Idézetek a természetről

„Igazat beszélj, és az egész természet az összes szellemekkel melléd áll! Igazat beszélj, és minden élő és élettelen is téged fog igazolni, még a fű gyökerei is megmozdulnak a föld alatt, hogy melletted tanúskodjanak.”

„A természet semmit sem tesz hiába, s mindaz, ami sok ok révén történik, bár kevesebbel is megvalósítható lett volna, fölösleges. A természet ugyanis egyszerű, s nem használja a dolgok felesleges okait.”

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,
lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,
ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,
mint füstölőket, a liliomkelyheket.
Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,
elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,
s tartja oltárait a szűz habok felett.
…
Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.
A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,
hiába zúg: marad lényednek lényege:
a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.
Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,
bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,
egy férfi homlokán ha látja lángodat.
…
Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,
alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,
te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földeden
az ember csak utas, nem, mi megilleti,
királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?
Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,
szívem a szenvedők fenségét szereti.”

„… De végülis, itt a természet, művészet és költészet, és ha ez nem elég, akkor mi?”

„A fegyverek a félelem eszközei, csak azok használják, akik félnek. Akik megtanulnak a puszta kezükkel harcolni, mindig előnyt élveznek azokkal szemben, akik a kardjukra hagyatkoznak, (…) mert ők arra számítanak, hogy győzni fognak. A fegyverek hamis barátok - nem a természet művei -, és hamis önbizalmat ébresztenek.”

„A hinduizmus egy élő organizmus, amely képes növekedni, és hanyatlani a természet törvényei szerint. Egy, oszthatatlan gyökérből hatalmas fává terebélyesedett, amelynek megszámlálhatatlanul sok ága van. Az évszakok változása hatással van rá. Megvan a maga tavasza, és nyara, a maga tele, és ősze. Egyszerre alapszik az írásokon, és független tőlük. nem egy könyvön alapul a hatalma. Az erőszakmentesség a hinduizmusban talált rá a legmagasabb szintű kiteljesedésre, és megvalósításra.”

„A természet realitás persze, de az én festővásznam sem kevésbé.”

„Az emberi természet olyan - és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben.”

„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.”

„A festészet nagyobb igazsággal, hívebben állítja az érzékszerv elé a természet műveit, semmint a szavak vagy betűk, viszont a betűk hívebben állítják a szavakat az érzékszervünk elé, semmint a festészet…”

„Hiszem, hogy az embereiség a 20. században sok-sok tapasztalatot szerzett. Néhány jót, és rengeteg rosszat. Micsoda nyomor, micsoda pusztítás! A legtöbb emberi lényt e század két világháborújában ölték meg. De az emberi természet olyan, hogy amikor ilyen rettenetes válságos helyzettel kell szembenéznünk, az emberi elme képes felriadni és más megoldást találni.”

„A művészet a magával és a természettel összhangban lévő, testileg szépen fejlett ember legméltóbb tevékenysége.”

„Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála.”

„Eddigi tapasztalataink… arra a feltevésre jogosítanak, hogy a természet a matematikailag elgondolható legegyszerűbb megoldást valósítja meg.”

„A természet csak homlokába tett
Látó szemet, hátát, a védtelent,
Csupán a jámbor hűség védi meg.”

„A Tudomány sosem képes a Természet végső rejtélyeit megoldani, mivel a rejtélynek mi magunk is részei vagyunk.”

„Mikor a kultúra, a keresztény hitből kiindulva, az emberi természet megvetésével az embert megtagadta, oly ellenséget szerzett magának, mely szükségképpen tönkreteszi annyira, amennyire az ember nem talált helyet benne.”

„A legtöbb faj elvégzi saját fejlődését, menet közben ókumlálja ki a dolgot, ami pontosan az a módszer, amit a Természet szándékolt. És ez az egész roppant természetes meg szerves meg összhangban áll a világmindenség titokzatos körforgásával, amely azt hiszi, hogy semmi sem ad olyan jól egy fajnak erkölcsiséget (…), mint az évmilliókig tartó, igazán csalódást keltő "próba és tévedés" módszer. Ez alkalmasint rendben is van a faj szempontjából, ám a ténylegesen belekeveredett egyének szemszögéből igazi disznóság.”

