Idézetek az emberekről

oldal 15

„Ez mindig így van: semmi sem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől; de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors.”

„Kétségtelen, hogy tisztelni kell a régieket, és elismerést kell mutatnunk azok iránt, akik utunkat egyengették, nem szabad azonban elfelejteni, hogy ők is emberek voltak, mint mi, akit többször is tévedtek…”

„Még a butaság az, ami a legjobban boldogul ezen a világon. Az elmés emberek ostobák. Semmire sem viszik.”

„…gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.”

„A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője. Érzi ezt mind az egyik fél, mind a másik, s szereti a nyelvet szent hazafisággal; abban hasonlanak meg, hogy míg az egyik azt elváltozásától s elkorcsosodásától félti, a másik annak elváltozását, azaz haladását még óhajtja is; s ő is retteg ugyan elkorcsosodásától, de a mások szép és hasznot neki is igérő példájoknak követését, ha az nem egyéb, mint saját erejének kifejtése és gazdagítása, elkorcsosodásnak nem tekinti. Egyedül a pók az, ami mindent magából szed, fon és szőv: az embernek az az elsőség juta, hogy egy ponton veszteg ne álljon, hanem tehetségeit használván, s mások találmányaikat eszmélettel követvén, a tökéletesedés útján előbbre haladhasson. Valamivé ő lesz, e két szernek egyesítése által lesz.
(816. oldal.)”

„Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.”

„Mióta a kereszténységet anyámnak fogadtam, s nem holmi teóriának tekintem, mely véletlenül az utamba akadt, kicsiny kertté változott vissza Európa és a nagyvilág, kertté, melyben a macska és a gereblye jelképes alakjait bámulom; gyermekkorom tündéri tudatlanságával és várakozásával nézek mindenre. Egyik-másik tan vagy szertartás éppoly idomtalannak és furcsának tűnik, mint a gereblye; ám tapasztalatból tudom, hogy az efféle dolgok valahogy mégis zöld gyepen és virágon végződnek… Hadd említsek egy példát a száz közül! Ami engem illet, semmiféle ösztönös rokonszenvet nem érzek a fizikai szüzesség iránt való lelkesültséggel szemben, amely kétségtelenül jellemző vonása a történelmi kereszténységnek. Ám ha nem magamat tekintem, hanem a világot, észre kell vennem, hogy ez a lelkesültség nem csupán a kereszténység jellemzője volt, hanem a pogányságé is - számtalan vonatkozásban jellemzője a magasrendű emberi természetnek. A görögöknek volt érzékük a szüzesség iránt, midőn Artemiszt márványba faragták, szintúgy a rómaiaknak, midőn a Veszta-szüzeket díszruhába öltöztették. Az Erzsébet-kor leggonoszabb és legvadabb drámaírói úgy ragaszkodtak a szó szoros értelmében vett női tisztasághoz, mintha a világ alappillére volna. Sőt, a modern világ (még ha gúnyolja is a nemi ártatlanságot) a nemi ártatlansággal szemben nemes bálványimádatot tanúsít - bálványozza a gyermekeket. Mármost, minden gyermekszerető ember jól tudja, hogy különös szépségük nyomban hervadni kezd, mihelyt a fizikai nemiség első jegyei megjelennek rajtuk. Mivel az emberi tapasztalat egybevág a keresztény tanítással, egyszerűen arra következtetésre jutok, hogy én vagyok az, aki téved, és az egyháznak igaza van. Sőt, még helytállóbb az a megállapítás, hogy az én felfogásom hiányos, az egyházé azonban egyetemes. Az egyházat nem uniformizált emberek alkotják, és az egyház nem is kívánja tőlem, hogy nőtlen legyek. A tényt, hogy nem értékelem a cölibátust, éppúgy elfogadom, mint azt a tényt, hogy nincs zenei érzékem. Ellenem tanúskodik az emberiség tapasztalata, miként ellenem tanúskodik Bach esetében. A cölibátus virág apám kertjében, melynek nem tudom édes és ijesztő nevét. De lehet, hogy egyszer megtudom.”

