is, therefore, essentially economic, the material production of the conditions of this unity; it turns existing conditions into conditions of unity. The reality, which communism is creating, is precisely the true basis for rendering it impossible that anything should exist independently of individuals, insofar as reality is only a product of the preceding intercourse of individuals themselves.

„The production of ideas, of conceptions, of consciousness, is at first directly interwoven with the material activity and the material intercourse of men, the language of real life.“

—  Karl Marx, könyv The German Ideology

The German Ideology (1845/46)
Kontextus: The fact is, therefore, that definite individuals who are productively active in a definite way enter into these definite social and political relations. Empirical observation must in each separate instance bring out empirically, and without any mystification and speculation, the connection of the social and political structure with production. The social structure and the state are continually evolving out of the life-process of definite individuals, but of individuals, not as they appear in their own or other people's imagination, but as they really are; i. e. as they are effective, produce materially, and are active under definite material limits, presuppositions and conditions independent of their will.
The production of ideas, of conceptions, of consciousness, is at first directly interwoven with the material activity and the material intercourse of men, the language of real life. Conceiving, thinking, the mental intercourse of men, appear at this stage as the direct efflux of their material behaviour. The same applies to mental production as expressed in the language of the politics, laws, morality, religion, metaphysics of a people. Men are the producers of their conception, ideas, etc. — real, active men, as they are conditioned by a definite development of their productive forces and of the intercourse corresponding to these, up to its furthest forms. Consciousness can never be anything else than conscious existence, and the existence of men is their actual life-process. If in all ideology men and their circumstances appear upside down as in a camera obscura, this phenomenon arises just as much from their historical life-process as the inversion of objects on the retina does from their physical life-process.

„Feuerbach is the only one who has a serious, critical attitude to the Hegelian dialectic and who has made genuine discoveries in this field.“

—  Karl Marx, könyv Economic and Philosophic Manuscripts of 1844

Critique of the Hegelian Dialectic and Philosophy as a Whole, p. 64.
Paris Manuscripts (1844)
Kontextus: Feuerbach is the only one who has a serious, critical attitude to the Hegelian dialectic and who has made genuine discoveries in this field. He is in fact the true conqueror of the old philosophy. The extent of his achievement, and the unpretentious simplicity with which he, Feuerbach, gives it to the world, stand in striking contrast to the opposite attitude (of the others). Feuerbach’s great achievement is: (1) The proof that philosophy is nothing else but religion rendered into thought and expounded by thought, i. e., another form and manner of existence of the estrangement of the essence of man; hence equally to be condemned;(2) The establishment of true materialism and of real science, by making the social relationship of “man to man” the basic principle of the theory; (3) His opposing of the negation of the negation, which claims to be the absolute positive, the self-supporting positive, positively based on itself.

„Private property has made us so stupid and one-sided that an object is only ours when we have it, when it exists for us as capital“

—  Karl Marx

Early Writings, translated and ed. by , p. 159. https://www.marxists.org/archive/marx/works/1844/epm/3rd.htm
Kontextus: Private property has made us so stupid and one-sided that an object is only ours when we have it, when it exists for us as capital or when we directly possess, eat, drink, wear, inhabit it, etc., in short, when we use it. Although private property conceives all these immediate realizations of possession only as means of life; and the life they serve is the life of private property, labor, and capitalization. Therefore all the physical and intellectual senses have been replaced by the simple estrangement of all these senses – the sense of having. So that it might give birth to its inner wealth, human nature had to be reduced to this absolute poverty.

„His latest proclamation, which is drafted in the same style, the manifesto abolishing slavery, is the most important document in American history since the establishment of the Union, tantamount to the tearing up of the old American Constitution.“

—  Karl Marx

Comments on the North American Events (1862)
Kontextus: Lincoln’s proclamation is even more important than the. Lincoln is a sui generis figure in the annals of history. He has no initiative, no idealistic impetus, cothurnus, no historical trappings. He gives his most important actions always the most commonplace form. Other people claim to be “fighting for an idea”, when it is for them a matter of square feet of land. Lincoln, even when he is motivated by, an idea, talks about “square feet”. He sings the bravura aria of his part hesitatively, reluctantly and unwillingly, as though apologising for being compelled by circumstances “to act the lion”. The most redoubtable decrees — which will always remain remarkable historical documents-flung by him at the enemy all look like, and are intended to look like, routine summonses sent by a lawyer to the lawyer of the opposing party, legal chicaneries, involved, hidebound actiones juris. His latest proclamation, which is drafted in the same style, the manifesto abolishing slavery, is the most important document in American history since the establishment of the Union, tantamount to the tearing up of the old American Constitution.

„The development of fixed capital indicates in still another respect the degree of development of wealth generally, or of capital…“

—  Karl Marx, könyv Grundrisse

Notebook VII, The Chapter on Capital, pp. 628–629.
Grundrisse (1857/58)
Kontextus: The development of fixed capital indicates in still another respect the degree of development of wealth generally, or of capital…
The creation of a large quantity of disposable time apart from necessary labour time for society generally and each of its members (i. e. room for the development of the individuals’ full productive forces, hence those of society also), this creation of not-labour time appears in the stage of capital, as of all earlier ones, as not-labour time, free time, for a few. What capital adds is that it increases the surplus labour time of the mass by all the means of art and science, because its wealth consists directly in the appropriation of surplus labour time; since value directly its purpose, not use value. It is thus, despite itself, instrumental in creating the means of social disposable time, in order to reduce labour time for the whole society to a diminishing minimum, and thus to free everyone’s time for their own development. But its tendency always, on the one side, to create disposable time, on the other, to convert it into surplus labour...
The mass of workers must themselves appropriate their own surplus labour. Once they have done so – and disposable time thereby ceases to have an antithetical existence – then, on one side, necessary labour time will be measured by the needs of the social individual, and, on the other, the development of the power of social production will grow so rapidly that, even though production is now calculated for the wealth of all, disposable time will grow for all. For real wealth is the developed productive power of all individuals. The measure of wealth is then not any longer, in any way, labour time, but rather disposable time. Labour time as the measure of value posits wealth itself as founded on poverty, and disposable time as existing in and because of the antithesis to surplus labour time; or, the positing of an individual’s entire time as labour time, and his degradation therefore to mere worker, subsumption under labour. The most developed machinery thus forces the worker to work longer than the savage does, or than he himself did with the simplest, crudest tools.

„Where speculation ends — in real life — there real, positive science begins: the representation of the practical activity, of the practical process of development of men. Empty talk about consciousness ceases, and real knowledge has to take place.“

—  Karl Marx, könyv The German Ideology

Vol. I, Part 1, [The Materialist Conception of History].
The German Ideology (1845/46)
Kontextus: Where speculation ends — in real life — there real, positive science begins: the representation of the practical activity, of the practical process of development of men. Empty talk about consciousness ceases, and real knowledge has to take place. When reality is depicted, philosophy as an independent branch of activity loses its medium of existence. At the best its place can only be taken by a summing-up of the most general results, abstractions which arise from the observation of the historical development of men. Viewed apart from real history, these abstractions have in themselves no value whatsoever. They can only serve to facilitate the arrangement of historical material, to indicate the sequence of its separate strata. But they by no means afford a recipe or schema, as does philosophy, for neatly trimming the epochs of history. On the contrary, our difficulties begin only when we set about the observation and the arrangement — the real depiction — of our historical material, whether of a past epoch or of the present.

„Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Etiam egestas wisi a erat. Morbi imperdiet, mauris ac auctor dictum.“

Hasonló szerzők

Friedrich Nietzsche fénykép
Friedrich Nietzsche14
német filozófus
Ludwig van Beethoven fénykép
Ludwig van Beethoven17
német klasszicista zeneszerző
Richard Wagner fénykép
Richard Wagner12
német zeneszerző, karmester, esztéta, 1813-83
Rámakrisna fénykép
Rámakrisna7
Indiai hindu szerzetes és filozófus
 fénykép
Mai évfordulók
Simon van der Meer fénykép
Simon van der Meer
1925 - 2011
Billy Connolly fénykép
Billy Connolly
skót színész 1942
Georges Clemenceau fénykép
Georges Clemenceau
francia politikus 1841 - 1929
Alphonse Karr fénykép
Alphonse Karr
1808 - 1890
Több 26 mai évfordulók
Hasonló szerzők
Friedrich Nietzsche fénykép
Friedrich Nietzsche14
német filozófus
Ludwig van Beethoven fénykép
Ludwig van Beethoven17
német klasszicista zeneszerző
Richard Wagner fénykép
Richard Wagner12
német zeneszerző, karmester, esztéta, 1813-83