Idézetek nyelv-ről

„Az egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéret földjének megszerzését! Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”

„Jobb, ha a lábadon mész, mint ha a nyelveden.”

„Fontos a közös nyelv, de még fontosabb a közös fül!”

„Egy író csak akkor ír jól, ha eredeti, ha megteremtette a saját nyelvét.”

„A magyar nyelvnek Magyarországon kívül hazája nincs.”

„A tudomány legalapvetőbb gondolatai alapvetően egyszerűek, és szabályként bárki számára érthető nyelven megfogalmazhatóak.”

„A filozófia nagykönyve - az univerzum - szüntelenül nyitva áll tekintetünk előtt, de nem érthetjük meg, hacsak előbb meg nem tanuljuk a nyelvet, melyben íródott. Ez a matematika nyelve és írásjelei a háromszögek, körök, és más geometriai alakzatok, melyek nélkül emberileg képtelenség egyetlen szót is felfognunk belőle; enélkül akár ha sötét útvesztőben kóborolnánk.”

„A legrémisztőbb „kilenc” szó az angol nyelvben a következő: "A kormány küldött, hogy segítsek önöknek."”

„Tekints e Bántalmazottra. Bár a legvilágosabb bizonyítékok tanúskodnak Ügye igazáról; bár a jövendöléseket félreérthetetlen nyelven beteljesítette; bár annak ellenére, hogy nem számít a tanultak közé, nem járt iskolába és a hittudósok között szokásos vitákban nem járatos, az emberekre záporoztatta sokféle és Istentől ihletett tudását; mégis nézd, miként tagadja fennhatóságát ez a nemzedék, és lázad fel Ellene!”

„Nem ember az, ki, hogyha bírja nyelvét, nem tudja megnyerni egy nő szerelmét”

„A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint nyugalmas időkben. Az ádáz ellenségeskedés szívet tépő zűrzavarában, mikor a halálgépek félelmetes motollái nemzedékeket tépnek ki az emberiség testéből és sodornak bele az immár ötödik éve sötéten hömpölygő roppant halálfolyamba, amikor az emberiség örök értékei, az emberi szellem nagy lángolásainak, erőfeszítéseinek, hősi és szent fölszabadulásainak emlékei égnek hamuvá és omlanak porba egyik napról a másikra, amikor a vihar ítéletes zúgásában népek reszketnek jövő sorsuk miatt, akkor Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”

„Az a véleményem, hogy az álmok nem titkolóznak, egyszerűen nem értjük a nyelvüket.”

„Amikor a világ különböző részeiről származó emberekkel találkozom, mindig eszembe jut, hogy alapvetően hasonlóak vagyunk: mindannyian emberi lények vagyunk. Talán különböznek a ruháink, a bőrünk színe vagy a nyelv, amit beszélünk. Ez csak a felszín. De alapvetően mindannyian emberi lények vagyunk. Ez az, ami összeköt minket.”

„Ennek az embernek a nevét ragozták a földgolyó újságjai, dörmögte száz meg száz nyelven ezer meg ezer bemondó, kiáltozta beszéde elején és végén ezernyi előadó, énekelte sok-sok pionirhang, említették főpapok, amikor pohárköszöntőt mondtak. Ennek az embernek a neve sült rá haldokló hadifoglyok ajkára, börtönfoglyok dagadt ínyére. Erre a névre kereszteltek át sok-sok várost és teret, utcát és sugárutat, palotát, egyetemet, iskolát, szanatóriumot, hegygerincet, tengeri csatornát, gyárat, bányát. szovhozt, kolhozt, sorhajót, jégtörőt, halászbárkát, cipőszövetkezetet óvodát - sőt moszkvai újságírók egy csoportja azt javasolta, hogy erre változtassák át a Volga és a Hold nevét is.”

„Én magyar író vagyok, nékem a magyar a szent nyelvem. nékem minden csepp vérem azzal a kultúrával van itatva, melyet itt szoptam magamba, ebben az áldott és átkozott kis országban. Ha tehát rajtam mégis kiütköznek zsidó származásom nyomai, erről én nem tehetek s ha nem is röstellem ezt, de nem is dicsekszem vele. S ha valaki ezt rólam megállapítja, én azt nem fogom dicsőségnek tartani. Engem üldöztek itt - mit tehetek róla? Rosszul jártam az anyámmal is, a hazámmal, is, de azért nem mondhatom rájuk azt, hogy ők nem anyám és nem hazám.”

„Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer évi munkájának egyik nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. Nem keresztény, hanem pogány szellemben jár el, s – akarva, nem akarva – csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek fajokra, elkülönült társadalmi osztályokra és önző szövetkezésekre bontották, egymással szembeállították és kibékíthetetlen ellenségeskedésbe hajszolták a népeket. Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától, bármilyen meggondolások alapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt úgy tekintsék, mint „pogányt és vámost”, ami az evangélium nyelvén törvényenkívüliséget jelent.”

„Úgy hatott rám, mint a háború 1914-es kitörése, mikor felfedeztem, hogy a «legendák» függenek attól a nyelvtől amelyhez tartoznak; de egy élő nyelv ugyanúgy függ a legendáitól, melyeket tradicionálisan közvetít. […] A volapük, eszperantó, ido, novial, stb. stb. mind holtak, sokkal inkább mint az ősi, már nem használt nyelvek, mivel a létrehozójuk soha nem talált ki eszperantó legendákat…”

„Annak ellenére, hogy a Szovjetunióban a marxizmus a hivatalos tan, az utóbbi tizenkét esztendőben egyetlen olyan, a közgazdaságot, a szociológiát, a történelmet, a filozófiát tárgyaló marxista művet sem adtak ki, amely érdemes lenne a figyelemre vagy a más nyelvre való fordításra. A marxista irodalom nem lépi túl a skolasztikus tudományok kereteit, amelyek ismételgetik a kipróbált régi eszméket és a pillanat szükségleteinek megfelelően újra felhasználják a régi szövegeket. Az állam terjeszti azokat a milliós példányszámban megjelenő könyveket és brosúrákat, amelyekre senkinek a legkisebb szüksége sincs, és amelyeket talpnyalással és egyéb lepedékes kellékkel tákoltak össze. Lakat alá tették vagy hallgatásra intették azokat a marxistákat, akik valami hasznosat és személyeset tudnának mondani. Mindez akkor, amikor a társadalmi formák alakulása minden pillanatban a nagyszabású problémák tömegeit veti föl!”

„A nyelvem határai a világom határai.”

„Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egyévi jövedelmét föláldozom reá.”

„Azokkal a dolgokkal, amiket nem lehet a matematika pontos nyelvével megfogalmazni, teljesen felesleges foglalkozni.”

„Mindenki használja ma is azt a kifejezést, hogy rendszerváltás vagy rendszerváltozás. Erről is több helyen elmondtam már, hogy hungaricum. Miért volna az? Mert más nyelveken ezt a kifejezést nem szokták használni. Nem így beszélnek a diktatúra megszűnéséről, a demokrácia kezdetéről. Se lengyelül, se románul, se csehül, se szlovákul; még németül is inkább azt mondják, hogy die Wende, vagyis fordulat, lehet találkozni gyakran az átmenet szóval is. Tehát a rendszerváltás, rendszerváltozás kifejezés hungaricum. Mit takar el, mit tart homályban ez a kifejezés? Két alapvetően fontos dolgot. Az egyik az, hogy két rendszerről beszél, egyik rendszer, másik rendszer, mintha bármilyen szempontból közös nevezőre volnának hozhatók. Ám az egyik totalitárius diktatúra, legyen annak a puha formája vagy keményebb formája. A másik viszont demokrácia. Nem hozható közös nevezőre a kettő, mint ebben a kifejezésben, amely eltakarja az alapvető minőségi különbséget. És egy másik nagyon fontos tényt is eltakar ez a kifejezés, azt nevezetesen, hogy megszűnt Magyarország idegen megszállása, Magyarország visszanyerte a szuverenitását, ha ezt semmiféle alkotmányos vagy jogi forma nem mondta is ki.”

