Idézetek a csillagokról

Idézetek gyűjteménye a csillag, emberek, ember, fény témáról .

Legjobb idézetek a csillagokról-ről

„Szükség van a káoszra, hogy táncoló csillag szülessen.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.”

Rabindranáth Tagore (1861–1941) Bengáli költő és filozófus

„Tartsd a szemed a csillagokon, a lábad pedig a földön.”

Theodore Roosevelt (1858–1919) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke (1901-1909)

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

Eredeti: Only when it is dark enough, can you see the stars.

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

„Olyan üres és sivár voltam, mint a csillagok közötti űr.”

Raymond Chandler (1888–1959) amerikai író

„Mi legyen üdvöm csillaga, ha nem a nemes öntudat?”

Liszt Ferenc (1811–1886) magyar zongorista, zeneszerző, karmester

„Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító

Idézetek műfordításaiból, Platón

„sárga csillag”

Temesi Ferenc (1949) magyar író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró

„Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.”

Stephenie Meyer (1973)

William Shakespeare idézet: „A hiba, kedves Brutus, nem a csillagokban, hanem önmagunkban van.”

Carl Schurz idézet: „Az ideálok olyanok, mint a csillagok; nem lehet őket elérni, de irányíthatnak.”

Idézetek a csillagokról

„Ragaszkodj az élet szépségeihez. Nézd a csillagokat és nézd, hogy rohansz velük.”

Marcus Aurelius (121–180) a Római Birodalom császára

Szépség, Élet

„Legyetek tisztában a csillagokkal és a végtelennel a magasban. Akkor az élet mégiscsak varázslatosnak tűnik.”

Vincent van Gogh (1853–1890) 19. századi holland festő

Élet

„Kevésbé lehetetlen dolog a napot átfogni, egy csillagot megragadni, a szúnyoggal elefántot elnyelni, mint az örökkévalóság minden kérdését kivétel nélkül megérteni.”

Charles Haddon Spurgeon (1834–1892)

Kérdés, Nap

„Newton pontos terve szerint suhan a csillag, és arra int néma pályán róva terét, ki-ki tisztelje mesterét.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.”

Claudia Gray (1970)

„Lehet, hogy a valóság elvesz tőlünk embereket, szeretteket, lehet, hogy előbb-utóbb elvesz mindent – de a lelkünkben, a mi kis holdfényszelencénkben mindig feljönnek a csillagok, mindig világít a hold selymes fénye, és rég elmúlt, kedves emberek drága arcát simogatja meg (…)”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

Verőcei emlékeim - János bácsi
Idézetek műveiből

Fény, Emberek, Valóság

„A hiba, kedves Brutus, nem a csillagokban, hanem önmagunkban van.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

Hiba, Hit

„Ha azért sírsz, mert a nap elment az életedből, könnyeid megakadályozzák, hogy meglásd a csillagokat.”

Rabindranáth Tagore (1861–1941) Bengáli költő és filozófus

Könny, Nap

„Mi csak egy fejlett majomfajta vagyunk egy nagyon átlagos csillag egyik kisbolygóján. De képesek vagyunk megérteni az Univerzumot. Ez tesz minket nagyon különlegessé.”

Stephen Hawking (1942–2018) angol fizikus

„Nézz fel a csillagokra, ne le a lábadra. Próbáld meg értelmezni azt, amit látsz, és gondolkodj el azon, mi teszi az univerzumot. Légy kíváncsi.”

Stephen Hawking (1942–2018) angol fizikus

„Beszélik, hogy a világegyetemben van egy égitest, csak egyetlenegy: a Sirius Béta, a kihűlt és kihalt csillag, fénytelen, hőtelen, mozdulatlan test, ahol az atomok összehányva, egymás hegyén-hátán, rendetlenségben, mint egy kolosszális szemétdombon elpusztultan nyugszanak.”

