Idézetek a világról

oldal 4

„A változás, a folyamatos változás, az elkerülhetetlen változás az, ami a társadalom meghatározó tényezője manapság. Semmilyen érzelmi döntés nem történhet anélkül, hogy nem csak a mai világot, hanem a jövőbeli világot figyelembe vennénk. Ez viszont azt jelenti, hogy az államférfiainknak, az üzletembereinknek, s egyáltalán mindenkinek sci-fi módon kell gondolkodnia.”

„Ha mindenkor csak az erős tél uralkodnék ez világon, s korosként minden időben csak az nagy hó és jéggel volna az föld béborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket? Ezenképpen, ha valami múlatság és vigasság meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, mely az emberekre szállott, hogy tartana sokáig az emberi állat? Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban volnék, hogy azban; azkiben minden reménségemet Isten után vetettem vala, megcsalatkozván, akarám ez komédiában nyerhetetlen jóm után valami búmot elvernem, vagy inkább valamennyire megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék, hogy nemcsak fegyverre jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette volna Isten az mi nemzetségünket.”

„A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás.”

„Végül Švejk a következő szavakkal egyszer s mindenkorra elintézte Ausztriát: – Ilyen hülye monarchiának nem is szabadna a világon lenni – s a másik, mintha gyakorlati irányban tovább akarná fejleszteni ezt a kijelentést, még hozzátette: – Én ahogy kiérek a frontra, mindjárt meglógok nekik.”

„Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát.”

„Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, seni nem tartja be a szabályokat.”

„A tökéletes boldogság megsemmisíti a reményt. Távlat nélküli világot teremt.”

„Az ért el igazán sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegény emberek bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyent ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából. Az élete ihletett volt, az emléke áldáshozó.”

„… inkább magamat győzzem le, mint a sorsot, inkább kívánságaimat változtassam meg, mint a világ rendjét …”

„Mikor a magyar ember világra jön, akkor is isznak, mikor a világból kimegy, akkor is isznak; hát miért legyen ő aztán közbül józan?”

„Mert a világ siet s most kerül dülőre: érdemesek vagyunk életre s jövőre?”

„Én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek. (…) Ma már kinevetném magam, de akkor ezt komolyan hittem”

„A világ vak és esztelen, s mind piszkosabb a nyelve!”

„A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.”

„Minden valamire való ember érzi, különösen amint műveltsége gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik: egy igazit és egy eszményit.”

„Egyedül vagyok, egyéni vagyok, csak én vagyok, és éppen az egyes ének, az egyének és az egyedek azok, ami nem számít a természetben, amivel nem törődik sem a történelem, sem a csillagok járása, sem az évszakok, sem a mítoszok istenei – az egyén semmi, nulla, névtelen sejtszilánk, jön-megy, anyja buta hús-koporsójából ki, vacak puhafa koporsókba be, mint aki csak bujkál és szégyenkezik, és öt percig sem bírja a világosságot: ez vagyok én, a megtestesült elhanyagolandó, nem szorzó és nem osztó – pedig! pedig! ugyanakkor az egyén egyéni világa az egyetlen valóság, az első és az utolsó pozitívum, az, amit én láttam, az az istenség, az a természet, az a szerelem, az a történelem – anyám méhe előtt a dolgok mind legfeljebb jámbor vagy bárgyú hipotézisek számomra, és ami sírom lakatjának csattanása után következik, bolond fikció, hisztérikák tolonc-kórházbeli látomása. Az egyéniségemet érzem csak valóságnak, s a természet, ha valamivel egész bizonyosan nem törődik, akkor az egyéniségem az!”

„Fogadjunk el konkrét intézkedéseket és határozatokat az agresszorok elszigetelésére és megbuktatására. Határozottan és energikusan támogassuk a megtámadott arab népeket és Palesztina hősies népét, Guinea-Bissau, a Zöld-foki-szigetek, Angola és Mozambik függetlenségért harcolókat, Dél-Afrika, Zimbabwe, Namíbia elnyomott népeit! Harcoljunk következetesen az e bűnöket támogató és segítő imperialista országok ellen! Valamennyi el nem kötelezett ország ismerje el Dél-Vietnámot, annak Ideiglenes Forradalmi kormányát és nyújtsunk támogatást a párizsi egyezmények teljesítéséért vívott küzdelmében. Támogassuk Laosz és Kambodzsa hazafiait! És a világon semmilyen erő nem akadályozhatja meg a Közel-Keleten, Afrikában és Délkelet-Ázsiában élő népeket érintő problémák megoldását.”

