Idézetek él-ről

oldal 3

„A kert mindig veszteségek sorozata, amelyek szemben állnak néhány diadallal, mint maga az élet.”

„Lényegesen többet bűnhődik egyetlen ember élete során, mint amennyi bűnt valójában elkövetett.
Ekképpen működi az Igazságszolgáltatás rendszer: lényegesen nagyobb számban büntetnek meg ártatlan embereket téves ítélkezés okán, mint egy ember. Egyetlen ember sem ítélhető el ártatlanuk!
Holott az ártatlanság vélelme, és egyéb óvintézkedések ezeknek puszta lehetőségét kell, hogy kizárja!
Teoretikusan.
A gyakorlat a teóriát megerőszakolja! Míg a természetes valóságban, nincs helye elméleti-gyakorlati megosztásnak, hiszen fölösleges. Értem ezalatt az ember saját életét.
Első példa az Egyén élete folyamán előforduló hihetetlenül nagyszámú történés kivédhetetlen okozat, amit szinte mindenki túlél kisebb-nagyobb sérüléssel, és az Egyén élet-folyamán kívül nem lép.
Második példában: nyilvánvaló a hiba-faktor kizárásának elhanyagolása, a döntnökök omnipotenciában szédelgésé, és a éppen ezért az a korrupció, amit a rendszer lehetővé tesz, hiszen, még a portás is le van fizetve!”

„A valóban kielégítő boldogságot képességeink legteljesebb gyakorlása és annak a világnak a legteljesebb megismerése kíséri, amelyben élünk.”

„Legyetek elfoglaltak az élettel, vagy legyetek elfoglaltak a halállal.”

„Bármennyire is paradoxnak tűnik, nem kevésbé igaz, hogy az élet sokkal inkább utánozza a művészetet, mint a művészet az életet.”

„Igyunk az alkoholra, az élet rózsaszín szemüvegére.”

„Az élet gyönyörű, csodálatos dolog, még egy medúza számára is.”

„Egyszerre voltam belül és kívül, egyszerre bűvölt el és taszított el az élet kimeríthetetlen sokszínűsége.”

„Ez nem a gyors sávban való élet, hanem a szembejövő forgalomban.”

„Az életemet egyre szélesedő körökben élem, amelyek az egész világra kiterjednek.”

„És így, a napsütéssel és a fákon növekvő nagy levelekkel, az az ismerős meggyőződésem támadt, hogy a nyárral az élet újra kezdődik.”

„Különben is, ha nem mondanád azt az embereknek, hogy minden elrendeződik, miután meghaltak, talán megpróbálnák elrendezni a dolgokat, amíg élnek.”

„Az élet célja, hogy egyre nagyobb és nagyobb dolgok győzzék le.”

„Engem kevéssé érdekel a szépség vagy a tökéletesség. Nem érdekelnek a nagy évszázadok. Engem csak az élet, a küzdelem, az intenzitás érdekel. Jól érzem magam a nemzedékemben.”

„Isten megajándékozott minket az élettel; rajtunk múlik, hogy megajándékozzuk magunkat azzal, hogy jól éljünk.”

„Soha nem élünk; mindig az élet várakozásában vagyunk.”

„Az élet legnagyobb ajándéka a barátság, és én megkaptam.”

„Ahol van remény, ott van élet. Új bátorsággal tölt el bennünket, és újra erőssé tesz.”

„Az igazi kérdés nem az, hogy létezik-e élet a halál után. Az igazi kérdés az, hogy élsz-e a halál előtt.”

„Az élet apró dolgokból áll. Ezek akkor válnak naggyá, ha szeretünk.”

„A művészet arra való, hogy megvigasztalja azokat, akiket megtört az élet.”

„Reménységünk középpontja Jézus Krisztus, a Megváltó. Nem egy eszmében vagy egy szlogenben bizakodunk, hanem Jézus Krisztusban. Így benne nyer értelmet minden: az imádság, a cselekvés, a szenvedés, de mindaz a feszültség is, amely a keresztény élet utolsó szakaszát jellemzi. Mária a mi reménységünk csillaga, ő vezet bennünket és tanít meg, hogyan reménykedjünk.”