„Hanem azért mégis furcsán állok ezzel a Szinyei Merse Palival – vagyis Pállal (mert ez a név most már olyan titulus lett, mely az excellenciás urakénál is különb). Nem tudom elhinni, hogy ő festette ezeket a képeket. Úgy éreztem magam, mikor a Szalonból kiléptem, mintha harmatban jártam volna. Néztem, nem nedves-e a lábam azoktól a sáros füvektől. De talán csak a szemem volt nedves az örömtől, hogy micsoda dolgokat festett ez az én ex-képviselőtársam.
Hisz éppen ez, éppen a képviselősége konfundál. Az nem tud a fejembe menni, hogy egy ember, aki öt esztendeig nyelte a klub füstjét, öt esztendeig hallgatta a Polónyi beszédeit, a Kubik közbeszólásait, hogy ezek után olyan rozmaringokat és orgonavirágokat tudjon festeni, amik leheletszerűen szinte reszketni látszanak a levegőben. Hát lehet egy képviselőben annyi poézis? (174. oldal)”

„Ez a mostani idő többnyire nem kedvez semmi réginek, jól beváltnak vagy egyszerűen jónak. De akkor még másképpen működött a világ. (…) Segítették egymást az emberek, noha senki nem volt gazdag, csak lelkiekben. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy senki ne éhezzen és a körülményekhez képest mindenki boldogan éljen.”

„Az emberi jellem, mon cher, változik. Erősödhet és torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor válik el, amikor próbára teszik… vagyis akkor, ha kiderül, hogy megáll-e az ember a maga lábán vagy sem.”

„A keresztény szentatyák már nagyobb figyelmet fordítanak a természetre, mert nagyszerű rendjében s pompájában az istenség legfenségesebb képét látják. — A legújabb felfogás szerént az ember csak mint a nagyszerű természet egyik lénye tűnik fel, a legmagasabb az állatok hosszú sorában, semmi más.”

„A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.”

„A legjobban akkor örülök, amikor azt hallom, hogy ismerőseim, legnagyobb meglepetésükre úgy olvassák irodalomtörténeti könyveimet, mint a regényt. Ezt is akartam. Kiemelni az irodalomtörténetet az iskolás porrétegből, eleven valósággá tenni, és ezáltal az emberekbe kedvet önteni ahhoz, hogy ne csak a bestsellereket olvassák, hanem az ún. irodalomtörténeti nagyságokat is. Az irodalomtörténésznek elsősorban propagandistának kell lennie, a régi nagy értékek reklámfőnökének.”

„Legkülömb ember, aki bátor. S csak egy külömb van, aki: bátrabb.”

„Éppen annyi hatalmam van, mint a pápának. Csak kevesebb ember hisz benne.”

„A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.”

„Lakatos István mint költő a klasszikus hagyományok neveltje és híve, költői magatartását befelé fordulás jellemezte. Igen művelt és tehetséges; magatartásában, műveiben, kijelentéseiben mindig haladó szellemű emberként és íróként nyilatkozott meg.”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

„… az orvostudomány sokkal több, mint amit az ember a könyvekből megtanulhat …”

„Van ember, aki agyondolgozza magát, mégis nyomorultul él; ez vérlázító dolog, de ezért még semmi sem változik meg. A változás valószínűleg azért következik majd be, mert az ember bizonyos mértékig gép, s a gazdasági szempont azt diktálja, hogy okosabb, ha valamilyen gépet ésszerűen dolgoztatunk…”

„…ha az ember észreveszi, hogy lányok is vannak a világon, akkor már egyébre nem is tud gondolni.”

„Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem.”

„A becsvágy, a siker hajszolása, a hatalomvágy okozzák a legtöbb bajt az emberi lélekben. Ha aztán ezek a vágyak kielégülnek, az erőszakhoz, hatalmaskodáshoz vezet. Ha meg nem elégülnek ki - nos, az az igazán rossz, hát erről sokat tudnának mondani a különböző ideggyógyintézetek orvosai! Ezek mind tele vannak olyan emberi lényekkel, akik nem tudták elviselni a középszerűséget, jelentéktelenséget s azt, hogy nem volt semmi befolyásuk a dolgok menetére. Ezért aztán elmenekültek a valóság elől, egyúttal örökre ki is zárva magukat a való életből.”

„Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni. Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember vagyok.”

„Az igazi költő az érző ember, aki ki tudja fejezni magát. A szinte hivatásszerűen érző ember. Az, aki szükség esetén sokat, talán mindent feláldoz a hasznos elfoglaltságokból, csak hogy kimunkálhassa érzelmi kultúráját, és megformálhassa azt, ami benne zajlik.”

„Az az igazán okos ember, aki nem saját, hanem más hibáiból tanul.”

„Az emberek valamilyen érthetetlen oknál fogva szeretik, ha olvasmányaikban műkedvelő badarságokat mesélnek arról, amit ők személyes tapasztalataik alapján jól ismernek.”

„Hiszen igaz, hogy a művész szellemileg egyre magasabbra tör, de az ember maradjon a háttérben. Öröme csupán a munka legyen.”

„Minthogy az emberi dolgok nem örökkévalók, hanem kezdetüktől fogva utolsó pillanatig mindig lejtőn haladnak, különösen pedig az emberi élet, bizony Don Quijote sem kapott olyan kiváltságot az égtől, hogy élete folyását feltartóztathatta volna; az ő vége is eljött, ütött utolsó órája, mégpedig akkor, amikor a legkevésbé gondolta volna.”

„Azt hisszük, hogy a régiek ostobák és együgyüek voltak, de valójában legalább olyan intelligensek voltak, mint mi. Félelmetesen okos emberek voltak. A pszichológia végtelenül sokat tanulhat a régi civilizációktól.”

„Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa milyen keveset is tud.”

„Éppoly nehéz egy egészen rossz embert találni, mint egy egészen jót, mert ahol csak egy szemernyi jóindulat is maradt, ott még feltétlenül létezik valamennyi jóság, vagy erény.”

„Magától értetődőnek tartjuk ezen igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, melyek között ott van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jog. E jogok biztosítására kormányokat állítottak fel az emberek, és ezen kormányok a hatalmukat a kormányozottak egyetértéséből nyerik.”

„Egy kicsit elszórakoztam vele, hogy megijesztettem az autókat, az utolsó pillanatban futottam át. Az emberek félnek tőle, hogy gyereket találnak gázolni, és élvezet volt érezni, hogy nem voltam mindegy nekik.”

„A természet rákényszerítvén minden élőlényt, hogy lehajolva vegye magához a táplálékot, egyedül az embert egyenesítette föl, és buzdította arra, hogy az ég felé emelje tekintetét.”

„A nomád ember. Múltunk és jövőnk a vándorok szemével; Allprint, Bp., 2004”

„Aki könyvet ír, annak tudós embernek kell lennie. Hosszú vita kerekedett Ádám tudományos képzettsége körül, míg végr kialakult a vélemény, hogy Ádám "mindent tudott". Vagyis ő volt az első polihisztor.”

„A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de soha sincs öröme benne.”

„…az erényes ember lelke olyan, mint a fényesre csiszolt tükör, ebben minden helyesen tükröződik. Minden igazi filozófus tudja, hogy míg lelke meg nem tisztul a bűntől, az igazságot teljes fényében nem ismerheti meg.”

„Tévedni emberi, tévedést belátni emberfölötti dolog.”

„Birkóztam egy aligátorral, megküzdöttem egy bálnával, bilincsbe vertem a villámot, börtönbe küldtem a vihart. Rossz ember vagyok… A múlt héten megöltem egy sziklát, megsebesítettem egy követ, kórházba küldtem egy téglát. Olyan aljas vagyok, hogy megbetegítem a gyógyszert.”

„Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.”