„A természet titkai rejtve vannak előttünk; jóllehet állandóan alkot, nem látjuk mindig az eredményt; csak idővel s koronként ismerjük meg, s bár a természet mindig egyforma, mi sem ismerjük mindig egyformán. Egyre többet tapasztalhatunk, mert elménk egyre fejlődik…”

„Bárki megértheti a barátja szenvedését, de ahhoz nagyon finom természet szükséges, hogy megértse barátja sikerét.”

„A gyönyörű fiatalok a természet véletlenei, de a gyönyörű idős emberek műalkotások.”

„Merj bölcs lenni! Energiára és szellemre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük azokat az akadályokat, amelyekkel a természet tunyasága, valamint a szív gyávasága száll szembe az utasításainknak.”

„Az álmok valóra válnak; e lehetőség nélkül a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk.”

„A legkisebb mozgás is fontos az egész természet számára. Az egész óceánra hatással van egy kavics.”

„A veszteség nem más, mint változás, és a változás a természet öröme.”

„A természet egy végtelen szféra, amelynek középpontja mindenhol van, és amelynek kerülete sehol sincs.”

„A fizikai csapások és az emberi természet kalamitása szükségessé tették a társadalmat. A társadalom pedig megtetézte a természet csapásait. A társadalom kellemetlenségei szükségessé tették a kormányt; és a kormány megtetézte a társadalom csapásait. Íme az emberi természet története.”

„Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.”

„A természet nem determinál, hanem lehetőséget ad: bizonyos dolgokat elősegít, másokat akadályoz.”

„Jacob egész egyszerűen sugárzóan derűs természet, és ezt a vidámságot úgy hordja magával, mint valami aurát. Megosztja mindazokkal, akik elég közel kerülnek hozzá. Mint a Nap, meleget sugároz minden vonzáskörébe került bolygóra. Nem szándékosan, hanem mert a természetéből fakad, egyszerűen ilyen. Nem csoda, ha alig vártam, hogy viszontlássam.”

„Az ember eleve a természet része, még akkor is, ha megkülönbözteti magát tőle azért, hogy kihasználhassa.”

„Az ember, természeténél fogva, állat; és sem a természet, sem az alkat eredeti vonásait nem lehet soha eltörölni.”

„A természet búvári abban az értelemben vannak, hogy minden dolgok származása, éltetése és nevelkedése valamely más dolognak fogyatkozását és enyészését hozza.”

„A regény [angliai] nagy kultuszának az okát talán az angol természet mélységes komolytalanságában kell keresnünk. Az angol általában keveset dolgozik és sok szabadideje van. Ha nem sportol és nem bridzsezik akkor regényt olvas. … A magasabbrendű, gentlemanlike komolytalanságban az angolok előnyben vannak, sok évszázados gyakorlat folytán. Megszokták, hogy a munkát úgy kezeljék, mintha játék volna és a játékot úgy, mintha komoly dolog volna.”

„Ha a szegények szenvedéseit nem a természet törvényei, hanem a mi intézményeink okozzák, nagy a mi bűnünk.”

„… természet a tapasztalat összes tárgyainak foglalata.”

„A jó konyhafőnöknek tisztelnie kell a természet örök törvényeit, ezenkívül mesterien kell bánnia a tűzzel.”

„Egyedül vagyok, egyéni vagyok, csak én vagyok, és éppen az egyes ének, az egyének és az egyedek azok, ami nem számít a természetben, amivel nem törődik sem a történelem, sem a csillagok járása, sem az évszakok, sem a mítoszok istenei – az egyén semmi, nulla, névtelen sejtszilánk, jön-megy, anyja buta hús-koporsójából ki, vacak puhafa koporsókba be, mint aki csak bujkál és szégyenkezik, és öt percig sem bírja a világosságot: ez vagyok én, a megtestesült elhanyagolandó, nem szorzó és nem osztó – pedig! pedig! ugyanakkor az egyén egyéni világa az egyetlen valóság, az első és az utolsó pozitívum, az, amit én láttam, az az istenség, az a természet, az a szerelem, az a történelem – anyám méhe előtt a dolgok mind legfeljebb jámbor vagy bárgyú hipotézisek számomra, és ami sírom lakatjának csattanása után következik, bolond fikció, hisztérikák tolonc-kórházbeli látomása. Az egyéniségemet érzem csak valóságnak, s a természet, ha valamivel egész bizonyosan nem törődik, akkor az egyéniségem az!”

„Az általjános érdek, melyet a természettudományok korunkban gerjesztenek, kétségen kívül nagy befolyást fog gyakorolni az esmeretek minden ágaira, de e befolyás nem — mint sokan hiszik — az leend, hogy az úgynevezett humanisztikus tudományok egészen el fognak hanyagoltatni. Ha ez jelenleg történik, és sokan úgynevezett praktikus irányokban annyira mennek, hogy minden, nem az anyaggal foglalatoskodó vizsgálódást csaknem nevetségesnek tekintik, ez részint a reakciónak tulajdonítható, mely újabb időben az idealizmus ellen támadt, s melynek közepében állunk, részint annak, mert bármi nagy előmeneteleket tettünk a természettudományok körében, még kezdők vagyunk e mezőn is, távol a ponttól, hol a tudomány egész körét belátva, annak határait észrevesszük, s éppen mert nagy előmenetelt tettünk, szerényebbek leszünk. — Míg emberi természetünk olyan marad, minőnek azt esmerjük, míg érzések és szenvedelmek reá befolyást fognak gyakorolni, míg a hatalom, melyet a föld minden teremtményei felett gyakorol, a belátás, mellyel a természet titkos működéseibe bír, szellemi tulajdonainak kifolyása leend, addig az anyagnak esmerete őt nem elégítheti ki, addig azon tények, melyeket az anyagi természet törvényei meg nem magyarázhatnak, szinte érdekkel fognak bírni előtte, addig ezen tényekből fogja keresni azon törvényeket, melyek szellemi kifejlődésének feltételei. — Azon esmeretvágyat, melyet Isten mint emelkedésének csíráját az emberi természetbe rejtett, a természettudományok soha egészen nem elégíthetik ki, s így ezen tudományok azokat, mik közelebbről az emberrel s annak szellemi természetével foglalkoznak, soha nem is zárhatnák ki; a [hatás], melyet a természeti tudományok a tudomány minden ágaira gyakorolni fognak, a módban fekszik, a metódusban, melyet az egyes tudományokban követünk. — Mennyivel több ember foglalkozik természettudományokkal, mennyivel inkább megszokjuk az embere is oly tárgyként tekinteni, mely kifejlődésében nagyrészt természeti törvények szerént kormányoztatik, mennyivel inkább meggyőződünk, hogy a legszebb spekuláció meddő, s csak az indukció ösvényén haladhatunk, annál nagyobb lesz azoknak száma is, kik a gondolkozás ezen eszközét a politika, erkölcstudomány, egyszóval azon tudományok körében alkalmazzák, hol most a spekuláció uralkodott.”

„Az igazságosság az, ha a polgár nem hágja át a törvényeit a városállamnak, amelyben él. A legnagyobb haszna az embernek az igazságosság alkalmazásából származik, ha tanúk előtt cselekedvén tiszteletben tartja a törvényeket. Ám ha egyedül vagyunk, és nincsenek jelen tanúk, akkor a természet törvényei szerint szoktunk eljárni. A törvény parancsait ugyan meghozták, a természet parancsai ellenben szükségszerűek. A törvény parancsai továbbá a közmegegyezéseken alapulnak, nem pedig természettől fogva léteznek. A természet parancsai ellenben természettől fogva léteznek, nem pedig közmegegyezésen alapulnak. Aki úgy hágja át a törvényt, hogy tette rejtve marad azok előtt, akiknek közös megegyezésén alapul a törvény, az elkerüli a szégyent és a büntetést. Ha tette nem marad rejtve, nem kerüli el ezeket. Ha ellenben valaki a természeten akar erőszakot tenni, annak nem lesz kisebb vétke akkor sem, ha minden ember előtt rejtve marad is, és nem lesz nagyobb azáltal, ha valamennyien látják. Mert nem a vélelem szerint, hanem valóságosan árt önmagának, aki így tesz.”

„…aki meg akarja ismerni a természet legnagyobb titkait, az nézzen körül az egymással szemben álló, ellentétes jelenségek legszűkebb és legtágabb határai között, és elmélkedjék róluk. Mélységes varázs van abban, ha rá tudunk jönni az ellentétre, miután megtaláltuk az egyesülés pontját.”

„A legtöbben, akik az indulatokról és az emberek helyes életmódjáról írnak, úgy járnak el, mintha nem természeti dolgokról szólnának, amelyek a természet közös törvényeit követik, hanem a természeten kívül eső dolgokról. Sőt úgy látszik, az embert a természetben úgy fogják fel, mint az államot az államban. Mert azt hiszik, hogy az ember a természet rendjét inkább megzavarja, mintsem követi, s hogy feltétlen hatalma van a cselekedetein, és semmi más nem determinálja őt ön-saját magán kívül. Azután az emberi tehetetlenség és állhatatosság okát nem a természet közös hatalmának tulajdonítják, hanem az emberi természet nem tudom micsoda hibájának, s ennélfogva megsiratják, kinevetik, megvetik vagy - s ez történik legtöbbször - elátkozzák; s aki pedig az emberi lélek tehetetlenségét különös ékesszólással és élességgel tudja gáncsolni, azt szinte isteni lénynek tartják.”

„Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magadat.”

„A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt.”

„Egyike azon különbségeknek, mely a régi s a keresztény civilizáció között létezik, a természet iránti közönyösségben fekszik, melyet az előbbieknél találunk. (Érdekes például, hogy ámbár a Svájc a rómaiak által jól esmértetett, sok író zordonságát, de tájainak szépségét egy sem írta le. Caesar a Svájcon átutazva egy grammatikus munkán dolgozott. Suet. Caes. Cap. 56.)”

„Az anya mindenekelőtt gyermeke szeretete után áhítozik, még akkor is, ha ez a gyermek fejlődésére káros. A kedves is hatalmában akarja tartani a férfit, s természetesnek találná, ha a világ legnagyobb szellemét egy szerelmes óráért feláldoznák. A harc majdnem mindig egyenlőtlen, mert az igazság a nők oldalán van: az élet és a természet nevében akarnak bennünket visszatéríteni.”

„Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik.”

„A művészet s a természet összhangja között párhuzamot vonhatunk mit gondoljunk a tökfilkókról, akik azt mondják, hogy a művész sohasem érheti utol a természetet?”

„A táj antroposzociocentrikus fogalom… A táj a kultivált (művelt), humanizált (emberiesített) természet.”

„Mindenféle viselkedés természet és neveltetés interakciója, a kettő kölcsönös hozzájárulása a viselkedéshez éppen olyan elválaszthatatlan, mint az, ahogyan a négyszög hossza és szélessége meghatározza a területét.”

„A dinnyén a természet intézkedése folytán azért vannak gerezdek, hogy a család asztalán felosztható legyen.”

„Általában alábecsüljük a közöttünk és mások között lévő különbségeket. Nem csak a következtetésekbeli különbségeket, de a természet és képességbeli különbségeket, a helyzet és erőforrásbeli különbségeket, az észrevehetetlen tudás, készség és szerencsebeli különbségeket, és a belső tájképbeli különbségeket.”

„Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény.”

„A mi korunkban az ember átélheti azt az örömet, és részesülhet abban a semmihez sem hasonlítható élvezetben, hogy kitalálhatja, hogyan fog viselkedni a természet egy eddig még sosem vizsgált, új helyzetben.”

„A tompa elme számára az egész természet ólomszürke. A felvilágosodott elme számára az egész világ színekben tobzódik, és szikrázik a fénytől.”

„…a teljes kondicionálás a szó biológiai értelmében vett kollektív tudatosságot eredményez. A természet tökéletes modellt kínál: az afrikai hóhérhangyák városállamait.”

„A keresztény szentatyák már nagyobb figyelmet fordítanak a természetre, mert nagyszerű rendjében s pompájában az istenség legfenségesebb képét látják. — A legújabb felfogás szerént az ember csak mint a nagyszerű természet egyik lénye tűnik fel, a legmagasabb az állatok hosszú sorában, semmi más.”

„A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és valamelyest meg is érteni a legnagyobb élmény, amelyben az ember részesülhet.”

„Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem.”

„A boldogság és a boldogtalanság (…) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.”

„A penicillint senki sem találhatta fel, mert végtelen idők előtt a természet és egy bizonyos penész már előállította…”

„A barát a természet paradoxona, egyszersmind mesterműve. Az egyedüli lény, (…) akitől nem azt kívánom, amije van, hanem azt kívánom, aki ő maga.”

„A természet rákényszerítvén minden élőlényt, hogy lehajolva vegye magához a táplálékot, egyedül az embert egyenesítette föl, és buzdította arra, hogy az ég felé emelje tekintetét.”

„A természet minden igaz kutatója vallásos tiszteletet érez, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek.”

„Az emberi élet és a Föld számtalan területén tapasztalható negatív jelenségek a megismerés és a moralitás önálló és egymást feltételező valóságának tagadásából vagy korlátozásából következtek. Észre kellene vennünk, hogy ez az agnosztikus magatartás tette féloldalassá a civilizált emberiség életét, fosztotta meg egészséges arányérzékétől és tette a világ, a természet gátlástalan bekebelezőjévé.”

„… a természet legfőbb törvényhozásának bennünk, azaz értelmünkben kell rejlenie…”

„A temészetet szolgáló és magyarázó ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a természet rendjéből a dolgokra vagy elméjére vonatkozóan megfigyelhet: ennél többet nem tudhat és nem tehet.”

„A művészet feladata nem a természet utánzása, hanem a kifejezése.”

„Az emberi természet alapvetően nem gonosz. Az vadságról tudjuk, hogy behódol a szeretet hatalma előtt. Soha ne mondj le az emberi természetről.”

„A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.”

„Ha egy olyan istenség hitéről és eszméjéről van szó, akit kiválónak és jónak tartanak, és mint ilyen csodálják és tisztelik, mert tudják, mert a puszta hatalom és tudás mellett a legkiválóbb természet is az övé, ami mindenki számára szeretetre méltóvá teszi, és ha az uralkodó és hatalmas lény olyannak mutatkozik, vagy történelmileg úgy ábrázóltak, hogy nagyfokú és különleges megbecsülésben részesít mindent, ami jó és kiváló, mindenki javával törődik, jótékony és szerető indulat füzi az egész iránt; egy ilyen példa kétségtelenül létrehozza és növeli az erény iránti indulatot, az össze többit pedig megfékezi, és egyedül ennek veti alá.”

„Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmű ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket.”

„A természet a valóság, az igazság, de egész jelentősége, értelme, jellegzetessége csak annyi, amennyit a művész kiemel és kifejezésre juttat belőle.”

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

„A természet szépsége nem maradt hatás nélkül a régiekre sem. Cic[ero] (De nat.) egy gyönyörű helyet tartott fel Arisztotelészből, hol ez a természet szépségéből az istenség tételének meggyőződését következteti. Hésziodosz a telet írja le. Homér többször írja le a természet egyes tüneményeit, s így Pindar, Theokrit a görögök, Vergil, Tibull, Horác, Cicero, Lucretius sat. a rómaiak között; de a régiek munkáiban a természet leírása mindég csak mellékes dolog, a fő mindég s mindenütt az ember marad, s mint Pindar Tavaszi ditirambusában, miután a tavaszt, s az égnek oszlopát, Etnát röviden leírta, Hierón, a szürakuzai tirannosz dicséretéhez s a görögöknek a perzsák elleni győzelmeinek magasztalásához siet, úgy tettek a többiek.”

„A természet fortélyossága lépten-nyomon kijátssza az érzékek és az értelem fortélyosságát, úgyhogy bolond időtöltés volna mind a sok szép elmélkedés, emberi okoskodás, vitatkozás, ha nem akadna, aki felhivja erre a figyelmet.”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„Bármilyen módszert is használunk, a kitartás és az állhatatosság elsőrendű fontosságú. Mert bármilyen módszert is használunk, a természettel kapcsolatos ellenállás ott lesz, hogy szembeszálljon vele.”

„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

„Erőszakmentesség, erőszakosság, a kettő között annyi a különbség, hogy az egyiket a természet a másikat az emberiség találta fel …vitathatatlan, hogy melyik a tisztességesebb.”

„Vajon mit akart velünk a természet, amikor úgy rendezte, hogy néhány év alatt, mindjárt kezdetkor kiégjünk, és azután csak a hamvakat őrizzük egy életen át?”

„A természet azzal tette nekünk a legnagyobb szolgálatot, hogy miután tudja, milyen fájdalmakra születtünk, feltalálta a megszokást, a legsúlyosabb helyzetekkel is gyorsan megbarátkoztatva minket.”

„A tehetség, ha kényszerítik, nem felel meg a várakozásoknak, és a fáradozás, ha a természet ellenére való, eredménytelen.”

„A halhatatlan istenek közt a legdicsőbb, kit sok néven neveznek,
a Természet Nagy Ura, Változhatatlan Egy, Minden-erejű,
Te vagy mindenek egyetlen ura.
Üdvözlünk téged, ahogy minden halandó:
Üdvöz légy, Zeus!
Gyermekeid vagyunk …
[…]”

„Egyike azon különbségeknek, mely a régi s a keresztény civilizáció között létezik, a természet iránti közönyösségben fekszik, melyet az előbbieknél találunk.”

„A következő hat-tíz évben jelentős árhullámtól nem kell tartani, azt követően pedig a természet és a Jóisten kezében van a sorsunk.”

„Azt hiszem, hogy a Holdra megyünk, mert az emberi természet szereti a kihívásokat.”

„A zene olyan örömet okoz, amelyet emberi természet nem nélkülözhet.”

„A természet és a könyvek azoké a szemeké, amelyek látják őket.”

„A kedvesség nem sziklamentes. Az emberek hajlamosak könnyű természethez kapcsolni, és ritkán ismerik fel, hogy ez inkább a nagylelkű természet titkos törekvése; míg a másik oldalon a rosszindulatúak minden gonoszságért elismerést kapnak.”

„A természettel való minden sétában az ember sokkal többet kap, mint amennyit keres.”

„A természet az én Istenem megnyilvánulása.
Minden nap kimegyek a természetbe, hogy inspirációt merítsek a napi munkám során.”

„Ha az egyik út jobb, mint a másik, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a természet útja.”

„A természet egy kísértetjárta ház - de a művészet - egy olyan ház, amely megpróbál kísértetjárta lenni.”

„Bárhová is forduljon az ember, bármit is vállaljon, a végén mindig visszatér arra az útra, amelyet a természet jelölt ki számára.”

„A természet elvesz minden olyan képességet, amely nincs kihasználva.”

„A tenger mélyén nemcsak a természet csodáival találkozhatunk, hanem az emberi történelemmel is. Gondoljanak a Titanic felfedezésére. Rádöbbentünk, hogy a tengerek mélye a leghatalmasabb földi múzeum. Sokkal több emléket rejt, mint a szárazföldi múzeumok együttesen. És mégis még csak most kezdünk behatolni ide.”

„Ha évek alkonyán ez élet ellobog,
s kioltva fényeim, megint elindulok,
s a változó világ ködébe visszatérek,
ha milliárdja újabb nemzedéknek
a földet csillogóbb csodákkal tölti meg,
a nyomán ha majd a természet megépül –
smaragdos erdeim, fogadjatok be végül,
s fedjétek hamvaim, ti ismerős vizek!

(…)

Ó, ismeretlen, távoli utód,
nem éltem én hiába! – Végy kezedbe,
hisz érted égtem el, hogy énvelem fejezd be,
mit végbevinnem, íme, nem jutott.”

„A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak.”