„Az élet nehéz; a tények megalkuvást nem tűrőek; és az átkelés abba a mesebeli országba, ahol a legfényesebb reményeink kialszanak, törékeny bárkáink sötétségbe vesznek, olyan, amelyhez mindenekelőtt bátorságra, igazságra és a kitartás erejére van szükség.”

„A legmélyebb titok az, hogy az élet nem a felfedezés, hanem a teremtés folyamata. Nem felfedezed magad, hanem újjáteremted magad. Ezért ne azt keresd, hogy megtudd, ki vagy, hanem azt, hogy ki akarsz lenni.”

„Szeretlek, és szeretni foglak, amíg meg nem halok, és ha lesz élet utána, akkor is szeretni foglak.”

„A halálról akartam írni, de az élet közbeszólt, mint mindig.”

„Csodálatos világban élünk, amely tele van szépséggel, bájjal és kalanddal. A kalandoknak, amelyekben részünk lehet, nincs vége, ha nyitott szemmel keressük őket.”

„Jobb, ha egy oroszlán áll a bárányok serege élén, mint ha egy bárány álna az oroszlánok serege élén.”

„A növekedés az élet egyetlen bizonyítéka.”

„Én nem a gondolataim, érzelmeim, érzékszervi észleléseim és tapasztalataim vagyok. Nem vagyok az életem tartalma. Én vagyok az Élet. Én vagyok a tér, amelyben minden dolog megvalósul. Én vagyok a tudatosság.”

„Megtanultam, hogy a "megélhetés" nem ugyanaz, mint az "élet".”

„Az élet egy út, de nem kell aggódni, találsz majd a végén egy parkolóhelyet.”

„Nem vagyok ördögbújta, csak élek.”

„Ha hinni akarom, hogy a művészet tükörképe az életnek, hinnem kell, hogy az élet is művész. Történeteit megszerkeszti, történeteivel célja van…”

„Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.”

„Egyfolytában megyek tovább és tovább, hogy megtanuljam a saját testi és a szellemi korlátaimat. Ez nekem az élet útja.”

„Az emlékeink, mint éjjeli látogatók érkeznek hozzánk. Csendes, holdfényes estéken megzörgetik halkan az ablakot és már be is surrantak. Fel sem ébresztenek bennünket, álmaink közepébe csöppenve élik szelíd világukat. Simogatnak lágyan, és csak egészen halkan, suttogva mesélnek nekünk régvolt történeteket, hol újból gyermekként szaladhatunk, régi kedves arcokat láthatunk, és az Idő homályába veszett, titkos álmainkat élhetjük újból. Hajnalban majd összeszedik szétszórt emlékdarabkáinkat, kézen fogják egymást, és puhán kilibbennek az ablakon, ki a hűvös, csillagfénnyel beragyogott, múló éjszakába – mosolygó emlékeket hagyva maguk mögött e kedves, holdfénynél érkező látogatók…”

„A változó információ, amit mi világként élünk meg, egyetlen folyamatos elbeszélés.”

„Az élet nem egyéb, csak magányos bolyongás a végtelen pillanat mélyén, ahol nem változik a fény.”

„Tisztelt Élet és Irodalom Szerkesztősége!”

„Ha nem vagyunk boldogok, ha nem találunk békét, úgy nem is oszthatjuk meg a békét és boldogságot másokkal – azokkal, akiket szeretünk, akikkel egy fedél alatt élünk. Ha békét lelünk, ha boldogok vagyunk, mosolygunk és kivirágzunk, akár a rózsa, és a családunkban mindenki, sőt egész társadalmunk csak hasznát látja lelki békénknek.”

„Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.”

„Az idő visszafordíthatatlan koordinátája mentén virtuális lehetőségeinkből mindig csak egy tud megvalósulni. A fogható valóság felszínén élünk, elszakadva. Az érzékelésen túli, időn kívüli, nagyobb valóság terében azonban folytonosan összefüggünk egymással valahol.”

