Idézetek német-ről

„Newton pontos terve szerint suhan a csillag, és arra int néma pályán róva terét, ki-ki tisztelje mesterét.”

„Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.”

„Oroszország némi változtatással elismételheti Luther ismert szavait: itt állunk, a régi kapitalista és az új szocialista világ határmezsgyéjén, itt ezen a válaszúton egyesítjük a proletariátus erejét nyugaton és a parasztságét keleten, hogy megsemmisítsük a régi világot! A történelem istene legyen velünk!”

„Halál a német megszállókra!”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság
…
Zavartan éreztük, nagyon finom idegekkel, hogy polgárnak lenni nem egészen ugyanaz Nantes-ban, mint Kassán – s mi odafent, a mi „nagy urbanitású” felvidéki városainkban, valahogy kínos-lelkiismeretesen voltunk polgárok, úgy iparkodtunk, mint az eminens diákok, valósággal szorgalmi feladatokat végeztünk polgáriasságból, ernyedetlenül civilizálódtunk. Nantes-ban valószínűleg éppen csak éltek az emberek egy életformán belül, különösebb osztálybecsvágy nélkül.”

„Így képzelem el a poklot: olasz pontosság, német humor és angol bor.”

„A béke a tényleges erőkben rejlő néma és szünet nélküli győzelem, szemben az esetleges irigykedésekkel.”

„Néha az igazi szeretet éppen olyan néma, mint amilyen vak.”

„Hiszem, némi tapasztalat és egy kis gyakorlat szükséges az igazi, mély bizalom eléréséhez.”

„Ezen cím alatt: "administrator" a német Conversations-Lexiconban fog találni, a ki keresi, valami csendes, békés egyházi személyt, a ki imádkozik, búcsúztat és úrvacsorákat osztogat; a magyar Conversations-Lexicon pedig egy mesebeli rém fogalmát jegyezte fel benne; ki egy időben erdőt nyőni, sziklákat morzsolni küldetett alá a bűnös földre, s nagy úr volt, a hol sok szolgára talált.
Az akkori adminisztrátor kifejezésről”

„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt „rend”; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a „rend” – évekbe tellett, amíg megértettem, hogy a franciáknál csakugyan besöprik a szemetet a bútor alá, de ragyogó rend és higiénikus világosság uralkodik az agyakban. (325-326. oldal)”

„A repülése csodálatos volt, hihetetlen volt bátorsága, és véleményem szerint ő a legbátrabb német pilóta, megtiszteltetésnek veszem, hogy harcolhattam vele.”

„Az ember mindig el tud menekülni, amíg hajlandó a poggyászát elhajítani.
A német csapatok várható viselkedését elemezvén az 1918 őszi antant támadás tervezésekor.”

„Az I. világháború után:) A német nép, mely új alkotmánnyal, szabadságjogokkal ajándékozta meg magát Weimarban, nem bírt beletörődni a szabadságba. (327. oldal”

„A „nyugati kultúra” kissé lógott rajtunk, mint frakk a négeren. Idegeink bűntudatosan lázadoztak. A kapuban gyanítani kezdtük, hogy a „Nyugat”valami más is, mint Anatole France művei, meglehetősen rossz magyar fordításban, Ady párizsi benyomásai, francia divatlapok és bajuszpedrők, történelmi leckék az iskolában s rosszul kiejtett francia szavak, melyeket oly hatásosan lehetett elhelyezni a köznapi beszédben. Kezdtük sejteni – inkább csak légköri benyomás volt ez ott, a belga-német határon! –, hogy polgárnak lenni, a szó nyugati értelmében más, mint polgárnak lenni odahaza; nemcsak a négy szoba teszi meg a gőzfűtés, a cselédek, Goethe összes művei a könyvszekrényben meg a finom úri társaság”

„Nehéz elviselni. A Németországot uraló mérgezett atmoszféra felidézése azonban könnyebbé teszi. Könnyebbé teszi, mert az ember valójában semmit nem veszít. Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordom a német kultúrámat. Kapcsolatban élek a világgal, és nem úgy tekintek magamra, mint elbukott emberre. /Interjú a New York Times-nak, 1938. február 21. /”

„Minden egyes német katona életéért 50-100 kommunista ítélendő halálra.
A Wehrmacht keleti frontjának az ún. "komiszárrendeletben" (Richtlinien für die Behandlung politischer Kommissare) kiadott parancs.; 1941 június 6.”

