„A főfelügyelő feszülten szelte a métereket a kapitányság robosztus épületében. Még mindig Wajda szavai kalapáltak a fülében. Végigmért a kihűlt kávék felett görnyedő kollégákon, és rögtön tudta, mi a helyzet. Még mindig ugyanott tartanak, mint amikor elkezdték.“
— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok
184. o.
„Az ügynök számára ez a nap is éppen olyan volt, mint a többi. Hajnali ötkor kelt, aztán rántottát reggelizett a lakásához közeli bisztróban, mellé feketekávét ivott, aztán azonnal az irodájába indult. Reggel hétkor már az íróasztala mögött ült, és fel sem kelt onnan egészen ebédidőig.“
— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok
176. o.
„Sose szerettem csendéletet festeni. Mozdulatlan, halott dolgokat… De ezek az almák a te kertedből valók. Kötődöm hozzájuk. Meg akarom őket örökíteni. Felruházom őket ábránddal és
nyugalommal. Mert ha rájuk nézek, ezek az érzések kezdenek kavarogni bennem“
— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok
430. o.
„Miłosz, a nárcisztikus szépfiú jogász volt, magas, szőke férfi. Az arca mindig tökéletesen simára borotvált, az öltözéke kifogástalan. Imádta az elegáns, drága holmikat, a karórákat szenvedélyesen gyűjtötte, akárcsak a luxus sportautókat. Tartásából, gesztusaiból, egész lényéből eleganciát és magabiztosságot árasztott, éles eszű, hideg fejű, és roppant ambíciózus férfi volt.“
— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok
60. o.
„Morawski vett egy mély levegőt. Lassú léptekkel megindult a lány felé. Aleksandra még mindig idegesnek tűnt. Remegett a keze, ahogy a ceruzát fogta, mégis, a férfi legnagyobb megdöbbenésére, a vonalak, melyeket a papírra varázsolt, tökéletesek voltak. Mintha a fizika törvényei nem hatottak volna rá. Mintha a tehetség, ez a különös, megfoghatatlan dolog felülírt volna mindent, még a legelemibb szabályokat is.“
— Mercèdes Rheinberger, könyv Ártatlan vagyok
429. o.