„Gallia három részre van osztva, egyet a belgák laknak, egy másikat a aquitániaiak, a harmadikat, kiket saját nyelvükön keltáknak, a miénken galloknak hívnak.”

„A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.”

„Gondolkodj úgy, mint egy bölcs, de kommunikálj az emberek nyelvén.”

„Legyen lassú a nyelved és gyors a szemed.”

„Túl őszinte vagyok? Ez a természetem:
Az van a nyelvemen, ami a szívemen.”

„Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor az atomokról van szó, a nyelvet csak úgy lehet használni, mint a költészetben.”

„…úgy kell lenni a külső és idegen írók minden fordításoknak, hogy magyarra általtétetvén, addig simítsa, s addig gyalulja a fordító, míg éppen olyan szépek, elmések, kellemetesek, érzé-kenyek s magokat olvastatók lesznek, mint az eredeti nyelvben. Hogy röviden a fordítás közön-séges és egyetlen egy reguláját kimondjam: olyan légyen, hogy nemcsak a fordításnak semmi bűze, amint mondják, ne érezzék rajta, hanem hogy ha ki nem tudná igazán, hogy fordítás, azt gondolja, hogy általjában egy eredeti szép magyar pennából folyt ki.”

„Anglia és Amerika az a két ország, melyeket a közös nyelv különböztet meg.”

„A modern fizikus tudja, hogyan használja a kalkulusban szereplõ szimbólumot olyan elõrejelzések levezetésére, amelyeket megfigyeléseinkkel ellenõrizhetünk. (…). Így a fizikus, bár állításai nem fordíthatók le a hétköznapi tapasztalat nyelvére, igenis érti a Y szimbólumot és a kvantummechanika törvényeit. Birtokában van annak a fajta megértésnek, amely egyedül fontos megismerés és a természettudomány szempontjából.”

„… az idegrendszer működése kétféle közléstípuson alapszik: egyfelől olyanokon, amelyek nem foglalnak magukban aritmetikai formalizmusokat. Másfelől olyanokon, amelyek igen. Az előbbi típusba tartoznak az utasítás-közlések (logikai közlések). Az utóbbiba pedig a számközlések (aritmetikai közlések). Az előbbieket szorosabb értelemben vett nyelvként jellemezhetjük, míg az utóbbiakat matematikának tekinthetjük.”

„Ha a Švejk szó új szitokká válik a káromkodás virágkoszorújában, meg kell elégednem a cseh nyelvnek ezzel a gazdagításával.”

„A világ kultúrája mozaikszerűen tevődik össze: kis népek kevesebbet, a nagyok aránytalanul többet adnak bele. Mi magyarok néhány nagy tudóst, zenészt, írót adtunk a világnak; kár, hogy irodalmunk legjava, nyelvi nehézségek és sajátos viszonyaink miatt, többnyire nem szárnyalhatta túl határainkat.”

„Azoknak, akik nem ismerik a matematikát, nehézséget okoz keresztüljutni a szépség valódi érzéséhez, a legmélyebb szépséghez, a természethez… Ha a természetről akarsz tanulni, méltányolni akarod a természetet, ahhoz szükség van arra, hogy értsd a nyelvét, amin szól hozzád.”

„Vagy ember, vagy disznó. Vagy mindenáron való túlélés, vagy pedig küzdelem a halálig. Vagy probléma, vagy megoldás. Köztes helyzet nincs. Győzelem vagy halál - ezt mondják mindenütt és ez a gerillák nyelve még a legparányibb dimenziókban is: ahogyan éltünk, úgy is halunk meg.”

„Biztos, hogy nem segít senkinek megérteni azt, ami történik, ha ezen a nyelven beszélnek, ami engem annyira fölháborít, mint éppen szeptember 11. után, hogy civilizáció kontra barbárság, kereszténység kontra iszlám…”

„Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.”

„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szokás, analógia, eufónia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás, s hagyjuk a cirkalmat és lineát máshová.”

„Egy lázadás a meg nem hallgatottak nyelve.”

„Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog, a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunántúl a nagybirtokok közepén épült s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. (I. fejezet, 7. oldal)”

„Az agy nem a matematika nyelvét használja.”

„A világ vak és esztelen, s mind piszkosabb a nyelve!”

„Arra gondolni, hogy nem váltunk bort, eretnekség; a nyelv telítődik, és a harmadik pohár után a legjobb bor is csak tompa érzetet kelt.”

„Nem tudom elképzelni, hogy egy univerzálék nélküli nyelv működhetne; az univerzálék használata pedig arra kényszerít bennünket, hogy elfogadjuk a diszpozíciók realitását, legalább sejtéseket tegyünk rájuk vonatkozóan – ha nem is kell végső és tovább már nem magyarázható diszpozíciókat, vagyis lényegeket feltételeznünk. Mindezt kifejezhetjük úgy is, hogy téves a szokásos megkülönböztetés a "megfigyelési terminusok" (vagy "nem teoretikus terminusok") és a teoretikus terminusok között, mert bizonyos mértékig minden terminus teoretikus, jóllehet némelyik inkább az, mint mások; ugyanúgy, ahogy azt mondtuk, hogy minden elmélet sejtésszerű, noha némelyik sejtésszerűbb, mint mások.”

„…a nyelvet nem a grammatikus, nem a lexikografus viszi előre, hanem az író; (…) Nincs filozófusabb nyelv, mint a miénk! – ezt kiáltozza [a grammatikus] kevélyen és örvendezve. E dicsőségen én legalább nem igen kapok. Azt óhajtom inkább, hogy az minél szebbé váljon s alkalmatosabbá a lélek gondolatait s érzéseit minden különbözéseikben festeni, s minél elébb.
(Harmadik könyv, első szak 2. rész; 115. oldal.)”

„Azt is hallottam vagy olvastam valahol, hogy a század elején a lélekbúvároknak sok gondot okozott egy idős, analfabéta parasztasszony, aki negyven fokos lázban, önkívületben Homérosz hexametereit kezdte skandálni görög nyelven. Végül kiderítették, hogy a néni kosztosdiákokat tartott hajdanán, és az ő hangos biflázásuk rögzítette a szöveget az asszony emlékezetének legmélyén vagy legszélső peremén, mivel gyógyulása után megint egy árva görög szót sem ismert többé, sőt az Iliász és az Odüsszeia létezéséről sem volt tudomása.”

„Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés.
Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom.
Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.”

„Vele, azzal a fajta fickóval van dolgunk, aki huszonhárom órát szán arra, hogy kikászálódjon az ágyból, és egy órát dolgozik lélekszakadva. Akkor azt írja: „Kimerítő napom volt.” És az a legrosszabb, hogy nem is nagyon hazudik. Átültetve a film nyelvére ez azt jelenti, hogy Carbonnaux hihetetlen lustának és hanyagnak mutatkozik a forgatókönyv és a gegek előkészítése időszakában, végül a forgatás pillanatában felébred, és amikor eljön a forgatás ideje, teljesen magához tér. Bizonyíték erre utolsó filmje, A kemény tojások ideje (Le temps des œufs durs).”

„Dicséret ugyan az eredetit annyi versbenn ki tenni, a mennyibe iratott: de meg-kell mellet-te aztis tartani, hogy a’ nyelv és értelem tiszta legyen, kivált képpen pedig ha nem érzékenyebb, legalább ollyan érzékeny legyen a’ fordítás, mint az eredeti munka.”

„Az bizonyos, hogy ami jót és szépet szolgáról el lehet mondani, az mind ráillik a puszták népére, amely nyelvben, szokásban, arcvonásban országszerte szinte hibátlanul őrzi ma is valamilyen fajta ősi alkatát. Nem házasodott össze más népekkel, még a szomszédos falusiakkal sem, főleg azért, mert senki sem volt hajlandó véle összeházasodni. Igénytelen ez a nép; engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kell neki, telepatikusan megérzi ura gondolatát s már teljesíti is, amint az olyan szolgához illik, akinek már apja, anyja, dédje és üke is egy helyben és egy fajta urat szolgált. Ösztönösen ismer minden házi szokást, mindenre kapható s dolga végeztével egy figyelmeztető szempillantás nélkül kiódalog a szobából csak úgy, mint az életből vagy a történelemből. (I. fejezet, 14. oldal)”

„Ó fiatalok, irigyelt fiatalok, miért nem akartok mestereimmé lenni? Miért jó nektek, ami nekem jó, miért nem képesztettek el valami hirtelen bolond ragyogással, nyelvi vízicsodával, hanggal, ami messziről jön és soha nem hallatott?”

„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”

„A szleng az, amikor a nyelv feltűri az ingujját, beleköp a tenyerébe és munkához lát.”

„Abból a szempontból tényleg lehetetlen nyelv a magyar, hogy nem foglalja magában a nemeket. Olyan ez néha, mintha egy sűrű titokra ügyelne. Mint a vígjátékoknak az a bizonyos rezonőrje, a bizalmas barát, a harmadik, aki jól ismeri a szeretõk titkát, de mélyen hallgat, amíg csak a körülmények szóra nem bírják.”

„Soha, még álmomban sem jutott eszembe, hogy változtatni kívánjak, vagy akarjak a politikai eseményeken, melyek közepette éltem. Soha nem vágytam rá, hogy akár a nyelven, akár a világon változtassak, és ha Marxot idéztem, ha Rimbaud-t idéztem, ha Mallarmét idéztem, mindig magamat akartam megváltoztatni, azt az embert, aki a kezem ügyében volt, önmagamat. Ezért mindig tanúnak tekintettem magam, sohasem a kor rossz lelkiismeretének, erre sosem voltam alkalmas, mert már gyerekkorom óta csodálattal töltött el a valóság, amit nem én teremtettem, ami korábban keletkezett, mint én, aki csak arra vágytam, hogy tükrözzem ezt a valóságot, mert még a legszörnyűbb eseményekben is annyi szépséget láttam. Én mindig is tökfilkó voltam, aki csörgővel sétál a napfényben, és a látszólagos bohócsipka ma is a fejemen van.”

„A vagyonszerzés legegyszerűbb módja az öröklés. Az örökhagyó bevégzi földi pályafutását s a vagyonba beleül az örökös. Ám néha a pálya hosszúra nyúlhatik, és próbára teheti a reménybeli örökös türelmét. A francia arisztokrácia körében szaporodni kezdtek a pályarövidítési kísérletek. Olyannyira, hogy utóbb a szalonok nyegle nyelve külön névvel becézte a használatos eszközt. Úgy hívták:poudre de succesion.”

„A régi funkcionárius gárdának egyetlen képessége volt: bárhonnan rúgták ki őket, mindig a nyelvükre estek.”

„A modern módszerek alkalmazása csak addig jó, amíg egyetlen ember gondolkozását kell megismerni. Egyetlen ember gondolati struktúrája lefordítható modern nyelvre. […] De mihelyt gondolatok kölcsönhatásáról van szó, e lényeg-analízis fölmondja a szolgálatot.”

„A polgári stílusok allegórikus szerszámhalmazai és emblémái nem ihletik meg a magyar díszítőképzeletet. A magyar mindent a nevén szeret nevezni, s nem nézi a mérleget igazságnak, a horgonyt reménynek, a kalapácsot munkának és a lantot költészetnek, ahogy a nyelvünk sem tiszteli hímneműnek a kertet, nőneműnek benne a padot, és semlegesnek rajta a kisasszonyt.”

„Most érek elbeszélésem kimondhatatlan lényegéhez; itt kezdődik írói kétségbeesésem. Minden nyelv csupán jelek ábécéje, melynek használata föltételezi a múltat, és ezt minden beszélgető átéli.”

„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nem fog.”

„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog.”

„Bármilyen nyelven is beszélsz, sosem tudsz mást mondani, mint ami vagy.”

„S mit akar viszont az ortológus? Neki az a jó, amit a szokás és a grammatika enged. (…) Neki nem kell új szó s új szólás, mert az író nem ura, hanem őrje, sőt szolgája a nyelvnek. Neki nem kell régi szó, mert felejtett szó; (…) Neki a környéki szó nem jó szó; mert magyar szó ugyan, de már most csak némely megyéinké, s azért is egyszersmind, mert Baróti fel nem jegyzé megbecsülhetetlen szótárjában, melyiket melyik megyéből vette. (…) Neki a merés tilalmas, mert aki törött úttól eltávozik, könnyen megtéved; a régi, a kijelölt a célhoz igazán is, hamar is elvezet, az új út csinálása sok munkába s költségbe kerül, s az a más birtokában nem is szabados.
(825-826. oldal.)”

„A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője. Érzi ezt mind az egyik fél, mind a másik, s szereti a nyelvet szent hazafisággal; abban hasonlanak meg, hogy míg az egyik azt elváltozásától s elkorcsosodásától félti, a másik annak elváltozását, azaz haladását még óhajtja is; s ő is retteg ugyan elkorcsosodásától, de a mások szép és hasznot neki is igérő példájoknak követését, ha az nem egyéb, mint saját erejének kifejtése és gazdagítása, elkorcsosodásnak nem tekinti. Egyedül a pók az, ami mindent magából szed, fon és szőv: az embernek az az elsőség juta, hogy egy ponton veszteg ne álljon, hanem tehetségeit használván, s mások találmányaikat eszmélettel követvén, a tökéletesedés útján előbbre haladhasson. Valamivé ő lesz, e két szernek egyesítése által lesz.
(816. oldal.)”

„Ha király lennék minden flamandot Vallóniába és minden vallont Flandriába küldenék hat hónapra. Családban élnének és ez minden etnikai és nyelvi problémát gyorsan megoldana. Mert mindenkinek ugyanúgy fáj a foga, mindenki szereti az anyját, és mindenki szereti vagy utálja a spenótot. És ezek azok a dolgok, amik igazán számítanak.”

„A nyelv ösztönön alapuló felfogása azok számára megrendítő, akik a nyelvet az emberi értelem csúcspontjának tekintik, és az ösztönökről az a véleményük, hogy azok csupán állati impulzusok, melyek a szőrös vagy tollas zombikat arra késztetik, hogy gátakat építsenek vagy magasra szálljanak és elinduljanak délnek.”

„Az absztrakt nyelvi formák elfogadását vagy elutasítását, csakúgy, mint bármely más nyelvi forma elfogadását vagy elutasítását a tudomány bármely ágában, azok eszközként való hatékonysága alapján döntik végül is el, ami az elért eredmények és a szükséges ráfordítások mennyiségének és komplexitásának aránya.”

„Szembe kell néznünk azzal, hogy a nyelv messzemenően történelmi esetlegességet alkot.”

„Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is.”

„Nincs semmi bajom a külföldiekkel. A probléma egyrészt az, hogy zömében nem beszélnek franciául… És aszerint, hogy hova megyek, nem ugyanazt a külföldi nyelvet beszélik.”

„Más szavakkal, minden matematika formalizálható, de a matematika nem meríthető ki egy rendszerrel, egyre gazdagabb nyelvek végtelen sorozatát igényli.”

„Hogy kívánod, hogy nász-éneket írjak neked…. amikor e hosszúhajúak serege vesz körül, s nyelvük rekedt szava süketít.. A részeg burgund énekét hallom, s költõi vénám befagy. Múzsám nem tud többé hatlábú verset készíteni, mióta e hétlábú patrónusokat hallja. Boldog vagy, hogy nem érzed tízszer minden reggel sörszagukat. Mert napfelkeltétõl jönnek s üdvözölnek bennünket ezek az órjások, mintha mi lennénk a nagyapjuk.”

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

„Pablo Neruda, Latin-Amerika nagy költője, Chilében született, az a hazája. Sok versét fordítottam le lengyel nyelvre. Örültem, amikor sikerült megszöknie a letartóztatás elől. Pablo Neruda kommunista. Hiszek neki, amikor a chilei nép nyomoráról ír, és becsülöm őt érző szívéért. Mikor testvéreiről ír, s nem önmagáról, megadatott neki a szó hatalma. De amikor a kapitalista világ őrültségével a Szovjetunió népeinek boldog életét állítja szembe, már nem hiszek neki. Addig hiszek neki, ameddig olyasmiről ír, amit ismer. Nem hiszek neki, amikor olyasmiről kezd írni, amit én ismerek.”