„A néma ékszer hallgatása többet tesz olykor, mint a szép szavak”

„Abban a meggyőződésben éltem, hogy Németország a példás rend klasszikus hazája; ahogy ezt otthon és az iskolában tanultam. Csakugyan, olyan rend volt mindenfelé, a múzeumokban, a pályaudvarokon és a magánlakásokban is. Csak a lelkekben, a német lelkekben nem volt „rend”; homály terjengett benne, gyermekes köd, véres és megtorlatlan, vezekeletlen mítoszok köde… S mikor Franciaországba kerültem, elszörnyedtem az általános rendetlenségen. Évekbe tellett, amíg megtanultam, mi a „rend””

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„Milyen csodálatos, hogy paradoxonnal találkoztunk. Most már van némi reményünk az előrelépésre.”

„A Bibliában nemes költészet rejlik... és némi jó erkölcs és rengeteg trágárság, és több mint ezer hazugság.”

„Az én küldetésem az életben nem pusztán a túlélés, hanem a boldogulás; és ezt némi szenvedéllyel, együttérzéssel, humorral és stílussal teszem.”

„Mi Baranyának németajkú népességét illeti, azt igen kevés kivétellel, vasszorgalmáról, mindenki dicséri és legvagyonosabbnak ismeri el a megyének népessége közt. - Házai sokkal szebbek, tágasabbak, mint sem a magyarok és ráczokéi. A takarékossághoz jobban ért a német, mintsem a magyar és a rácz, és jobban is táplálkozik és ruházza magát, mint amazok. Földjeit jobban szorgalmasban míveli, mint sem azok, szóval csaknem mindenben fölülhaladja más nyelvű lakótársait.”

„A német leginkább kitűnő tulajdona a szorgalmatosság; ő jó alattvaló; engedelmes jobbágy, sokszor igaz, inkább félelemből, mint lelkiismeretből.”

„A tudományban rejlik a felségjog, nem a népben. Az ostobaság akkor is ostobaság marad, ha 36 millió száj ismétli. A többségek többnyire nagy hajlamosságot tanúsítottak a szolgaságra. A gyengékben a gyengeség megsokszorozódik az egyének számával. A tömegek mindig tehetetlenek. Csakis akkor van némi erejük, amikor már-már éhen halnak.”

„Mert én egykor voltam már fiú is, lány is, bokor, madár és néma tengeri hal.”

„Akik ismernek, tudják: nem voltam üstökös. Fokról fokra jutottam feljebb, miközben megszenvedtem minden lépcsőfokot. Amíg fiatal voltam, némi hetykeséggel gyakran mondtam a hozzám betérő újságíróknak: nem szeretek visszanézni, mert a múlt elgyöngít. A jelenhez pedig erő kell.”

„Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.”

„Az ember többnyire olyan nyereségre vágyik, és olyan nyereségre törekszik, aminek nincsen fedezete, nem dolgozott meg érte, nincsen ellenértéke, nincsen ára, a számlát soha nem fogja érte senki benyújtani, illetve az olykor igen magasnak bizonyuló árat szeretné másokkal megfizettetni, vagy ő maga gondoskodik arról, hogy valaki más fizessen érte vagy helyette. Ahogy a némiképpen nyers, francia mondás tartja, a vajat akarja, a vaj árát és még a tejesasszony picsáját.”

„Ütünk egy lyukat a frontvonalukon, a többi meg megy magától.
Max von Baden herceg kérdésére adott válasza, amikor a herceg az 1918 nyári támadássorozat során követendő taktikáról érdeklődött.
A német hadsereg nyugati főhadiszállásán; Spa (Belgium); 1918 nyara”

„Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy alig szakítunk időt azokra az emberekre, kiket szeretünk, lakjanak bár ugyanott, ahol mi magunk; ahogy nem tekintünk magunkra sem. Társadalmunk szervezettsége olyan, hogy még amikor akad némi szabadidőnk, akkor sem tudjuk, miként használhatnánk fel arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. Milliónyi módja kínálkozik az értékes idő elvesztegetésének – bekapcsoljuk a tévét, felemeljük a telefonkagylót vagy beindítjuk a kocsit és elmegyünk valamerre. Nem szokunk hozzá, hogy magunkban legyünk, ezért úgy cselekszünk, mintha nem is kedvelnénk magunkat, és minden erőnkkel próbálnánk elszökni magunk elől.”

