„A magány soha nem találtam helyesnek. Néha jó volt, de soha nem volt helyes.”

„Hogy érne véget a magány, melyet igazi fény nem látott soha, ahol nem volt egyensúly, sem nyugalmi helyzet, csak elferdült tárgyak végtelen csuszamlása, olyan égbolt alatt, amelyben nem él a reggel emléke és az este reménye?”

Samuel Beckett (1906–1989) ír költő, próza- és drámaíró

„A magány jó, de viszont szükséged van valakire, aki elmondja neked, hogy a magány jó.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró

„A barátságnak nincs szüksége szavakra - ez egy olyan magány, amely megszabadult a magány gyötrelmeitől.”

Dag Hammarskjöld (1905–1961) svéd diplomata, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2. főtitkára

„Olyan ember voltam, aki a magányban virágzott; nélküle olyan voltam, mint egy másik ember élelem és víz nélkül. Minden egyes nap a magány nélkül meggyengített. Nem voltam büszke a magányomra; de függő voltam tőle.”

Charles Bukowski (1920–1994)

„A magány néha a legjobb társaság.”

John Milton (1608–1674)

„Nagyon fontos kihasználni a magányt.”

Thalía (1971) mexikói énekes-dalszövegíró, színésznő

„A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.”

Weöres Sándor (1913–1989) magyar költő, író, műfordító, könyvtáros, irodalomtudós

„Aki a magányban gyönyörködik, az vagy vadállat, vagy isten.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.”

Jules Renard (1864–1910)