„Az az igazság, hogy én már nem hiszek a magam csalhatatlanságában. Ezért vagyok én elveszett ember. (Sötétség délben)”

„Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy – bizonyos számító ész is.”

„Két ember fűrészel, az egyik húz, a másik tol, mégis ugyanazt végzik; és kisebbé téve a fát, többé teszik.”

„Az ember a gondolatai szüleménye. Amit gondol, azzá lesz.”

„Az emberi élet és a Föld számtalan területén tapasztalható negatív jelenségek a megismerés és a moralitás önálló és egymást feltételező valóságának tagadásából vagy korlátozásából következtek. Észre kellene vennünk, hogy ez az agnosztikus magatartás tette féloldalassá a civilizált emberiség életét, fosztotta meg egészséges arányérzékétől és tette a világ, a természet gátlástalan bekebelezőjévé.”

„A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.”

„Sok ember méltóságon alulinak érzi, hogy leírja gondolatait, tennivalóit, és inkább megpróbál az emlékezetére támaszkodni. Ilyenekkel nem dolgozom.”

„Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára…”

„Ne az ember bőrszínét nézzétek, hanem szívét. Akinek a szíve megtelik fénnyel, az az ember közel van Ura küszöbéhez, de akinek nem, lett légyen bár fehér vagy fekete, bizony nem törődik az Urával.”

„Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.”

„Az ember külsője és belsője között természetes viszony van, s ha valakiről ítélkezni akarsz, mindkettőre figyelmezz!”

„Nem gondolom, hogy a fiatalok olyan demoralizáltak, mint ahogy azt a média és a kormány szeretné, hogy gondoljuk. Annak, hogy az emberi kapcsolatok milyen szorosak és erősek, nyilvánvaló jele az, hogy hányan képesek felépíteni az életüket mindazok ellenére, amiket hozzájuk vágtak.”

„Az ember általában nehezen hal meg. Épp ez benne a borzalmas.”

„Mentől gyengébbeknek érezzük magunkat más, nem emberi erőkkel szemben, annál inkább keressük vigasztalásunkat azon öntudatban, hogy sorsunk közös minden emberével; innen van, hogy a természettudományoknak elterjedése a demokratikus elveknek oly kedvező.”

„De az ember nem tudja csak úgy kitörölni magából azt, ami egyszer megtörtént. Nem tud úgy tenni, mintha bizonyos dolgok nem történtek volna meg.”

„A dohánygyárak azt tervezik, hogy olyan rágót dobnak piacra, amely 60%-ban dohányból áll, és annyi nikotint tartalmaz, mint egy szál cigaretta. Ez egy kiváló ötlet! Az emberek ezután majd a passzív lehelletbe fognak belehalni.”

„A valóban tudós emberek úgy járnak, ahogyan a búzakalászok járnak; egyenesen és büszkén emelik és fennen hordozzák fejöket, valameddig üresek; de midőn érettségökben megtelnek és magoktól duzzadnak, alázkodni kezdenek, és lehorgasztják szarvokat.”

„A kommunizmus kísértete, melyről Marx beszélt, bejárta Latin-Amerikát is. De ugyanakkor a kizsákmányolók is kísértetként tüntettél fel a kizsákmányoltak előtt: rágalmazták a marxizmus-leninizmust, a hazával, a társadalommal, a szabadsággal, a családdal, az emberrel szemben álló ellenséges, idegen doktrínaként mutatták be. A burzsoák számára a haza, társdalom, szabadság, család, ember, mindig egyetlen szóban összefoglalható: magántulajdon.”

„Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel. E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. Csak az alábbi alternatíva lehetséges: vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar; vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak, amíg a leigázott német-szláv területekről jövőbeli vérfolyamok árán meg nem menekül a Föld igazi szellemi célja. (1917)”

„A rémálom pedig természetes, egészséges módja annak, hogy az ember levezesse a feszültséget és szembenézzen a félelmével.”

„Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.”