„Hogy mit csináljanak? Kössenek békét, barmok! Mi mást tehetnének?
Egy Wilhelm Keitel tábornaggyal, a német hadsereg főparancsnokságának főnökével folytatott ingerült telefonbeszélgetés 1944 júliusában, a nyugati szövetségesek normandiai partraszállása után. A beszélgetés után Rundstedtet leváltották a frontparancsnokság éléről.
Milton Shulman kanadai haditudósító beszélgetése Blumentritt tábornokkal, 1946 február”

„Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni.
Mondjuk annyi, hogy valaki letesz az ajtónk küszöbére egy fazék húslevest és szó nélkül távozik, mert tudja, hogy bánatunk van és nincs kedvünk se főzni se beszélni.
Néma távozás nélkül a gesztus mit sem ér.
Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!”

„A szocializmus előrehaladását - így tartják nálunk - csak az ökrök és a szamarak tartják fel. A német munkásmozgalomnak ez a régi igazsága a dolgozók nagy kezdeményezései által erősödik meg.
1989. augusztus”

„Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el – a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés.
Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom.
Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.”

„A kifosztás, kirablás, mészárlás és rombolás ugyanilyen rendszere dühöng az afrikai, olasz, spanyol, angol és portugál birtokokon. Belga-Kongó 1891-es 25 milliós lakossága 1911-re 8,5 millióra zuhant. Az afrikai német gyarmatokon teljesen eltűntek a hererok és kamardok, 80000-et a német uralom idején pusztítottak el, 15000-et pedig az 1914-es „pacifikáció” alatt. Francia Kongó 1894-ben még 20000 bennszülöttjéből 1911-re csak 9700 maradt. Az egyik tartománynak 1910-ben 10000 lakosa volt, 8 évvel később mindössze 1080. Egy másik tartományban 40000 feketéből 2 év leforgása alatt 20000-et mészároltak le, és a következő hónapban 6000-et öltek vagy sebesítettek meg.”

„Én voltam a német politika utolsó élőzenészeinek egyike. Most minden pártban a playback-generáció következik.”

„A „lélek eladásról” tudni kell valamit… Mégpedig azt, hogy döntő többségben törlik azt a napot, órát. Soha többé nem fog eszünkbe jutni. Jó játékszert adnak hozzá: a pénzzel és a törtetéssel kiválóan el leszünk foglalva. Talán, de csak talán, a nagy kavarodás közepette, valahol, évek, évtizedek múlva bevillanhat némi foszlány az esetről. De éppen csak valami, kétlem, hogy teljesen világosan eszébe jutna bárkinek, mondjuk a szombat délutáni kocsimosás, vagy hússütögetés közben, hogy atyavilág, én tizenkilenc és fél éve, kedd éjjel fél egykor eladtam a lelkemet az ördögnek… Ennél azért jobban le van fátyolozva a szemünk.”

„Kafka mellett Nietzsche olykor egy durva német baromnak tűnik. (Gályanapló)”

„Mire Füst befejezte élete fő művét, Európa lángokban állt. Ami ezekben a napokban a magyar kormányzót, a mesés egyenruhákban feszítő Horthy ellentengernagyot illeti, ő realitásérzéke utolsó morzsáit emésztette el. Hadseregének méretével és siralmas felszereltségével mit sem törődve a Szovjetuniónak üzent hadat. A zsidó férfiakat kormányrendelettel munkaszolgálatra kötelezte. Csendőrsége országos razziákon összefogdosott 11 ezer (más adatközlések szerint 16 vagy 18 ezer) „keleti zsidót”, akik részben az előző években visszacsatolt területekről származtak, részben olyan galíciai menekültek voltak, akik akkor már fél évszázada éltek „hontalanul” Magyarországon. Kamenyec-Podolszkijnál hajtották át őket a határon, ahol német Sonderkommandók vártak rájuk és végeztek velük.”

„Egy nagy humbug.
Megjegyzése a náci propaganda által bevehetetlen erődrendszerként beállított Atlanti Fal nevű védvonalra. Beszélgetés Erwin Rommellel a nyugati német hadseregcsoport párizsi parancsnokságán, 1943 december;”

„A forradalom előtti Kubáról: A mezítlábas falusi gyermekek 90 százalékát olyan mikrobák fertőzik meg, amelyek a földről, a lábkörmön keresztül jutnak a szervezetbe. A közvéleményt megdöbbenti egy-egy gyermekrablás vagy gyermekgyilkosság híre, ám ugyanez a közvélemény bűnös közönnyel fogadja a tömeges gyermek-gyilkosság tényét, nem törődik azzal, hogy szörnyű kínok közepette évről évre hal éhen ezer és ezer gyermek, s a közelgő halál homályába révedt ártatlan gyermekszemek végtelenbe vesző, utolsó dermedt pillantása, mintegy szemrehányás az emberi önzésnek, de egyben néma fohász is, hogy azért az Isten átka ne sújtsa az embereket.”

„Ami (…) a tengert illeti, nincs helyszín, amely nála jobban őrizné titkait. A kellékek itt némán, mozdulatlanul pihennek a víz tükre alatt.”

„Legkicsinyebb vétkét is mind megrójuk a jónak, ám, ha a gaz követ el súlyos bűnt, néma az ajkunk.”

„Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor eljő a megtorlás ideje, az ártatlanoknak is velük együtt kell majd szenvedni. De mivel a német lakosság kilencvenkilenc százaléka bűnös ilyen vagy olyan formában, csak azt mondhatjuk, akik együtt járnak, együtt is fognak lógni.”

„Néma gyereknek anyja sem érti a szavát? Ez nem igaz, gondolta szenvedélyesen; szép kis anya volna az ilyen; és hiszen előbb jön mindig a megértés és azután a szó; ez a durva, torzító eszköz, hogy megcsonkítson valamit, ami egész volt.”

„A nemzet, élén az új vezetéssel rendületlenül állja és folytatja a harcot az ország és népének megvédése érdekében, igaz hűséggel német szövetségeseink oldalán, azzal a szellemmel, amellyel Németország, a harcoló Itália, és Japán az új világ megteremtéséért küzd.”

„Valahányszor kezembe vettem egy lefordítandó verset, mindjárt első pillantásra láttam, hogy soha ebben az életben nem fogom tudni lefordítani. Ezen a kezdeti lámpalázon nem segítettek az évek, nem segített a már lefordított ötezer, tízezer sor, nem segített, ha szerettem a fordítandó költőt, és nem segített, ha nem szerettem. Idővel persze megszoktam, hogy efféle nyugtalanságaimról ne beszéljek; némán tűrtem a kételyt, mint egy kisebb fogfájást. Titokban pedig azon igyekeztem, hogy műfordítói kételyeimből hasznot húzzak.”

„Minden pszichikai robusztussága mellett Keitel egy érzékeny, másokat megértő ember volt, nyoma sem volt benne a brutalitásnak vagy a szürke fásultságnak. Mély belső fájdalommal töltötte el fiának és lányának halála, a feleségéért a Berlin elleni bombázások idején érzett aggodalom. (…) Ő volt az, aki az 1944. július 20-i merénylet után Hitlert a karjaiba vette, majd teljes nyugalommal és oltalmazóan, mint egy gyermeket vezette ki a szabadba. ˙(…) Egy kötelességtudó, engedelmes katona, de egyenes, igazságos és segítőkész.
Alfred Jodl, német tábornok”

„… aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot.”

„Két év munkaszolgálat után belerúgott egy német katona, és beleesett az épp ásott gödörbe:”

„Mostanra a német triplán az alakzatunk közepén volt, fantasztikus volt látni, ahogy gépét repüli. Úgy látszott, hogy a pilóta mindannyiunkra egyszerre nyit tüzet, miközben másodjára is sikerült mögé kerülnöm. Egy másodpercre is nagyon nehéz volt mögötte maradni, mert olyan gyorsan mozgott és annyira kiszámíthatatlanul, hogy egyikünk sem tudott hosszabb ideig tüzelési helyzetben maradni. A triplán folyamatosan a hat S. E gépünk körül repült, amikor csak lehetőség adódott, rálőttünk. Egy alkalommal észrevettem, hogy a triplánra egyszerre legalább öt különböző gépből, azok mindkét géppuskájából felé mennek a nyomjelzők.”