Moldova György (1934) magyar író, újságíró, a DIA alapító tagja

Idézetek műveiből

Világegyetem, hegy

„A rabok pihenése abban állt, hogy kívülről rájuk zárták a nehéz vasajtókat, és senki se nyitotta ki, nem jött be, senkit sem hívattak, nem rángattak. Ezekben a rövidke órákban a külvilág se hanggal, se szóval, se képpel nem szivároghatott be, nem nyugtalanította senkinek a lelkét. Éppen az volt a pihenés, hogy az egész külvilág - a világegyetem minden csillagával, bolygójával és kontinensével, csillogó fővárosaival egyetemben, az egész birodalom (egyesek számára bankettekkel, mások számára rohammunkával) - a nemlétbe zuhant, fekete óceánná változott. melyet szinte ki se lehetett venni a berácsozott ablakokon át, a zóna lámpáinak vaksi, sárga megvilágításában.”

Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008) orosz író

Idézetek műveiből, A pokol tornáca

Világegyetem

„Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz
csak amiként a fű a fához
a csillaghoz a mécs világ,
valamit, valamit…”

Lányi Sarolta (1891–1975) magyar költő, műfordító, pedagógus

1918. 1. szám
Idézetek verseiből, A Nyugatban megjelent versekből

Világ, Öröm, Fű

„Mindenki a sarat tapossa, csak van, aki közben a csillagokra néz.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„Nem a csillagokban kell tartani sorsunkat, hanem önmagunkban.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

Sors

„Ha bízol magadban, és hiszel álmaidban, és követed a csillagodat... még akkor is megelőznek azok, akik kemény munkával és tanulással töltötték az idejüket, és nem voltak ennyira lusták.”

Terry Pratchett (1948–2015) angol fantasy- és science fiction-író

álmok, Tanulás

„Ha a csillagok csak ezerévente egy-egy éjszakán jelennének meg, az ember mennyire csodálná és imádná őket.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

Emberek, Éjszaka

„Csillagok, rejtsétek el tüzeiteket; A fény ne lássa fekete és mély vágyaimat.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

Fény

„Mindannyian ragyogunk - mint a hold, a csillagok és a nap - mindannyian ragyogunk..”

John Lennon (1940–1980) brit énekes, zeneszerző, a The Beatles gitárosa

Nap

„Aki egy csillaghoz ragaszkodik, az nem változtatja meg a véleményét.”

Leonardo da Vinci (1452–1519) olasz/itáliai polihisztor (1452-1519)

„Káoszra van szükséged a lelkedben, hogy táncoló csillagot szülj.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„S csillagként ragyog fel majd felettem
a mosoly, mely rajtad bujdokolt.”

Rainer Maria Rilke (1875–1926)

Radnóti Miklós
Idézetek verseiből, Új versek

Mosoly

„Reménységünk középpontja Jézus Krisztus, a Megváltó. Nem egy eszmében vagy egy szlogenben bizakodunk, hanem Jézus Krisztusban. Így benne nyer értelmet minden: az imádság, a cselekvés, a szenvedés, de mindaz a feszültség is, amely a keresztény élet utolsó szakaszát jellemzi. Mária a mi reménységünk csillaga, ő vezet bennünket és tanít meg, hogyan reménykedjünk.”

Francis Arinze (1932) római katolikus egyházi bíboros

A várakozás és a remény ideje - Arinze bíboros gondolatai Ádventről http://www.archivioradiovaticana.va/storico/2007/12/01/a_várakozás_és_a_remény_ideje_-_arinze_bíboros_gondolatai_ádventről/ung-171107

Élet, Szenvedés, Krisztus

„A vágy, hogy elérjük a csillagokat, nagyratörő. A vágy, hogy elérjük a szíveket, bölcs.”

Maya Angelou (1928–2014) amerikai író és költő

Szív

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

Carpenter kutyája
Idézetek műveiből

Felnőttkor, Nap, játék, Emberek

„A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.”

Gustave Flaubert (1821–1880) francia író

Emberek, Lélek

„Megkönnyebbült lélekkel fogadom
a naptári öregkort, ezt is megértem
annyi kétség, baljóslat ellenére,
már nem fújom Szilveszter éjjelén,
révült ördögűző, a papírtrombitát,
ám azt se firtatom, hogyan s mitől
vészeltem át az önpusztító időt,
a heveny és idült bajokat, s miféle
hajlam, kedvező csillagok következtében.”

Ágh István (1938) magyar költő, író, műfordító

Idő, Lélek

„Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.”