„A neológus a nyelvet szűknek s céljaira el nem készültnek találván, nem elégszik meg a szokottal, hanem mindazt, ami a beszédnek erőt s szépséget adhat, keresi s elfogadja. (…) Szokásban nem forgó szókkal s szólásokkal él; szókat csinál, a készeket, de rútakat szebbekké teszi, a kiholtakat sírjaikból előhozza, a nemtelen s nem kedvetlen hangzású környékieket a nemzetnek visszaadja;…”

„Hallom a vádat, hogy kipécézett idézetekkel bármely költőóriást meg lehet semmisíteni. Hajlandó vagyok a kétkedőket több óráig hasonló idézetekkel szórakoztatni. Most pedig azt az ellenvetést hallom, hogy a részletek nem számítanak, csak az egész, s egy igazi zseni nem is törődhet a szókkal, mint holmi szóbogarász. Kérdezem: mivel törődik az igazi zseni, aki véletlenül ír is, ha nem a szókkal? Talán a lombfűrészeléssel? Vagy a lóidomítással? Vagy talán az Élettel, a nagy, véres Élettel, melyről sohase tudni, hogy zenés kávéház-e vagy szerkesztőség?… Csak jelszavai keringenek, de szavai nem váltak vérré, mint Petőfié vagy Aranyé. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, amelyekkel kísérletezett összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek.”

„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szokás, analógia, eufónia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás, s hagyjuk a cirkalmat és lineát máshová.
(…)
Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása s törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol.”

„…a nyelvet nem a grammatikus, nem a lexikografus viszi előre, hanem az író; (…) Nincs filozófusabb nyelv, mint a miénk!”

„Akkor, midőn én éltem, talán legokosabb volt fordítani jót s minél lehet jobban, hogy követésre méltó példát adjon mind a teremtésben, mind a szólásban, s a kettő által az ízlést nemesítse; de aki mindég fordít, és csak fordít, a szerint jár, mint aki mindég mankón jár; elveszti saját erejét.
(…)
A sokszínűségre kell tehát törekedni, nem amit mások óhajtának, az egyszínűségre, s a fordítás erre a legszerencsésebb szer. De nem a mi nyelvünket kell idegenné tenni igyekeznünk, hanem az idegent tenni mienkké;…”

„Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak, és ezért a magyar zenei kultúrát erőteljesen szeretném támogatni.”

„Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, a legszörnyűbb szó az angol nyelvben. A gyilkosság hozzá sem hasonlítható és a pokol csak rossz szinonima.”

„A zene az emberiség egyetemes nyelve - a költészet egyetemes időtöltése és öröme.”

„Minden nyelv csak egy gyenge fordítás.”

„A barátság nyelve nem szavakból áll, hanem azoknak jelentéséből.”

„Menj és tedd a hitvallásodat tettedbe, és ne beszélj kettős nyelvvel.”

„Mindenki ugyanazon a nyelven mosolyog.”

„A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.”

„A jól elmondott dolog minden nyelven értelmes lesz.”

„A miau macska nyelven azt jelenti, hogy "vaúú".”

„A gondolat a virág; a nyelv a bimbó; a cselekvés a gyümölcs mögötte.”

„Ha egy emberhez olyan nyelven beszélsz, amit megért, az a fejébe száll. Ha az ő nyelvén beszélsz hozzá, az a szívébe hatol.”

„Az irodalom testvériséget teremt az emberi sokféleségen belül, és elhomályosítja a tudatlanság, ideológiák, vallások, nyelvek és ostobaság által a férfiak és nők között felállított határokat.”

„Azt mondta, hogy ha a kultúra egy ház, akkor a nyelv a kulcs a bejárati ajtóhoz, a belső szobákhoz. Azt mondta, hogy nélküle az ember útravaló, megfelelő otthon és legitim identitás nélkül marad.”

„Csak kétféle nyelv létezik: olyan, amelyikre az emberek panaszkodnak, és olyan, amelyet senki sem használ.”

„A csend Isten nyelve, minden más csak rossz fordítás.”