„Azt gondolod, hogy rosszul cselekednék az, aki helyreállítaná a feje tetejére fordított világot?”

„A világban ritkán fejeződnek be a beszélgetések.”

„Vannak olyan helyzetek az életben, amelyekben az igazmondás és az egyszerűség a legjobb furfang a világon.”

„Általában a belső órámat követem és éjszaka sokkal jobbak a fellépéseim. Semmi sem működik számomra jól egészen késő estig. Nem akarom, hogy az emberek üldögéljenek és várjanak, ez engem megőrjít. Az a másfél-kétórás időszak, amikor kések egy élő pokol számomra és azt kívánom, bárcsak lenne a világon valamilyen kiút abból, amibe keveredtem, tudva azt, hogy ilyen úgysem létezik. Mindenhonnan elkések. Mindig is azt akartam, hogy a végrendeletembe foglalják bele, hogy ha meghalok, a koporsó késsen másfél órát és arannyal legyen az oldalára írva, hogy 'Bocs a késésért!”

„Ha a keresztény miszticizmus és célja, az extázis, az ember kapcsolata Istennel az emberi természetből az isteni természetbe való ugrás révén, a nemzeti miszticizmus semmi más, mint az ember és tömegek kapcsolata a fajtájuk lelkével azon ugráson keresztül, amelyet ez erők megtesznek az egyéni és anyagi érdekek világából a fajta külső világába. Nem az elme útján, mivel erre bárki képes, hanem a lelki megélés útján.”

„… látja a füstünket. Ezt esszük, ezt isszuk. A legegészségesebb táplálék a világon minden tekintetben és legfőképp a tüdő számára.”

„A szójáték felé halad az egész század… A szójáték kifejezése azon ösztönnek, hogy a véletlen által keletkezett viszonyokat sokkal örökkévalóbb realitásoknak és sokkal jellemzőbb lényeknek tartjuk, mint az egyes dolgokat, melyek a viszony szereplői. El lehet így képzelni a világ új berendezését, amely szerint a fasorokból eltűnnek a fák és csak az érintkező lombok foltjai maradnak meg; a kémiai vegyületekből eltűnnek az alkotóelemek, és csak kapcsolóerejük vonalai maradnak egyetlen anyagi valóságként… Minden jobb part és minden bal part elhomályosul, de tele lesz a világ végtelen sok kemény híddal.”

„Csodálatos sebességgel és pontossággal rohanja meg a korszerű barbárság a koponyák százmillióit. Percről percre tökéletesednek a nagyszerű technikai eszközök, melyek a leggyorsabban és legbiztosabban röpítik szét a legbárgyúbb közhelyeket és a legvaskosabb hazugságokat. A világ legjobb gépei terjesztik a világ legsilányabb szövegét. (II./427. o.)”

„Két világ között élünk: a valóság és az, amivé akarunk lenni, azaz a szimbólum, az ideál világában.”

„Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.”

„Egy új, gyökértelen társadalmi osztály veszi rendre kezébe a világ irányítását mindenütt, egy osztály, melynek nincsenek tradíciói, s ezért ellene van minden tradíciónak. Egy osztály, melynek nincs múltja és nincs hite, melynek nincsenek erkölcsi értékei sem, s ezért üldözi a múltat, kineveti a hitet, s gúnyt űz minden erkölcsi értékből.”

„Én egy őrkutya vagyok. Egy csahos kutya. A közvélemény előretolt állása. Nekem az a feladatom, hogy jelezzem, ha valami veszélyt érzékelek. Ha valami silány, hitvány, ízléstelen, hazug, álságos, képmutató, szemét, ócska, igénytelen, förtelmes vagy emberhez méltatlan. Világ életemben ezt műveltem, ezt képviseltem. ([http://www.life.hu/sztarszerzok/20120405-puzser-robert-en-egy-orkutya-vagyok-szily-nora-interjuja.html Puzsér Róbert: "Én egy őrkutya vagyok"”

„Ha érzéketlen és kaján emberek vesznek körül, és nem akarnak hallgatni rád, borulj le előttük, és kérj bocsánatot tőlük, mert voltaképpen te is hibás vagy abban, hogy nem akarnak rád hallgatni. Ha pedig annyira megdühödtek, hogy szóba se állnak veled, hát szolgáld őket szótlanul, megalázkodva, és sohase veszíted el a reményedet. Ha meg mindenki magadra hagy, vagy erőszakkal elzavar, akkor egyedül maradva borulj le a földre, és könnyeiddel áztatva csókolgasd, és gyümölcsöt terem a föld a könnyeidtől, bár magányodban senki se látott. Higgy mindvégig, még ha az történne is, hogy mindenki eltévelyedik ezen a világon, és csak te maradsz hivőnek egyedül: akkor is hozd meg a magad áldozatát, és egyedül maradva is magasztald az Istent.”

„Hindu vagyok, mert a hinduizmus az, amia világot élhetővé teszi. Hindu vagyok, ezért nem csak az embereket, hanem minden élőlényt szeretek.”

„A világ irracionális, mert a világ nemcsak, hogy futóhomokra épült, hanem nemlétező futóhomokra.”

„A mosoly nagyon fontos. Ha nem tudunk mosolyogni, nem lesz béke a világon. Nem úgy teremtjük meg a békét, hogy felvonulást szervezünk a nukleáris rakéták ellen. Ahogyan mosolyogni, lélegezni tudunk, ahogyan "beke" tudunk lenni azzal teremthetünk békét.”

„Amíg erdők, mezők, hegyek, tavak és folyók lesznek a földön, amíg a fehér hajnali ködök felszállnak a vizekről, addig nimfák és driádok is lesznek; és tündérek is. Ők a világ szépsége, és ezért nem fognak kiveszni soha.”

„Ki kormányozza holnap a világot?; ford. Barabás József; Európa, Bp., 2012”

„Meg akartuk őrizni a hitet, hogy volt értelme küzdeni az orosz csapatok kivonásáért. Volt értelme küzdeni a szabad választásokért, volt értelme küzdeni a határon túl élő magyarokért, hogy volt értelme megőrizni az ’56-os forradalom emlékét. Meg akartuk őrizni a hitet, hogy kell lennie a világban egy erkölcsi rendnek, amely végül mindent és mindenkit odahelyez, ahová való.”

„Nincs a világon, ami egy rendes éjszakai alváshoz lenne fogható.”

„Puskás nem osztotta Heisenberg nézetét, ő mindig egyszerre tudván tudta a labda helyét is, sebességét is (igaz, a futball Euklidész világa, ahol a kapufák szögeinek összege mindig 180 fok).
Puskás, Gödel, passz; Élet és Irodalom”

„Ha még hajnal előtt nem olvasol gyertyánál, nem nézed éltedet az ész világánál.”

„Imperialista erők vesznek körül bennünket. A világ nem él normális körülmények között; ameddig a jenki imperialisták bűnös bombákat dobnak Vietnám népére, nem mondhatjuk, hogy a megszokott körülmények között élünk; amikor százezernél is több jenki katona száll partra ott, hogy eltaposson egy felszabadító mozgalmat; mikor az imperializmus katonái a világ összes többi köztársaságával jogilag egyenlő köztársaságban szállnak partra, mint Santo Domingoban történt, hogy sárba tapossák szuverenitását, a világ nem él normális körülmények között; amikor hazánk körül az imperialisták zsoldosokat képeznek ki, és a legbűnösebb vandál támadásokat szervezik, amilyen a Sierra Aránzazu esete volt; amikor az imperialisták beavatkozással fenyegetik Latin-Amerika vagy a világ bármely más országát, nem élhetjük megszokott életünket.”

„Nagy táskáját kezében tartva, kecsesen fölcsúszott a korláton, s ugyanakkor ért föl, amikor Banks mama. Jane és Michael tudták, hogy ilyesmi még sohasem történt a világon. A korláton lecsúszni még hagyján, azt maguk is megtették nemegyszer, de fölfelé – soha!”

„Egyvalami teljes képtelenség: rávenni a nőket, hogy hallgassanak a józan észre! Mintha hiányozna egy kerekük! Beszélhetnek nekem a női ösztönről, ország-világ tudja, hogy könnyű prédái a szélhámos csirkefogóknak! Tíz között egy sincs, aki rájönne, hogy gazemberrel áll szemben; kihasználhatja őket bármelyik jóképű, sima modorú csibész!”

„A világ ezer olyan kérdés körül csatároz, melyekben az argumentumok és ellenargumentumok egyaránt hamisak.”

„Nem gondolom, hogy egy ember óriási köveket tud megmozgatni, de a közömbösséget sem fogadom el. Valahol mindenki felelős azért, ami ezen a világon történik.”

„Amit adhatok a világnak, az a rajztehetségem. Annyit fogok rajzolni, amennyit csak tudok, annyi embernek, amennyinek csak lehet, addig, ameddig csak képes leszek rá.”

„Mindig úgy van, ahogy lennie kell: erre épül a világ!”

„Bizarr egy világ. Bizarr, bizarr világ.”

„Veszélyt jelent a világra, ha Irán atomfegyvereket szerez. Üzenem azoknak a népeknek, akik érdekeltek a harmadik világháború elkerülésében, hogy ők érdekeltek abban is, hogy Iránt efféle fegyverek fejlesztésében megakadályozzuk.”

„Nemcsak kommunista társadalomra vágyunk, hanem olyan kommunista világra, ahol minden nemzetnek egyenlő joga van; olyan kommunista világot akarunk, ahol egyetlen országnak sincs vétójoga, és azt akarjuk, hogy a holnap kommunista világa soha ne legyen olyan, mint a belső viszályoktól forrongó polgári világ; szabad társadalomra, szabad nemzetek világára áhítozunk, ahol valamennyi népnek – kicsiknek és nagynak – egyenlő jogai vannak.”

„Elég nagy baj háramlott a világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta, de hát még milyen lett volna, ha teszem azt, Ádám eszik belőle és Évát meg nem kínálja?”

„Az én szerepem nem lehet az, hogy átalakítsam a világot: mert ehhez nincsen elegendő kiváló tulajdonságom; nem vagyok eléggé tisztán látó. De talán szolgálhatok, ahol tudok avval a néhány értékkel, amely nélkül ez a világ, még ha változik is, életre nem érdemes, amely nélkül az ember, még az újkor embere sem érdemes a tiszteletre.”

„Hiszem, hogy egy virágzó, demokratikus Pakisztán erős szövetségese lesz Amerikának, békés szomszédja Indiának, és a szabadság és visszafogottság képviselője az arab világban. – Bush beszédében arab országnak titulálja a muszlim többségű Pakisztánt (2006. március 3., Iszlamabád, Pakisztán)”

„Nem úgy van ám az, kérem szépen, hogy hazamegy az ember a munkából és csak úgy hopp, kikapcsol. Ennél bonyolultabban működnek azért a dolgok. Ha minden úgy menne, úgy haladna, mint éles kés a puha vajban, túl egyszerű lenne a világ.”

„Ne vádold a világot! Tedd jobbá! Hogyan? Minden pillanatban Jobbá téve önmagad.”

„A tudomány e felfogása szerint – amelyet megpróbálok védeni – mindez annak a ténynek köszönhető, hogy a tudósok (Thalész, Démokritosz, Platón Timaiosza és Arisztarkhosz óta) mertek mítoszokat, feltevéseket vagy elméleteket teremteni, olyanokat, amelyek feltűnő ellentétben voltak a józan tapasztalat mindennapos világával, mégis alkalmasak voltak arra, hogy megmagyarázzák a mindennapi tapasztalat világának néhány vonatkozását. Galilei pontosan azért tiszteli Arisztarkhoszt és Kopernikuszt, mert értelmünk ezen ismert világán túllépni merészeltek.”

„Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki a mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémítő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők!”

„A világ irracionális, mert mögötte az elme is az.”

„Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával nehányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka…! Nagy hangon, szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat, de a szeme még így is kifényesedett tőlük. Aztán lehajtotta a fejét, inge ujját végighúzta az orrán, és fölállt. Fölmarkolta kalapját is a padról. – Na, én megyek. Az asszony elkomolyodva állt a bölcsőmellett, és nézte Birtalant. – De ha az ember – szólalt meg lassan –, de ha az ember mindég csak puliszkát eszik, puliszkát és puliszkát… és a túró szagával is megelégszik… míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek, puliszka nélkül… akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni az ember…? Megmarad az a gyermeknek? Birtalan már fejére tette a kalapot, a puskát is a vállára vette, úgy állt ott. Nézte az asszonyt. – Aki mindég csak puliszkát eszik – felelte lassan, elgondolkodva, óvatosan –, mindég csak puliszkát, akarattal… s a túrót félreteszi.. annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet – legyintett hirtelen, és furcsán elmosolyodott, szomorúan is, gúnyosan is –, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Indult. Az asszony nem szólt utána. Nehány lépés után visszafordult még egyszer.”

„Én vagyok a legnagyobb. Ezt még azelőtt mondtam, hogy tudtam, hogy az lennék. Rájöttem, ha elégszer mondom, akkor meggyőzöm a világot, hogy tényleg én vagyok a legnagyobb.”

„A mai feladatokat tekintve Magyarországon lassan ott tartunk, hogy ennek a 93 ezer négyzetkilométeres területnek az 50%-án sem fogunk termeszteni. Mégis a fejlett világban e csökkentett termesztő területeken is túltermelésről beszélünk, ami például Hollandiában és Belgiumban a legnagyobb gondot jelenti. Nálunk is túltermelési problémák vannak. Magyarország lakosságának több mint 60%-a a II. világháború után még a földből élt. Ma a fejlett világ lakosságának 1-1,5%-a foglalkozik mezőgazdasággal. Nálunk ez az arány ma 6-7% körüli. A termőföld egy része feleslegessé vált, nem használja senki. Mi történjék ezzel? Ez ma a tájrendezők legfőbb feladata, legfőbb dolga, gondja.”

„…a verset tartom az irodalom és általában az emberi világ legmagasabb szintjének.”

„Nyugati civilizációnk legjelentősebb alkotó elemeinek egyike az, amit "racionalista hagyománynak" neveznék, amit még a görögöktől örököltünk. Ez nem más, mint a kritikai vita hagyománya, amely nem önmagáért való, hanem az igazság kutatására szolgál. A görög tudomány, hasonlóan a görög filozófiához, e hagyomány termékei közé tartozik, és annak a törekvésnek a produktuma, hogy megértsük a világot, amelyben élünk – a Galilei által alapított hagyomány pedig ennek a reneszánsza volt.”

„A világ alkotóeleme…a mennyiség, s az emberi szellem (e világban világfölötti) semmit sem fog fel olyan jól, mint éppen a mennyiséget, minek felismerésére nyilvánvalóan teremtetett.”

„Némelyek azt mondják, orvosok és szofisták egyaránt, hogy nem lehetséges az orvostudományt megérteni anélkül, hogy valaki nem tudja, mi az ember; mert épp ezt kell megtanulnia annak, aki jól akar gyógyítani. Beszédünk a filozófiába tartozik, ahogy Empedoklész és a többiek is, akik a 'természetről' írtak, lényegében azt mondták el, mi az ember, hogyan jött létre és miből van összerakva. Én azonban azt hiszem, amit az orvos vagy a szofista a természetről mondott vagy írt, kevésbé az orvostudományba, mint inkább a festészetbe (azaz: a képzelet világába) tartozik. Azt gondolom ugyanis, hogy a természetről (már ti. az emberekről) a legbiztosabbat épp az orvostudományból lehet megtudni. Ezt a biztosat pedig úgy tanulhatja meg valaki, ha az orvostudománnyal a maga egészében helyesen foglalkozik. De úgy vélem még nagyon messze vagyunk attól a másik céltól, attól a tudástól, amely többek közt pontosan megmondaná, mi az ember és mely okokból jött létre.”

„A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.”

„Micsoda hatalmas gazdagság lehet egy kis válogatott könyvtárban, melyben azoknak a bölcs és érdemes szerzőknek a közössége található megfelelő sorrendben, akiket a világ civilizált országaiban évezredek alatt válogattak az ő egyéni tanulmányaiknak és bölcsességüknek köszönhetően! Zárkózottságuk és elérhetetlenségük miatt, lehet, hogy türelmetlenek lettek volna, hogyha mi megzavarjuk őket elmélyülésükben és a foglalatosságukban, vagy az általános körülményeik tették volna lehetetlenné a beszélgetést. De a gondolat, melyet nem tártak fel még a legjobb barátjuk előtt sem, érthető formában van itt lejegyezve számunkra, más századok idegen embereinek.”

„A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni; nem újrateremteni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig …”

„A történelmi regényt mi kissé magyar műfajnak tartjuk, hiszen a romantika évtizedeiből kinőve sok kitűnő írónk élte bele magát múlt korok világába. Minálunk született meg a keserű, semmit nem szépítő önkritika, mely sorozatos nemzeti katasztrófáinkért közállapotainkat, társadalmi helyzetünket vette górcső alá.”

„Ma is naplóm nézegetésével foglalatoskodám, s most egészen más oldalú gondolatok keletkezének bennem. Még eddig senkivel nem közlöttem ezeket, de hátha történetesen politicus vagy vallásos bigottak kezébe kerülhet? Ez sok gyengémet, szívemnek sok titkát s gondolatimnak oly egyenes kifejezését foglalja magában, melyek csak önmagamnak megvallhatók. Könnyen visszaélhetnének vele, s szamarak előtt nevetség tárgya is lehetnék. De igen sajnálom megválni tőle, s búsulnék, ha elveszne. Nem tudom, nevetséges vagy borzasztó dolognak nevezzem-e helyhezetünket, hogy az embernek félnie kell önmaga számára is egész tisztaságában leírni gondolatit és érzelmeit? Ekként kell-e kétszínséghez szoktatnunk magunkot még magános elmélkedéseinkben is, s megcsalni magunkot, a világot és az istent is?”

„A határhelyzetek – a halál, bűn, változás, a világ bizonytalansága – a kudarc realitásával szembesítenek bennünket.”

„Ki tudhat bármit is e világon?”

„Az anya mindenekelőtt gyermeke szeretete után áhítozik, még akkor is, ha ez a gyermek fejlődésére káros. A kedves is hatalmában akarja tartani a férfit, s természetesnek találná, ha a világ legnagyobb szellemét egy szerelmes óráért feláldoznák. A harc majdnem mindig egyenlőtlen, mert az igazság a nők oldalán van: az élet és a természet nevében akarnak bennünket visszatéríteni.”

„Semmit sem tudok okokról, csak láncolatokról – hogyan alakítják ki magukat, láncszemről láncszemre, a semmiből; hogyan fonódnak össze a világgal. Néha az ember megragadhat egy láncszemet, és kihúzhatja magát vele valamilyen sötét helyről. Nagyobbrészt azonban azt hiszem, az emberre csavarodik. Ha szerencséd van, csak elkap. Ha nincs, meg is fojt.”

„Az ember szívesen eltéved az Ezeregyéjszaká-ban; tudja, hogyha elmerül ebben a könyvben, megfeledkezhet szegény emberi sorsáról; egy világba lép, be az ember, amelyet egy-két archetípusos és néhány egyéni figura alkot.”

„Mert eddig is csak eszméknek volt építő erejük és ezentúl is csak azoknak lesz. (H. G. Wells világa 1928; 520. o.)”

„Mindenkinek felelőssége van ezen a földön, mindenki formálja azt a világot, amiben él.”

