Idézetek a tudásról

„A tudás lelkünk végső tökéletessége.”

„Sem a nagy tudás, sem a kreativítás nem teszi az embert géniusszá. A szeretet az, amin egy elme alapszik.”

„Hiszek a megérzésben és az ihletben. A képzelet fontosabb, mint a tudás. Míg a tudás véges, addig a képzelet felöleli az egész világot, haladásra ösztökél, létrehozza az evolúciót.”

„A szenvedély képtelen várni; nagy emberek életében a konfliktus gyakran nem az idővel és az embertársak aljasságával következik be, hanem a várni nem tudásból adódik.”

„Minden embernek természete, hogy törekszik a tudásra.”

„A tudás lovagának képesnek kell lennie arra, hogy ne csak ellenségeit szeresse, hanem gyűlölje is barátait.”

„Ez a világ, minden tudásunk és tudományunk ellenére, még mindig egy csoda; csodálatos, kifürkészhetetlen, varázslatos és még annál is több, mindazok számára, akik gondolnak rá.”

„Tekints e Bántalmazottra. Bár a legvilágosabb bizonyítékok tanúskodnak Ügye igazáról; bár a jövendöléseket félreérthetetlen nyelven beteljesítette; bár annak ellenére, hogy nem számít a tanultak közé, nem járt iskolába és a hittudósok között szokásos vitákban nem járatos, az emberekre záporoztatta sokféle és Istentől ihletett tudását; mégis nézd, miként tagadja fennhatóságát ez a nemzedék, és lázad fel Ellene!”

„Ha van benned szeretet, akkor van remény, hogy igazi családod, igazi testvéreid, igazi egyenlőség, igazi béke legyen. Ha a szeretet elveszlik az elmédből és másokban csak az ellenséget látod, akkor nem számít, hogy mennyi tudással, műveltséggel, pénzzel rendelkezel, csak szenvedésben és zavarodottságban lesz részed.”

„A modern fizika leginkább azon régi dogma igazolásával nyűgöz le minket, mely arra tanít, hogy léteznek az érzékelésünkön kívüli világok és olyan problémák, amelyek megoldásában nagyobb szerepük van ezen új világoknak, mint az összes korábbi tapasztalaton alapuló tudásunknak. (Max Planck, 1931: The Universe in the Light of Modern Physics. London: Allen & Unwin Ltd.)”

„A science-fiction írók – sajnálom, hogy ezt kell mondanom – tényleg nem tudnak semmit. Nem beszélhetünk a tudományokról, mert csak behatárolt és nem hivatalos tudással rendelkezünk róluk, és általában a történeteink is borzasztóak.”

„A filozófiát az orvostudományba és az orvostudományt a filozófiába kell átnevezni, mert a filozófiai tudással rendelkező orvos Istenhez hasonlatos.”

„Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.”

„Korunkat megkülönböztetik a csodálatos eredmények a tudományos megértés területein és ezen területeken a technika alkalmazása. Ki ne örülne ennek? De ne feledjük, hogy az emberi tudás és a szakértelem egymagában nem képes az emberiséget egy boldog és méltóságteljes életre vezetni.”

„Nyilván kellő befejezéshez ért az, amit magunk elé tűztünk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami e tanulmányokat illetően történt. Valamennyi felfedezésnél ugyanis a korábbi munkák eredményeit, amiket másoktól vettek át, részletekben előre vitték azok, akik később átvették őket. Ami azonban ezt a tanulmányt illeti, nem lehet mondani, hogy egy része már előbb ki volt dolgozva, más része pedig nem, hanem egyáltalán semmi sem volt meg belőle. Mert a civakodó érveléseket pénzért tanító mesterek nevelési eljárása hasonló volt Gorgiász módszeréhez: egyesek ugyanis retorikai, mások kérdés-felelet alakjában szerkesztett beszédeket adtak megtanulásra, melyekről ezek is, azok is azt hitték, hogy legtöbbször ilyenekbe sodródnak bele a két vitázó érvelései. Ezért aztán gyors, de tudománytalan volt az a képzés, amit a tanítványaiknak adtak. Mert bár nem a művészetet, hanem a művészet termékét nyújtották, úgy gondolták, hogy nevelnek, mintha csak valaki, aki megígérte, hogy olyan tudáshoz juttat, amely megszünteti a lábfájást, a cipészmesterséget már nem tanítaná, sem pedig azt, hogy honnan szerezhet valaki ilyen tudást, ellenben mindenféle lábbeli sok fajtáját adná neki,; az ilyen ember segítséget nyújt ugyan a szükséglet tekintetében, de a művészet nem ad át. Továbbá a retorika körében sok minden volt, amit róla régen elmondtak, de a következtetések kérdésében eddig egyáltalán semmivel sem rendelkeztünk, hanem hosszú ideig gyakorlatias kutatással fáradoztunk. Ha tehát megfigyeléseitek alapján vizsgálódásunkat az ilyen kezdeti helyzethez képest – összehasonlítva a többi, hagyományozás útján kifejlődött tudománnyal – kielégítőnek tartjátok, úgy valamennyietekre vagy hallgatóinkra csak az marad, hogy bocsássanak meg, ha fejtegetéseinkből valami kimaradt, s legyetek nagyon hálásak a benne lévő felfedezésekért.”

„A győzelem legfőbb feltétele az előzetes tudás, amely érdekében titkos ügynököket kell alkalmazni.”

„Tudásunk abból fakad, amit érzékeink közvetítenek számunkra.”

„Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.”

„Minthogy meddő vagyok a tudásban, s az isten (Apollón) megtiltotta, hogy nemzzek, arra kényszerít, hogy bába legyek.”

„Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.”

„Amíg az etika abból a vágyból keletkezik, hogy az élet végsõ értelmérõl, az abszolút jóról vagy az abszolút értékesrõl mondjon valamit, addig nem lehet tudomány. Azzal amit mond, tudásunk semmilyen értelemben nem gyarapodik.”

„Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot -- a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tõle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak. Az egész istenfogalom az ókori keleti despotizmusokból származik. Olyan fogalom ez, amely nagyon méltatlan a szabad emberekhez. Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tûnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. Fel kell állnunk, és őszintén, nyíltan kell a világ arcába néznünk. A lehetõ legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végsõ soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban. A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bûnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövõben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet -- ebben bízunk -- messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk.”

„A tudás megszerzéséhez tanulnunk kell; de ahhoz hogy bölcsességet szerezzünk, figyelnünk kell .”

„A modern fizika leginkább azon régi dogma igazolásával nyűgöz le minket, mely arra tanít, hogy léteznek az érzékelésünkön kívüli világok és olyan problémák, amelyek megoldásában nagyobb szerepük van ezen új világoknak, mint az összes korábbi tapasztalaton alapuló tudásunknak.”

„Soha ne keverd össze a tudást a bölcsességgel. Az egyik segít megélhetést szerezni; a másik segít életet teremteni.”

„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, az fenyegetés a társadalomra nézve.”

„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”

„Az emberek olyan érdekessé teszik az életet. Sikerült feltalálniuk az unalmat a csodákkal teli univerzumban.”

„Lenyűgözött a cselekvés sürgőssége. A tudás nem elég; alkalmaznunk kell. Nem elég, ha hajlandóak vagyunk; cselekednünk kell.”

„A bölcsesség, azt hiszem, a tudás helyes felhasználása. A tudás nem jelent bölcsességet. Sokan sokat tudnak, és annál nagyobb bolondok. Nincs nagyobb bolond, mint a tudó bolond. De ha valaki tudja, hogyan kell használni a tudást, az bölcsességgel rendelkezik.”

„A testgyakorlás, ha kötelező, nem árt a testnek; de a kényszer alatt megszerzett tudás nem hat az elmére.”

„A meditáció a gondolatok feloldódása az örök tudatosságban vagy a tárgyiasítás nélküli Tiszta tudatosságban, a gondolkodás nélküli tudás, a végesség beleolvadása a végtelenbe.”

„Az igazságosság nélküli tudást inkább ravaszságnak, mint bölcsességnek kellene nevezni.”

„Ahelyett, hogy megveszed a gyerekeidnek mindazt, ami neked sosem volt, inkább tanítsd meg nekik mindazt, amit neked sosem tanítottak meg. Az anyagiak elhasználódnak, de a tudás megmarad.”

„Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.”

„A csekély tudás tetterővel párosulva sokkal többet ér, mint a nagy tudás, amely parlagon hever.”

„[Idézi Szent-Györgyi Albert professzort:] „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a rombolás fölé.” (184. o.)”

„A bölcsesség eleven folyam, nem lehet egyszer s mindenkorra rögzíteni, műtárgyként tárolni. Csak akkor folyhat tovább a jövő nemzedékek számára, ha a tanítvány felfedezi a bölcsesség forrását a saját életében. A tudás tüzének táplálása mindannyiunk közös feladata, mindannyiunké, akik megpróbálunk ösvényt vágni a sűrű rengetegben.”

„Általában annak, hogy tud-e valaki valamit vagy sem, a tanítani tudás a jele.”

„Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít.”

„A speciális tudás szörnyű hátrány. Olyan messzire viszi el az embert, hogy nem képes többé másokkal megosztani.”

„Hogy a hatalomfogalom ilyen elleplezett módon származik az igazságra és a tudásra törő akarat metafizika-kritikai fogalmából, ez magyarázza a “hatalom” kategóriájának rendszertanilag kétértelmű használatát is. Egyfelől ugyanis megőrzi a deskripcióra használható fogalom ártatlanságát s a hatalmi technológiák empirikus elemzését szolgálja […] Másfelől viszont a hatalom kategóriája - eltitkolt keletkezéstörténetéből eredően - megtartja a konstitúció-elméleti alapfogalom értelmét is, amely először ad észkritikai jelentést a hatalomtechnológiák empirikus elemzésének, s ez biztosítja a genealógiai történetírás leleplező hatását.”

„A fizika fejlõdése az elmúlt századokban, de különösen az elmúlt néhány évtizedben, egyre inkább az elméletek szerkesztésének, ellenõrzésének és alkalmazásának ama módszeréhez vezetett el, amelyet formalizálásnak nevezünk, azaz egy interpretációval kiegészített kalkulus szerkesztésének. A formalizálás terjedését tudásunk növekedése és a tárgy sajátos szerkezete sugallta, és tette egyszersmind gyakorlatilag lehetõvé. Következésképpen egyre kevésbé kellett a tudomány absztrakt terminusainak és a segítségükkel megfogalmazott axiómáknak és tételeknek valamiféle "szemléletes" megértésére törekedni. A tudósok sokáig nem ismerték fel, hogy a tudomány felhagyhat, és fel is kell, hogy hagyjon az ilyesféle megértés keresésével.”

„Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.”

„Mindez már a korábbiakban is megmutatkozott számunkra; bepillanthattunk az isteni tudás mélységeibe is, ezért hát mindent a maga rendjének megfelelően kell végeznünk, amit csak uralkodónk meghatározott időnkre véghezvinnünk rendelt. Felajánlásaink, és a szent cselekményeinket gondosan végezzük, mert parancsaiban nem hanyag és rendetlen módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. Meghatározott helyen, és meghatározott személyek által akarta ő ezeket végeztetni, legfelsőbb akaratával rendelte el, hogy mindent méltó módon, neki tetszően történjen, és szívesen fogadott legyen akaratának. Mindazok boldogok és tetszésére vannak, akik az uralkodó törvényeit követik, nem fognak eltévelyedni. Adottak voltak ugyanis a főpapnak a maga szent cselekményei, ugyanúgy a papoknak is megvannak a nekik rendelt feladataik, a leviták számára az előírt szolgálataik, és a néphez tartozó embert (laikosz) is kötik a nép számára előírt rendelkezések.
Közülünk mindenki a maga rendjében, jó lelkiismerettel adjon hálát az Istennek, megszentelődésében, senki se lépje át a szent cselekmények számára előírt szabályát. Mert nem mindenütt lehetett felajánlani, testvéreim, a fogadalmi áldozatot, a könyörgést, a bűnökért bemutatott, a tisztulás áldozatát, csupán csak Jeruzsálemben, és ott sem minden helyen lehetett felajánlani, hanem csak a templom előtti áldozati oltáron, azután hogy a főpap és a fentebb említett istentiszteleti szolgák előzőleg gondosan megvizsgálták a felajánlásra kerülő adományt. Akik pedig akaratával egybehangzó dolgokon kívül bármit is tettek, halállal bűnhődtek. Láthatjátok tehát, testvéreim, hogy a tudásban minél nagyobb megtiszteltetés jutott ki minekünk, annál nagyobb a ránk leselkedő veszély is.
Nem kis mértékben vétkeznénk, ha azokat, akik feddhetetlenül és illendő módon ajánlják fel adományainkat, kivetnénk a püspökségből. Boldogok az előttünk járt presbiterek, gyümölcsöző és tökéletes megnyugvásban lett részük.”

„Ez nagyon fontos életszemléleti irányultságot jelent a számomra: magamra és a társadalomra nézve is azt tartom az egyik legfontosabb erkölcsi parancsnak, hogy becsületesen, a legjobb tudásunk szerint kell dolgozni, gyarapítani szellemi és anyagi értelemben a kisebb és nagyobb közösséget, felhalmozni és megtakarítani, hogy legyen biztosabb a jövő. Mindez párosul bennem egy nyakas kálvinista attitűddel; lehet, hogy ezzel is magyarázható az önfejűség, a makacsság, a szókimondás, a kemény kiállás s olykor a saját érdekekkel való szembemenetelés is.
Életfelfogásáról 1996 májusában.”

„Én ateista vagyok, a lehető legnagyobb mértékig. Sokáig tartott, amíg kimondtam. Már jópár éve ateista vagyok, de valahogy úgy éreztem, intellektuális felelőtlenség azt mondani, hogy valaki ateista, mert ez valami nem létezéséről a tudásunk. Valahogy jobb volt azt mondani, hogy humanista vagy szabadgondolkodású. Végül úgy döntöttem, hogy én legalább annyira érzelmi lény vagyok, mint gondolkodó, érzelmileg pedig ateista vagyok. Nincs rá bizonyítékom, hogy megmutassam, Isten nem létezik, de ezt olyan erősen gyanítom, hogy nem akarom pazarolni az időmet.”

„Némelyek azt mondják, orvosok és szofisták egyaránt, hogy nem lehetséges az orvostudományt megérteni anélkül, hogy valaki nem tudja, mi az ember; mert épp ezt kell megtanulnia annak, aki jól akar gyógyítani. Beszédünk a filozófiába tartozik, ahogy Empedoklész és a többiek is, akik a 'természetről' írtak, lényegében azt mondták el, mi az ember, hogyan jött létre és miből van összerakva. Én azonban azt hiszem, amit az orvos vagy a szofista a természetről mondott vagy írt, kevésbé az orvostudományba, mint inkább a festészetbe (azaz: a képzelet világába) tartozik. Azt gondolom ugyanis, hogy a természetről (már ti. az emberekről) a legbiztosabbat épp az orvostudományból lehet megtudni. Ezt a biztosat pedig úgy tanulhatja meg valaki, ha az orvostudománnyal a maga egészében helyesen foglalkozik. De úgy vélem még nagyon messze vagyunk attól a másik céltól, attól a tudástól, amely többek közt pontosan megmondaná, mi az ember és mely okokból jött létre.”

„A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai. Egymás kiegészítői.”

