„… a szorgalmas emberek is teljes mértékben kiveszik a részüket a világon elkövetett gonoszságokból. Mi egyebet műveltek ebben az elmúlt egy-két évszázadban azok az emberek, akik a legszorgalmasabban gyűjtötték a vagyont és a hatalmat? Mi egyebet, ha nem gonoszságot?”

„A gonoszság akkor kezdődik, amikor az embereket dolgként kezdjük kezelni.”

Terry Pratchett (1948–2015) angol fantasy- és science fiction-író

„Felesleges egy természetfeletti gonosz erőben hinnünk. Az ember maga is képes mindenféle gonoszságra.”

Joseph Conrad (1857–1924) lengyel születésű angol regényíró

„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A világban lévő gonoszság mindig tudatlanságból ered, és a jó szándék éppúgy árthat, mint a rosszindulat, ha hiányzik belőle a megértés.”

Albert Camus (1913–1960) francia író, újságíró, filozófus

„A szomorú igazság az, hogy a legtöbb gonoszságot olyan emberek követik el, akik soha nem határozták el, hogy gonoszak vagy jók lesznek.”

Hannah Arendt (1906–1975) német zsidó származású amerikai filozófus, történész, író

„Egyetlen emberi lény élete többet ér, mint a világ leggazdagabb emberének minden vagyona.”

Che Guevara (1928–1967)

„Az ember nemigen csinál egyebet, mint hogy örökösen összehasonlítgatásokat tesz maga és az egész világ között. Mindennap újra megállapítja a régtől fogva tudott dolgokat; s mindennap álmélkodó szemet mereszt ugyanazokra az ismeretes jelenségekre. Ez ostoba; de így van.”

Ambrus Zoltán (1861–1932) magyar író, kritikus, műfordító, az MTA levelező tagja

„Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.”

Bolyai János (1802–1860) magyar matematikus és hadmérnök

„Hogy az ember öregszik, azt egyebek közt azon is észreveheti, hogy gyermekkora földrajzilag megtekintélyesedik. Úgy értem: azok a helyek, ahol valaha játszott, haszontalankodott, átváltoznak: a híres grundból romantikamentes nagyvárosi utca lesz, a kerti udvarra négyemeletes palota épül, és így tovább. Az ember kiszorul emlékeiből.”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító