Idézetek erkölcs-ről

„Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak. Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerű oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez. (…) Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen, szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell, hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Azon a napon, amikor eltemette feleségét, az emberi érzés utolsó szikrája is kiveszett belőle. Lelkét eltöltötte a kimondhatatlanul gonosz indulat, amit még kegyetlen apja kezdett kisgyerek korában beléoltani. Tulajdon szegénységre kárhoztatott sorsa iránt közömbössé vált, és az egyre ritkábban jelentkező erkölcsi megfontolásokat éles kacajjal nyomta el. Kíméletlenné lett önmagával is, akárcsak minden más emberhez is.”

Joszif Visszarionovics Sztálin (1879–1953) a Szovjetunió diktátora

„Nincs erkölcsi vagy erkölcstelen könyv. A könyvek jól vagy rosszul vannak megírva.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„…erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Ha Vénusz örömeivel töltöd az idődet, s ezzel nem sérted meg a törvényt s a jó erkölcsöt, és nem fogysz le, károsítván saját testedet, és nem mész tőle tönkre, tedd, amit jónak látsz, de tudjad, hogy nagyon nehéz elkerülni mindezeket a kellemetlenségeket. Vénusztól már az is szép, ha nem vesztesz semmit.”

Epikurosz (-341–-269 i.e.) ókori görög atomista filozófus

„Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Minden embert a maga százada alakít ki; nagyon kevesen emelkednek koruk erkölcsei fölé.”

Voltaire (1694–1778)

„Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol, nem törődve nemhogy az isteni igazsággal, de még a józan erkölccsel sem.”

Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008) orosz író

„Az erkölcs egyszerűen az a hozzáállás, amelyet azzokal az emberekkel szemben alkalmazunk, akiket személyesen nem szeretünk.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„Minden erkölcs végeredményben azon az emberi sajátosságon nyugszik, hogy különféle szerepeket tudunk játszani.”

Paul Valéry (1871–1945)

„A nagy városokat az ember erkölcsére, egészségére és szabadságára veszélyesnek tartom.”

Thomas Jefferson (1743–1826) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 3. elnöke (1801-1809)

„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben.”

Horthy Miklós (1868–1957) magyar katonatiszt, politikus, a Magyar Királyság kormányzója

„Ami Istent illeti, az én állásfoglalásom agnosztikus. Meggyőződésem szerint az erkölcsi alapelvek elsődleges fontosságának biztos tudata, ami által az élet jobb és nemesebb, nem igényel egy törvényhozót, főleg nem olyat, aki jutalmazásra vagy büntetésre alapozza törvényeit.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében.”

Helmut Schmidt (1918–2015) német politikus

„A legtöbb durvaság és kegyetlenség kétségtelenül a bürokrácia felsőbb rétegeiben található, ahol magas azoknak az alacsony kultúrával rendelkező felkapaszkodottaknak az aránya, akik úgy tartják, hogy nekik mindent szabad. A levéltárak és az emlékiratok fel fogják egykor tárni azokat a valóságos bűntetteket, amelyek a régi hitvesek, és általában a nők ellen azok követtek el, akik a családi erkölcsöt és a törvény szemében sérthetetlen „anyaság” kötelező „örömeit” prédikálják.”

Lev Davidovics Trockij (1879–1940) orosz marxista politikus

„Az erkölcsi jóért folytatott küzdelemben az egyházi tanoknak fel kell adniuk az emberarcú Isten-képet. Ez azt is jelenti, hogy fel kell adniuk a remény és félelem ilyetén eredeztetését, ami a múltban óriási hatalmat adott a papok kezébe.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.”

Albert Schweitzer (1875–1965) német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos

„A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát az erkölcsön.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„… az erkölcsök minden népnél abban a mértékben korcsosultak el, ahogy a tanulmányok és a művelődés iránti hajlam elterjedt az emberek között.”

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)

„Se szeri, se száma azoknak a módozatoknak, ahogyan az egyház napjainkban szükségtelen és meg nem érdemelt szenvedést ró emberek tömegeire azáltal, hogy görcsösen ragaszkodik ahhoz, amit önkényes választása szerint erkölcsnek nevez.”

Bertrand Russell (1872–1970) angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus, Kingston III. grófja

„Tanításom leglényege, saját rendíthetetlen meggyőződésem volt, hogy Elijah Muhammad élete minden megnyilvánulásában az amerikai négerség erkölcsi, szellemi és lelki megújhodásának a jelképe.”

Malcolm X (1925–1965)

„Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm nem lesz az erkölcstelenségetekhez: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.”

George Gordon Byron (1788–1824) angol költő, író

„A forradalom hősies kísérletet tett a posványos, ósdi „családi körnek”, e rutinos, fullasztó őskori intézménynek a megsemmisítésére, amelyben a dolgozó osztályok asszonyai gyermekkoruktól halálukig tartó kényszermunkára voltak ítélve. A forradalmárok elképzelése szerint a családot mint egy bezárt, kicsiny „vállalatot” a szociális közszolgátatások rendszere volt hivatva helyettesíteni: szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, éttermek, tisztítóvállalatok, orvosi rendelők, kórházak, sportszervezetek, mozik, színházak stb. A család gazdasági funkcióinak a szocialista társadalom által vállalt teljes átvétele, amely egy egész nemzedéket fon össze a szolidaritás és a kölcsönös segítség révén, lehetővé kellett tegye az asszony, és így a házaspár igazi felszabadulását az évszázados járom alól. Mindaddig, amíg ez a mű nem nyer befejezést, a negyven millió szovjet család nagy többsége a középkori erkölcsöknek, az asszony szolgaságának és hisztériájának, a gyermek mindennapos megaláztatásának, mind az egyik, mind a másik babonáinak a zsákmánya marad.”

Lev Davidovics Trockij (1879–1940) orosz marxista politikus

„Budapesten születtem, egy zsidó családban, amelynek anyai ága az erdélyi Kolozsvárról, az apai pedig a Balatonvidék délnyugati sarkából származik. Nagyszüleim még gyertyát gyújtottak a Sabbat beálltakor, péntek este, de nevüket már magyarosították, és természetes volt számukra, hogy a zsidóságot a vallásuknak, a hazájuknak pedig Magyarországot tekintsék. Anyai nagyszüleim a Holocaustban lelték halálukat, apai nagyszüleimet a Rákosi-féle kommunista hatalom pusztította el, amikor a zsidó aggok házát Budapestről az ország északi határvidékére kitelepítették. Úgy érzem, hogy e rövid családtörténet mintegy magában foglalja és szimbolizálja az ország legújabb kori szenvedéstörténetét. Engem mindez arra tanít, hogy a gyászban nemcsak keserűség, de rendkívüli erkölcsi tartalék is rejlik. Zsidónak lenni: szerintem ez ma újra elsősorban erkölcsi feladat. Ha a Holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogy ez tagadhatatlanul megtörtént –, célja csakis az lehet, hogy a jóvátehetetlen realitás a szellem útján megszülje a jóvátételt: a katarzist. Ez a vágyam inspirált mindent, amit valaha is létrehoztam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Erkölcsi téren az akarat tehetetlen.”

Jules Renard (1864–1910)

„Amit erkölcsnek nevezünk, az voltaképpen felebarátaink kétségbeesett vállalkozása a világ rendje ellen, amely csak küzdelem, mészárlás és az egymással ellentétes erők vak játéka.”

Anatole France (1844–1924)

„Önök természetesen mindannyian tudják, hogy a régi időkben három intellektuális érvet használtak Isten létezésének bizonyítására, s Immanuel Kant mindhármat elintézte A tiszta ész kritikájában. Rögtön kitalált azonban egy újabb érvet, melyet igen meggyõzõnek érzett -- ez volt a morális érv. Olyan volt Kant, mint sok más ember: intellektuális kérdésekben szkeptikus volt, erkölcsi ügyekben azonban mélyen hitt azokban az alapelvekben, amelyeket még kicsi gyerekkorában szívott magába.”

Bertrand Russell (1872–1970) angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus, Kingston III. grófja

„Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, az fenyegetés a társadalomra nézve.”

Theodore Roosevelt (1858–1919) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke (1901-1909)

„Műveltségének hiányát bőven ellensúlyozza a fejlett erkölcsi csődje.”

Woody Allen (1935) amerikai író, színész, humorista, filmrendező, filmproducer

„A Bibliában nemes költészet rejlik... és némi jó erkölcs és rengeteg trágárság, és több mint ezer hazugság.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség … …
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára”

Anton Pavlovics Csehov (1860–1904) orosz író, drámaíró, orvos

„Az erkölcs mindennek az alapja, és minden erkölcsnek a lényege az igazság.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Az erkölcs tekintetében a szavak mit sem érnek.”

Hippolyte Adolphe Taine (1828–1893) francia kritikus, irodalomtörténész

„Az erkölcsnek is megvan a nehézkedési törvénye: a silány fölülkerekedik, a jó alászáll.”

Erich Kästner (1899–1974) német író

„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.”

Anatole France (1844–1924)

„Az erkölcs szabályai a művészetnek is szabályai.”

Hippolyte Adolphe Taine (1828–1893) francia kritikus, irodalomtörténész

„Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„Ismerünk embereket akik fölöttébb hitbuzgóknak látszanak ugyan, de a legalapvetőbb emberi érzelmek is hiányoznak belőlük, és szerfelett erkölcstelenek és romlottak. Mások viszont, akik ügyet sem vetnek a vallásra, és akiket egyszerűen ateistáknak tekintenek, az erkölcs törvényei szerint élnek, cselekedeteiket az emberi szeretete és a jó szándék hatja át.”

Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófja (1671–1713)

„Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, seni nem tartja be a szabályokat.”

Jean Cocteau (1889–1963) francia író, festő, filmrendező

„Ritka az olyan ember, aki a jövendőt merő kíváncsiságból, minden erkölcsi célzat vagy optimista szándék nélkül igyekezett kifürkészni”

Anatole France (1844–1924)

„Nincs mivel hencegnem. Az erkölcsi bátorságnak tanújelét nem adtam soha, mivel a fitogtatást hiábavalónak láttam - az embert még azon az éjjelen vitte el az ÁVO. nem álltam ki senkiért, már azért sem, mert segítségem inkább ártott, mint használt volna az illetőnek.”

Faludy György (1910–2006) magyar költő, műfordító

„Ahhoz, hogy megértsünk egy művet, tekintetbe kell vennünk a népet, amely alkotta, az erkölcsöket, amelyek sugallták, és a környezetet, amelyben született.”

Hippolyte Adolphe Taine (1828–1893) francia kritikus, irodalomtörténész

„A legbölcsebben az él, aki megveti kora erkölcseit, míg ő maga azok szerint él.”

Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927) japán költő, író

„Egy új, gyökértelen társadalmi osztály veszi rendre kezébe a világ irányítását mindenütt, egy osztály, melynek nincsenek tradíciói, s ezért ellene van minden tradíciónak. Egy osztály, melynek nincs múltja és nincs hite, melynek nincsenek erkölcsi értékei sem, s ezért üldözi a múltat, kineveti a hitet, s gúnyt űz minden erkölcsi értékből.”

Wass Albert (1908–1998) erdélyi magyar író, költő

„Meg akartuk őrizni a hitet, hogy volt értelme küzdeni az orosz csapatok kivonásáért. Volt értelme küzdeni a szabad választásokért, volt értelme küzdeni a határon túl élő magyarokért, hogy volt értelme megőrizni az ’56-os forradalom emlékét. Meg akartuk őrizni a hitet, hogy kell lennie a világban egy erkölcsi rendnek, amely végül mindent és mindenkit odahelyez, ahová való.”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

„Az emberi jogok tekintetében nincs alku, mindenki erkölcsi kötelessége a kiállás.”

Semjén Zsolt (1962) magyar politikus, teológus

„Ez nagyon fontos életszemléleti irányultságot jelent a számomra: magamra és a társadalomra nézve is azt tartom az egyik legfontosabb erkölcsi parancsnak, hogy becsületesen, a legjobb tudásunk szerint kell dolgozni, gyarapítani szellemi és anyagi értelemben a kisebb és nagyobb közösséget, felhalmozni és megtakarítani, hogy legyen biztosabb a jövő. Mindez párosul bennem egy nyakas kálvinista attitűddel; lehet, hogy ezzel is magyarázható az önfejűség, a makacsság, a szókimondás, a kemény kiállás s olykor a saját érdekekkel való szembemenetelés is.
Életfelfogásáról 1996 májusában.”

Bokros Lajos (1954) magyar közgazdász, egyetemi tanár, politikus

„Erkölcsi világkép, tömegsport. Mint a futballt, huszonketten játsszák. A nézők (néha tízezrek is), akikre a szabályok nem kötelezők, a játékosokat buzdítják.”

Örkény István (1912–1979) magyar író, drámaíró, humorista, gyógyszerész

„Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.”

Anatole France (1844–1924)

„Az erőszakmentesség a válasz korunk életbevágó politikai, és erkölcsi kérdésére - Az emberiségnek túl kell lépnie az elnyomáson és az erőszakon, az elnyomás és az erőszak alkalmazása nélkül. A civilizáció, és az erőszak két, ellentétes elképzelés. Előbb, vagy utóbb a föld minden emberének rá kell jönnie, hogyan élhetünk békében, és ezáltal alakítva át ezt a kozmikus gyászdalt, a testvériesség teremtő zsoltárává. Ha ezt el akarjuk érni, akkor az embernek egy olyan módszerrel kell felülemelkednie minden emberi konfliktuson, amely elutasítja a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Ennek a módszernek az alapja a szeretet.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„Magyarország művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei mívelik. Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik. Még a falvak mögött is eldugva és elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. (I. fejezet, 9. oldal)”

Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja

„Könnyedén venni Marina Cvetajevát nem lehet. Áthatóbb, mélyebb, tragikusabb költő ő annál, hogysem könnyedén vegyük. Elfelejteni pedig lehetetlen… A felszínes-kellemkedő költőnő meghatározás éppen nem illik rá. Ezt a szót nem rá, nem róla találták ki. Költészetében kezdettől érvényesült az érzések és erkölcsi mércék maximalizmusa. És kezdettől megvolt benne a fenséges hősmondai jelleg is, a tágasság, a forrásvíz fogpezsdítő frissessége.”

Marina Ivanovna Cvetajeva (1892–1941) orosz költő és író

„Amit a haladásról általában el szoktunk mondani, az valóban rendkívüli! A "haladás", ahogyan azt manapság kinyilatkoztatjuk, egyszerűen nyelvtani középfoknak felel meg, amelyhez nem állapítottuk meg a felsőfokot. A vallás, hazafiasság, szépség vagy állatias gyönyör ideáljai helyett felkínáljuk a haladás alternatív ideálját - vagyis mindazzal szemben, amit jól ismerünk, többet kínálunk fel abból, amiről senki sem tud semmit. A haladásnak, ha helyesen értelmezzük, igencsak méltóságteljes és legitim jelentése van. Ha viszont a pontosan megállapított erkölcsi ideálok ellentéteként használjuk, egyszerűen nevetségessé válik. A haladás eszménye nem áll szemben az etikai és vallási célszerűség eszményével; az igazság ennek éppen a fordítottja. Senki sem használhatja a "haladás" szót, hacsak nincs pontosan meghatározott hitvallása, megmásíthatatlan erkölcsi törvénykönyve. Senki sem lehet haladó, ha nincsenek doktrínái; sőt, azt is mondhatnám, senki sem lehet haladó, ha nem csalhatatlan - vagy legalábbis hisz valamiféle csalhatatlanságban. Mert maga a "haladás" szó irányt jelöl; s mihelyt egy kicsit is kételkedni kezdek az irányt illetően, kételkedni kezdek magában a haladásban. Nem volt még korszak, mióta világ a világ, mely kevesebb joggal használhatta volna a "haladás" szót, mint mi. Lehetséges, hogy a katolikus 12. s a filozófikus 18. században egyszer jó, máskor rossz irányba indultak az emberek, s többé-kevésbé eltérő véleményük volt arról: milyen messze vagy pontosan merre menjenek, de hogy valamilyen irányt kell követniük, abban teljesen egyetértettek, s éppen ezért a haladás megtapasztalásának őszinte érzésében volt részük. Köztünk azonban épp az irányt illetően nincs egyetértés.”

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) angol író, filozófus, teológus

„A vallások nemigen hatnak az erkölcsökre; ellenkezőleg: azzá lesznek, amivé az erkölcsök teszik őket.”

Anatole France (1844–1924)

„(Pokol Béla): - Alapvetően a nemzeti társadalom szerveződése szemben áll ezzel a globális uralmi renddel, tehát egy nemzeti erkölcs, egy nemzeti szolidaritás, nemzeti identitás akadályozza a globális irányba fordulást, például a külföldi tőke bejövetelével szemben averziókat jelent. Azt lehet mondani, hogy ha a globális uralmi rend erős, tulajdonképpen minden nemzeti önszerveződéssel szemben ellenségesen viselkednek.”

Pokol Béla (1950) magyar jogász, alkotmánybíró

„Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk.”

Montesquieu (1689–1755)

„Az egyházi iskolától a hit továbbadását és a kősziklára épülő erkölcsi tanítás közvetítését várjuk, mert ez az amire a magyar társadalom minden tagjának szüksége van manapság.”

Hoffmann Rózsa (1948) magyar politikus

„… az ember helyzete és erkölcsi tevékenysége közt az összhang hiánya a legbiztosabb jele az igazságnak.”

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

„Keresd a sikert, bármi áron: ha elérted, még erkölcsi leckéket is találnak benne!”

Victor Eftimiu (1889–1972)

„„Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét […] Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint".
Népszabadság-interjú, 2006. jún. 25.”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcsesség kezdete.”

Immanuel Kant (1724–1804) német idealista filozófus

„Az erkölcs ízlés dolga.”

Anatole France (1844–1924)

„Az igazságosság helyes erkölcsi felfogás, az igazságtalanság megingatja a lelked, amit nem szeretnél, hogy az emberek meglássanak.”

Mohamed (570–632) Arab politikai vezető és az iszlám alapítója

„Egy spirituális légkört, egy erkölcsi légkört fogunk teremteni, amelyben a hősi ember megszülethet és boldogulhat. E hős fogja a népet a nagyság útján vezetni.”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

„Erkölcstelenségnek azt az erkölcsöt nevezzük, amely nem azonos a miénkkel.”

Anatole France (1844–1924)

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük.”

Anatole France (1844–1924)

„Amit az emberek civilizációnak neveznek, az az erkölcsök mai állapota, amit barbárnak neveznek, azok a korábbi állapotok.”

Anatole France (1844–1924)

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.”

Ady Endre (1877–1919) magyar költő, újságíró

„A kereszténység nem mindenki számára kötelező hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték.”

Barankovics István (1906–1974) magyar hírlapíró, a Demokrata Néppárt elnöke

„Ne légy túl erkölcsi. Csalhatsz az életben. Célozz az erkölcsön túl. Ne légy egyszerűen jó, légy jó valamiért.”

Henry David Thoreau (1817–1862)

„Az együttérzés az erkölcs alapja.”

Arthur Schopenhauer (1788–1860)

„Mindenkinek erkölcsi felelőssége, hogy ne engedelmeskedjen az igazságtalan törvényeknek.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„Az erkölcsi kultúra legmagasabb fokára akkor juthatunk el, amikor felismerjük, hogy gondolatainkat irányítanunk kell.”

Charles Darwin (1809–1882) angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója

„Amikor a törvény despotikussá válik, az erkölcs lazul, és fordítva.”

Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró

„A helyes út nem mindig a népszerű és könnyű út. Az erkölcsi jellem igazi próbája, ha kiállunk a helyes út mellett akkor is, amikor az népszerűtlen.”

Margaret Chase Smith (1897–1995) amerikai szenátor

„Az erkölcsi kiválóság a szokás eredményeként jön létre. Az igazságos cselekedetek által válunk igazságossá, a mértékletes cselekedetek által mérsékeltekké, a bátor cselekedetek által bátrakká.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„A bölcsesség, az együttérzés és a bátorság az ember három általánosan elismert erkölcsi tulajdonsága.”

Konfuciusz (-551–-479 i.e.)

„Nagyszerű jövő elé nézek Amerika számára - egy olyan jövő elé, amelyben országunk katonai ereje a mi erkölcsi visszafogottságunkkal, gazdagsága a mi bölcsességünkkel, hatalma a mi céljainkkal párosul.”

John Fitzgerald Kennedy (1917–1963) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke (1961-1963)

„Az élet az egyetlen igazi tanácsadó; a személyes tapasztalatokon keresztül szűretlen bölcsesség nem válik az erkölcsi szövet részévé.”

Edith Wharton (1862–1937)

„Az igazság az ékesszólás és az erény titka, az erkölcsi tekintély alapja; ez a művészet és az élet legmagasabb csúcsa.”

Henri-Frédéric Amiel (1821–1881)

„Az épületeik emelkednek, az erkölcsük süllyed. Világi javaik nőnek, értékeik csökkennek. Beszédeik szaporodnak, imáik szűkülnek..... Az emberre épülő építmény emelkedhet ugyan, de a végén összezúzza őt.”

Charbel Makhlouf (1828–1898)

„Az az ország, amely külpolitikájában erkölcsi tökéletességet követel, nem fogja elérni sem a tökéletességet, sem a biztonságot.”

Henry Kissinger (1923–2023)

„Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.”

Immanuel Kant (1724–1804) német idealista filozófus

„Minden társadalom erkölcsi társadalom.”

Émile Durkheim (1858–1917)