„Azonosulnak Isten hatalmával, és azt hiszik, maguk is istenek. Ebben gyökerezik az őrültségük. Mindegyikből egy archetípus lesz, annyira betegesen megnőtt az egójuk, hogy már nem is tudják meddig tartanak ők maguk, és hol kezdődik az Isten. Ez nem büszkeség vagy önteltség, ez az ego végsőkig való tágítása. Összemosták ki az, aki imádkozik, és ki az, akihez imádkoznak. Nem az ember falta fel az Istent, hanem az Isten az embert. Nem értik meg, hogy az ember tehetetlen. Gyenge vagyok és jelentéktelen, a világegyetemen nem hagyhatok semmilyen nyomot. Mert ügyet se vet rám, látatlanul élem le az életemet. És ebben mi a rossz? Hát nem jobb így? Hiszen halállal lakolnak azok, akikre az istenek felfigyelnek. Maradj jelentéktelen, és nem lesznek rád féltékenyek a hatalmasok.”

„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.”

„Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.”

„…minden hibának van korrektúrája, csak annak az egynek nincs hogy az ember megszületett és él. Vagy talán annak is van?”

„Elmondok önöknek egy történetet. Volt egyszer egy köztársaság. Volt alkotmánya, elnöke, kongresszusa, voltak törvényei, szabadságjogai és bírái. Ebben a köztársaságban mindenki szabadon szervezkedhetett, gyülekezhetett, írhatott és beszélhetett. A nép nem volt elégedett kormányával, no de hát leválthatta, s valóban, már csak napok kérdése volt, hogy megtegye. Ebben az országban tiszteletben tartották és figyelembe vették a közvéleményt, a közügyeket szabadon megvitatták. Ez a nép sokat szenvedett, s bár nem volt boldog, az akart lenni, és ehhez joga volt. Sokszor becsapták már, és iszonyattal gondolt a múltra. Vakon hitte, hogy a múlt többé nem tér vissza; büszke volt szabadságszeretetére, és hitte, hogy szentségként tisztelik majd azt. Abban a nemes meggyőződésben élt, hogy senki sem mer kezet emelni demokratikus jogaira. Változásokra, élete megjavítására, haladásra törekedett, és azt hitte, hogy nem kell már sokáig várnia erre. A jövőbe vetette minden reményét. Szegény nép! A polgárok reggel megdöbbenve ébredtek: az éjszaka csendjében a múlt árnyai összeesküdtek és amíg a nép aludt, gúzsba kötötték. Ismerős kezek végezték a munkát. A nép ismerte ezeket az arcokat, ezeket a csizmákat, a halál kaszásait. Nem, ez nem lidércnyomás volt, hanem szomorú, szörnyű valóság. Egy Fulgencio Batista nevű ember hajtotta végre a mindenkit váratlanul ért szörnyű bűntettet.”

„Elhagyni egy nőt, akit még és még és még szeretünk és kívánunk! Elhagyni kielégítetlenül, mikor tudjuk, hogy hűtlen és rögtön másnak adja magát, mihelyt nem tudjuk tovább megfizetni! Elhagyni egy gyönyörű lakosztályt, egy kis panziót vagy ötödik emeleti padlásszobát, amelynek ablakaiból az öröm, vigasz és feledés vidékeire láttunk ki, s ahonnan csak a féltékeny vágyat visszük magunkkal, az újra-birtokbavevés reménye nélkül! Olyasmi az ilyen búcsú, mint egy kisebbfajta halál, de százszoros erővel él tovább benne az érzéki kívánság. Mint tetszhalottak vágyunk föl és vissza az elhagyottba.”

„Meghal minden és elmúlik minden, a dics, a dal, a rang, a bér. De él az arany és a vér.”

„Amikor a szeretetről beszélek, nem valamiféle gyenge és érzelgős válaszról beszélek. Nem arról az erőről beszélek, ami csak egy érzelmi badarság. Arról az erőről beszélek, ami a világ összes nagy vallása szerint az élet legfőbb egyesítő elve. A szeretet a kulcs, ami a végső valósághoz vezető ajtót kitárja.”

„Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye.”

„Minden, ami él, mágikus törvények uralma alatt áll, mert nemcsak képes az önirányításra, de képes elérni önmaga legteljesebb kifejlődését.”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„A régi magyar nemesi élet kedvező talaj volt a játéknak. Egy félmillió unatkozó úr, kinek mindene bőven, és mégis legtöbb az ideje. Nem dolgozik semmit, nem foglalkozik semmivel, vagyonban gyarapodni nem vágyik, mert azt sem bírja elkölteni, amije van, szellemiekre nem gondol, mert azokat nem ismeri, a nemzet összes évi irodalmát megveszi nyolc garason a kassai kalendáriumban, s elolvassa egy fél nap alatt; már aki tud olvasni.(48. oldal)”

„És minden dolgok mélyén béke él…”

„Mint gongütésre a díszletek, a láthatár egyszeriben megvilágosodott körülöttünk, kinyílt. A négy égtáj felé kanyargó utak hirtelen értelmet és jelentőséget kaptak: valamelyiket végre mi is használni fogjuk? De melyiket? Apám egyelőre nem akart pusztára menni, csábította a szabadság. Valami kis tájékozódási és tanulási időt szánt magának, szeretett volna újra körülnézni a világban. Úgy határozott, fölmegy Pestre, letesz még egy-két vizsgát, a malomgépek és Diesel-motorok kezelését, s közben megpróbál valami gyárba bejutni, illetve megkóstolja, milyen is az a gyári élet. (18. fejezet, 360. oldal)”

„Az élet túl értékes ahhoz, hogy ok nélkül feláldozzuk.”

„Az emberi élet, óberlajtnant úr, jelentem alássan, olyan komplikált, hogy ahhoz képest egy ember élete csak egy rongy.”

„Móricz Zsigmond megelőzi a kritikát és maga vádolja be önmagát: regényét egy valóságos élő paraszt elbeszélésének keretébe állítja. Elmondja, hogy egy napon megjelent nála egy falujabéli paraszt, távoli rokona, Joó György és nyomorában segítségét kérte. Ő aztán tollba mondatta véle az élet-történetét.”

„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.”

„A demokrácia megakadályozza, hogy a politikus betöltse a nemzet felé való kötelességeit. A demokráciában még a legjobb szándékú politikus is támogatóinak rabszolgája lesz, mert vagy kielégíti politikai érdekeiket, vagy azok elpusztítják a szervezetét. A politikus a választók zsarnoksága ás állandó fenyegetése alatt él. Olyan helyzetben van, amelyben választania kell az élete munkájának megszűnése, és a párttagok követeléseinek kielégítése között. És a politikus, ha adott a választás, az utóbbit választja. És nem a saját zsebéből, hanem az ország zsebéből csinálja ezt. Állásokat hoz létre, feladatokat, megbízásokat, kényelmes és jól fizető hivatalokat állít fel, - mindezt az állami büdzséből – amelyek egyre nagyobb terheket raknak egy törődött nép hátára.”

„Ha olyan gazdag társadalomban élnénk, ahol valóban nagy a jólét és magas az életszínvonal, továbbá alapítványok kínálnak tisztes ösztöndíjakat a tehetséges, ám szegény sorsú diákoknak, mi is igazságosnak, s ennélfogva elfogadhatónak tartanánk valamilyen szerény mértékű felsőoktatási tandíjat. Ám a magyar társadalom zöme a szegénységi küszöb környékén él. Napi megélhetési gondok, hónap végén kétségbeesetten számolgatott forintok nehezítik a családok többségének életét. Ilyen körülmények között a százezres nagyságrendű tandíj számukra megfizethetetlen, a ténye pedig elfogadhatatlan.”

„Szemöldökömet összehúzva farkasszemet néztem saját tükörképemmel, keresve, mi különöset láthatok a szememben. Ugyanolyan volt, mint máskor, a szokottnál kicsit szomorúbb, de…
Megtorpantam. Már tudtam, mit akart megláttatni velem Truska. A tekintetem nem egyszerűen szomorú volt - a legteljesebben hiányzott belőle az élet és a reménység. (…) Már tudtam, mire gondolt Truska, amikor arról beszélt, hogy az élő is lehet halott.
- Larten nem akar ezt - súgta a fülembe, miközben meredten bámultam azt az üres szemet a tükörben. - Ő szeret az életet. Azt akar, hogy te is szeressed. Mit mondana, ha látná ez az élőhalott tekintet, ami csak rosszabb lesz, ha nem hagysz abba? (…) Az üres nem jó - folytatta Truska. - *Iszonyatos teher mindez egyetlen embernek, különösen ha az illető ilyen fiatal, ilyen tapasztalatlan, és… a fenébe is, mit szépítsük: ilyen gyáva, mint én. Egyszerűen disznóság. De hát mikor igazságos az élet? A dolgok nem ilyen egyszerűek, a fájdalom, a baj és a megpróbáltatások nem egyenlő arányban oszlanak meg azok között, akik képesek megbirkózni velük. Egyesek rákényszerülnek, hogy Atlasszá legyenek, és egymaguk tartsák meg a világ súlyát. Nem volna szabad így lennie, mégis így van.”