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel. E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. Csak az alábbi alternatíva lehetséges: vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar; vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak, amíg a leigázott német-szláv területekről jövőbeli vérfolyamok árán meg nem menekül a Föld igazi szellemi célja. (1917)”

„Van egy nagyon jelentős szemita befolyás a sajtóban. Két dolgot akarnak véghezvinni. Először is bevezetni a kommunizmust, másodszor pedig, minden német vagy nem zsidó elkötelezettségű üzletemberet kirúgni az állásából. Teljesen elvesztették az angolszász jogrendszer lényegét, és szerintük elég ok kirúgni valakit, mert valaki más azt mondta rá hogy náci. Teljesen megdöbbentek, mikor elmondtam nekik, hogy nem fogok senkit sem kirúgni, amíg bíróság előtt be nem bizonyosodik a bűnössége.”

„Az a szilárd meggyőződésem, hogy a német katonák bevetése ott, ahol a második világháborúban a Hitler-katonaság tombolt, csak szítaná és nem csökkentené a konfliktust.”

„A helyzet - lassan és némiképpen - megenyhült. A legfontosabb jelenség az volt, hogy az Államvédelmi nem tudott többé senkit, ok nélkül vagy okkal, letartóztatni. Így az ország lakói közt alábbhagyott, majd megszűnt az a páni félelem, melyet kommunisták közt "pártfegyelem" néven ismertek.”

„Aki valóban tudni akarja, milyen a mai magyar irodalom, az az aránylag legteljesebb feleletet, némi objektivitással, mégiscsak a Nyugatban fogja megtalálni.”

„Német Királyi Gránátosok”
Megjegyzése a Csatorna-szigetekre küldött német gránátoshadosztályra, amelyek szárazföldre való visszahívását hiába próbálta meg elérni Adolf Hitlernél. (A hadosztály a normandiai partraszállás után a szigeteken rekedt, majd 1945 májusában egyetlen lövés nélkül megadta magát a briteknek.) 1944 április;
Milton Shulman kanadai haditudósító beszélgetése Blumentritt tábornokkal, 1946 február”

„A nagy zuhatagban megláttak egy kis csőszkunyhót. Csak az nyújthatott némi fedezéket az eső elől
A tetőt tartó cölöpök már elferdültek, és a szalmatetőn nagy lyukak tátongtak.
A fiú mégis talált egy sarkot, ahová az eső talán nem vágott be annyira, oda állította a lányt.
A lány ajka lassan megkékült, egész teste remegett. A fiú levette bélelt szövetkabátját és a lány vállára terítette. A lány vízben ázó szemmel a fiúra nézett, a fiú csak csöndesen állt egyhelyben. A lány ekkor kihúzta a törött szárú hervadt virágokat a kezében lévő csokorból, és a lába elé dobta. Lassan az a hely is, ahol a lány állt, beázott. Most már nem lehetett hová bújni az eső elől,
A fiú kinézett, gondolt egyet. Majd kiszaladt a cirokföldre. A cikrokkötegekből egy nagy kazlat csinált és amikor már úgy látta, elég tág a belseje, a kunyhó felé nézett, és intett a lánynak, jöjjön át oda.”

„Orson Welles egyedül az – a néma és hangos filmes Griffith mellett –, aki elindította ezt a csodálatos villanyvonatot, amelyben Lumière nem hitt. Minden filmes, mindig, mindent neki köszönhet.”

„Megélhetési szempontból a felkínált állás akkori helyzetemben mentőöv volt. Fiatal koromból adódóan akkortájt még sem világnézeti, sem politikai kérdésekben nem voltam érett. Ma már mosolyogva, és némi nosztalgiával tekintek vissza akkori énemre. Teljesen kielégített az, hogy boldog házasságban élek, van két gyönyörű gyerekem, van mit ennünk és hol laknunk, és csodálatos nyarakat élünk át a Mátrában. Közéleti szempontból úgyszólván közömbös voltam, de ez bizonyára így volt elrendelve.”

„Hitler birodalmi kancellárrá emelésével Ön rászabadította a szent német hazára minden idők legnagyobb demagógját. Azt jövendölöm, hogy ez az aljas ember a mélységbe taszítja a Birodalmat és mérhetetlen csapás lesz majd népünkre. Az eljövendő generációk még a sírjában is átkozzák majd Önt ezért.”

„Persze olyanok is akadtak, akiknek nagyon is tetszett, szinte kapóra jött ez az egész. Néhány porlódi nyilas, mint a Borbély bőröndös meg a Bodnár cipész Pestre utaztak, és a német titkosrendőrség, a Gestapo embereivel tértek vissza. Nem tudom, lenne-e kedve viccelni annak, akihez – a tréfa szerint – a Télapó helyett a Gestapo jön: néhány jómódú porlódi polgárnak, mint a Singer, a Reitzer, a Patzauer, akit a nyilasok kiszemeltek, mindenesetre nem volt.”

„A szervezett államgépezet nyomása eltörpül a mindent elsöprő érveléshez képest. Magam is részt vettem Lengyelországban a különféle művészeti ágak képviselői számára rendezett konferenciákon, melyeken első ízben vitatták meg a szocialista realizmus elméletét. A terem hallgatósága határozottan ellenségesen fogadta a hivatalos referátumokat tartó szónokokat. Mindenki hivatalból rákényszerített elméletnek tartotta a szocialista realizmust, mely siralmas eredményekkel jár, amint az orosz művészet példáján is látható. Hiába próbáltak vitát provokálni. A terem néma maradt. Rendszerint akadt egy bátor ember, aki maró gúnnyal támadásba lendült az egész hallgatóság néma, de szemmel látható helyeslése közepette. Az előadók remekül alátámasztott érveléssel hallgattatták el a támadót, és hogy a dolog még hatásosabb legyen, konkrét fenyegetéseket is megeresztettek az engedetlen egyén karrierjére és jövőjére nézve. A séma: érvelni, és kényszerrel megteremteni a szükséges körülményeket. Tűzszerszám és tapló. Üllő és kalapács. A várt szikra kipattan. Ez matematikai bizonyosság.”

„Különös a sors! 15 éve, amióta apám elhagyta békés otthonát, hogy a nagyvilágban vándoroljon velem, amióta a vidéki élet rejtett szabadságát a művészélet csillogó szabadságával felcserélte és letelepedett Franciaországban, megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak, és elfelejtettem, hogy számomra más is létezik (…) Egy súlyos esemény hirtelen fellobbantotta bennem az érzést, amiről azt hittem, hogy már kihunyt, de mégiscsak szendergett bennem valahol. Egy reggel Velencébn részletes beszámolót olvastam egy német újságban a szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. A hír valóságos megrázkódtatásként ért. Egy rendkívüli részvét, egy eleven, ellenhálhatatlan szükség kényszerít, hogy a szerencsétlenek mellé álljak.”

„Mindennek kisebb jelentőséget kell tehát tulajdonítanunk, és mindent könnyű szívvel viselnünk; az emberhez illőbb nevetni, mint siránkozni az életen. S vedd hozzá: az emberi nemnek is jobb szolgálatot tesz, aki nevet rajta, mint aki bánkódik miatta, az ugyanis meghagy neki némi jó reményt, ez viszont ostoba módon siratja, mivel nem reméli, hogy rendbe hozható.”

„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyre
a másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.
Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,
én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.
Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,
mert unja a velem való dumát.
Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,
nekem meg éppen semmise fájhat.
Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,
én meg egy picike se füle, se farka író.
Az élet szép azért mindazonáltal,
ha felkötni magát az ember átal.
Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,
és én rímeket gyártok, nyakatekert.
Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,
míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.
Nyuszika, kérem a babaruhámat:
add vissza hát a másik Nyuszikának!
Sok-sok puszi:
küldi a Nyuszi.”

„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyre
a másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.
Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,
én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.
Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,
mert unja a velem való dumát.
Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,
nekem meg éppen semmise fájhat.
Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,
én meg egy picike se füle, se farka író.
Az élet szép azért mindazonáltal,
ha felkötni magát az ember átal.
Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,
és én rímeket gyártok, nyakatekert.
Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,
míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.
Nyuszika, kérem a babaruhámat:
add vissza hát a másik Nyuszikának!
Sok-sok puszi:
küldi a Nyuszi.”

„Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.”

„A kutya mindig siralmasan éldegél,
Örökkön és nyughatatlan,
Kikötve egy tölgyfaólban.
A szenvedéseinél jobbat nem remél.

De az éhség, ami a legrosszabb azért,
S jóllakni csak némi makkal,
Hascsikaró, mérges maggal
Tudhat, mitől kiserken az orrán a vér.

Bezzeg az asztal mellett, régen,
Megelégedett kényelmében,
Tányért nyalva érte az est is…

De elvitte szegényt a pestis,
És úgy kaparták el a fekete földbe:
Hogy a maradékot meg sem örökölte.”

