Idézetek az emberekről

oldal 8

„Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erővel másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz.”

„Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.”

„A fizikai csapások és az emberi természet kalamitása szükségessé tették a társadalmat. A társadalom pedig megtetézte a természet csapásait. A társadalom kellemetlenségei szükségessé tették a kormányt; és a kormány megtetézte a társadalom csapásait. Íme az emberi természet története.”

„És egyet kívánnám igen, hogy akármi piacon vénasszonyoktól hallott híreknek ne adnának hitelt; hanem először láttatnák meg az őfelsége tisztviselői, mert könnyű az én udvaromban minden titkoknak végére menni, holott akárhonnét jött ember is szabadosan jár benne; más az, hogy annyi pápista szolgám vagyon nekem, hogy nem tudom számát is, nem utolsók pedig, mert én az religióért eddig senkit meg nem vetettem”

„A természetes emberi ösztönök kielégítésének meggátlása ugyanolyan veszélyes helyzetet teremt, mint bármely tevékenységnek a kívánatos időn és mértéken túli erőltetése.”

„A féltékenység és a bírásvágy a legmélyebb indulatok az emberi lélekben.”

„Hit és hitetlenség sokkal mélyebben gyökeredznek az ember lelkében, mintsem tudományos tételek megzavarhatnák őket.”

„Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.”

„Az ébredéskor nem az ember vezeti a gondolatokat, hanem az állat, a növény - az ösztön. a gondolat primitív és őszinte, nincs kifestve. Szörnyűnek lárjuk a mindenséget, mert tisztán látunk, hamisítatlanul. Aztán jön az értelem, rendez, simít és mesterkedik. Kirakja a kis játékokat, amiket az ember azért talált ki, hogy ne vegye észre az Űrt.”

„Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága.”

„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket… Ha tévedünk, akkor ennek a nemzetnek a legfelsőbb bírósága téved. Ha tévedünk, akkor az Egyesült Államok alkotmánya téved. És ha tévedünk, a mindenható Isten téved. Ha tévedünk, a Názáreti Jézus csupán egy utópisztikus álmodozó, aki soha nem szállt le a Földre. Ha tévedünk, az igazságosság egy hazugság, a szeretetnek nincs értelme. És mi itt, Montgomery-ben elszántan dolgozunk, és küzdünk, amíg az igazságosság úgy nem folyik, mint a víz, és a tisztesség mint egy hatalmas áradat.”

„Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig reánk ragyognak. Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…”

„Nagy sajnálkozással szólunk sokszor a múlt idők tudósairól, s nem győzzük bámulni előítéleteiket. De vajon mi magunk annyival bölcsebbek vagyunk-e? Igaz, az alchimia lehetetlen feladást tűzött ki magának, de vajon azok, kik különböző ércek s anyagok vegyítése által egy nemesebb, de mégis hasonló, rokon anyagot akartak előállítani, nem százszor józanabbak voltak-e azoknál, kik napjainkban halálig kínzott állatokon és emberi hullákon experimentálva, az életnek titkait keresik? Megengedem, hogy e törekvések az orvosi tudománynak éppoly szolgálatot tesznek, mint hajdan az alchimia a természetvizsgálatnak, s így fontosak; de vajon inkább érdemlik-e a komoly tudománynak nevét, s nem fognak-e a jövő által az alchimia s asztrológiával egy sorba állíttatni, s pedig méltán, mert minden előítéletek s csalódások között nincs olyan, mely a tapasztalással inkább ellenkeznék, mint azok, melyek az emberi elme korlátlanságára nézve napjainkban hirdettetnek.”

„Amerika mikor fejezzük be az emberi háborút? Baszd szájba az atombombádat. Nem vagyok jól ne zavarj. Nem írom meg versem míg eszemnél vagyok.”

„Mondja el neki egyszer majd az egész történetet. Mondja meg apának, mennyire szerettem, mennyire nem bírtam elhagyni őt még akkor se, mikor már emberi életemnek vége volt. Mondja meg neki, hogy ő volt a legjobb apa. Mondja meg neki, hogy adja át a lányomnak szeretetemet, minden reményemet, hogy boldog és egészséges legyen.”

„Épeszű emberi belátás, hogy az ateizmus nemcsak naív és ostoba, hanem tudománytalan tévedés, gondolkodásbeli és magatartásbeli nonszensz, ami tulajdonképpen nincs, nem is volt és el sem képzelhető.”

„(Gilbert Keith Chesterton) …tanulmányaiban félelmetes bőséggel ontja a paradoxonokat és velük annyira bebizonyítja az igazát, hogy az ember már nem is meri elhinni. (Az angol irodalom kis tükre 1929; 235. o.)”

„Megdöbbentő, hogy milyen gyorsan aljasodnak el tisztességes emberek.”

„Az emberek nem értenek hozzá: a láthatóból a láthatatlant észrevenni, mivel inkább hisznek a szemüknek, mint az eszüknek, ámbár az nem alkalmas, hogy akár a látottakról ítélkezzék.”

„Azt akarjátok mondani, hogy a teljes üzleti modelletek arra épül, hogy a felhasználóitok nem tudják, mit tesztek velük? Ez hogy működhet? Felteszem, hogy nem így van. Ha így lenne, akkor arra kellene gondolnom, hogy képtelenek vagytok olyasmit nyújtani, amiért az emberek hajlandóak lennének fizetni.”

„Milyen ironikus, az emberek fejlődnek, a bizalmuk a tudományban van, és ez irányítja a világukat, több dolgot is felfedeznek. Még mindig hitetlenek a természetfelettivel kapcsolatban, de ha elég erős lesz a technológiájuk, ők valóban túl sokat kutatnak és fenyegetést jelenthet számunkra, akár el is pusztíthatják néhányunkat.”

„…az az ember, aki két búzakalászt vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt ki a földből: nagyobb dicséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve.”

„Az igazság emberének egyben a törődés emberének kell lennie.”

„Azt gondoljuk, hogy az embernek minden helyzetben, minden rendszerben és minden országban az a feladata, hogy ember legyen és segítsen embertársainak embernek lenni.”

„A vasat újra és újra fel kell hevíteni, és százszor is megkalapálni, mielőtt jó acéllá válna. Csak ekkor válik alkalmassá, hogy éles kardot készítsünk belőle, és kedvünkre bármilyen módon meghajlíthassuk. Az embert ugyanígy kell felhevíteni többször is a gyötrelmek kemencéjében és megkalapálni a világ zaklatásaival, mielőtt tisztává és alázatossá válna, és alkalmassá, hogy Isten jelenlétébe lépjen.”

„Meglehet, hogy az önérdek előtérbe helyezése vezetett oda, hogy az emberi faj fennmaradt.”

„Az ember csak a bajait szereti számon tartani, az örömeit nem.”

„Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének.”

„A nők olyanok, mint a cigaretta. Eleinte igen kellemesek, de aztán a sok lerakódott méreg nagyon felgyülemlik az emberben.”

„A hírekben nap mint nap halljuk, hogy mi folyik a világ számos pontján, de lepereg rólunk, mert a halottak eközben számokká degradálódnak. (…) Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolnak bele, hogy az is valakinek az anyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy egy egész világ pusztul el egy ember halálával.”

„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

„Először is győzzük meg a többieket, és mondjuk el mindenhol azt, amit ma itt együtt hallhattunk. Másodjára menjünk el szavazni úgy, ahogyan ezt már megtettük az előző vasárnapon. És harmadjára mindenki hozzon magával a következő választási fordulóra még egy embert.”

„De ő már csak ilyen volt, és egyre gyengébbnek érezte magát, egyre inkább képtelennek arra, hogy megváltozzon. Néhány éve még zavarta a hozzáállása, még képes volt hőstettekre, de mostanra megszokta a hibáit. Ismert ilyen embereket, akik annyira megszokták a hibáikat, hogy erénynek tartották őket. Akkor pedig már túl késő volt, hogy megváltoztassák az életüket.”

„Megölhetitek tíz emberemet minden egyes halott katonátokért, de még akkor is ti fogtok veszíteni és én fogok nyerni." (a Franciaország és az Egyesült Államok elleni háborúról)”

„Íme, az ortodoxia izgató regénye. Az emberek annak a bolond szokásnak rabjává lettek, hogy úgy beszélnek az ortodoxiáról, mint valami nehézkes, sivár és megülepedett dologról. Pedig nincs az ortodoxiánál kockázatosabb és érdekfeszítőbb. Az ortodoxia maga az egészség; és az egészség mindig drámaibb, mint a téboly. Az ortodoxia annak az embernek az egyensúlya, aki őrülten száguldó lovak mögött tartja a gyeplőszárat, s bár látszólag hol erre, hol arra dől és meginog, mégis megőrzi minden egyes testtartásában a szobrok szépségét és az aritmetika pontosságát… Az ortodox Egyház sohasem tért a kitaposott útra, nem fogadta el a konvenciókat; az ortodox Egyház sohasem volt tiszteletreméltóan mértékletes. Könnyebb lett volna elfogadnia az ariánusok földi hatalmát. Könnyebb lett volna a kálvinista 17. században belehajtani a predesztináció feneketlen árkába. Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű a kor feje után indulni, de nehéz dolog vigyázni saját fejünkre. Mindig könnyű modernistának, mindig könnyű sznobnak lenni. Könnyű lett volna belezuhanni a tévedések és túlzások e nyílt csapdáiba, melyek mint egymást váltó divatok és szekták húzódnak végig a kereszténység történelmi útján. Mindig könnyű elesni; hiszen temérdek sarok van, ahol el lehet botolni, de csak egy van, ahol meg lehet állni. Magától értetődő és kényelmes dolog lett volna belezuhanni, a gnoszticizmustól a keresztény scientistákig, valamelyik hóbortba. Ámde kerülni mindezt: szédítő kaland; és lelki szemeim előtt mennydörögve száguld az égi szekér korszakokon át, az ostoba eretnekségek hanyattesnek vagy orra buknak, míg a merész igazság, bár meginog, diadalmasan megáll.”

„Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyat tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.”

„Az ember sokkal könnyebben alkot magának rossz véleményt arról, akit megbántott, vagy akinek szándéktalanul is ártott, mint arról, akivel jót tett.”

„A városállamok akkor pusztulnak el, amikor nem tudnak különbséget tenni a hitvány és a derék emberek között.”

„Szó az egész, az ember szája mondhatja a szót, akár így, akár úgy. Mér ne mondja azt, ami neki javára válik?”

„Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.”

„Az emberek képesek olyan árnyakat vetni, amelyek olyanok, mint az állatok, de ezek csak árnyképek, a fény és vetítés apró trükkjei. Nem inkább valószínű, hogy Isten is efféle dolog? Csak egy újabb legendás árnyék?”

„Egyébaránt épen nem akarok boldogító idvezítő terveimmel csak a' magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem' általános boldogítása… fekszik nekem szivemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.”

„Ha valami odahaza nincs rendben, akkor az ember munkába temetkezik.”

„Elfogadom, hogy az utolsó ember legyek, ha embernek lenni azt jelenti, hogy hasonlítsak a többihez.”

„Csak a félig jóllakott ember lehet ínyenc. Az éhezőnek hiába adod a legfinomabb cukorsüteményt, mert mindegy neki, hogy azt falja-e, vagy a kölest. S alighanem ugyanez érvényes az érzékiségéhségre vonatkozóan is.”

„Az ember származása”

„Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedeIemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át.”

„Ha az emberek minden ügyüket határozott terv szerint tudnák irányítani, vagy ha a sors mindig kedvezne nekik, akkor sohasem lennének a babona rabjai.”

„Az emberi bajra az életben nincs édesebb vigasztalás a tudománynál.”

„Az ember minden adományért megfizet egyszer. Talán azért teremti az Isten az embert először gyereknek, aki alig látszik ki a földből, mert tudja, hogy sokat kell esnie és a térdét felhorzsolnia, amíg rájön erre az egyszerű igazságra. Megfizetünk azért, amit elértünk: és csak az a miénk, amiért megfizetünk. És amit megszerzünk, az előbb vagy utóbb visszaüt ránk.”

„Amikor az ember viszkető fenékkel alszik el, büdös ujjakkal ébred.”

„Az ember – szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony… A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.”

„Isten egyháza, mely Rómában tartózkodik, Isten egyházának, amely Korintusban időzik. A bennünket érő, és egymást követő váratlanul jött nehézségek és zavarok miatt, testvéreim, csak megkésve fordíthattuk figyelmünket mindazokra a dolgokra, melyeknek rendezése, szeretteim, olyan kívánatos számotokra, arra az istentelen és hozzátok méltatlan lázadásra gondolunk, ami Isten választottjai számára idegen és tőlük távol áll, de miatta jutott néhány vakmerő és elszánt egyén arra a féktelenségre, hogy a ti tiszteletet érdemlő, nemes, és minden ember előtt megbecsülésben álló neveteket olyan rettenetesen káromolja… Fogadjátok meg tanácsunkat, és nem fogjátok megbánni… Ha pedig valaki nem fogadná el azt, amit ő [Isten] mondott általunk [vagyis, hogy állítsátok helyre az egyházvezetést], tudja meg, nem kis veszélynek teszi ki magát! … Örömöt, igaz örvendezést ajándékoztok minekünk azzal, ha engedelmesek lesztek azok iránt, akikről a Szentlélek által írtunk most nektek; és ha tövestül kivágjátok lázongásaitoknak a rend ellen irányuló, alaptalan haragját, amit a békesség és az egyetértés végett ezen levelünkben vázoltunk.”

„Látszólag csupa optimizmus a költemény „happy end”-je – de ez az optimizmus, ha jobban odafigyelünk, csak lemondó kiegyezés az Éjjel. A színjáték tele van látható derűvel és láthatatlan nyugtalansággal. Tarka tündérmese, de a mélyén ott reszket a félelem a magánytól és a sötétségtől. Olyan bájos elejétől végig, hogy az ember néha beleborzong. (II./203. o.)”

„Egyvalamit tudunk - azt, amire a fehér ember egy napon még csak rá fog ébredni -, a mi Istenünk s a fehér ember Istene ugyanaz. Talán azt gondolják, hogy az ő tulajdonuk, mint ahogy földjeinket is tulajdonuknak akarják tudni. De ez nem lehetséges. Ő az ember Teste. És a rézbőrű emberrel és fehér emberrel egyaránt könyörületes. Az Ő számára értékes ez a föld. Aki a földet bántja, az a föld teremtőjét sérti meg.”

„Az embert nem a szerint fizetik, amennyit ér, hanem amennyit jövedelmez.”

„Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó…”

„A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott.”

„"Semmi sem árulkodik furcsábban a modern társadalom egyik iszonyú és alattomos kórságáról, mint az "ortodoxia" szó manapság divatos és szokatlan értelmezése. Hajdanán az eretnek azzal büszkélkedett, hogy nem eretnek. A világ hatalmasságai, rendőrségei és bíróságai voltak azok, akik eretnekek voltak. Ő azonban ortodox volt. Nem büszkélkedett azzal, hogy fellázadt ellenük, merthogy ők lázadtak fel ellene… Az ember büszke volt arra, hogy ortodox, büszke volt arra, hogy igaza van… Megannyi elfeledett pokol kínpadjára vonhatták, de el nem ismerte sohasem, hogy eretnek volna. Egypár modern kifejezésnek köszönhető, hogy most kérkedik vele. Magabiztos nevetéssel így szól: "remélem, nagyon eretnek vagyok", aztán körülnéz, és várja a tapsot. A szó, "eretnekség" nem csupán azt jelenti, hogy már nem gondolkodom tévesen; gyakorlatilag azt jelenti, hogy világosfejű és bátor vagyok. A szó, "ortodoxia" nem csupán azt jelenti, hogy nincs többé igazam; gyakorlatilag azt jelenti, hogy tévedek. Mindez valamit jelent, pontosabban: egyetlen valamit. Azt jelenti, hogy az emberek nem sokat törődnek azzal, vajon filozófiai szempontból igazuk van-e. Hiszen nyilvánvaló, hogy az embernek őrültnek kéne nyilvánítania magát, mielőtt magát eretneknek nyilvánítja…
Általánosságban szólva, bolondság egy filozófustól, ha a Smithfield Market-en megéget egy másik filozófust, mert nem értenek egyet az univerzumra vonatkozó nézeteikben. Ilyesféle gyakorta megesett a középkor legutolsó, hanyatló korszakában, és célját illetően tökéletesen kudarcot vallott. Van azonban valami, ami mérhetetlenül abszurdabb és haszontalanabb, mint az, hogy egy embert a filozófiája miatt megégetünk. Ez pedig nem más, mint annak hangoztatása, hogy az illető filozófiája nem számít… "Az aranyszabály az, hogy nincs semmiféle aranyszabály."… Ha valaki véleményt mond a villamosokról, az számít; ha Botticelliről mond véleményt, az is. De hogy mi a véleménye a dolgok egészéről, az nem… átkutathat bármit, csak egyetlen furcsa tárgyat tilos megtalálnia: az univerzumot, mert ha megtalálja, akkor már vallása lesz, és akkor neki vége! Minden számít - kivéve a Mindent…
Mikor a hajdani liberálisok megszabadítottak valamennyi eretneket a szájpecektől, az volt az elképzelésük, hogy ily módon vallási és filozófiai felfedezésekre jutnak. Azt gondolták: a kozmikus igazság annyira fontos valami, hogy mindenkinek külön-külön szükséges tanúskodnia. A modern felfogás szerint a kozmikus igazság annyira jelentéktelen, hogy bárki bármit mondhat - nem számít."”

„…minden hibának van korrektúrája, csak annak az egynek nincs hogy az ember megszületett és él. Vagy talán annak is van?”

„Kedves barátaim, hogy megvilágítsam nektek az MSZP politikáját, a legjobb, ha a következő idézetet hozom elő a Mein Kampfból: a gyűlölet a legalapvetőbb emberi érzés, a gyűlöletre kell alapozni a politikát, és a gyűlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget. Az MSZP politikája erre alapul, így akarja megsemmisíteni a Fideszt. (A Hírszerző szerint a Fidesz kongresszusán elhangzott beszéd, 2006. május 20.)”

„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.”

„Bármekkora is az emberek sokasága: ha cselekedeteiket egyéni nézeteik és vonzalmaik irányítják, nem várhatnak egymástól oltalmat vagy védelmet sem a közös ellenséggel, sem pedig az egymásnak okozott jogtalankodásokkal szemben.”

„A Wikipédián nem élhetsz meg az iskolai okirataidból… be kell lépned az eszmék piacára és vitába kell állnod a többi emberrel.”

„Saját silányságom tudata egyáltalán nem békít meg mások silányságával. Szívből utálom, amikor az emberek testvéri érzéssel vannak egymás iránt, mert kölcsönösen ugyanolyan aljasságot fedeztek fel egymásban.”

„A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyűlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínű világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerű megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét.”

„A rómaiak tehát két oldalról támadtak, a szürakuszaiakat pedig rémület fogta el, s félelmükben elnémultak, mert azt gondolták, hogy ilyen hatalmas erővel semmit nem állíthatnak szembe. Ekkor azonban Arkhimédész megindította gépezeteit, amelyek mindenféle lövedéket, óriási köveket szórtak a szárazföldi csapatokra nagy robajjal és hihetetlen gyorsasággal, úgyhogy senki nem volt képes ellenállni nekik, földre sújtottak mindenkit, akit értek, és összezavarták a hadsorokat. Ami pedig a hajókat illeti, a bástyafalakról hirtelen gerendák nyúltak ki föléjük, teljes súlyukkal rájuk zuhantak és elsüllyesztették őket. Más hajók orrára darucsőrszerű vaskapcsok csappantak, függőlegesen a magasba emelték, majd a tatjuknál visszaejtették őket a vízbe. Voltak hajók, amelyeket körbeforgatott egy távolról irányított gépezet, majd úgy hozzácsapott a falak tövében emelkedő szirtekhez és sziklákhoz, hogy a legénység is mind egy szálig odaveszett. Másfajta gépezetek kiemelték a hajókat a vízből. Szörnyű látvány volt, amint a magasban himbálózott a hajó, az emberek szanaszét repültek a fedélzetről, majd a vaskarmok elengedték az üres hajót és alázuhant a mélybe vagy a falakhoz csapódott. Marcellus gályákra szereltetett gépezete, amelyet sambucá-nak, lantnak neveztek, mert hasonlított ehhez a zeneszerszámhoz, még közel sem ért a várfalakhoz, amikor rázuhant egy tíz talentum súlyú kődarab, majd egy második és harmadik is. A kövek nagy robajjal és recsegéssel összezúzták a gépezet talapzatát, széttörték a gályákat, úgyhogy Marcellus zavarodottságában gyorsan visszafelé irányította a hajókat, és parancsot adott a gyalogságnak a visszavonulásra.”

„Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyűlöltelek én tégedet. Ha szinte valami idegennek mutattam is magamot hozzád, azt az emberek nyelvétől való féltemben is míveltem. Főképpen azért, hogy az tökéletességet s töredelmességet akartam benned keresni, s oztán, hogy kevés keserő után jobb űzőven esnék az szerelemnek édes gyümölcse. Ah, Sylvane, Sylvane, ki méltán viseled az neved, tudniillik az vadember nevet, mert nemcsak szódról s dolgaidról, hanem nevedről is megtetszik az te vad természetednek kegyetlen volta! Tudom, jól tudom, hogy Juliára veszett eszed; ki igaz, hogy nálamnál ifjabb, de hozzád bizon sem hívebb, sem tökéletesb, s ha szinte oly ifjú nem vagyok is, mint ő, de rútabbnak ugyan nem tartom azért magamot nálánál én is.”

„A kommersz zenéről: „Úgy gondoljuk ugye, hogy elegendő lenne, hogy az emberek ne vegyék meg, azért, hogy ne árusítsák tovább.””

„A nagy embereket mindig félreértik.”

„Ha van egy mű, amelyik esztétikailag érvényes, hat az emberekre, az eleve nem pesszimista, mert maga az alkotói gesztus, az, hogy valamit az ember megörökít, leír, az éppenséggel derűlátásról tanúskodik. Mindenki derűlátó, aki egyáltalán művet ír. Ha mélységeket próbál föltárni úgy, hogy az ellentéteket nem elkeni, hanem kiélezi, hogy valami végre kontúrosan világos legyen, azt szokták helytelenül pesszimizmusnak nevezni, holott ez nem pesszimizmus, ez a drámai látásmód velejárója.”

„Az ember eleve a természet része, még akkor is, ha megkülönbözteti magát tőle azért, hogy kihasználhassa.”

„A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.”

„Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye.”

„Jobb ha a hollók, mint ha a hízelgők áldozatául esik az ember: amazok holtan falnak fel, emezek elevenen.”

„Az emberek törvényt mondanak, de vagyonra gondolnak.”

„… ha lehetséges valamilyen eszközt találni, amely általában okosabbakká és ügyesebbekké teheti az embereket, mint eddigelé voltak, azt csak az orvostudományban kereshetjük…”

„Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.”

„… tizennégy évesnek érdemes lenni, ha már az ember egyszer kénytelen élni, s igazán gyönyörűeket csak tizennégy éves ember lát az életben.”

„Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: egy napon minden völgy fölemelkedik, minden hegy és halom lesüllyed, az egyenetlen egyenessé lesz és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember. Ez a mi reménységünk. Ezzel a hittel térek vissza Délre.”

„Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz.”

„Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.”

„Mást mondok neked: nincs születése egynek sem az összes
halandók közül, sem rettenetes halálú vége,
hanem keveredés létezik csupán és átalakulása a keveredetteknek,
Ezekre alkalmazzák az emberek a születés nevet.”

„…a kutya is tanul abból, ha megverik, csak az ember nem.”

„Az ember, természeténél fogva, állat; és sem a természet, sem az alkat eredeti vonásait nem lehet soha eltörölni.”

„Nekem feltételezésem az, hogy a magyar emberek kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla.”

„A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

„Ha két ember az ötvenedik születésnapját ünnepli, akkor lehet, hogy egyikük minden további nélkül kétszer annyi élményre tekinthet vissza, mint a másik. Élete nem csak színesebbnek, de kétszer olyan hosszúnak is tűnhet.”

„Ezeknek a kulákoknak így, úgy, amúgy még ma is nagyobb a befolyása a faluban, mint egy átlagos parasztembernek, és hát azok sem oroszlánok, […] azok is emberek, feladják a harcot, az is meg akar alkudni a körülményekkel, de ehhez kell valami létezési formát látni maga előtt a saját körülményeit illetően. Még arra is gondolunk, hogy a közeljövőben szükséges lesz állást foglalni abban is, hogy nemcsak bevehetik, [… hanem] meghatározott ideig, két vagy három esztendeig tartó becsületes munka és tisztességes viselkedés után teljes jogú tsz-tag lesz, tehát nemcsak hogy választási joga lesz, hanem választható is lesz.”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„Az ember csak attól a pillanattól van megmentve, amikor már maga ment meg mást.”

„Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot.”

„Hihetetlen, hogyan állították rá az emberek agyát arra, hogy egy szó (szocializmus) a végsőkig tabuvá váljon, hogy egy eszme tabu legyen. Így tehát bárki egyetérthetett a dolog lényegével, de nem érthetett egyet a dolgot jelentő szóval.”

„Élő embernek kell lenni és azután művésznek.”

„Az az ember, aki ugyanúgy látja a világot 50 évesen, mint ahogy tette azt 20 évesen, elvesztegetett 30 évet az életéből.”

„Elvtársak! A kapitalizmus nem más, mint ember ember általi kizsákmányolása, a szakszervezeti mozgalom ennek éppen ellenkezője.”

„Hát istenem, az ember nem élhet úgy, hogy megvesse magát.”

„A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket.”

„Vajon volt-e már a földön olyan büszke lélek, amely megvetette a reményt? Még Nietzsche maga is megriadt egy pillanatig, szűnni nem akaró mártíriumnak érezte az Örök Visszatérést, és ebből a rettegésből új reménységet, vélt megváltót alkotott magának – az emberfölötti embert. Ez is csak egy másik éden, másik visszatükröződés, amely kijátssza és áltatja a szerencsétlen embert, hogy kibírja az életet és a halált.
(23. fejezet vége, 295. oldal)”