„Képzelj el egy olyan világot, ahol mindenki szabadon hozzáférhet az emberiség egyetemes tudásának összességéhez!”

„A holt tudás megfakítja a szellemet, megtölti a gyomrot anélkül, hogy táplálná a testet.”

„Amikor megalapítottam az Altust, volt tudásom és kapcsolatom, ám egyvalamit nem tudtam: mit vegyek meg ebből az őrült nagy [állami] vagyonból.”

„A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.”

„Végső érvként hadd mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem, általános. Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan..”

„Általában alábecsüljük a közöttünk és mások között lévő különbségeket. Nem csak a következtetésekbeli különbségeket, de a természet és képességbeli különbségeket, a helyzet és erőforrásbeli különbségeket, az észrevehetetlen tudás, készség és szerencsebeli különbségeket, és a belső tájképbeli különbségeket.”

„A tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás: olyanok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha sem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.”

„Mindennapi tudásunk csak a tárgyat mutatja be, amiről tud, de nem egyszersmind önmagát, nevezetesen a tudást magát.”

„A nem tudás - a bizonytalanság, a kétség - inkább olyan, mint a termeszek, vagy mint egy gyógyíthatatlan betegség. Belülről emészt fel. Nem tudod megállítani a rothadást. Nem tudod újjáépíteni magad, mert a kétség örökké gyötörni fog.”

„Mindaddig, amíg Isten úgy tűnik, hogy kívül és messze távol van, addig fennáll a tudatlanság. De amikor belül realizáljuk Istent, akkor ott igazi Tudás van.”

„A legnehezebb a legkönnyebb, amit mindenki úgyis tud. Mi könnyebb és mi nehezebb, mint, hogy eredj és add el mindenedet? De igazán mindenedet. Nemcsak házadat és ruhádat és barmaidat és bútoraidat és földedet és értékpapírjaidat és edényeidet és párnáidat és ágyadat és ne tarts meg egyetlen takarót, egyetlen csészét, egyetlen lepedőt, egyetlen zsebkendőt, egyetlen takarékkönyvet sem. Add el elveidet és műveltségedet és tudásodat, mint vagyonodat, az összes bizonyosságokat és búvóhelyeket és a világnézetet és a rejtekhelyeket, szóval add el mindenedet.”

„A szellem tudás nélkül… olyan tejszín, amely egyetlen éjszaka összegyűlik a felszínen, s amelyből az ügyes kéz hamarosan habot ver.”

„Ha egy olyan istenség hitéről és eszméjéről van szó, akit kiválónak és jónak tartanak, és mint ilyen csodálják és tisztelik, mert tudják, mert a puszta hatalom és tudás mellett a legkiválóbb természet is az övé, ami mindenki számára szeretetre méltóvá teszi, és ha az uralkodó és hatalmas lény olyannak mutatkozik, vagy történelmileg úgy ábrázóltak, hogy nagyfokú és különleges megbecsülésben részesít mindent, ami jó és kiváló, mindenki javával törődik, jótékony és szerető indulat füzi az egész iránt; egy ilyen példa kétségtelenül létrehozza és növeli az erény iránti indulatot, az össze többit pedig megfékezi, és egyedül ennek veti alá.”

„Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.”

„Ebben a helyzetben a politikai elit saját küldetésének beteljesítéséért nem tekinti nagy áldozatnak, hogy kiszolgálja ezt a társadalmi kultúrát. Nem szembesít, hanem ígér. Azt, hogy a jövő elkezdődött - négyszáz százalékos béremeléssel, hétszázalékos növekedéssel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, sőt. A határ pedig a csillagos ég, hiszen csak akarni kell. Ráadásul illúziót épít, amikor azt üzeni, hogy nem nekünk, cselekvő polgároknak kell mást akarni - több teljesítménnyel, tudással, alkalmazkodással, versennyel -, hanem a kormánynak, a jóságos és gondoskodó vezetőknek. Ezekkel az ígéretekkel két esetben van baj. Ha betartják, meg ha nem. Ha betartják, akkor tönkremegy a gazdaság, ha elfelejtik, sérül az egyébként is gyenge demokratikus kultúra.”

