Idézetek a méhekről

„Egyedül vagyok, egyéni vagyok, csak én vagyok, és éppen az egyes ének, az egyének és az egyedek azok, ami nem számít a természetben, amivel nem törődik sem a történelem, sem a csillagok járása, sem az évszakok, sem a mítoszok istenei – az egyén semmi, nulla, névtelen sejtszilánk, jön-megy, anyja buta hús-koporsójából ki, vacak puhafa koporsókba be, mint aki csak bujkál és szégyenkezik, és öt percig sem bírja a világosságot: ez vagyok én, a megtestesült elhanyagolandó, nem szorzó és nem osztó – pedig! pedig! ugyanakkor az egyén egyéni világa az egyetlen valóság, az első és az utolsó pozitívum, az, amit én láttam, az az istenség, az a természet, az a szerelem, az a történelem – anyám méhe előtt a dolgok mind legfeljebb jámbor vagy bárgyú hipotézisek számomra, és ami sírom lakatjának csattanása után következik, bolond fikció, hisztérikák tolonc-kórházbeli látomása. Az egyéniségemet érzem csak valóságnak, s a természet, ha valamivel egész bizonyosan nem törődik, akkor az egyéniségem az!“

—  Szentkuthy Miklós magyar író, esszéíró, műfordító 1908 - 1988

„A kapzsi ember a méh sorsát viseli: dolgozik, mintha örökké élne.“

—  Démokritosz ókori görög atomista filozófus

„Milyen az igazi igehirdetés? Ahelyett, hogy másoknak prédikálunk, elegendő igehirdetés az, ha állandóan Istent imádjuk. Aki azon fáradozik, hogy elérje a felszabadulást születéstől és haláltól, ő a valódi igehirdető. Aki szabad, ahhoz mindenhonnan emberek százai jönnek, akik égnek a vágytól, hogy tanítsák őket. Amikor virágzik a rózsa, a méhek mindenfelől jönnek kéretlenül.“

—  Rámakrisna Indiai hindu szerzetes és filozófus 1836 - 1886

„Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a láz és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni?
Kezdetben volt az egy-álmú anyag, a nyugalom, robaj,
mozdulat, tespedés,
lágy csömör és harsogó, sós hullámverés,
magányos dermedés méhe, fekete éjfél-olaj,
a lüktetni, izzani, hártyásodni, bőrzeni vágyó némaság,
kezdetben volt a vágy, az önmagát erező sűrű bujaság…
………………………..
Kezdetben nem voltál te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat,
a szurok-sűrű, fortyogó, forró akarat,
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások…“

—  Juhász Ferenc (költő) magyar költő 1928 - 2015

Idézetek műveiből

„A munkás méhnek nincs ideje búbánatra.“

—  William Blake angol költő, festő, grafikus és nyomdász 1757 - 1827

„Lebegj, mint egy pillangó, szúrj, mint egy méh – a kezei nem találják el, amit a szeme nem lát. Most látsz engem, most nem. George [Foreman] azt gondolja, hogy látni fog, de én tudom, hogy nem fog.“

—  Muhammad Ali olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó 1942 - 2016

Önmagáról és a bokszról
Eredeti: Float like a butterfly sting like a bee – his hands can’t hit what his eyes can’t see. Now you see me, now you don't. George thinks he will, but I know he won't. (1974; A George Foreman elleni meccs előtt mondta Ali.)