XXIII. János pápa idézet
XXIII. János pápa
Születési dátum: 25. november 1881
Halál dátuma: 3. június 1963
Más nevek: Angelo Giuseppe Roncalli
Szent XXIII. János , római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
Szegény részesbérlő családból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén szellemi testamentumában is hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek. Özönlöttek hozzá a zarándokok, az egyszerű emberek szentjeként vonul be a Panthéonba.Bár pápasága csak viszonylag rövid ideig – kevesebb mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni: teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében.
II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, emléknapját október 11-én tartja a katolikus egyház. Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban beatifikáló II. János Pál pápával együtt történt.
Idézetek XXIII. János pápa
„Isten azért engedi az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.“
Neki tulajdonított mondások
„Hogyan gondolhatok a holnapra, a doktori értekezésre, a doktorrá avatásra és minden más semmiségre, amikor az Úr még a mai napot sem ígérte meg számomra és még kevésbé a jövőt? Minden erőmmel azt kell tennem, amit a jó Isten vár tőlem minden pillanatban, a jövő gondját pedig rá kell hagynom.“
Egy lélek naplója - "Lelkigyakorlatom szerpappá szentelésem előtt", 1903. december 9-18.
Forrással ellátott idézetek
„Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem.“
Egy lélek naplója – 1903. január 16.
Forrással ellátott idézetek
„Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis”“
vagyis teljes lélekkel végezzen mindent, Isten jelenlétében. Ezt az eredmény elérése érdekében már a reggeli cselekedetekben is gyakorolni kell.
Egy lélek naplója
Forrással ellátott idézetek
„Nem az számít, hogy nagy vagy kicsi, látványos vagy jelentéktelen dolgokat teszünk, csak a szeretet számít, mellyel azokat véghezvisszük.“
http://www.communio.hu/plebania/kamra/szilvare/szeretet.htm
Neki tulajdonított mondások
„Szó ami szó, gyakran jobban érzem magam a nem hívők között, mint a fanatikus katolikusok körében.“
franciaországi nunciusként
http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=497390&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9127854?cmd=Article_showResultList&o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=497390&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9127854
Neki tulajdonított mondások
„Megszoktam, hogy mindig azt az utat kövessem, amely az Úr ihletésének tűnik.“
Neki tulajdonított mondások
„Pápa bárkiből lehet, amint azt az én esetem is bizonyítja.“
Neki tulajdonított mondások
„God desires us to follow the examples of the saints by absorbing the vital sap of their virtues and turning it into our own life-blood, adapting it to our own individual capacities and particular circumstances.“
Journal of a Soul (1903)
Kontextus: From the saints I must take the substance, not the accidents of their virtues. I am not St. Aloysius, nor must I seek holiness in his particular way, but according to the requirements of my own nature, my own character and the different conditions of my life. I must not be the dry, bloodless reproduction of a model, however perfect. God desires us to follow the examples of the saints by absorbing the vital sap of their virtues and turning it into our own life-blood, adapting it to our own individual capacities and particular circumstances. If St. Aloysius had been as I am, he would have become holy in a different way.