„Önök Übü papában olyan célzást láthatnak, amilyent akarnak, vagy csak egyszerű bábfigurát, akit egy tanáráról mintázott tanítványa, s aki a világ minden groteszkségét képviselte a diák szemében.”

„Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.”

„Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak.”

„…és lehetőleg a külföldi tőke is megjelenne, vagy akár magyar tőke a MALÉV-ban. És nem az állam, hanem a piac működtetné, a magángazdaság, üzletemberek működtetnék a magyar légitársaságot is, mint oly sok helyen a világban máshol.”

„A művészet célja nem a pénzszerzés. Semmi gyakorlati célja nincs. Arra való, hogy mi, emberek, felfogjuk – elsősorban az érzékeinken keresztül –, milyen csodás világban élünk.”

„Soha, még álmomban sem jutott eszembe, hogy változtatni kívánjak, vagy akarjak a politikai eseményeken, melyek közepette éltem. Soha nem vágytam rá, hogy akár a nyelven, akár a világon változtassak, és ha Marxot idéztem, ha Rimbaud-t idéztem, ha Mallarmét idéztem, mindig magamat akartam megváltoztatni, azt az embert, aki a kezem ügyében volt, önmagamat. Ezért mindig tanúnak tekintettem magam, sohasem a kor rossz lelkiismeretének, erre sosem voltam alkalmas, mert már gyerekkorom óta csodálattal töltött el a valóság, amit nem én teremtettem, ami korábban keletkezett, mint én, aki csak arra vágytam, hogy tükrözzem ezt a valóságot, mert még a legszörnyűbb eseményekben is annyi szépséget láttam. Én mindig is tökfilkó voltam, aki csörgővel sétál a napfényben, és a látszólagos bohócsipka ma is a fejemen van.”

„A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik kialakult ember módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk – és játszanak.”

„Minden ember neveltetésében eljön az az idő, mikor meggyőződik róla, hogy az irigység tudatlanság; az utánzás öngyilkosság; hogy el kell fogadnia magát, akár tetszik neki, akár nem; hogy bár a széles világ tele van jósággal, egyetlen szem tápláló búzához sem jut, csak ha megdolgozik érte azon a földdarabon, amelyet művelnie adatott. A benne szunnyadó erő új a világban, és rajta kívül senki sem tudja, mire képes, és ő is csak akkor, ha megpróbálta.”

„Olyan a mi világunk, az egyiknek eltűri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet. Jó, lopja csak el azt a lovat. Rendben van. Megteszi. Talán szeret lovagolni. Viszont a kötőfék bámulásában van valami annyira kihívó, hogy az még a legjámborabb szentet is rúgásra ösztönzi.”

„s igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség (…) a közjó és az igazságosság szellemében. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágyának a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai szingli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem szinglikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy techno. Elgondoltam ezt a két képet, két világ. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható (…)”

„Egy időben az újságok azt írták, hogy a világon csak tizenkét ember érti a relativitás elméletét. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna ilyen időszak. Elképzelhető olyan időpont, amikor csak egyetlen ember értette, mert ő volt az, aki kitalálta, de még nem írta le. Amint azonban az emberek elolvasták közleményét, ilyen vagy olyan módon sokan megértették, bizonyosan többen, mint tizenketten. Másrészt viszont azt hiszem, nyugodtan elmondhatom: a kvantummechanikát senki sem érti.”

„…a fizikai világ mögött és azzal bensőségesen összekapcsolódva egy szellemi-érzékfeletti világ van, és az ember képes arra, hogy bizonyos megismerési erők kifejlesztésével betekintsen ebbe a fizikai világgal összeszövődött érzékfeletti világba.”

„Képzelj el egy olyan világot, ahol mindenki szabadon hozzáférhet az emberiség egyetemes tudásának összességéhez!”

„A zene hatására kiemelkedhetünk egyéni világunk kereteiből, minden érzést átélhetünk, az érzések teljességét, az érzésvilágokat önmagukért és önmagukban, mint a világ elemi egységeit, s a korlátlan számú érzésvilág összhangját átélve társakat találunk legszemélyesebb érzéseinkhez, felismerjük, hogy felfedezetlen sorsközösségben élünk egymással.”

