Idézetek a nyárról

„Mert gyönyörű dolog az, kedves olvasóm, ahogy most a vendéglői étlapok készülnek.
Mikor nyári időben délben vagy este megered a szapora zápor, s künn a vendéglői asztaloknál megázik a sok kifli, zsemlye (a lótó-futó pincérek nem győzik mind behurcolni), akkor másnap majdnem az egész városban az étlapokon megjelenik egy régi ismerősünk, a „kifli-schmarn“, aki, ha egy kicsit inkognitó akar lenni, a „császár-morzsolya“ nevet is szokta használni.
Az aktuális étlap mindig hű fotográfiája az előző nap időjárásának. Ha almásrétes vicsorgatja rád a fogát júliusban, akkor tudd meg, hogy a környéken tegnap vihar volt, és az éretlen almákat lerázta a gallyakról.“

—  Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, a Bud… 1847 - 1910

153. oldal
Cikkek, karcolatok (1)

„Akárhol állunk - még ha fejjel lefelé lógunk is a világmindenségben, még ha karácsonykor a nyári nap tűz ránk -, mindig a világ közepén vagyunk, mindenhonnan egyforma messze van a világ vége.“

—  Lénárd Sándor magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus 1910 - 1972

Völgy a világ végén

„Ütünk egy lyukat a frontvonalukon, a többi meg megy magától.
Max von Baden herceg kérdésére adott válasza, amikor a herceg az 1918 nyári támadássorozat során követendő taktikáról érdeklődött.
A német hadsereg nyugati főhadiszállásán; Spa (Belgium); 1918 nyara“

—  Erich Ludendorff 1865 - 1937

„Ahogy őszbe fordult a nyár, és Carolyn utolsó telébe sötétedett az ősz, Ralph gondolatait mindjobban betöltötte a halálóra. Ahogy lassult, egyre hangosabban ketyegett. De Ralph álmát még nem zavarta. Az csak később jött.“

—  Stephen King, Nem jön szememre álom

Nem jön szememre álom (1994)

„Tavalyi trombózisom után nyárra meglett a genetikai vizsgálat eredménye is. Kiderült, nem folytathatom az élsportot.“

—  Annus Adrián magyar kalapácsvető 1973

Visszavonulásakor

„Minden szavadban a termő magyar nyár“

—  Móricz Zsigmond magyar író, újságíró, szerkesztő 1879 - 1942

Róla írták/mondták

„Öregen, őszen és agársoványan, Mégis de jó, de jó, de jó, hogy nyár van.“

—  Márai Sándor magyar író, költő, újságíró 1900 - 1989

„Bolyongunk a világban, múló emlékek vagyunk. Megyünk, általunk fontosnak hitt dolgok után. Megszületünk, tipegő lábacskákkal elindulunk, és végül reszkető térdekkel elmegyünk. Utazásunk a fényben tévelygés csupán. Sodródunk a világban, mint ablakon beszűrődő nyári napsugarakban a milliónyi porszem. Ideje emlékezni. Emlékezni, még egyszer végigsimogatni életünk naptárlapjait, mielőtt elindulnánk örök utunkra, bele a ködös hajnalba – az Idő véget nem érő, hatalmas kalendáriumába…“

—  Papp Olivér magyar író (1975–) 1975

Látogatók holdfénynél – Végül
Idézetek műveiből

„Aztán az iskolában volt egy nagy, disznó kövér, csúnya tanárnőm, aki ráadásul mindig izzadt és minden nyáron bűzlött. De amikor Whitmant olvasott fel, megszépült.“

—  Allen Ginsberg amerikai költő 1926 - 1997

„Hiszek a szabad kereskedelemben, mivel hosszú távon és általában ez az egyetlen politika, ami technikailag megalapozott és intellektuálisan helytálló. /Előadás a Liberális Nyári Egyetemen, 1925/“

—  John Maynard Keynes (1883-1946) angol matematikus és közgazdász 1883 - 1946

„Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.“

—  Pam Brown 1948