Szentkuthy Miklós idézet

Szentkuthy Miklós fénykép

11 0

Szentkuthy Miklós

Születési dátum: 2. június 1908
Halál dátuma: 18. július 1988

Szentkuthy Miklós magyar író, esszéíró, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Wikipedia

Photo: CSIGÓ László, A szerzőtől / CC BY-SA 3.0

Idézetek Szentkuthy Miklós

„Alig ismerek valakit filozófiában és művészetben, aki a valóság plasztikus végtelenségét olyan örjöngő mimikri-kedvvel követné minden mikroszkopikus, objektív rezdületében, mint én, s épp úgy alig valakit, aki erkölcsös szadizmussal vállalná egész gyakorlati és művészeti élete káoszba és élvezhetetlen, esztétikátlan torzóba züllését, a rajta kívül álló valóság iránti hűsége érdekében.“

— Szentkuthy Miklós

Valóság, Hűség, életkor

„Vannak szemek, melyeknek fizikai felülete és mintegy a lelki felülete teljesen azonosak: ezek üres, tartalmatlan és meddő-nézésű szemek. Vannak aztán bizonyos „mély” szemek, ahol ez a távolság a kétféle „felület” között oly nagy, hogy a „fizikai” szinte teljesen elenyészik, és az egész szem azt a benyomást kelti, mint egy végtelen hosszú enfilade szobasor utolsó árnyékos szobája, vagy mint egy alacsony szoba plafonja, amelyen perspektivikus freskó van, és így a szoba szinte az égboltig látszik kitágulni felfelé: a szem sokkal messzebbről („mélyebbről”) jön, mint az arc, és elveszti fizikai egyszerűségének és homogénségének jellegét, hogy helyette külön térszuggesztiót alkosson magának, tele árnyékokkal és a folytonos mélyülés plasztikus fokozataival. Mintha egy meleg sátor legmélyébe néznénk, ahol nincs fény és világosság, csak a távolság érzése, amely sugárként realizálható csak számunkra.“

— Szentkuthy Miklós

Prae

„Az egyén egyéni világa az egyetlen valóság.“

— Szentkuthy Miklós

Valóság, Világ

„Édes jó Jézusom, tudod, rögeszmém, hogy a barokk csak úgy lesz teljes, minden eddigi teljességei után, ha én megszentelem, ha én igazolom, ha saját életemmel, tévedéseimmel, színházaimmal, isteni szenvedéseimmel, földnél mélyebb egyszerűségemmel, prófétákénál rekedtebb vallásosságommal, karthágói nimfomániásokénál érzékibb és líraibb szerelemmel, katonai heroizmusommal, kórházi pöcemosogatásommal megmutatom mindörökre, hogy ezek a spanyolok az egyetlen emberi lehetségeset mutatták a világnak, s aki nem spanyol úgy, ahogy én: az hiába jött a világra! Ezt a mondatot elfojthatta volna számon holmi ál-alázat – de minek, mikor alázat vagyok a részegségig? Van-e megalázóbb köpenyem, mint az örök barokkság fojtó maskarája, melyet mindenki kerül, mint múmiát és maszkot, s én tudom, hogy ők a színészek és én a katolikus bárány, aki először őszinte a világon. És tudom azt, hogy ez a barokk ősemberiség szörnyű veszély: ha csak egy hajszálnyi kompromisszumra merek lépni a nem-barokkal – a semmibe, a meddő guignolba zuhanok, mint egy nagypénteki gyertyatartó, melyet lerúgott a túlbuzgó sekrestyés. A státusom: kétségbeesett státus, patologikus státus, paradox státus – de ha egyszer emberi lényeget és isteni lényeget akarok a legfilozofikusabban és legnéplírikusabban megvalósítani, akkor nincs más út, mint ez a hazugságlátszatú feszültség, áldinamikának látszó, kigúnyolt lelki rémdráma a corpus domini nostri Jesu Christi előtt.“

— Szentkuthy Miklós

Szent Orpheus Breviáriuma

Út, Emberek, Szenvedés, Hit

„A megörökítésnek, az örökkévalóságnak még nem volt elvetemültebb fantasztája, mint én.“

