Idézetek kezdet-ről

Idézetek gyűjteménye a kezdet, emberek, ember, szív témáról .

Idézetek kezdet-ről

Bob Marley fénykép
Al Capone fénykép

„Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és egy fegyverrel a kezedben, mint egy kedves szóval.”

Al Capone (1899–1947)

Neki tulajdonított idézetek

Abraham Lincoln fénykép

„Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.”

Abraham Lincoln (1809–1865) amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke (1861-1865)
Kempis Tamás fénykép

„Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.”

Kempis Tamás (1380–1471) bibliamásoló, teológus, keresztény misztikus, egyházi író, szerzetes
Horthy Miklós fénykép
Friedrich Schiller fénykép
Kossuth Lajos fénykép
Joszif Visszarionovics Sztálin fénykép
Darren Shan fénykép
Gyurcsány Ferenc fénykép
Stephen King fénykép
Bálint György fénykép
Stephen King fénykép
Marina Ivanovna Cvetajeva fénykép
Fidel Castro fénykép
Halíl Dzsibrán fénykép
Albert Einstein fénykép
Malcolm X fénykép

„Másnap kocsiban ültem, és egy piros lámpa megállásra kényszerített. Egy kocsi állt mellém. Fehér nő vezette, és mellette, vagyis hozzám közelebb, egy fehér ember ült. „Malcolm X!”, kiáltott át hozzám. Mikor odafordultam, mosolyogva nyújtotta felém a kezét. „Hajlandó kezet rázni egy fehér emberrel?” Képzeljék el! És a lámpa éppen zöldre váltott. Így feleltem: „Szívesen rázok kezet minden emberrel. Ön az?””

Malcolm X (1925–1965)

Eredeti: The next day I was in my car driving along the freeway when at a red light another car pulled alongside. A white woman was driving and on the passenger's side, next to me, was a white man. "Malcolm X!" he called out-and when I looked, he stuck his hand out of his car, across at me, grinning. "Do you mind shaking hands with a white man?" Imagine that! Just as the traffic light turned green, I told him, "I don't mind shaking hands with human beings. Are you one?"

XXIII. János pápa fénykép
Mark Twain fénykép
Wittner Mária fénykép
Muhammad Ali fénykép

„Lebegj, mint egy pillangó, szúrj, mint egy méh – a kezei nem találják el, amit a szeme nem lát. Most látsz engem, most nem. George [Foreman] azt gondolja, hogy látni fog, de én tudom, hogy nem fog.”

Muhammad Ali (1942–2016) olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó

Önmagáról és a bokszról
Eredeti: Float like a butterfly sting like a bee – his hands can’t hit what his eyes can’t see. Now you see me, now you don't. George thinks he will, but I know he won't. (1974; A George Foreman elleni meccs előtt mondta Ali.)

Lev Davidovics Trockij fénykép
Steven Weinberg fénykép
Kótsi Patkó János fénykép
Teréz anya fénykép
Michael Schumacher fénykép
Freddie Mercury fénykép
Fidel Castro fénykép
Malcolm X fénykép

„Másnap kocsiban ültem, és egy piros lámpa megállásra kényszerített. Egy kocsi állt mellém. Fehér nő vezette, és mellette, vagyis hozzám közelebb, egy fehér ember ült. „Malcolm X!”, kiáltott át hozzám. Mikor odafordultam, mosolyogva nyújtotta felém a kezét. „Hajlandó kezet rázni egy fehér emberrel?””

Malcolm X (1925–1965)

Képzeljék el! És a lámpa éppen zöldre váltott. Így feleltem: „Szívesen rázok kezet minden emberrel. Ön az?”
The next day I was in my car driving along the freeway when at a red light another car pulled alongside. A white woman was driving and on the passenger's side, next to me, was a white man. "Malcolm X!" he called out-and when I looked, he stuck his hand out of his car, across at me, grinning. "Do you mind shaking hands with a white man?" Imagine that! Just as the traffic light turned green, I told him, "I don't mind shaking hands with human beings. Are you one?"
Forrás: Uo. 516. old.

