„Ezt két ember közötti kötelék legfelsőbb feladatának tartom: azt hogy mindegyik őrizze a másik magányát.”

„A temucói püspök sokat tett a két fél közötti közvetítésért, ami azt jelzi, hogy bár laikus az állam és kritizálja az egyházat, a bizalom megvan irányukban. Ez nagyon szép feladata a chilei egyháznak.”

Ricardo Ezzati Andrello (1942) római katolikus pap

„Olyan ember voltam, aki a magányban virágzott; nélküle olyan voltam, mint egy másik ember élelem és víz nélkül. Minden egyes nap a magány nélkül meggyengített. Nem voltam büszke a magányomra; de függő voltam tőle.”

Charles Bukowski (1920–1994)

„A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”

Milan Kundera (1929–2023) francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista

„A magány nem abból adódik, hogy nincs az ember körül senki, sokkal inkább abból, hogy képtelenek kommunikálni olyan dolgokról, amelyek fontosnak tűnnek a számara, vagy abból, hogy bizonyos véleményeket képviselnek, amelyeket mások elfogadhatatlannak tartanak.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„A vezetőnek az a feladata, hogy az embereit onnan, ahol vannak, oda vigye, ahol még nem voltak.”

Henry Kissinger (1923–2023)

„Azt gondoljuk, hogy az embernek minden helyzetben, minden rendszerben és minden országban az a feladata, hogy ember legyen és segítsen embertársainak embernek lenni.”

Ulrike Meinhof (1934–1976)

„Az unalmas ember az, aki megfoszt a magánytól anélkül, hogy társaságot nyújtana.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„A magány jó, de viszont szükséged van valakire, aki elmondja neked, hogy a magány jó.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró

„A barátságnak nincs szüksége szavakra - ez egy olyan magány, amely megszabadult a magány gyötrelmeitől.”

Dag Hammarskjöld (1905–1961) svéd diplomata, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2. főtitkára