„A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”

„A kétkedés a tudás kezdete.”

„A kevés tudás veszélyes. A sok is.”

„Az igazság kutatása egyrészt nehéz, másrészt könnyű. Jele ennek, hogy bár senki nem ragadhatja azt meg méltóképen, nem is tévesztheti el teljesen, hanem kiki tud valami helyeset mondani. S ha így az egyes ember semmivel vagy csak nagyon kevéssel járul is hozzá az igazsághoz, valamennyiök összefogásából mégis egy csomó tudás születik meg.”

„Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent. Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„A sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy az embernek esze legyen.”

„A tudás nem elég, alkalmazni is kell. Akarni nem elég, tenni is kell.”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak, és ezért a magyar zenei kultúrát erőteljesen szeretném támogatni.”

„Az saját és mások életében is a probléma nem a tudás hiánya, hanem a cselekedet hiánya.”

„A tudomány szervezett tudás. A bölcsesség pedig szervezett élet.”

„Óvakodjatok a hamis tudástól; veszélyesebb, mint a tudatlanság.”

„A tudás birtoklása nem öli meg a csodálat és a titokzatosság érzését. Mindig van még több rejtély.”

„A tudás kezdete - annak a felfedezése, hogy valamit nem értünk..”

„Ha van tudásod, hagyd, hogy mások is meggyújtsák benne gyertyájukat.”

„A tudás az, hogy tudjuk, hogy a paradicsom gyümölcs. Ha nem teszünk paradicsomot gyümölcssalátába, az már bölcsesség.”

„Minden tudásunk az érzékszervekkel kezdődik, majd az értelemmel folytatódik, és okkal végződik. Az oknál nincs magasabb rendű dolog.”

„A bölcsesség egyfajta tudás. Az emberi értékek természetének, pályájának és következményeinek ismerete.”

„A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás.”

„Az élet - a múlt betetőzése, a jelen tudatossága, a tudáson túli jövő jelzése, az a minőség, amely az anyagnak az isteniség érintését adja.”

„A tudás beszél, a bölcsesség hallgat.”

„Az igazi barátság lehetővé teszi az igazi tudást. Nem függ a sötétségtől és a tudatlanságtól.”

„Hol van az az élet, amit elvesztettünk? Hol van az a bölcsesség, amit elvesztettünk a tudásban? Hol van az a tudás, amit elvesztettünk az információban?”

„Ha a tények azok a magok, amelyekből később tudás és bölcsesség születik, akkor az érzelmek és az érzékek benyomásai azok a termékeny talajok, amelyekben a magoknak növekedniük kell.”

„A tudás előtt tornyosuló legnagyobb akadály nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”

„A bölcsesség az a képesség, hogy időnket és tudásunkat a megfelelő célra fordítsuk.”

„A bánat a tudás. Aki a legtöbbet tud, annak kell a legmélyebben gyászolnia, a tudás fája nem az élet fája.”

„A tudásnak három fokozata van: vélemény, tudomány, megvilágosodás. Az elsőnek eszköze az értelem; a másodiknak a dialektika; a harmadiknak az intuíció.”

„Egy kis tudás, amely cselekszik, végtelenül többet ér, mint a sok tudás, amely tétlenkedik.”

„A tudás büszke arra, hogy olyan sokat tud; a bölcsesség alázatos, hogy nem tud többet.”

„A teljes sötétségben mindannyian egyformák vagyunk, csak a tudásunk és a bölcsességünk különböztet meg minket, ne hagyjátok, hogy a szemetek becsapjon benneteket.”

„A fájdalom és az ostobaság nagy boldogsághoz és teljes tudáshoz vezet, mert az Örök Bölcsesség semmit sem teremtett hiába.”

„A tudomány tudást ad nekünk, de csak a filozófia adhat bölcsességet.”