Idézetek a világról

„A világ egy hatalmas őrültekháza”

„Ebből a világból nem lehet csak úgy kiszállni. Aki kétes üzleteket köt, és mocskos titkok tudója, annak veszélyes az élete, azonkívül a siker, a hatalom, és az adrenalin is nagy úr.”

„A világ kemény hely”

„Úgy ült hatalmas íróasztala mögött, mintha ő irányítaná onnan egy személyben az egész
világot.”

„Egy művész képes az érzelmeivel megrengetni a világot!”

„Magritte szerint a művészet idézi fel azt a misztériumot, amely nélkül nem létezne a világ!”

„Tudod, szépségem, minden szálat én mozgatok a háttérből, mindenről tudok, és mindent kézben tartok, még akkor is, ha a világ másik pontján vagyok éppen.”

„Megannyi édes álmot, szenvedélyes víziót, felemelő pillanatot akart a világra hagyni. A hitet a csodákban, a hitet az
emberekben, és az álmokban.”

„Elmesélte, hogyan ismerkedtetek meg. Érdekelt, ezért megkérdeztem, és ő elmondta. Elmondta, milyen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje azt a sugárzóan szép, szőke lányt, aki egy egyszerű, fehér ruhában belibbent a bár ajtaján, a pulthoz sétált, leült, és bátortalanul rendelt egy italt, valami olcsót, mert valószínűleg nem lapult a tárcájában több néhány złotynál. Mégsem volt keserű, bájosan
mosolygott, nem játszotta meg magát, nem akarta felhívni magára a figyelmet, egyszerűen csak ábrándozó tekintettel a pultra könyökölt. Ő pedig ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy felálljon, és odasétáljon ehhez a lányhoz. Ahogy egyre jobban megismert téged, úgy lettél neki egyre fontosabb. Te olyan világban élsz,
amelytől ő már hosszú évek óta egyre csak távolodott, elérhetetlen messzeségbe keveredett. Te visszahoztál valamit a múltjából, a régi életéből. Te más vagy, mint azok az alakok, akik között moz￾gott. Naiv vagy, idealista, hiszel a jóban. Tele vagy érzelemmel és szenvedéllyel. Maksymilian imádta, ahogy a művészetről beszélsz. Imádta a nevetésedet, a szemeidet. Azt mondta, neked vannak a
legtisztább szemeid, amelyeket valaha látott.”

„Nem azt mondom, hogy meg fogom változtatni a világot, de garantálom, hogy szikrát ütök az agyban, amely megváltoztatja a világot.”

„Többet aggódom azon, hogy jó ember legyek, mint azon, hogy a világ legjobb futballistája legyek. Ha mindennek vége, mi marad hátra?”

„Élni a legritkább dolog a világon. A legtöbb ember csak létezik, ennyi.”

„A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.”

„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a reá mérendő csapásra, könyörtelenül kielégíteni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni…Nincs ennél édesebb a világon.”

„A világon kétféle ember létezik: akik tudni akarnak, és akik hinni akarnak.”

„Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.”

„A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma.”

„Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a történelem máskép alakul.”

„Az egész világ szeme rátok szegeződik, bennetek látja azt az erőt, amely a német területrablók haramiabandáját meg tudja semmisíteni.”

„Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza.”

„…összességében az MDF egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha többé nem fog Magyarországra visszatérni. […] a XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet. [Az MDF] a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. […] vajmi kevés esély van arra, hogy a kormánykoalíció pártjaiból korszerű konzervatív párt alakuljon ki.”

„Az út, amelyet végigjártam, nem a liberalizmustól vezet a konzervativizmusig. A liberalizmus meg a szocializmus ideológia, a konzervativizmus pedig nem az. Gondolkodásmód, észjárás, habitus, talán jellem is, de semmiképpen sem ideológia. Tehát nem egyik eszmétől a másik eszméig vezetett az utam. Úgy vélem, hogy ráéreztem az ideológiák viszonylagosságára, jelentőségük korlátaira. Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról vallott nézeteimet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható ketrecébe.”

„Hiba volt az is, hogy a vezető magyar politikusok legtöbbje csak felületesen vagy egyáltalán nem ismerte Lenin és Sztálin legfontosabb műveit és az orosz bolsevizmus arcát: tetteit, célkitűzéseit, gyakorlatát. E tekintetben mindig hiányoltam – a Horthy-korszakban is – a felvilágosító munkát. Ami volt, az hézagos és fogyatékos volt, s majdnem teljesen megszűnt, hivatalos vonalon, a Bethlen- kezdeményezte kereskedelmi kapcsolatok után. Engem első fogságom emléke állandóan hajtott a bolsevizmus könyörtelen módszereinek elemzésére, ideológiájának – amennyire lehetett – maradéktalan megismerésére. Nem szűntem meg tüzetesen tanulmányozni Róma eligazításait sem, ugyanakkor elmélyedtem a materializmus bölcseletében és tulajdonképpen már 1917 óta igyekeztem elolvasni azokat a kritikai-ismertető műveket, amelyeket itthon és külföldön az orosz forradalom kezdetéről s későbbi étapjairól, terjedéséről felhajtani tudtam. Tanulmányaim és megfigyeléseim alapján tudtam, hogy a marxizmus olyan világnézeti, ideológiai irányzat, mely eszmeileg céltudatosan is ateista, gyakorlati módszereiben vallás- és egyházromboló, uralmának a világra való kiterjesztését könyörtelenséggel hajtja végre s a szelíd képmutatástól kezdve a leggonoszabb terroreszközöket is hajlandó igénybe venni. Évtizedekkel ezelőtt írtam „Az édesanya” című könyvemben a bolsevizmusról az alábbi sorokat: »Lenin írja Gorkijhoz: Minden isteneszme kimondhatatlan aljasság, és tulajdonképpen legundorítóbb leköpése önmagunknak. – Lenin nyíltan bevallotta, hogy programjuk szükségszerűen magában foglalja az istentelenség terjesztését. Ahogy az egyén, a magántulajdon fogalmát kiirtották, átgyúrják a családot és a házasságot is… Oroszországban kiirtották az ellenzéket, de a kulákokat (földmíveseket) is; behozták a rabszolgaságot. Emberi vágóhidak, tömegmészárlások fölött, vér- és könnyfolyamok, rémület és átokóceán hömpölygő hullámain uralkodik egy fej: a diktátoré. Remeg ő, remegnek tőle és ő állandósítja a vérfolyamot a bűn és bűnhődés földjén. Egy nép hangtalan átka övezi…«”

„A világ tele van csodákkal. Fogadd el őket, és örülj nekik! Ne hagyd, hogy bármi is megfosszon az élet szeretetétől!”

„Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, az alvóknak pedig mindegyike külön világba lép. Közös java mindenkinek a gondolkozás. Ezért ahhoz kell igazodni, ami közös. De bár a Logosz közös, úgy él a sok ember, mintha külön gondolkozása volna.”

„A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”

„Összehasonlítottam magam egyik barátommal, aki mindent meg akar kapni a világtól és csalódott, ha nem a legjobb jut neki. Azt tapasztaltam, hogy jómagam egyre inkább a másik végletnél indulok, nem várok semmit, és hálás vagyok mindenért, még a legkisebb dolgokért is.”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.”

„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.”

„S megzendült a világ: lágy, zizegő hangja
Neszező szél volt, s muzsikált,
Mint pörgő búzaszem, amint a jó gazda
Ütemre rázza a szitát.”

„Ha a szabad választásokon bármiben valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk.”

„A világ összes sötétsége nem képes eloltani egyetlen gyertya fényét.”

„Ne hasonlítsd össze magad senkivel sem ezen a világon ... ha ezt megteszed, saját magadat bántod.”

„Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.”

„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.”

„Az egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát! Ez a dolgunk ezen a világon! Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki-ha-én-nem magatartást! Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéret földjének megszerzését! Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”

„Hiszek a megérzésben és az ihletben. A képzelet fontosabb, mint a tudás. Míg a tudás véges, addig a képzelet felöleli az egész világot, haladásra ösztökél, létrehozza az evolúciót.”

„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”

„Én viszont úgy látom, hogy a vallásháborúk és vallásüldözések a vallási élet középpontjában álltak egész történelmünk során. Vajon mi változott meg, ami miatt a világ egyes részein, egyes emberek szemében ezek ma már csupán az igazi vallásos hit szélsőséges megnyilvánulásainak látszanak? Volt valami természetfölötti jelenés, vagy elveszettnek hitt szent könyveket fedeztek föl, amelyek új megvilágításba helyezték a vallási tanokat? Nem. A racionális és humanitárius gondolkodás indult terjedésnek a felvilágosodás kora óta, s ez visszahatott a vallásos hitre is: a vallási tolerancia terjedésének kedvezett.”

„Oroszország némi változtatással elismételheti Luther ismert szavait: itt állunk, a régi kapitalista és az új szocialista világ határmezsgyéjén, itt ezen a válaszúton egyesítjük a proletariátus erejét nyugaton és a parasztságét keleten, hogy megsemmisítsük a régi világot! A történelem istene legyen velünk!”

„Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy.”

„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

„Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.”

„A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.”

„Bolyongunk a világban, múló emlékek vagyunk. Megyünk, általunk fontosnak hitt dolgok után. Megszületünk, tipegő lábacskákkal elindulunk, és végül reszkető térdekkel elmegyünk. Utazásunk a fényben tévelygés csupán. Sodródunk a világban, mint ablakon beszűrődő nyári napsugarakban a milliónyi porszem. Ideje emlékezni. Emlékezni, még egyszer végigsimogatni életünk naptárlapjait, mielőtt elindulnánk örök utunkra, bele a ködös hajnalba – az Idő véget nem érő, hatalmas kalendáriumába…”

„Isten semmiből teremtette a világot. De meg is látszik rajta.”

„Ne tekints félelemmel és viszolyogva erre a világra. Bátran nézz szembe bármivel, amit az istenek adnak.”

„Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal. És megpróbáljuk a magyar közgondolkodásban, az oktatási rendszerben, a saját magunk viselkedésében a személyes példáinkkal erre az eszmei alapra helyezni azt a világot, amit magyar társadalomnak nevezhetünk.”

„Ésszerű világban élünk. A halottak nem járnak vissza. Mindennek oka van, és ezek az okok mindig ésszerűek.”

„Az olyan világban, amelyikbe Michael Jackson belefér, bármi lehetséges.”

„A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele.”

„Sokkal jobb időnként csendességbe visszavonulni, mint e világ zajától mentes élet után szentimentálisan sóvárogni.”

„Tekints a korábbi nemzedékekre. Tanúsítsd, hogy mindenkor, amikor az Isteni kegyelem Napcsillaga Kinyilatkoztatása fényét a világra bocsátotta, korának népe miként fordult szembe Vele és tagadta meg Igazságát. Azok, akiket az emberek vezetőinek tartottak, mindenkor igyekeztek megakadályozni, hogy követőik Ahhoz forduljanak, Ki Isten végtelen kegyelmének Óceánja.”

„Nekik (a szüleimnek) és a barátaimnak köszönhetem, hogy két lábbal állok a földön, nem szálltam el, és a valóságos világban élek.”

„Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben imádkoztam, és tudatosan azon munkálkodik, hogy minden tisztességes elhatározást romba döntsön. Nem a Sátán, én nem hiszem, hogy a Sátán lenne (bár hiszem, hogy ő is valóságos), hanem a diszharmónia démona, valami vásott és ostoba dolog, amely vígan kuncog, ha egy öregember felgyújtja magát, pedig csak pipára akart gyújtani, vagy amikor az imádott kisbaba a szájába veszi az első karácsonyi ajándékát, és megfullad tőle.”

„Sokszor hallani elszomorító hangokat, azokét, akik bár buzgóságról tanúskodnak, de ugyanakkor nem túlzott bölcsességről s a helyes mérték iránti érzék teljes hiányáról. Akik a modern időkben csak hanyatlást látnak. Egyre csak azt ismétlik, hogy a mi korunk a múlttal öszevetve tartósan romlásba süllyedt. Ezt mondják, mintha semmit sem tanultak volna a történelemből, amely az élet tanítómestere. S mintha a régi zsinatok korában a keresztény tanítás, a keresztény élet s a hit szabadságának diadalával ment volna végbe minden. De nekünk más a véleményünk, mint a romlás ezen prófétáinak, akik mindig balsorsot látnak előre, mintha a világ pusztulása állana küszöbön.”

„Nincs nagyobb dolog a világon a fájdalomnál.”

„Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből – mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”

„Hagyd, hogy a világ megváltoztasson és te megváltoztathatod a világot.”

„Te mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen. Remélem, hogy egyszer csatlakozni fog hozzánk és a világ egyként él majd.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„A nőknek sokkal jobb dolguk van ebben a világban, mint a férfiaknak; sokkal több dolog tilos a számukra.”

„Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek”

„Az utazás szerénnyé tesz. Meglátod, milyen apró helyet foglalsz el a világon.”

„Milyen csodálatos, hogy senkinek nem kell egy pillanatra várnia, mielőtt elkezdené javítani a világot.”

„Ma te TE vagy - ez igazabb, mint az igazság. Nem létezik olyan ember, aki nálad jobban Te lenne.”

„A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.”

„Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.”

„Ez a világ, minden tudásunk és tudományunk ellenére, még mindig egy csoda; csodálatos, kifürkészhetetlen, varázslatos és még annál is több, mindazok számára, akik gondolnak rá.”

„A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk, miután véget ért utazásunk a vadonban, ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk, mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot.”

„A fiatalokkal kezdem. Mi, idősebbek már elhasználódtunk, de az én csodálatos fiataljaim! Vannak ennél szebbek bárhol a világon? Nézzétek ezeket a férfiakat és fiúkat! Micsoda gazdagság! Veletek és velem együtt új világot teremthetünk.”

„Félnek a szerelemtől, mert az olyan világot teremt, amelyet nem tudnak irányítani.”

„Néha semmi sincs rendjén, úgy hiszem. Cudar világ. Néha egyszerűen csak azt teszi az ember, amit tehet, és igyekszik kibírni.”

„Még mi, akik nemrég kölykök voltunk, még mi sem menekülhetünk az idő könyörtelenségétől. Így a nemzedékek elmúlnak, hamarosan rajtunk a sor, hogy gyermekeinket elküldjük a világba, hogy elvégezzék a munkát, amit el kell végezni.”

„A fundamentalizmus rettenetes, mert pusztán az érzelmeken alapul, és nem az értelmen. Követőit megfosztja az egyénekben való gondolkodástól és a világ jóságától.”

„A szépséggel fel lehet fordítani a világot.”

„Rengeteg hazugság van a világon és a legrosszabb benne az, hogy a fele igaz.”

„A gondolat az élet rabja csak, Az élet pedig az idő bohóca, S az idő, amely a világ tanúja, Megáll majd.”

„Virgina Wolf könyveinek magában álló szépségét stílusának költőisége adja… Mondatai mögött mintha fasorok tárulnának fel olykor – akármilyen egyszerű dolgot mond el, mögötte ott van az érzések világának egész titokzatossága, mint a nagyon szép versek mögött.”

„A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot.”

„Ha igazán szeretek egy embert, mindent szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.”

„Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!”

„Az élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel a valódi értékére emelje azt.”

„Minél tisztábban látjuk a világ valóságát, annál könnyebben birkózunk meg vele.”

„Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje.”

„Hogy mind egy legyenek, ezekért a szavakért születtünk, hogy hozzájáruljunk megvalósulásukhoz a világban.”

„Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.”

„Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli.”

„Ha szemügyre vesszük a megtervezettség érvét, igazából bámulatos, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a világ, a benne levõ összes dologgal és minden hibájával együtt, a legjobb, amit évmilliók alatt egy mindenható és mindentudó hatalom megteremthetett.”

„Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.”

„A modern fizika leginkább azon régi dogma igazolásával nyűgöz le minket, mely arra tanít, hogy léteznek az érzékelésünkön kívüli világok és olyan problémák, amelyek megoldásában nagyobb szerepük van ezen új világoknak, mint az összes korábbi tapasztalaton alapuló tudásunknak. (Max Planck, 1931: The Universe in the Light of Modern Physics. London: Allen & Unwin Ltd.)”

„…A létezés egy furcsa, kiismerhetetlen kaland. Nem értem, talán már soha nem is fogom megérteni, hogy miért vagyunk itt a földön, mi hajtja igazán az embert ennek az olykor csodálatos, olykor elrémítő utazásnak a megtételéhez, amit életnek nevezünk. Valójában oly keveset értünk, ismerünk magunkból, a világból.”

„A barátság minden reggel körbejárja a világot, hogy felébressze az embereket, s azok kölcsönösen szerencsét kívánjanak egymásnak”

„A világ mindaz, aminek esete fennáll.”

„Avégből születtünk erre a világra, hogy ökörködjünk. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!”

„A világot csak a szélsőségek teszik becsessé, de csak a középszerűek tartják fenn.”

„Körülötettek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni, azt már nem.”

„Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk… Ez az én igaz hazám.”