Idézetek szám-ről

oldal 2

„Írók, zeneszerzők, színészek roppant tömege kapott foglalkozást, de a kabaré nemcsak az ő számukra lett a magasabb rendű fejlődés iskolája, hanem a közönség is megszokta, hogy itt találkozik először azokkal az újszerű próbálkozásokkal, amelyeknek végső kiteljesülését a nagyobb színpadoktól várhatta.”

„Jó rendezők, ha kellő számban összegyűlnek, azt a benyomást keltik, hogy „iskolát” alkotnak. Én azonban nem tudom, mit jelent az „iskola.””

„Betegségem és az előttem álló műtét következtében egészségügyi állapotom nem teszik számomra lehetővé, hogy a népért és a pártért való küldetésemet az eddigi energiával és erővel folytassam. Ezért kérem a központi bizotságot, hogy funkcióimból (…) elbocsájtson.”

„Számomra a labdarúgás csak egy játék, nem egy dráma.”

„Büszke vagyok a testvéremre. Számomra ő a tökéletes férfi. Teljesen különbözőek vagyunk: én szenvedélyes, nagyszájú, heves, míg Jamie kedves, visszahúzódó és konzervatív. Emellett rettenetesen vonzó férfi. Nagyon élveztem vele a csókot. Nem értem, hogy ez miért döbbentette meg az embereket. Természetes és egészséges dologból robbantottak ki botrányt. Testvérek vagyunk ugyan, de vannak vágyaink is. A közeljövöben szeretnénk egy közös filmet forgatni, amely erotikus krimi lesz, rengeteg szexjelentettel. Ezúttal nemcsak csókolózunk majd, hanem szeretkezünk is.”

„Én a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy azok, akik ezt az elméletet vallják és a tudományt a helyes útjáról a feltevések terére vezetik, miként fogják az embereket föltevésüknek megfelelően gyógyítani. Mert – én legalább azt gondolom – ők sem fedezték fel a magánvalóan meleget vagy hideget, vagy szárazat, vagy nedvest ti. ami semmi más tulajdonságában nem osztozik: hanem – azt hiszem – számukra is csak ugyanazon ételek és italok állnak a rendelkezésre, amelyekkel valamennyien élünk, és csupán ők magok fűzik hozzá ehhez a melegnek, ahhoz a hidegnek, ehhez a száraznak, ahhoz a nedvesnek a kizárólagos képzetét. Mint ahogy képtelen dolog a betegnek azt a rendelést adni, hogy egyszerűen meleget vegyen magához; mert azonnal meg fogja kérdezni, hogy mi legyen az a meleg. S az orvos, ha sületlenséget nem akar beszélni, majd szükségképp az ismert anyagok egyikét vagy másikát nevezi meg.
(Hippokratész reakciója Empedoklész gondolkodására Peri phüszon”

„Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót, hogy tudjuk, miképpen az számunkra zárva van.”

„Bárhol is legyen, számomra a pokol az a hely, ahol nem vagy velem.”

„Arra a kérdésre, hogy mi az egy szám, vagy hogy mi az 1 jel jelentése, legtöbbször ezt a választ kapjuk: nos, egy dolog. Ha ezután felhívjuk a figyelmet arra, hogy „az egy szám egy dolog” mondat nem definíció, mert az egyik oldalon határozott, a másikon határozatlan névelő áll; hanem csak azt mondja ki, hogy az egy szám a dolgok közé tartozik, de nem mondja meg, melyik dolog az, akkor esetleg arra szólítanak fel bennünket, hogy válasszunk magunknak egy tetszőleges dolgot, amit aztán egynek nevezhetünk. Ha azonban mindenkinek megvolna az a joga, hogy ezen a néven azt értse, amit akar, akkor ugyanaz az egyről szóló mondat különböző emberek számára különbözőt jelentene; az ilyen mondatoknak nem volna közös tartalma.”

„Mindazok, akik nagy okosan csak arra szorítkoztak, ami lehetségesnek tűnt számukra, sohasem haladtak egy lépést sem.”

„A zárószakasz után a vörösvértestek száma, továbbá a hematokrit- és hemoglobinértéke is változatlan volt a Tour előtt levett mintáéhoz képest, ami felettébb különös. Egy ekkora megerőltetéstől ezeknek a számoknak csökkenniük kellett volna. Így vagy vérdoppingkúrának vetette alá magát, vagy hasmenése volt, vagy egyéb okból kiszáradt.”

„Pálfordulásokban és önmagam ellen fordulásokban gazdag életemben, – noha nem volt mesterem, akit meg nem tagadtam volna tovább vezető nyugtalanságomban, – nem emlékszem egy korszakomra sem, amikor ne olvastam volna újra és újra Babits Mihály verseit. Mint fiú, egy véletlen, egy kedves osztálytárs által hozzá irányítva, ezeken a verseken át eszméltem rá az irodalomra és arra, ami bennem az irodalomra reagál. Mint fiatal ember az õ hangjára és az õ hangján megszólaló Dantéra figyelve igyekeztem felemelkedni egy idealisztikus világszemlélet purgatóriumos magaslataira és első tudományos kísérletem arra irányult, hogy ennek a hangnak megfejtsem a titkát az irodalomtudomány számomra akkor újszerű módszereivel. Amikor pedig íróvá öregedtem, Babits minden egyes verse úgy érkezett hozzám, mint a hívőhöz a pápai bulla, mint csapattiszthez a fentről jött parancs, mint külországban élő követhez a titkos utasítás. (Babits Mihály összes versei 1937; 474. o. )”

„A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot […], ahogy a tömegmédiumok tálalják […]”

„Minden irodalomnak hatása nemcsak az egyes művek becsétől, hanem azoknak számától is függ. Valamint eledeleinkben nemcsak a tápanyag, de egy bizonyos mennyiség is kívántatik, s elvesznénk, ha csak étkeinknek kémiai extraktusát kapnók ebédre, úgy van az elménk táplálékával is, s nagyon csalódik, ki a sok középszerűt, mi napjainkban minden irodalomban megjelenik, haszontalannak gondolja. Egy palack tokaji a hozzáértő előtt egy akó kerti bornál többet érhet, de a közönségre nézve az utóbbi mégis hasznosabb, s pedig azért, mert amaz csak néhány magasabb ízlésűeknek, ez sokaknak ad élvezetet. Valamint a játékosnak, ki mindenét elvesztette, semmi sem fáj inkább azon gondolatnál, hogy más kártyákra vagy számokra rakva tételét, mennyit nyerhetett volna, úgy veszteségeink után semmi nem gyötör inkább, mint midőn eszünkbe jut, hogy minden szenvedéseink oka csak az, mert a szerencsét nem kerestük ott, hol az számunkra feltalálható volt.”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

„A bulvársajtó azokat a sztorikat kapja fel, amelyek valami számunkra idegen, érthetetlen, bizarr szokásról vagy hagyományról szólnak. Pedig a tradíciók, a társadalmi értékek mindenhol mások. A megértésnek, az elfogadásnak csak annyi lenne a nyitja, hogy ne a saját, európai értékrendszerünkkel akarjuk megérteni a másik kultúra mozgatórugóit.”

„Nem érdemes majdnem olyan jól eljátszani egy számot, ahogyan már egyszer el van játszva. Érdemes egy olyat eljátszani, ami még soha nem játszott el senki, és azt a számot ti fogjátok a legjobban eljátszani.”

„Az emberarcú Isten-elmélet idegen számomra, és még naivnak is tartható.”

„Amikor egy művész azt mondja, hogy nem kapott esélyt, azt is számba kellene venni, hányszor jött el az esély feleslegesen.”

„Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt ismeri; a négy vallás és négy nemzet hazáját, akik alatt még egy ötödik vallás és egy ötödik nemzet mozgatja a földet, mely számra nagyobb, mint együtt ama négy.”

„Szeretném leszögezni, hogy […] a szocialista politikai gondolkodás és gyakorlati politika számunkra nem az ördögtől való. […] A kommunisták utódpártja, az MSZP esetében […] az eltelt másfél év alatt […] odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő választási ciklusban hiteles szociáldemokrata párttá válnak. […] A magyar demokrácia stabilitása érdekében úrrá kell lennünk rossz emlékeinken.”

„Imádjuk egymást. Billy Bob a legfontosabb számomra a világon! Vigyázunk egymásra, mindent megbeszélünk, megvédjük egymást.”

„Számomra minden az érzékelésen alapszik, ezért vagyok, gondolom kifürkészhetetlen.”

„Ha a modern civilizált embernek saját magának kéne leölnie azokat az állatokat, amiket megeszik, a vegetariánusok száma csillagászati mértékben növekednék.”

„Don Quijote csupán számomra jött a világra, s én az ő számára; ő tudott cselekedni, én meg írni; csupán mi ketten születtünk egymásnak (…)”

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

„Prohászka Ottokár a magyar szociális gondolkodásnak nemcsak csúcspontja, hanem a megalapozója is. A mai értelemben használt antiszemita vád azért abszurd vele szemben, mert 1927-ben meghalt. Számon kérni rajta olyat, ami a '30-as vagy később, a '40-es években történt, történelmietlen és igazságtalan. […] Prohászka semmiféle hungarizmusnak az ideológiáját nem alapozta meg. Azért sem, mert ezek a náci, hungarista típusú ideológiák mindig neo-pogány, keresztényellenes mozgalmak voltak. Prohászka egy keresztény-szociális gondolatkört alapozott meg. […]”

„Nincs számomra sajnálatra méltóbb, nevetségesebb, mint a legendává kövült élet.”

„Nő vagyok«; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata.”

„A színpad valahogy rosszul kezdődött számomra. Mindjárt kezdetben, túlságosan nehéz szerepeket kaptam, nem volt hozzájuk elég rutinom, tapasztalatom. Ezt a színpadon kellett volna megszereznem türelmes vezetéssel…A film közelebb áll hozzám. A filmben sohasem csalódtam és a film sem csalódott bennem.”

„A megismerés már nem öncél számomra. Szolgálattá vált. Emberek szolgálatává… És ebben áll az én eretnekségem az egyetem íratlan törvényeivel szemben.”

„Összegezve azt mondhatjuk, hogy az instrumentalizmus nem tud számot adni annak fontosságáról a tiszta tudományban, hogy szigorúan ellenőriznünk kell az elméleteknek még a legtávolabbi következményeit is, mivel nem képes számot adni a tiszta tudomány képviselőjének az igazság és hamisság iránti érdeklődésről. A tiszta tudomány erősen kritikus hozzáállásával szemben az instrumentalizmus attitűdje (hasonlóan az alkalmazott tudományhoz) az alkalmazás sikere fölötti megelégedésé. Így ez tehető felelőssé a kvantumelmélet újabb keletű stagnálásáért.”

„A fasizmust nem az áldozatok száma, hanem a gyilkolás módszere határozza meg.”

„Számomra a szeretet mindent betölt. Nem lehet kívánni, hiszen önmaga célja. Nem lehet megcsalni, hiszen nincs köze a birtokláshoz. Nem lehet fogva tartani, hiszen olyan, mint egy folyó, amely áttöri a gátakat. Aki be akarja börtönözni a szeretetet, annak el kell zárnia a forrást, amely táplálja, és az így felgyülemlett víz hamar megposhad.”