„Azok a ruhák, amelyeket megvettél, hozzád tartoznak, a részeid, és különleges pillanatokat képviselnek. Olyan pillanatokat, amikor azzal a szándékkal indultál el otthonról, hogy megajándékozod magad, mert elégedett voltál a világgal. Olyan pillanatokat, amikor valaki megbántott, és ezzel akartál vigasztalódni. Olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, meg kell változtatnod az életed. A ruhák mindig érzelmet változtatnak anyaggá.”

„Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.”

„Jó dolog, hogy még vannak ezen a világon állhatatos emberek, akiknek karakterük van, akik a legnagyobb ellenszélben is mindmáig hűek maradtak elveikhez.”

„Meggyőződésem, hogy ha a világ forradalom jó oldalára akarunk állni, akkor előbb nekünk kell átesni az értékek radikális forradalmán. Sürgősen át kell állnunk egy "tárgy központú" társadalomról egy "ember központú" társadalomra. Amikor a gépeket, a profitot és a tulajdon jogot többre értékelik az embereknél, akkor képtelenség legyőzni a fajgyűlölet, a haszonelvűség és a fegyverkezés ördögi hármasát.”

„Az olvasó ezen a ponton talán rémülten felkiált: "Őrizzük meg a gleccsereket!" A szépségük lenyűgöző, és egy tökéletes világban, ahol nincs ennyi probléma, ez fontos szempont lenne. Ám problémákkal sújtott világunkban arra is gondolnunk kell, hogy a fejlődő országok szívesen felhasználnák a gleccserekhez hasonló véges természeti erőforrásaikat arra, hogy általuk ők is gazdagabbak legyenek, ahelyett, hogy esztétikai élményt biztosítanának a gazdagok számára.”

„Mondhatnám, csodával határos, hogy a szociáldemokrácia az első világháború megpróbáltatásai és csalódásai után újra életre tudott kelni, s legalábbis a nyugati országokban érvényt tudott szerezni annak a meggyőződésének, hogy pacifizmusát ugyan legyőzte a háborús szellem, de ez a vereség nem végleges. Hisz a fejlett és művelt országokban nem tévedés az emberiség többségének békeszeretetére támaszkodni, és lehetséges újrakezdeni az egyenlőség és igazságosság uralomra jutásáért folytatott küzdelmet. […] Az a tény, hogy az első világháború után kötött békeszerződések (Versailles, Trianon) inkább fegyverszünetet, mint valódi békét teremtettek Európában és a világban, és az hogy az újabb háború eljövetele egyre valószínűbbnek látszott, nem kedvezett a szociáldemokrácia evolúcionista, reformista elveinek, sokkal inkább a radikalizmus malmára hajtotta a vizet.
A szociáldemokráciáról”

„Nincs jobb dolog, mint bevezetni valakit egy számára ismeretlen világba. Elvenni a szüzességét, nem a testi, hanem a lelki szüzességét.”

„(…) de az álmok világába sosem együtt mennek, és Lisey attól fél, hogy a halál is ilyen lesz, a halál, ahol álmok ugyan még vannak, viszont a szerelem - az otthon, a kéz, ami a kezedre kulcsolódik, mikor a nap végén madárrajok szelik át az égboltot a Nap égett-narancssárga korongja elött - hiányozni fog.”

„A probléma azonban valóságos, nem pusztán egy intellektuális játék. Mert manapság olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok hamisított valóságokat gyártanak – és az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudo-világokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. […] Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „mi valóságos?” Merthogy szünet nélkül hamis valóságokkal bombáznak minket kifinomult emberek, amihez fejlett technikai berendezéseket használnak fel. Nem az indítékaikban nem bízom, hanem a hatalmukban. Rengeteg van nekik. És ez a hatalom elképesztő: képessé teszi őket, hogy teljes univerzumokat hozzanak létre, az emberi elme univerzumait. Én már csak tudom. Pontosan ugyanezt csinálom én is.”