„Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.”

„Az óvatos ember ritkán téved.”

Konfuciusz (-551–-479 i.e.)

„Bárhová is forduljon az ember, bármit is vállaljon, a végén mindig visszatér arra az útra, amelyet a természet jelölt ki számára.”

Johann Wolfgang Goethe (1749–1832)

„Mindenki kétségbe vonja a mestersége értelmét egyszer-kétszer életében. Azt hiszem, aki ír, állandóan kétségbe vonja. De persze ír tovább, mert mit tehetne mást, azért ír, amiért a szél fúj. Hiszen nem célból ír az ember, hanem okból.”

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a DIA posztumusz tagja

„A legszerencsétlenebb ember Jurij Gagarin volt: elhagyta a Szovjetuniót, leírt 17 kört a Föld körül, és a végén a Szovjetunióban esett le!”

Coluche (1944–1986) francia színész, humorista

„A dzsentri gazdagon termeli a tehetségeket még a szépművészetek mezején is. Azaz termelné. Mert föl-fölcsillanik itt is egy, ott is egy, fénylik egy percig, mint a szentjánosbogár a falevélen, aztán lemossa talán egy-két esőcsepp, és vége van, eltűnik a szem elől, csak az arra menő látta.”

Mikszáth Kálmán (1847–1910) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság …

„Mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget.”

Eötvös József (1813–1871) magyar jogász, író, az MTA tagja és elnöke, országgyűlési képviselő

„Írd be a szívedbe, hogy minden nap az év legjobb napja.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

„Az olvasók imádják az állandó főhősöket, ilyenkor úgy érzik, mintha hazaérkeztek volna, családi körbe.”

Stephen King könyv Tóparti kísértetek

„A szójáték felé halad az egész század… A szójáték kifejezése azon ösztönnek, hogy a véletlen által keletkezett viszonyokat sokkal örökkévalóbb realitásoknak és sokkal jellemzőbb lényeknek tartjuk, mint az egyes dolgokat, melyek a viszony szereplői. El lehet így képzelni a világ új berendezését, amely szerint a fasorokból eltűnnek a fák és csak az érintkező lombok foltjai maradnak meg; a kémiai vegyületekből eltűnnek az alkotóelemek, és csak kapcsolóerejük vonalai maradnak egyetlen anyagi valóságként… Minden jobb part és minden bal part elhomályosul, de tele lesz a világ végtelen sok kemény híddal.”

Szentkuthy Miklós (1908–1988) magyar író, esszéíró, műfordító