„Így van ez a lélekkel nem rendelkezõ dolgok esetén is: némelyik valóban ezüstbõl vagy aranyból készült, másokról csak az érzékeink sugallják ezt, például a bádogból készült dolgok ezüstnek tûnnek, vagy a sárga fémbõl készültek aranynak. Ugyanígy, néha valódi az érvelés és a cáfolat, néha pedig nem, és csak a tapasztalatlanságunk mutatatja õket valódinak, mivel a tapasztalatlanok csak távolabbról tudják szemlélni ezeket a dolgokat. […] Hiszen lehetetlen egy beszélgetésben a tárgyalt dolgokat szerepeltetni, hanem ehelyett a neveiket mint szimbólumokat kell használnunk, és feltételezzük, hogy ami a nevek között következik, az a dolgok között is következik; ugyanúgy, mint ahogy a számítások eredményeit is a számolótáblák alapján tételezzük fel. De a nevek és a dolgok esete nem azonos. Hiszen a nevek végesek, és így van ez a lehetséges kifejezések összességével is, míg a dolgok száma végtelen. Elkerülhetetlen ezért, hogy több jelentése legyen ugyanannak a névnek. […] A vitákban azok, akik nincsenek eléggé tisztában a nevek erejével, elvétik mind saját érveiket, mind másokét. Így aztán, és számos késõbb említendõ okból is, léteznek valódinak látszó, ám hamis érvek és cáfolatok. Márpedig néhány embernek jobban megéri, hogy bölcsnek tûnjék annak ellenére, hogy valójában nem az; mint hogy valójában bölcs legyen annak látszata nélkül. Hiszen a szofista tudománya abban áll, hogy bölcsességet színleljen valódi alap nélkül, és a szofista pénzt keres látszó és valótlan bölcsessége segítségével.”

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”

„A forradalom ismer egy olyan többes szám első személyt, amely nemhogy kizárná az egyes szám első személyt, henem minden tulajdonságával együtt befogadja, felissza.”

„De most hagyjuk ezeket a kezdeti időkből való példákat, említsük meg inkább a közelmúlt idők atlétáit, vegyük csak számba korunk nemes példaképeit. A lázongás és az irigykedés miatt a legnagyobb és legigazibb oszlopok szenvedtek üldöztetést, és egészen a halálig küzdeniük kellett. Idézzük szemeink elé a jóságos apostolokat! Péter, aki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem számtalan szenvedést tűrt, ilyenképpen szenvedte el a vértanúhalált, és jutott a dicsőség megérdemelt helyére. A lázongás és a viszálykodás következtében mutatta fel Pál is a türelmességben való győztes bajvívását. …
Mindezeket, szeretteim, nemcsak azért küldjük el mi hozzátok, hogy figyelmeztessünk benneteket kötelességeitekre, hanem hogy nekünk magunknak is emlékezetünkbe véssük, mivel egyazon versenypályán vagyunk, és ugyanazt a küzdelmet kell megvívni minekünk is.”

„Én soha nem elvont fogalmakban, tézisekben vagy számokban gondolkodtam, hanem emberekben.”

„Az ember eleven húsába, legmélyebb valójába hasító ellentmondás a szubjektivitás-objektivitás ellentéte. Kétségbeejtő alapvetés. A szubjektum-objektum reláció, vagyis a tudat és annak tárgya a filozófiai gondolkodás kiindulópontja. Képzeljük el, hogy a világot egyetlen tárgyra redukáljuk. Ha nem volna senki, akiben e tárgy léte tudatosulna, akkor a tárgy nem is létezne. A tudat mindenen felül áll, ő a legvégső instancia, tudatában vagyok gondolataimnak, testemnek, érzéseimnek, tapasztalataimnak, ezért számomra mindez létező.”

„Ha "nincs idő" valamire, az általában azt jelenti, hogy valami más pillanatnyilag sokkal fontosabb számunkra.”

„A 42-es szám egy szép szám, amit hazavihetsz és bemutathatsz a családodnak.”

„Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik; de gyakran olyan hosszú ideig nézünk a zárt ajtóra, hogy nem látjuk azt, amely épp kinyitódott a számunkra.”

„Ezek a belső felindulások és érzések tették számomra nyilvánvalóvá a haza szó jelentését. Hirtelen visszatértem a múltba és szívemben tisztán és érintetlenül megtaláltam gyermekkori kincseit. Nagyszerű táj jelent meg szemem előtt… Magyarország volt a hazám! Én is, kiáltottam kissé nevetséges patriotizmussal, én is ehhez az erős fajhoz tartozom, én is ennek az eredendően szabad népnek a fia vagyok, amelynek még biztosan jobb napokat tartogat a sors!”

„Különös a sors! 15 éve, amióta apám elhagyta békés otthonát, hogy a nagyvilágban vándoroljon velem, amióta a vidéki élet rejtett szabadságát a művészélet csillogó szabadságával felcserélte és letelepedett Franciaországban, megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak, és elfelejtettem, hogy számomra más is létezik (…) Egy súlyos esemény hirtelen fellobbantotta bennem az érzést, amiről azt hittem, hogy már kihunyt, de mégiscsak szendergett bennem valahol. Egy reggel Velencébn részletes beszámolót olvastam egy német újságban a szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. A hír valóságos megrázkódtatásként ért. Egy rendkívüli részvét, egy eleven, ellenhálhatatlan szükség kényszerít, hogy a szerencsétlenek mellé álljak.”

„Semmi sem okozhat annyi gyönyörűséget lelkünknek, mint a hű és kellemes barátság. Mekkora szerencse, ha vannak olyan keblek, akiknek biztonságban kiöntheted minden titkodat, akiknek lelkiismeretétől jobban félsz, mint a magadétól, akikkel a beszélgetés lecsillapítja nyugtalanságodat, akiknek véleménye tanáccsal ér fel számodra, akiknek vidámsága eloszlatja szomorúságodat, sőt: akiknek már a puszta látása is gyönyörködtet.”

„Keserű fuvolám
kiesik a számból…
elmegyek meghalni
ebből az országból.

Szomorú személyem
elszállítják innen.
Szivem adósságát
fizesse az isten.

Fiatal kincseim
már úgyis elszórtam,
halovány gyöngyeim
villognak a porban.”

„Mikor hazám csak rendőrállam,
félgyarmat, félfegyenctelep
-- személyi kultusz korszakában --
egész pokol lett, s emberek
folytak el, mint a hó leve,
s nem csont, test s eszme erdeje
feszült volna az életekben,
akkor az otthont félretettem,
hogy bőröm mentsem s jelenem…
Azóta egyre keresem :
mi lett volna?… De nincsen válasz.
A ember újabb hazát választ
s tökben megkapja ugyanazt :
rendőrt, a rácsot, csak a méret
felpuffadtabb s a vér fehérebb,
a tetvek száma kevesebb.”

„Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.”

„Ha majd egyszer, mint barátom állítja, Zeusz színe elé kerülök (akár természetes halállal halok meg, akár a Történelem ítélő keze sújt le rám), nagyjából ezeket mondhatom el mentségemre. Sok ember fecsérelte életét bélyegek, régi pénzérmék gyűjtésére vagy ritka tulipánfajták termesztésére. Biztos vagyok abban, hogy e mulatságos és haszontalan mániájuk ellenére Zeusz kegyes lesz hozzájuk, feltéve, ha teljes szívvel adták át magukat ennek a szenvedélynek. Ezt mondom neki: „Nem az én bűnöm, hogy költőnek teremtettél, hogy olyan szemmel ajándékoztál meg, amely látja, hogy mi történik Nebraskában és Prágában, a balti államokban és a Jeges-tenger partján. Éreztem, hogy ha nem használom fel ezt az ajándékot, költészetem íztelen, a dicsőség visszataszító lesz számomra. Bocsáss meg.””

„Ha majd egyszer, mint barátom állítja, Zeusz színe elé kerülök (akár természetes halállal halok meg, akár a Történelem ítélő keze sújt le rám), nagyjából ezeket mondhatom el mentségemre. Sok ember fecsérelte életét bélyegek, régi pénzérmék gyűjtésére vagy ritka tulipánfajták termesztésére. Biztos vagyok abban, hogy e mulatságos és haszontalan mániájuk ellenére Zeusz kegyes lesz hozzájuk, feltéve, ha teljes szívvel adták át magukat ennek a szenvedélynek. Ezt mondom neki: „Nem az én bűnöm, hogy költőnek teremtettél, hogy olyan szemmel ajándékoztál meg, amely látja, hogy mi történik Nebraskában és Prágában, a balti államokban és a Jeges-tenger partján. Éreztem, hogy ha nem használom fel ezt az ajándékot, költészetem íztelen, a dicsőség visszataszító lesz számomra. Bocsáss meg.””

„Bizonyos kivételes érzések tartalma és folytonossága nem függ ilyen vagy amolyan külső döntésektől. A szívnek is megvannak a maga okai, amiket az ész nem ért. Nos a szívnek ezen okai voltak és maradnak mindörökre feltétlenül döntők számomra.”

„Az ember sikere az életben általában a kényelmetlen beszélgetések számával mérhető, amelyet hajlandó folytatni.”

„Pilótaként számomra a legizgalmas rész a holdon való leszállás volt.”

„Mickey Mouse számomra a függetlenség szimbóluma.”

„A legszebb dolog számomra az alvás, de ébren is tudok álmodni.”

„Írd meg a saját Bibliád. Válaszd ki és gyűjtsd össze az összes olyan szót és mondatot, amely olvasás közben olyan volt számodra, mint a trombita hangja.”

„Azokért cselekszünk, akik megpróbálnak megszabadulni a terror és az erőszak elől. És ha a háborún kívül semmi más nem marad számukra, akkor mi az ő háborújuk mellett állunk majd. És azok ellen megyünk, akik terrorjukat nukleáris fegyverek használatával fokozzák, amit Vietnám kapcsán jelenleg tárgyalnak.”

„A szerencse hívője vagyok, és úgy tűnik számomra, hogy minél keményebben dolgozom, annál nagyobb szerencsém van.”

„Számomra úgy tűnik, hogy ha neked vagy nekem kétféle gondolkodás vagy cselekvés közül kell választanunk, emlékeznünk kell a halálunkra és meg kell próbálnunk úgy élni, hogy halálunk ne okozzon örömet a világnak.”

„Fogadjuk el az igazságot, még akkor is, ha az meglepetést okoz számunkra és megváltoztatja nézeteinket.”

„Nincs jobb elismerés annál, mikor elismerik a stílusod. Edzőként a csapatom lehet több játékot nyert volna, ha kevésbé kalandos módon játszottunk volna. Lehet, hogy kicsit többet kerestem volna és nagyobb bónuszokat kaptam volna, de ha az emberek azt mondják, hogy Barcelona a világ legszebb futballát játszotta a vezetésem alatt, akkor mi többet kérhetek? Ha eljutsz a világkupa döntőjébe, akkor ez az életed legnagyobb alkalma lehet, akkor miért lennél szomorú és félelemmelteli? Légy boldog, fejezd ki magad és játsz. Tedd azt különlegessé számodra és mindenki más számára is. A labdarúgás érdekében,egy találékony csapatra van szükségünk, amely támadja az ötleteket és a stílust. Még ha nem is nyer, inspirál minden életkorú focistát. Ez a legnagyobb jutalom.”

„Fogalmuk sincs, mi a boldogság. Nem tudják, hogy e szeretet nélkül nincs boldogság vagy boldogtalanság a számunkra - e szeretet nélkül nincs élet.”

„A technológiai fejlődés csupán hatékonyabb eszközöket biztosított számunkra a visszafelé haladáshoz.”