Charlotte Gray (1948)

Gyermekkor, Szeretet, Szív, Világegyetem

„Minden bimbó csak egyszer virágzik, s minden virágnak csak egyetlen olyan pillanata van, amikor tökéletes szépségben pompázik; hasonlóképpen, a lélek kertjében is minden érzelemnek megvan a maga virágzási ideje, vagyis egyetlen olyan pillanata, amelyben bája kiteljesedik, és uralma fenségesen tündököl. Minden csillag éjszakánként egyszer halad át a fejünk fölötti délkörön, és csak egy pillanatig ragyog ott; ugyanígy, az értelem egén is, minden gondolatnak csak egyetlen - hogy úgy mondjam - zenit-pillanata van, amelyben teljes fényében és egész nagyságában delel. Művész, költő vagy gondolkodó: ott, ezen az egyszeri és tűnő ponton ragadd meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy rögzítsd vagy megörökítsd őket, mert ez a tetőpontjuk.”

Henri-Frédéric Amiel (1821–1881)

Hal, Virágok, Éjszaka, Lélek

„Egyedül vagyok, egyéni vagyok, csak én vagyok, és éppen az egyes ének, az egyének és az egyedek azok, ami nem számít a természetben, amivel nem törődik sem a történelem, sem a csillagok járása, sem az évszakok, sem a mítoszok istenei – az egyén semmi, nulla, névtelen sejtszilánk, jön-megy, anyja buta hús-koporsójából ki, vacak puhafa koporsókba be, mint aki csak bujkál és szégyenkezik, és öt percig sem bírja a világosságot: ez vagyok én, a megtestesült elhanyagolandó, nem szorzó és nem osztó – pedig! pedig! ugyanakkor az egyén egyéni világa az egyetlen valóság, az első és az utolsó pozitívum, az, amit én láttam, az az istenség, az a természet, az a szerelem, az a történelem – anyám méhe előtt a dolgok mind legfeljebb jámbor vagy bárgyú hipotézisek számomra, és ami sírom lakatjának csattanása után következik, bolond fikció, hisztérikák tolonc-kórházbeli látomása. Az egyéniségemet érzem csak valóságnak, s a természet, ha valamivel egész bizonyosan nem törődik, akkor az egyéniségem az!”

Szentkuthy Miklós (1908–1988) magyar író, esszéíró, műfordító

Méh, Anyáé, Világ, Történelem

„Egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillag felfedezése.”

Anthelme Brillat-Savarin (1755–1826) francia jogász és politikus

Forrással megjelölt idézetek, Az ízlés fiziológiája

Öröm

„Amikor a fehérek halottai útra kelnek, hogy a csillagok közt bolyongjanak, elfelejtik a földet, ahol születtek. […] Részei vagyunk a földnek, és a föld része mindannyiunknak. Nővérünk minden illatozó virág, és fivérünk az őz, a ló és a nagy szirti sas. A sziklás magaslatok, a termékeny rétek, a ló testének és az ember testének melege - egyetlen család.”

Seattle törzsfőnök (1786–1866)

Kivonatok a beszédből

Család, Ló, Emberek, Virágok

„Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék… Minden félelem nélkül sodródtam bele.”

Stephenie Meyer (1973)

életkor, Rossz szerencsét, Félelem

„Azért vagyok itt, hogy ne szülessen meg túl könnyen az a valami, amit elnevezünk csillagnak, aztán fél év múlva vagy egy év múlva kiderül, hogy nem is az és szemétre hányjuk.”

Puzsér Róbert (1974) publicista, műsorvezető, szerkesztő

Csillag születik

Könny

„Kicsiny sajkáink ismeretlen óceán habjait szelik - s ez bizony megrémít minket. Ám szédítő csoda részesei vagyunk. A tenger varázslatokkal teli, az égbolton csillagok úsznak. S eleven életünk közöttünk zajlik.”

Pam Brown (1948)

életkor, Tenger

„Miután kifacsarom, én is a tengerbe szórom. Tudom, hogy be kell majd mennem a vízbe. Oda, ahol a hínár nő. Amikor elmerülök a vízben, körülvesz majd a hínár. Az lehet Vali valódi teste. A legjobb lenne így álomba szenderülni, hínárba gabalyodva, hagyni, hogy bomló testemet kishalak falják fel. Minden a tengerbe szólít. Egy ilyen éjszakán fogom megtenni, amikor még holdfény sincs és a csillagokat is alig látni. Magam mögött hagyva a világítótornyot a tengerbe vetem magam, mert a hínár vár rám.”