„…amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk - természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataink különböző utakon járnak…”

„Mert helyeselni korlátlanul szabad. A helyeslésben senkit sem fog megakadályozni a Harmadik Birodalom vagy valamilyen más hasonló rendszer. Helyeslési szükségleteit mindenki szabadon elégítheti ki – ez az új emberi jogok kinyilatkoztatásának első és legfontosabb pontja, amit kellő örömmel kell üdvözölni. Végre egy szükséglet, amit mindenki szabadon, korlátlan mennyiségben kielégíthet.”

„Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcsesség kezdete.”

„Ostoba módon azt hitetjük el nagyon sok emberrel, hogy neki a mai rendszer jó. Tévedésben tartunk milliókat. A mai rendszer nekik rossz. A mai rendszer a felső egymilliónak jó.”

„A tudományok jótékonyak: meggátolják az embereket abban, hogy gondolkodjanak.”

„A beszélgetés legfőbb célja mégis, hogy tudassunk vagy tudomást szerezzünk, továbbá hogy szórakoztassunk és meggyőzzünk. (…) Mert ha kioktatás volt is a cél, a kifejtés módjának feltétlensége viszályt szül, és gátlója a figyelmes meghallgattatásnak is. Ha pedig okulást kívánsz mások tudományán, mégis szilárd véleményedet hangoztatod, az olyan szerény és értelmes emberek, akik a vitáért nem lelkesülnek, meghagynak tévedésedben békével.”

„Szeretni azt jelenti, hogy az embert, akit szeretsz, a figyelmesség energiájával öleled át.”

„Ha az ember olyasmiről beszél, ami régen történt, akkor teljesen kinyílik. A történet kihajt, mint egy virág. Asszem ez jó is, rossz is.”

„Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat.”

„A régiek és mostaniak közt azt a nevezetes különbséget leljük, hogy azok durvábbak voltak, mint símák. De a nagy símaság, úgy mondja Montesquieu, rab lelkek elsősége; a durvább kor jobb volt. Kor és kor hasonlítanak egymáshoz, s az emberi dolgok karikaként fordúlnak elő, bár jobb változásokkal, s nincs okunk elveszteni hitünket az emberiséghez.
(Második könyv, második szak, 74. oldal.)”

„A vallásos ember őszinte abban az értelemben, hogy nem kételkedik az olyan emberfeletti tárgyak és célok létében és jelentőségében, amelyek nem feltételeznek ésszerű alapokat, de nem is alkalmasak rá.”

„Tegnap hatalmas, özönvízszerű eső esett. Láttam egy embert az úton két kecskével, két birkával, két leopárddal és két lámával. Aztán rájöttem, hogy csak Michael Jackson sétált a háziállataival.”

„Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.”

„Az argentin ember azért lel jelképre a gaucsóban, s nem pedig a katonában, mert a szájhagyományban továbbélő gaucsóvitézség nem szolgál semmiféle ügyet: önmagában érték.”

„Ha ebben az országban valaki szavazásra bírná a szegényeket, itt szocializmus lenne. De az emberek gazdagságban gondolkodnak. Ebben áll a kapitalizmus zsenialitása: vagy gazdag vagy, vagy az akarsz lenni, vagy úgy gondolod, hogy annak kéne lenned.”

„Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.”

„Három óra: mindig túl kései, vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.”

„… a szorgalmas emberek is teljes mértékben kiveszik a részüket a világon elkövetett gonoszságokból. Mi egyebet műveltek ebben az elmúlt egy-két évszázadban azok az emberek, akik a legszorgalmasabban gyűjtötték a vagyont és a hatalmat? Mi egyebet, ha nem gonoszságot?”

„Hitchcockkal az emberek elégedetten fedezhették fel: a filmnek még megvan az a különös ereje, hogy semmi sem hasonlítható hozzá.”

„Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.”

„Föl kell hagynunk az olyan enteriőrök megfestésével, amelyeknek olvasók és kötögető nők láthatók. Élő embereket kell festenünk, akik lélegeznek és éreznek és szenvednek és szeretnek.”