„Kövesd a boldogságodat, és az univerzum ajtókat fog nyitni számodra ott, ahol eddig csak falak voltak.”

„Nem kell matematikusnak lenned ahhoz, hogy legyen érzéked a számokhoz.”

„Nem te választod a családodat. Ők Isten ajándéka számodra, ahogyan te is az vagy számukra.”

„Számodra ateista vagyok; Isten számára én vagyok a hűséges ellenzék.”

„A tudományban nem kell alárendelnünk azt, ami számunkra vonzónak tűnik, hanem azt, ami az elmélet és a kísérlet közötti megállapodást képviseli.”

„A számba pattintok egy gyönyörű mondatot, és úgy szopogatom, mint egy gyümölcscseppet.”

„Úgy tűnt, hogy a szerelem hangja hív engem, de rossz számot hívott.”

„Végtelen mennyiségű remény van az univerzumban... de nem számunkra.”

„A hűség és a barátság, ami számomra ugyanaz, megteremtette mindazt a gazdagságot, amit valaha is reméltem.”

„Idén ősszel, és ez egy nagyon nehéz döntés volt számomra, de idén ősszel South Beachre viszem a tehetségemet, és a Miami Heatnél fogok játszani.”

„Hozzá hasonló emberek, akiket nem tartóztathattak fel, akik nem kételkedtek, nem hallgattak, akik mindig élen jártak, arra buzdítanak bennünket, hogy a megfelelő óvatossággal, mi is megfeleljünk nagyságuknak. Olyan üzenetet hirdetünk, ami nem a miénk, hanem Krisztus üzenete, az egyház üzenete, üzenet, amelyért vértanúk életüket adták. Nekünk is ezen az úton kell tovább haladnunk. Mindszenty bíboros számunkra példakép.”

„Megtiszteltetés számomra, ám a mai evangéliumban éppen azt hallottuk, hogy nem kell nekünk a jó, vagy a jobb helyeket választani. Most tehát imádkozom, hogy olyan bíboros lehessek, aki teljes egészében a pápa, az egyház, Isten népe, minden férfi és minden nő szolgálatában áll.”

„A számok uralják az univerzumot.”

„A beton akarsz lenni, amire a színész rálép. A te dolgod az, hogy biztonságot adj. A te dolgod az, hogy egy jó légkört teremts. A te dolgod az, hogy egészen pontosan tudja, hogy mi a közös cél, hogy nem azért van itt, mert ő ért rá, hanem azért van itt, mert benne hiszek. Az a dolgod, hogy legyen egy koncepció ami végig van gondolva. Az dolgod, hogy ha a forgatókönyv nem elég jó amikor huszadszor írod újra, akkor tépd össze még tízszer. Az a dolgod, hogy amikor írsz, akkor elképzeld, hogy egy színész vagy akinek ez a szöveg a kezébe kerül és olyan igényszinten dolgozd újra meg újra meg újra, hogy az egy ilyen helyzetben is kielégítő legyen a számodra.”

„Számomra a legfontosabb dolog a továbbhaladás érzése. Amikor az ember utazik, tudja, hogy milyen szépek a dolgok.”

„A becsület számodra és számomra ugyanolyan erős kötelesség, mint mások számára a szükségesség.”
Neque enim minus apud nos honestas quam apud alios necessitas valet.

„Nem hazudtam! Csak a számmal kitaláltam valamit!”

„A hibák, amelyeket elkövettem, számomra halottak. De nem tudom visszacsinálni azokat a dolgokat, amiket soha nem tettem meg.”

„Számomra az igazságszolgáltatás nem azt jelenti, hogy a bűnözőket keressük. Azt jelenti, hogy az ártatlanokat kell keresnünk.”

„Te vagy a kicsinyek védelmezője. Igazi embereket látsz a társaid által figyelmen kívül hagyott emberekben és állatokban. Mindig lesz számodra munka.”