Malcolm X fénykép

„Másnap kocsiban ültem, és egy piros lámpa megállásra kényszerített. Egy kocsi állt mellém. Fehér nő vezette, és mellette, vagyis hozzám közelebb, egy fehér ember ült. „Malcolm X!”, kiáltott át hozzám. Mikor odafordultam, mosolyogva nyújtotta felém a kezét. „Hajlandó kezet rázni egy fehér emberrel?””

Malcolm X (1925–1965)

Képzeljék el! És a lámpa éppen zöldre váltott. Így feleltem: „Szívesen rázok kezet minden emberrel. Ön az?”
The next day I was in my car driving along the freeway when at a red light another car pulled alongside. A white woman was driving and on the passenger's side, next to me, was a white man. "Malcolm X!" he called out-and when I looked, he stuck his hand out of his car, across at me, grinning. "Do you mind shaking hands with a white man?" Imagine that! Just as the traffic light turned green, I told him, "I don't mind shaking hands with human beings. Are you one?"
Forrás: Uo. 516. old.

Nemes Nagy Ágnes fénykép
Edgar Allan Poe fénykép
George Orwell fénykép
F. Scott Fitzgerald fénykép
Leonardo da Vinci fénykép

„A festő elméjében és kezében van az univerzum.”

Leonardo da Vinci (1452–1519) olasz/itáliai polihisztor (1452-1519)
Luther Márton fénykép
VI. Pál pápa fénykép

„Soha ne nyújtsd ki a kezed, hacsak nem vagy hajlandó kinyújtani az egész karodat.”

VI. Pál pápa (1897–1978) a római katolikus egyház szentté avatott, 262. pápája
Friedrich Nietzsche fénykép
Tom Hiddleston fénykép
Cassandra Clare fénykép
Ho Si Minh fénykép
Anatole France fénykép
Napoleon Hill fénykép
Szamuely Tibor (népbiztos) fénykép
Fidel Castro fénykép

„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus
Stephenie Meyer fénykép
Szamuely Tibor (népbiztos) fénykép
Elbert Hubbard fénykép
Corneliu Zelea Codreanu fénykép

„Ahol a légionárius keze és lelke érvényesül, egy kert jelenik meg.”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

Légionáriusaimnak: A Vasgárda (1936), Politika, A Légió

Szent-Györgyi Albert fénykép
Samuel Beckett fénykép

„Filmedben érződnie kell lelkednek és szívednek, de úgy kell elkészülnie, mintha csak két kezeddel készítetted volna.”

Robert Bresson (1901–1999) francia filmrendező, forgatókönyvíró

Neki tulajdonított idézetek

Szamuely Tibor (népbiztos) fénykép
Corneliu Zelea Codreanu fénykép
Stephenie Meyer fénykép
Wass Albert fénykép
Kádár János fénykép
Wojciech Kuczok fénykép

„A korbácsnak tömör, sűrű struktúrája volt, a fájdalom már az első ütés után otthonosan érezte magát az emberben; voltaképp ez az első ütés elég volt egy egész napra, sőt még tovább, voltaképp az első „első ütés” elég lett volna egész életemre, de ezt nem tudtam elmagyarázni az idősebb K.-nak. Csak kiabálni tudtam, „Apu, ne bánts”, mindig ugyanazt, úgyhogy az idősebb K. rám se hederített; nem tudtam elmagyarázni neki, nem tudhatta, hogy egyetlen ütés a korbáccsal elég volt ahhoz, hogy egész nap ne tudjak leülni, hogy egész éjszaka ne tudjak elaludni, hogy másnap egész nap kerüljem az emberek tekintetét. Nem tudhatta mindezt, hiszen sosem verték meg a korbáccsal, noha volt már hagyománya a korbácsnak, noha már nem egy nagyobb állat megismerte a keménységét, a hatékonyságát, sőt alighanem a szagát is; hiába, én voltam az első embergyerek, aki megízlelte a korbács hagyományát, aki nem felejtette el a fájdalmat, amit okoztak neki, amit az idősebb K. okozott neki; mert senki más nem merte volna a kezébe venni azt, senki másnak nem jutott volna eszébe, hogy a kezébe vegye, hogy ilyen célra használja. Ilyen, mondjuk ki, pedagógiai célra.