„Ember vagyok és nincs semmi az embertől, vagy legalábbis a harmonikus gyönyörétől való, ami idegen lenne tőlem.”

„A titok ajtaját nem olyan nehéz kinyitni, mint ahogyan azt az emberek gondolják. Ellenkezőleg, az a szörnyű, milyen nehéz bezárni.”

„Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.”

„A szentkönyvek tartalma az alapállás. Az alchimisták szavával a príma materia. Ez a philosophia normalis. – A normális ember az evangéliumi ember, aki elôbb volt, mint a világ.”

„A hős cseppet sem bátrabb mint egy átlagos ember, de öt perccel tovább bátor.”

„A divat megváltozását rendszerint praktikus szempontokkal is indokolni szokták, de ez a praktikum csak illúzió. A divat évenkint változik, s ami tavaly nagyon célszerűnek látszott, idén már nem válik be. Nemcsak a női divat indoklása ilyen relatív érték, hanem a modern teknika minden vívmányáé az. Tudjuk, hogy az újításoktól nemcsak a falusiak tartózkodtak sokáig, hanem a művelt városiak is. Idősebb emberek sokáig nem ültek autóba […]. Pedig a régi jó világban sokszor a lovak is elragadták a kocsit, s nem kis bajt csináltak. De azt megszokták már, az a »mi világunkban« volt, s ennek a világnak a függetlenségét próbálták megőrizni az öregek, mintha gyanították volna, hogy a teknika áldásai még átokká is fordulhatnak.”

„Az eszme olyan az emberben, mint az a vasrúd, amelyet a szobrászok szobraikba helyeznek: karóba húzza és támasztja.”

„Az önzés vagy egoizmus az élet legősibb jellemző vonása. A legegyszerűbb mikroorganizmustól az emberig minden élőlénynek elsősorban a saját érdekeit kell védelmeznie.”

„Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk es lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…”

„…bizony, szívós teremtés az ember! Azt hiszem, az embert legjobban ezzel jellemezhetjük: olyan lény, aki mindent megszokik.”

„…éppen egy geometriai ábrán tépelődött, és annyira belemerült a probléma megoldásába, hogy sem a rómaiak betörését, sem a város elfoglalását nem vette észre. Hirtelen egy katona termett előtte, és felszólította, hogy kövesse Marcellushoz, de ő nem akart menni, amíg a problémát meg nem oldja, és be nem fejezi a bizonyítást; erre a katona megharagudott, kihúzta kardját és ledöfte. Mások azt mondják, hogy a római katona kivont karddal lépett oda hozzá, és azzal fenyegette, hogy azonnal megöli. Amikor Arkhimédész megpillantotta, kérte, várjon egy csöppet, hogy az elkezdett feladat ne maradjon befejezetlenül és bebizonyítatlanul, de a katona nem törődött kérésével, és végzett vele. Egy harmadik elbeszélés szerint, mikor Arkhimédész Marcellushoz vitte csillagászati műszereit, a napórát, a földgömböt és a szögmérőt, amellyel a napot szokta mérni, katonákkal találkozott, akik azt gondolták, hogy a dobozban aranyat visz, és megölték. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Marcellus nagyon fájlalta Arkhimédész halálát, és gyilkosától, mint valami szentségtörőtől elfordult. Felkutatta Arkhimédész rokonait, és kifejezte előttük a nagy ember iránt érzett tiszteletét.”

„Maga nem tudja, hogy én növényevő vagyok? […]Tudja, milyen jól jött az nekem Mauthausenben? El sem tudja képzelni. Nagy, erős emberek, atléták, birkózók lefogytak a súlyuk felére, nekem pedig a világon semmi bajom nem volt, pedig tudja, mi volt Mauthausenben? Por, piszok, közönséges beszédek.”

„Részvétet könnyen kap az ember, az irigységért azonban keményen meg kell dolgozni.”

„Ha egy műben elvont és emberi elemek ötvöződnek, mélyebb, teljesebb jelentést kap.”