„Az arany csillagok át-áttűznek a fákon.
Szétoldják selymüket a sápadt óceánon
az olajos habok.
A felhő mint madárraj suhan odafent el,
s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember
ha álmában dadog.
…
Ki sejti, avilág titkai mire érnek?
Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek:
magunkról sincs elég
bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn:
nem dísziti-e még új tiarával Isten
az éjszaka fejét?
…
Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő.
Mint az állatokat, az eget is teremtő
életnedv járja át.
Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa,
és mint egy óriás kévét, az égbe tárja
sötét lombozatát.
…
Talán e percben is, vak éjből kicsapva
homály-hullámait s fény-habjait dagasztja
a titkos tengerár,
a néma Végtelen, hogy egünket elöntse
világot görgető sodrában hömpölyögve
egy új csillag.-dagály!”

„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?
Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?
Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,
kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,
ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,
éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.
Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:
csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.
Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?
Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.”

„Minden barátság mögött van némi önérdek. Nincs barátság önérdek nélkül. Ez a keserű igazság.”

„Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.”

„Németország! Mivé tettétek, szóljatok!
Erős, szabad haza lett? Becsület hazája,
hol népé a vagyon s minden szaporasága?
A közjóról vajon van még fogalmatok?!

"Ébred német hazánk!" - e jelszót még tudod?
Mintha dús kincseket adnának nemsokára,
úgy szálltak meg, akik most magasztalnak áldva.
Csatán íly vereség neked még nem jutott.

Szived összeasszott, a fejed elcsavarták.
Ármány volt a szavad. Marad-e még való?!
Mit hazugság takart, a tettek már kivallják:
kerge hóhérlegény ostort ráz, s a bakó

pallost fen, éliről a száraz vért törölve -
ó, hány új kín szakad a régi kín-özönre!”

„A boldog abroszon forrók a tálak,
virágok közt teli üveg bor állt.
Őbenne felmagasztosúlt a hála.
Némán költötték el a vacsorát.

Csodálta csak. honnét e sok ajándék?
Akár egy bőséges Karácsony-est!
Idegen föld temette őt sokáig,
s most hazatért, és lassan enni kezd.

S a nő kemény kezét meglátta... Máskor
régen még e kéz finom s puha volt.
Megkeményedett a várakozástól,
mindent eltett neki és meghagyott.”

„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyre
a másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.
Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,
én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.
Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,
mert unja a velem való dumát.
Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,
nekem meg éppen semmise fájhat.
Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,
én meg egy picike se füle, se farka író.
Az élet szép azért mindazonáltal,
ha felkötni magát az ember átal.
Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,
és én rímeket gyártok, nyakatekert.
Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,
míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.
Nyuszika, kérem a babaruhámat:
add vissza hát a másik Nyuszikának!
Sok-sok puszi:
küldi a Nyuszi.

A NYULAT BIZONYÁRA PÓTLÓ VÍGASZ-DAL

Nem Nyuszi-induló, csak vígasz-dal,
ha sokszor elolvasod, megvígasztal.
Ha Nyuszika Nyuszifül
soha sincsen egyedül.
Nyuszi-nyúl, Nyuszi-nyúl,
hogy is mondjam nyusziul:
nyuszi-tanya, piros szallag,
a jó Nyuszi vígan ballag,
mert hiszen, mivel ám:
ha holnap nem, ma talán
- piros szallag, nyuszi-tanya -
Tapsifül is jön majd haza.
Nyúl-nyúl, Nyuszi-nyúl
puszit küldök nyusziul
és egy nyuszit pusziul,
nyuszinyuszi Nyuszi Úr.”

„Ha este. mint aki ráér,
ruhámat levezem,
előre és hátrafelé visz
elfáradt képzeletem.

Emlékszem a múltra, akkor
anyám vetkőztetett;
bölcsőbe tett le szelíden,
kinn zúgtak a szelek.

Majd végórám jut eszembe,
hol szomszédoké e dolog;
némán tesznek le a földbe,
sokáig nyugszom ott.”

„Egy néma barangol a földön,
üzent vele az ég,
nem érti ö, amit hoz,
s akinek szól a titkos
üzenet, nem látja még.

Egy süket az Ég szavára
a földön útra kél,
ennek a füle dugva,
annak az ajka csukva,
míg útjuk egybe nem ér.

Megszólal akkor a néma,
a süket is érti szavát,
talányát űzi-fűzi,
az égi igét kibetűzi,
s mennek Keletre tovább.

Hogy e pár egymásra leljen,
Ember, buzogva kérd!
Ha, kik magukba járnak,
egymásra rátalálnak,
a világ célhoz ért.”