A korbácshoz hasonlóan a fájdalomnak is megvolt a maga sűrűsége. Már az első ütés után mázsás teherként ömlött szét a testemen; az első ütést a hirtelensége különböztette meg a többitől, ezt volt a legnehezebb kapni, mert erre vártam a legtovább, ez volt a legeredményesebb, minthogy a felkészületlen testbe tört be. Voltaképp az első ütés elég lett volna az úgynevezett pedagógiai hatás eléréséhez, vagyis jelen esetben az abszolút és feltétel nélküli engedelmesség kikényszerítéséhez, mert ezt az elvet oltotta bele az idősebb K. a kutyáiba és az embergyerekébe; az első ütés után azonban, amely csupán beinjekciózás volt, jöttek az újabb, egyre erősebb, az átható fájdalmat kiterjesztő, mindent átható fájdalommá fokozó ütések is. S ahogy az injekció utáni fájdalom is folyékony, akár az ólom – és az ülepen, az epicentrumon keresztül szétfolyik mindenfelé, elhatol egész a velőig, a gerincen végigfutó libabőrökig, és csak amikor ezek elmúlnak, adja át óvatosan a helyét a megkönnyebbülésnek, a nővérke kiveszi a tűt, és megtörli a szúrás helyét –, hasonlóképpen folyt szét a fájdalom is, csak ez makacs volt, a megkönnyebbülés nem győzte cérnával, és rosszkedvűen, dolgavégezetlenül távozott; kegyetlen fájdalmat okozott a korbács, minthogy önző fájdalom volt ez, pöffeszkedett a bőségben és a hely-idő egységében. Az idősebb K. gondoskodott róla, hogy mindig egy ütéssel többet adjon a kelleténél, hogy adjon egyet tartalékba, hogy jobban belém vésődjön (nem tudhatta, hogy az már nem vésődhet belém jobban), hogy el ne felejtsem – nem tudtam elmagyarázni neki, hogy azt nem lehet elfelejteni. Ha képes lettem volna beszélni erről az egészről, akkor sem hitte volna el, hiszen soha senki nem ütötte meg a korbáccsal; – ha képes lettem volna, akkor sem… De nem voltam képes semmire, csak kiabáltam, hogy „Apu, ne bánts!”; bár később, a második vagy harmadik alkalommal, a második vagy harmadik pedagógiai szeánszon túl már csak azt, hogy „Ne bánts!”; később, a huszadik vagy harmincadik alkalommal meg csak azt, hogy „Nem!”. A „Nem” volt a talán legtágabb válasz minden felmerülő tisztázatlanságra, minden feltételezhető kérdésre, nem különben arra, amit az idősebb K. kérdezgetett, miközben vert a korbáccsal. Amit az idősebb K. egymás után kérdezgetett, amikor egymás után mérte rám az ütéseket is a korbáccsal. Azt kérdezte:

– Fogsz még? – (ütés) – Fogsz még? – (ütés) – Fogsz? – (ütés) – Fogsz? – (ütés) – Fogsz még?”

(ütés)

És bár nem voltam egészen biztos benne, hogy mire gondol, arra-e, hogy fogok-e még, ahogy a szülők mondani szokták a gyerekeiknek, „rosszalkodni” (ami az ő esetében a nem teljesen abszolút és nem igazán feltétel nélküli engedelmességet jelentette), vagy esetleg arra gondol, hogy fogok-e egyáltalán létezni – márpedig amikor belém fészkelte magát az a fájdalom, amikor megsokszorozódott és kezdte otthonosan érezni magát, mindig szilárdan hittem, hogy nem fogok; hogy soha többé nem fogok enni, inni, lélegezni, létezni, csak hagyja abba a verést. Úgyhogy kiabáltam, hogy „Nem!”, vagy néha, ha még volt bennem annyi erő, hogy kimondjak két szót egymás után: „Nem fook!”, így, minden eshetőségre készen, mert nem akartam megsérteni a szép kiejtéssel.
61–64.
Bűz (2003)

Lénárd Sándor fénykép

„Az öregek szeme már csak a távoli dolgokat látja tisztán. Az öregek emlékezete biztosabban mozog a régmúltban, mint a tegnapban…végül az ember ott keresi a dolgokat, ahová a keze nem ér el.”

