Idézetek a felnőttkorban

„Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Az emberek, ha idősebbek lesznek és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.”

Karinthy Frigyes (1887–1938) író

„Hallottam, hogy egyszer majd felnőttnek kell lennem, komoly képet kell majd mindig vágnom, hivatalba kell járnom, és kemény kalapot kell hordanom, meg esernyőt, mint a többi komoly felnőttnek… de én nem akarok felnőtt lenni, inkább csak madár akarok lenni megint!”

J. M. Barrie (1860–1937)

„…az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye…”

József Attila (1905–1937) költő

„A gyerekek olyannyira élvezik a mindennapjaikat, hogy abból a felnőttek is sokat tanulhatnának, ha vennék a fáradtságot, hogy megértsék és tiszteljék ezt az értéket.”

Keith Haring (1958–1990) amerikai pop-art és graffiti művész és társadalmi aktivista

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Halott vagy, ha csak a gyerekeket célzod meg. A felnőttek is egyébként csak felnőtt gyerekek.”

Walt Disney (1901–1966) amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró

„Egy gyermek három dolgot taníthat meg egy felnőttnek: ok nélkül boldognak lenni, mindig elfoglaltnak lenni valamivel, és tudni, hogyan követelje minden erejével azt, amire vágyik.”

Paulo Coelho (1947)

„Tudod, a skizoid viselkedés elég gyakori dolog a gyerekeknél. Ez elfogadott, mert nekünk felnőtteknek van ez a kimondatlan megállapodásunk, hogy a gyerekek őrültek.”

Stephen King (1947) amerikai író