„Egy nemzet örökké él a fogalmai, becsülete és hagyományai révén. Ezen okokból kifolyólag kell a népek irányítóinak ítélnie és cselekednie, nemcsak a nemzet fizikális és materiális érdekei alapján, de a nemzet történelmi becsülete, a nemzet örök érdekei alapján. Vagyis: nem kenyér mindenáron, hanem becsület mindenáron.”

„Az élet rövid béke és hosszú harc, a halál rövid harc és hosszú béke.”

„Az emberek már hosszú évek óta háborúról és békéről beszélnek. De most már nem csak beszélnek róla. Ez már többé nem csak egy választás erőszak és erőszak ellenesség között, hanem egy választás az erőszak ellenesség, és az élet ellenesség között.”

„Nincs érdektelen élet. A szakácsnőm naplója is érdekes lenne, ha ki tudná fejezni azt a homályos módot, ahogy az élet az ő primitív agyában jelentkezik.”

„Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.”

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol.”

„Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.”

„Amikor lefekszünk valakivel, megengedjük neki, hogy ne csak a testünkkel, hanem az egész személyiségünkkel egyesüljön. Ilyenkor az élet tiszta erői kommunikálnak egymással, tőlünk függetlenül - és akkor nem tudjuk elrejteni, hogy kik vagyunk. Nem számít, hogy milyen képünk van önmagunkról. Nem számítanak az álarcok, a kész válaszok, a tetszetős mentségek. A szexben nehéz becsapni a másikat - mert abban mindenki olyannak mutatkozik, amilyen valójában.”

„Az élet egyetlen nagy kihívás, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.”

„A Természettudományi Társulat kebelében működő Csillagászati Szakosztály elhatározta, hogy szervezetét műkedvelő csillagászati alosztállyal kibővíti. Ezáltal a Szakosztály a jövőben még teljesebb szakmunkát folytathat, a műkedvelői alosztály pedig teljesen a csillagászat barátainak, a műkedvelők igényeinek kielégítését szolgálhatja. A műkedvelő alosztály nem csupán azok egyesülése kíván lenni, akiknek már bizonyos mértékű előképzettségük és távcsövük van, hanem mindazoké, akikben érdeklődés él a csillagászat iránt. Arra törekszünk, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és érthetővé tegyük a csillagvilág szépségeit. Szolgálatára óhajtunk állni éppen úgy azoknak, akik az égbolt puszta szemlélésében találnak gyönyörűséget, mint azoknak, akik a tudomány számára is hasznos megfigyeléseket kívánnak végezni.”

„Éld meg most, amit a többi ember majd csak a jövőben fog megélni! Mit akarsz? (…) Értelmet akarsz adni az életednek, ezért a lehető legintenzívebben akarod megélni. Ez egyszerre csapda és eksztázis. Maradj tehát éber, vedd észre a veszélyt, de éld át az örömöt, a kalandot, hogy az a Nő vagy, aki a tükörképeden túl van.”

„Ismerem jól a macskákat, egy időben egész macskacsaládokat neveltem. Évezredek óta élnek itt, és még mindig nem tudtak egészen belenyugodni. Nem beszélnek az elveszített szabadságról, de még mindig gondolnak rá. Pillantásuk méltóságos és áthatolhatatlan, mint a színes embereké. Az európai civilizáció sokat ronthat rajtuk, de lelkük mélyén nem romlanak meg. (I./569. o.)”

„Az életet még nem teszi boldoggá, ha hosszú ideig tart. Sőt éppen ellenkezőleg, a hosszú élet, melyből hiányzik a beteljesülés érzése, felettébb unalmas.”

„Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.”

„… ahol egymillió ember szalad a kenyere után, ott nem ér rá senki emlékezni magyarságának azokra a tulajdonságaira, amelyek szorosan össze vannak forrva a vidéki élet nyugalmasabb tempójával. Erre azt mondják, elzsidósodott. Ördögöt. Elvárosiasodott, ez az igazság. Apponyi Albert azt mondta Rooseveltnek, mikor itt járt, hogy a főváros nem magyar. És elvitte vidékre, megmutatni neki Magyarországot. Roosevelt soha nem mondta volna Apponyi Albertnek, hogy New York hazafiatlan, mert nincsenek benne prérik, indiánok, és az igazi, becsületes faj-amerikai farmerélet kiveszett belőle.”

„Jó színész az, aki sok mindent élt át.”

„Az élet legális abszurditás.”

„A puszták népe, ha csak egy csücskét megmutatná annak a különös rendnek, amelyben él, az egészet, saját magát is meg kellene tagadnia, ennek a rendszernek a szövevénye annyira ellentétben áll a fölötte uralkodó másik renddel. Meleg iszapfürdő ez a lenti réteg, felette idegen, fagyos szél süvölt. Aki kiválik belőle, az kiválik egy-két év alatt, végig játszva lelkén és idegzetén a fejlődést az ember őslény korától mondjuk a viceházmesterségig, de aki benne marad, az kidugott kisujját is dideregve rántja vissza. (3. fejezet, 41. oldal)”

„Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.”

„Ha a bölcs mérget ad, igyad meg nyugodtan, ha a bolond az élet italát nyújtja, öntsd ki.”

„Az igazság az, hogy Isten az erő. Ő az élet értelme. Ő a tiszta és szeplőtlen tudatosság. Ő örökkévaló.”

„…a holnapban élek, sürgetve az órát, a jobb emberiséget.”

„Az élet egyik legkegyetlenebb leckéje, hogy alkalmanként rá kell jönnöd, hogy a bolondoknak is lehet igazuk.”

„Összefoglalom a friss kormányprogramot: Öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást. [http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0626&article=2006-0703-0918-12PCDB Élet és Irodalom]”

„A másokkal megosztott falánkságnak van a legnagyobb befolyása arra a boldogságra, melyet a házasságban élünk meg.”

„Már most is a harmadik világháborúban élünk, ami egy gazdasági háború. Ebben a háborúban nincs hadüzenet: ez az uzsorakamatok, értékcsökkentések és egyenlőtlen cserék háborúja. A távirányított rakéták és a kereskedelmi szerződések már eddig is milliókat gyilkoltak meg az egész kirabolt világon.”

„Aki lelki javakra törekszik, isteni élet felé halad, aki testi javakra, földi élet felé.”

„Az élet annyira törékeny. Nagyon keskeny a mezsgye élet és halál között Egyértelmű, hogy én épp a kettő határán egyensúlyozom.”

„Aki reményből él, éhen hal.”

„Itt mi csak csendességben élünk, töltjük, húzzuk, vonjuk az időt, minden mulatság előttünk fut. De ugyanis miért keresné a mulatság a bujdosókot, mivel másokot is talál. Minékünk csak suhajtás.”

„A világ csalásokon nyugszik, az élet pedig csalódás.”

„Ismerünk embereket akik fölöttébb hitbuzgóknak látszanak ugyan, de a legalapvetőbb emberi érzelmek is hiányoznak belőlük, és szerfelett erkölcstelenek és romlottak. Mások viszont, akik ügyet sem vetnek a vallásra, és akiket egyszerűen ateistáknak tekintenek, az erkölcs törvényei szerint élnek, cselekedeteiket az emberi szeretete és a jó szándék hatja át.”

„Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog, a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunántúl a nagybirtokok közepén épült s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. (I. fejezet, 7. oldal)”

„Habár a Nagy Vezér [Kim Ir Szen] azt mondta, hogy az emberek igenis egyenek rendesen, rizst és húslevest, hordjanak selyemruhát, és éljenek cseréptetős házakban, nem teljesítettük akaratát… Elértük, hogy országunk erős lett katonai téren, nem is beszélve a politikáról és ideológiáról, de még mindig van számos hiányosság az átlagemberek életében. Próbálkozom [Kim Ir Szen] akaratának véghezvitelével, úgy, hogy ezeken a hiányosságokon próbálok javítani.”

„Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak.”