Lénárd Sándor (1910–1972) magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus

Egy nap a láthatatlan házban

Szent-Györgyi Albert fénykép
Jay Leno fénykép
A csudálatos Mary fénykép
Stefan Klein fénykép
Halíl Dzsibrán fénykép
Hippolyte Adolphe Taine fénykép

„Ítélőképességet, eszméket és elmésséget oltani asszonyokba, az annyi, mint kést adni gyermek kezébe.”

Hippolyte Adolphe Taine (1828–1893) francia kritikus, irodalomtörténész

Idézetek műveiből

Richard Bach fénykép
Søren Aabye Kierkegaard fénykép
Bölöni Farkas Sándor fénykép
Bohumil Hrabal fénykép
Böjte Csaba fénykép
Jean Cocteau fénykép
Heinrich Böll fénykép
Bohumil Hrabal fénykép
Szamuely Tibor (népbiztos) fénykép
Jorge Luis Borges fénykép
Ramana Maharsi fénykép

„Ha az ember felismeri saját természetét, akkor ami fennmarad és ragyog, az a kezdet és vég nélküli, töretlen létezés-tudatosság-íidvösség.”

Ramana Maharsi (1879–1950) indiai bölcs, egyházi személy

Abszolút tudatosság SRÍ RAMANA MAHARSI TANÍTÁSAI, oldal 57 , Filosz Kiadó, Budapest, 2006, lSBN 965 210489 7 https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/Abszolut_Tudatossag.pdf

Halíl Dzsibrán fénykép
Stephen King fénykép
Richard Nixon fénykép
Orbán Viktor fénykép
Kossuth Lajos fénykép
Jay Leno fénykép
Fidel Castro fénykép
Stephenie Meyer fénykép
Fidel Castro fénykép

„A 257. cikkely függelékére gondolok, amely kimondja: „Ezt a statútumot a minisztertanács kétharmados többséggel megváltoztathatja.” Ez a jog megcsúfolásának csúcspontja. Ezek az emberek, akik kisajátították maguknak azt a jogot, hogy a közvéleménnyel nem törődve új alkotmányt erőszakoljanak a népre, és maguk alakítsanak kormányt, amely minden hatalmat a kezében tart, ráadásul még a 257. cikkely alapján a szuverenitás fő ismérvét, az első törvény, az alaptörvény megváltoztatásának jogát is maguknak sajátítják ki. Ha a minisztertanács kétharmados többséggel megváltoztathatja az alkotmányt, a minisztertanácsot pedig az elnök nevezi ki, akkor egy embertől függ a köztársaság léte vagy nemléte, minden jog egy ember kezében összpontosul, méghozzá az adott esetben egész eddigi történelmünk legméltatlanabb alakjának kezében. És az alkotmánybíróság ezt hagyta jóvá, ennek következményeit tekinti érvényesnek és törvényesnek? Ez korlátlan hatáskör, amelynek birtokában az alkotmány bármelyik cikkelye, bármely fejezete, sőt az egész alkotmány megváltoztatható! Batista és minisztertanácsa a 257. cikkely alapján megváltoztathatja az idézett cikkelyeket, kijelentheti, hogy Kuba nem köztársaság, hanem örökös uralkodóház által kormányzott királyság, és Fulgencio Batistát királynak nyilváníthatja; feldarabolhatja az ország területét, és eladhatja valamelyik tartományt egy idegen hatalomnak. Ezek mind törvényes rendelkezések lesznek, és önök kötelesek lesznek mindenkit bebörtönöztetni, aki ellenáll, mint ahogy velem is ezt akarják tenni.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus