„Az emberi beszéd olyan, mint egy megrepedt kancsó, amelyen durva ritmusokat kopogtatunk, hogy a medvék táncolhassanak rá, miközben mi arra vágyunk, hogy olyan zenét csináljunk, amely elolvasztja a csillagokat.”

„A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni.”

Gustave Flaubert (1821–1880) francia író

„Csillagok, rejtsétek el tüzeiteket; A fény ne lássa fekete és mély vágyaimat.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.”

William Shakespeare Hamlet, dán királyfi

„Az embernek sosincsenek kétségei, miközben álmodik.”

Emil Cioran (1911–1995)

„A ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.”

Platón (-427–-347 i.e.) ókori görög filozófus, iskolaalapító

„Az embernek keménnyé kell válnia, miközben nem szűnhet meg gyengédnek lenni.”

Che Guevara (1928–1967)

„De ha a gondolat elrontja a beszédet, akkor a beszéd megronthatja a gondolatot is.”

George Orwell (1903–1950) angol író, kritikus, újságíró

„Éjszaka csak azért alszunk nyugodtan az ágyunkban, mert a durva emberek készen állnak arra, hogy a nevünkben erőszakot kövessenek el.”

George Orwell (1903–1950) angol író, kritikus, újságíró

„Nem csak lelket, nem is csak testet, hanem embert kell nékünk nevelnünk: ne csináljunk hát egyből kettőt.”

Michel Eyquem de Montaigne (1533–1592) francia esszéíró, filozófus