Idézetek a felnőttkorban

„Mindannyiunknak két élete van. A második akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy csak egy van.“

—  Tom Hiddleston Angol színész 1981

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…“

—  Papp Olivér magyar író (1975–) 1975

„Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.“

—  Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828 - 1910

„Az emberek, ha idősebbek lesznek és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.“

—  Karinthy Frigyes író 1887 - 1938

„Hallottam, hogy egyszer majd felnőttnek kell lennem, komoly képet kell majd mindig vágnom, hivatalba kell járnom, és kemény kalapot kell hordanom, meg esernyőt, mint a többi komoly felnőttnek… de én nem akarok felnőtt lenni, inkább csak madár akarok lenni megint!“

—  J. M. Barrie 1860 - 1937

„…az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye…“

—  József Attila költő 1905 - 1937

„A gyerekek olyannyira élvezik a mindennapjaikat, hogy abból a felnőttek is sokat tanulhatnának, ha vennék a fáradtságot, hogy megértsék és tiszteljék ezt az értéket.“

—  Keith Haring amerikai pop-art és graffiti művész és társadalmi aktivista 1958 - 1990

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.“

—  Kertész Imre magyar író, műfordító 1929 - 2016

„Halott vagy, ha csak a gyerekeket célzod meg. A felnőttek is egyébként csak felnőtt gyerekek.“

—  Walt Disney amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró 1901 - 1966

„Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd, hogy a bolondoknak is lehet igazuk.“

—  Sir Winston Churchill Az Egyesült királyság miniszterelnöke a II. világháború alatt 1874 - 1965

„A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz.“

—  Elbert Hubbard 1856 - 1915

„A haláltol való félelem az élettől való félelméből fakad. Aki teljes mértékben él, bármikor készen áll a halálra.“

—  Mark Twain amerikai író, újságíró, humorista 1835 - 1910

„Csak a tudatlanságra és a magabiztosságra van szükséged ebben az életben, és akkor a siker biztos.“

—  Mark Twain amerikai író, újságíró, humorista 1835 - 1910

„Helyreállítom magam, amikor egyedül vagyok. A karrier a nyilvánosságon születik - tehetség a magánéletben.“

—  Marilyn Monroe amerikai színész, fotómodell, énekesnő 1926 - 1962

„Egy gyermek három dolgot taníthat meg egy felnőttnek: ok nélkül boldognak lenni, mindig elfoglaltnak lenni valamivel, és tudni, hogyan követelje minden erejével azt, amire vágyik.“

—  Paulo Coelho 1947

„Három szóban összefoglalhatom mindazt, amit az életről tanultam - mindig megy tovább.“

—  Robert Frost amerikai költő 1874 - 1963

„Olvasson, miközben gyümölcsöt kóstol, bort ízlel, vagy élvezze a barátságot, a szerelmet vagy az életet.“

—  George Herbert 1593 - 1633

„Abban a magányban élek, amely fiatalkoromban fájdalmas, de az idősebb korban kellemes.“

—  Albert Einstein német-amerikai elméleti fizikus 1879 - 1955

„Tudod, a skizoid viselkedés elég gyakori dolog a gyerekeknél. Ez elfogadott, mert nekünk felnőtteknek van ez a kimondatlan megállapodásunk, hogy a gyerekek őrültek.“

—  Stephen King amerikai író 1947