— Szentkuthy Miklós

Prae

„Egyedül vagyok, egyéni vagyok, csak én vagyok, és éppen az egyes ének, az egyének és az egyedek azok, ami nem számít a természetben, amivel nem törődik sem a történelem, sem a csillagok járása, sem az évszakok, sem a mítoszok istenei – az egyén semmi, nulla, névtelen sejtszilánk, jön-megy, anyja buta hús-koporsójából ki, vacak puhafa koporsókba be, mint aki csak bujkál és szégyenkezik, és öt percig sem bírja a világosságot: ez vagyok én, a megtestesült elhanyagolandó, nem szorzó és nem osztó – pedig! pedig! ugyanakkor az egyén egyéni világa az egyetlen valóság, az első és az utolsó pozitívum, az, amit én láttam, az az istenség, az a természet, az a szerelem, az a történelem – anyám méhe előtt a dolgok mind legfeljebb jámbor vagy bárgyú hipotézisek számomra, és ami sírom lakatjának csattanása után következik, bolond fikció, hisztérikák tolonc-kórházbeli látomása. Az egyéniségemet érzem csak valóságnak, s a természet, ha valamivel egész bizonyosan nem törődik, akkor az egyéniségem az!“

— Szentkuthy Miklós

Valóság, Természet, Csillag, Történelem

„A szójáték felé halad az egész század… A szójáték kifejezése azon ösztönnek, hogy a véletlen által keletkezett viszonyokat sokkal örökkévalóbb realitásoknak és sokkal jellemzőbb lényeknek tartjuk, mint az egyes dolgokat, melyek a viszony szereplői. El lehet így képzelni a világ új berendezését, amely szerint a fasorokból eltűnnek a fák és csak az érintkező lombok foltjai maradnak meg; a kémiai vegyületekből eltűnnek az alkotóelemek, és csak kapcsolóerejük vonalai maradnak egyetlen anyagi valóságként… Minden jobb part és minden bal part elhomályosul, de tele lesz a világ végtelen sok kemény híddal.“

— Szentkuthy Miklós

Prae

Véletlen, Valóság, Világ, Hal

„Aki nem tud szeretettel feloldódni másban és másért: boldogtalan marad.“

— Szentkuthy Miklós

„Apámnak a szerelem műve közben csuklania kell, vagy prüsszentenie, mert egy felébredt légy véletlenül az orrának ütközött, abbahagyja idegesen a művet, s én örökkön-örökké semmi vagyok. Hogyan higgyek komolyan az életemben, mikor mindig tudom, hogy esetleg egy légynek köszönhetem az egész világot?“

— Szentkuthy Miklós

Világ, életkor

„Kezdetben volt a nüánsz.“

— Szentkuthy Miklós

„Az ilyen »témák« persze nem kidolgozható ötletek, bár a kidolgozásnak valószínűleg nincsenek belső akadályai, hanem hogy pontosan határozzuk meg őket: a hipochondria epikus metaforái – értve alatta, hogy egy-egy intenzív életmozzanat mindig csakis ilyen gyakorlati elképzeléseket, történet-lehetőségeket vált ki, mely lehetőségeket aztán részben erőltetett anakronizmussal, részben meg épp ellenkezőleg: aggályos történet-pszichológiai szimattal, a múltba vetít, titkol és maskarál az ember.“

— Szentkuthy Miklós

Prae

Hasonló szerzők

Márai Sándor fénykép

Márai Sándor20

magyar író, költő, újságíró

Jorge Luis Borges fénykép

Jorge Luis Borges37

argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, fil…

Franz Kafka fénykép

Franz Kafka32

prágai német író

Antoine de Saint-Exupéry fénykép

Antoine de Saint-Exupéry19

Francia író

Alekszandr Szolzsenyicin fénykép

Alekszandr Szolzsenyicin29

orosz író

Richard Bach fénykép

Richard Bach24

amerikai író

Arthur C. Clarke fénykép

Arthur C. Clarke1

angol író, mérnök

Stephen King fénykép

Stephen King325

amerikai író

Kurt Vonnegut fénykép

Kurt Vonnegut13

Jaroslav Hašek fénykép

Jaroslav Hašek12

Mai évfordulók

Matta El Meskeen fénykép

Matta El Meskeen

1919 - 2006

Josida Sóin fénykép

Josida Sóin

1830 - 1859

George R. R. Martin fénykép

George R. R. Martin1

1948

Upton Sinclair fénykép

Upton Sinclair

amerikai regényíró 1878 - 1968

Több 11 mai évfordulók

Hasonló szerzők

Márai Sándor fénykép

Márai Sándor20

magyar író, költő, újságíró

Jorge Luis Borges fénykép

Jorge Luis Borges37

argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, fil…

Franz Kafka fénykép

Franz Kafka32

prágai német író

Antoine de Saint-Exupéry fénykép

Antoine de Saint-Exupéry19

Francia író

Alekszandr Szolzsenyicin fénykép

Alekszandr Szolzsenyicin29

orosz író