Hvang Szunvon (1915–2000)

Kagylóhéjak (novella,1938)
Forrás: Hvang Szun-von: Kagylóhéjak (Ráció Kiadó, 2005, ISBN 963965093)

Víz, Tenger, Éjszaka

„Ne má’, hogy egy miniszterelnökön múljék, hogyan nézek fűre, fára, csillagra, a fiamra, férfira, nőre, filodendronra.”

Esterházy Péter (1950–2016) magyar író, publicista, a DIA alapító tagja

Egy interjúból

„Ha valamiben biztos vagyok, ha maradt még valami, amire azt a komoly szót használhatom, hogy „szent hitem”, akkor az az irodalom elkerülhetetlen, emberileg örök voltában való hit. Hiszem, hogy a legtávolabbi időkben is, az új-zélandi utazón túl, aki oly sokatmondóan mereng a londoni Szent Pál-székesegyház romjain, a technikai utópiák gumiból és villamosságból készült boldogságán és a biológiai antiutópiák tojásból és palackból kitöltött boldogtalanságán messze túl, az utolsó emberig, aki valamilyen irodalmi formulában fogja elzokogni magányát az egyre érthetetlenebb csillagok alatt, mindig élni fog az a valami az emberben, amit, pars pro toto [részt mondva az egész helyett], úgy nevezünk, hogy Irodalom.”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész

Könyvek és ifjúság elégiája 1938. október; 156. o. <br class="br">Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák, III. kötet: Vegyes tárgyú írások <br class="br">Forrás: Nyugat, 1938. 10. sz. http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00633/20276.htm

Könyvek, Ifjúság, Magány, Hiba

„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.”

Stephenie Meyer (1973)

életkor, Tea, Éjszaka, Fény

„A csillag régen nem ragyog”

Fáy Ferenc (1921–1981) magyar költő

megkopnak mind a csillagok.

Csak vér van, könny és vad hadak

s riadt, lapító házfalak.

A három király, számsorok
osztás, szorzás - közt hánytorog;

s lázas álmokkal méri le:

megérte-e? Megéri-e?

A pásztorok meg, nagy subák

alatt álmodnak új csodát:

több esőt, gazdagabb napot

s a báránykákért kamatot.

És sár van, csönd s a csönd alatt:

véres virágok alszanak.
Betlehem

„Minden generációban elhangzik ugyanaz a kifogás: "Nem, ebben az esetben *ez* tényleg túl rejtélyes ahhoz, hogy a tudomány megértse." A gyerekek manapság egy olyan világban nőnek fel, ahol a csillagok, a kémia és az élet egyszerű dolgoknak tűnnek, és az előző generációk pedig ügyetlen misztikusoknak. És amikor találkoznak valamivel, amit *tényleg* nem tudnak megmagyarázni, mint például a tudat működése, úgy viselkednek, mintha megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokat még sosem fejtettünk volna meg. Ha lenne egy egyszerű magyarázat, már biztos megtaláltuk volna. Mintha a csillagok és az élet nem lettek volna évezredes rejtélyek, amíg valaki meg nem oldotta volna őket, hogy utána egyszerű dolgoknak tűnjenek.”

Eliezer Yudkowsky (1979)

In every generation it is the same plea: "No, this time it really *is* too mysterious for science."
The children grow up in a world where stars and chemistry and life have always been mundane and previous generations were just being silly mystics. And when they encounter something that's *really* inexplicable, like consciousness, why, such a mystery has never happened before, it is wholly unlike such non-mysterious things as stars and life forms. Surely if there were a mundane explanation we would have found it already. As if stars and life forms had not been great mysteries for millennia on end, until one day someone solved them, and then they were not mysteries any more.
Eredeti: In every generation it is the same plea: "No, this time it really *is* too mysterious for science." The children grow up in a world where stars and chemistry and life have always been mundane and previous generations were just being silly mystics. And when they encounter something that's *really* inexplicable, like consciousness, why, such a mystery has never happened before, it is wholly unlike such non-mysterious things as stars and life forms. Surely if there were a mundane explanation we would have found it already. As if stars and life forms had not been great mysteries for millennia on end, until one day someone solved them, and then they were not mysteries any more.

Tudomány, Világ, Élet