„Hogy érne véget a magány, melyet igazi fény nem látott soha, ahol nem volt egyensúly, sem nyugalmi helyzet, csak elferdült tárgyak végtelen csuszamlása, olyan égbolt alatt, amelyben nem él a reggel emléke és az este reménye?”

„Az élet nem egyéb, csak magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol nem változik a fény.”

Samuel Beckett (1906–1989) ír költő, próza- és drámaíró

„Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni.”

Rochefoucauld (1613–1680)

„Házak, paloták, esti fény.”

Szabó Lőrinc (1900–1957) magyar költő, műfordító

„Az ítéletek fenntartása végtelen remény kérdése.”

F. Scott Fitzgerald (1896–1940)

„Végtelen mennyiségű remény van az univerzumban... de nem számunkra.”

Franz Kafka (1883–1924) prágai német író

„Gondolkodj reggel. Délben cselekedj. Este egyél. Éjjel pedig aludj.”

William Blake (1757–1827) angol költő, festő, grafikus és nyomdász

„Az élet egy sziget a magány tengerében. Egy sziget, amelynek sziklái: a remények, fái: az álmok, virágai: az egyedüllét, patakjai pedig a szomjúság.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„…nem érek többet nélküled a holdnál, amely az égbolt éji útjain csak a leszállt nap fényét veri vissza.”

Michelangelo Buonarroti (1475–1564) olasz szobrász, festő, építész és költő

„Az élet olyan, mint a biciklizés. Hogy megtartsd az egyensúlyod, mozgásban kell maradnod.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus