Idézetek az akaratról

oldal 4

„Számomra a szeretet mindent betölt. Nem lehet kívánni, hiszen önmaga célja. Nem lehet megcsalni, hiszen nincs köze a birtokláshoz. Nem lehet fogva tartani, hiszen olyan, mint egy folyó, amely áttöri a gátakat. Aki be akarja börtönözni a szeretetet, annak el kell zárnia a forrást, amely táplálja, és az így felgyülemlett víz hamar megposhad.”

„Az államszerveződéseknek eddig ismertük három formáját: a nemzetállamot, a liberális államot és aztán a jóléti államot. És a kérdés az, hogy most mi következik? A magyar válasz az, hogy egy munkaalapú állam korszaka következhet el, mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni, amely (…) karakterét tekintve nem liberális természetű.”

„Országunk érdeke, hogy megtaláljuk azokat akik ártani akarnak nekünk, és kivonjuk őket az ártalom elől. – (2005. április 28., Washington D. C.)”

„Nem voltam gonosz. Néha arra van szükség, hogy az ember harcoljon. Vannak helyzetek, amikor félre kell hajítania a nemesebb eszményeket, és be kell A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.”

„Az emberek - úgy látom - azért szerencsétlenek, mert mióta sokan vannak, minduntalan akad egy, aki a többinek meg akarja mutatni a túlvilági, avagy a földi boldogsághoz vezető utat.”

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

„Egy jó horgász mindent megtesz, hogy horgára olyan csalit tegyen, amit szeret a hal. Ez nem rossz tipp azok számára sem, akik sikeresek akarnak lenni az emberi kapcsolataikban!”

„Ki igen sokféle akar lenni, aligha lehet tökéletes egyféle.”

„az országban egy elfogadhatatlan centralizáció folyik. Mosolyogva mondom, hogy bennünket és engem vádoltak azzal, hogy az állami felelősséget akarjuk tovább fejleszteni és tovább növelni, minden normális országban az állam felelőssége a polgárok egészségügy ellátása és most mit tapasztalunk, azt, hogy olyan új szervezetek jönnek létre, már a nevüket sem tudom, amelyeket ki akarnak vonni a Parlament ellenőrzése alól és mint valami szuper kormányzati szintű, nem ellenőrizhető szervezetek irányítják majd a reformfolyamatot. […]”

„A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.”

„Ha a jövőmről akarnak kérdezni, forduljanak Roman Abramovicshoz.”

„Csak forog körbe-körbe, mint egy tornádó, és közben teli torokból Scott nevét üvölti, bánatában üvölt, üvölt, mert elveszítette Scottot, dühében üvölt; üvölt, mert azt akarja, hogy Scott megmagyarázza neki, hogy miért hagyta el, azért üvölt, hogy Scott visszatérjen hozzá, hogy végre visszatérjen hozzá. Sebaj, minden ugyanaz, pedig nélküle semmi sem ugyanaz, utálja Scottot, és hiányzik neki, egy lyuk van a testében, és a Yellowknife felől fújó jeges északi szél keresztülsüvít rajta, a világ teljesen üres, nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.”

„Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.
[…] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.”

„Szabad az, aki úgy él, ahogy akar, akit sem kényszeríteni, sem akadályozni, sem erőszakolni nem lehet; akinek szándékait semmi sem keresztezi, vágyai célt érnek, ellenszenve miatt nem vár rá veszély.”

„Mondjátok, keresztény-e az, ami a zsidókkal történik? Emberséges? Talán rablás? … kérdezem, keresztény-e, ha a nemzet meg akar szabadulni az örökös ellenségtől? …hogy a szlováknak a zsidó elem az életére tört, arról nem kell senkit meggyőzni. Még rosszabb lett volna, ha nem tisztulunk meg tőle. És ezt Isten intelmére cselekedtünk: Szlovák, rázd le a káros elemet!”

„Amerika csupán annyiban számít továbbra is egyedinek ezen a megfáradt világon, hogy nálunk mindenki annyira viheti, amennyire az eszétől telik, vagy ha akar, éppenséggel akár fel is fordulhat… de ez már nem sokáig marad így.”

„A zseni megrendülve hallgatja a mennydörgést, a dilettáns túl akarja kiabálni.”

„Érzelmileg ateista vagyok. Nincsenek tények, hogy bizonyítsam, hogy Isten nem létezik, de annyira erősen hiszek ebben, hogy nem akarom erre pazarolni az időmet.”

„Ez az ember hozzám tartozik, őt akarom!”

„Ha azt akarod, hogy gyermekeid intelligensek legyenek, olvass nekik tündérmeséket. Ha azt akarod, hogy még intelligensebbek legyenek, olvass nekik még több tündérmesét.”

„Én vagyok az, aki majd meghal, ha itt az ideje meghalni, szóval hadd éljem az életem úgy, ahogy akarom.”

„A nők és a macskák úgy fognak cselekedni, ahogy akarnak, a férfiaknak és a kutyáknak pedig pihenniük kéne és hozzászokni az ötlethez.”

„D. B. nem olyan rémes, mint a többiek, de ő is rengeteget kérdez. Múlt szombaton átjött autón, azzal az angol pipivel, aki az új filmjében játszik, amit most ír. Eléggé megjátszotta magát a pipi, de azzal együtt nagyon jó bőr. Egyébként mikor elment megkeresni a női vécét, valahova a fenébe, a túlsó szárnyra, D. B. megkérdezte, mit gondolok erről az egészről, amit most neked is elmondtam. Nem tudtam, mi a frászt feleljek. Ha tudni akarod az igazat, nem tudom, mit gondolok róla. Sajnálom, hogy annyi embernek elmeséltem. Csak azt tudom, hogy mindenki hiányzik nekem, akiről meséltem. Még például Stradlater és Ackley is. Azt hiszem, még az az átkozott Maurice is. Röhejes. Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.”

„Tegyük fel, hogy elfogadjuk a terror szükségességét a forradalom bizonyos szakaszaiban, s azt is elfogadjuk, hogy a balti népeket mint ellenforradalmi elemeket a szükséges százalékban meg kell semmisíteni. Csakhogy azonnal kétségeink támadnak: vajon egyenlőségi jelet tehetünk-e a pillanatnyi, az improvizált, valamint a hosszú időszakot felölelő terror közé. Nem tudom, vajon egy ezredévnyi távolságból nézve napjainkat, egyenlőségi jelet lehet-e tenni a guillotine és azon, évtizedeken át folyó deportálások közé, amelyeknek egész nemzetek estek áldozatul. Az egy év és tíz év nem ugyanaz. Az időtényező megváltoztatja a tettek minőségét. A hosszú ideig alkalmazott terror állandó apparátust feltételez, és tartós intézményt követel. A deportáltak esetleg szökni akarnak. A deportáltak rokonai távolról sincsenek elragadtatva, ajánlatos felvenni őket a következő listára. A rokon családok bizonytalan tényezőként szerepelnek, s csak a félelemmel, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, lehet kordában tartani őket. Mivel a parasztok, akikből erőszakkal csináltak kolhoztagot, kelletlenül dolgoznak, s nem érdekli őket az idegen zsebbe vándorló haszon, csak a félelemmel serkenthetők jobb munkára. Egyébként a félelem már régóta ismert kötőanyaga a társadalmaknak. A liberális kapitalista társadalomban a pénzhiánytól, a munkanélküliségtől, a társadalmi ranglétra alsóbb fokára csúszástól való félelem készteti az embereket erőfeszítésre. Csakhogy ez itt mezítelen félelem. Például egy százezres kapitalista városban körülbelül tízezer ember éli meg a munkanélküliség miatti vagy a munkanélküliségtől való félelmet. Ez a félelem egyéni helyzetükből fakad, amely a környezet közömbössége és érzéketlensége miatt tragikus. De ha százezer ember él állandó félelemben, ez olyan közhangulatot teremt, amely óriási felhőként borul a városra. Az arany elidegeníti az embert önmagától. A tőke helyét elfoglaló mezítelen félelem legalább annyira, sőt még inkább elidegeníti az embert.”

„Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én akarok énekelni!”

„Vajon mit akart velünk a természet, amikor úgy rendezte, hogy néhány év alatt, mindjárt kezdetkor kiégjünk, és azután csak a hamvakat őrizzük egy életen át?”

„Rob: Nem, még most sem akarok az lenni!”

„Valaki azt mesélte, hogy Goethe egész életében folyamatosan írt pornográf szövegeket, de ezek kéziratban vannak. Ezt alig akartam, akarom elhinni. A szerkesztőség örömmel látna erről hírt, anyagot.”

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.”

„Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a láz és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni?
Kezdetben volt az egy-álmú anyag, a nyugalom, robaj,
mozdulat, tespedés,
lágy csömör és harsogó, sós hullámverés,
magányos dermedés méhe, fekete éjfél-olaj,
a lüktetni, izzani, hártyásodni, bőrzeni vágyó némaság,
kezdetben volt a vágy, az önmagát erező sűrű bujaság…
………………………..
Kezdetben nem voltál te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat,
a szurok-sűrű, fortyogó, forró akarat,
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások…”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szokás, analógia, eufónia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás, s hagyjuk a cirkalmat és lineát máshová.
(…)
Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása s törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol.”

„Az író a szellem embere, és nem állhat egy olyan forradalom szolgálatába, amely szellem nélkül való, sőt szellem-ellenes… [A tömeg] …megunta, hogy egy elit-réteg vezesse és magának akarja megszerezni a vezetést. Éppen ezért gyűlöl mindent, ami elit, ami magasabb rendű nála, gyűlöli, tehát elsősorban a szellemet. Ez a tömeg eleve gyanakvással fogadna mindenkit, aki szabatos, világos, élvezetes stílusban tudja kifejezni magát. Ösztönösen ellenségének érzi az intellektuális embert, és ha valaha hatalomra kerül, ki fogja irtani. (…)
A XX. század nagy újítása az, hogy a tömeggel elhitették, hogy a szellem becsapta őket vagy nincs is, vagy ha van, nem ér sokat. A tömeg-ember megkönnyebbülve fellélegzik: „Ha csak műveletlennek kell lenni, azt én is tudok””

„– Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél - mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.””

„Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,
óh, untat ez a táj! Halál! Fel! Utra már!
Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,
tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!

Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!
Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,
örvénybe szállani, mindegy: Pokolba. Égbe,
csak az Ismeretlen ölén várjon az Új!”

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.”

„Nem akarom, hogy legyőzött bajnokként emlékezzenek rám.”

„Mint mindenki, én is szeretném, ha hosszú életű lennék. A hosszú életnek megvan a maga helye. De most nem ez számít nekem. Csupán Isten akaratát akarom teljesíteni. És ő megengedte nekem, hogy feljussak a hegytetőre. Odafenn körülnéztem és láttam az ígéret földjét. Lehet, hogy oda én már nem érhetek el veletek. De ma este azt szeretném, ha tudnátok, hogy a mi népünk biztosan eljut az ígéret földjére!”

„Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra, és megteszünk más, ehhez hasonló dolgokat. Nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz. Azért, mert ez a cél képességeink és erőnk legjavát igényli, azért, mert ez olyan kihívás, amit készek vagyunk elfogadni, olyan, amit nem akarunk halogatni és amit meg akarunk nyerni.”

„Rettegjünk attól az időtől, amikor a bombák már nem hullanak, de a bombavetők még élnek, mert minden bomba annak a bizonysága, hogy a szellem még nem halt meg. Rettegjünk attól az időtől, amikor megszűnnek a sztrájkok, de élnek még a nagybirtokosok, mert minden levert kis sztrájk is bizonyítéka annak, hogy a lépés megtörtént. És rettegjünk attól az időtől, amikor az ember nem akar szenvedni és meghalni egy gondolatért, mert ez az egyetlen tulajdonság különbözteti meg az embert minden mástól a világegyetemben.”

„A bérlő elgondolkozott: Furcsa dolog ez. Ha valakinek van egy kis birtoka, az a birtok ő maga, hozzá tartozik, olyan, mint ő. Ha csak olyan birtoka van, hogy járhat rajta, művelheti, szomorkodhatik, ha rossz a termés, örülhet az esőnek, akkor az a birtok ő maga, s maga is megnövekszik valahogy, amiért a birtok az övé. Még ha sikertelenül gazdálkodik, akkor is megnöveli a birtoka. Ez így van.
A bérlő tovább gondolkozott: De ha olyan birtoka van az embernek, amit nem lát, vagy nem ér rá, hogy a maga kezével művelje, vagy nem lehet ott, hogy járjon rajta, hát akkor a birtok az úr. Az ember nem teheti azt, amit akar, nem gondolhatja azt, amit akar. A birtok az úr, erősebb a gazdájánál. S a gazda kisebb lesz, nem nagyobb. Csak a birtok a nagy, ő pedig szolgája a birtokának. Ez is így van.”

„Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek.”

„Egy lány csak azt akarja, hogy egy srác bebizonyítsa neki, hogy nem összes férfi ugyan olyan.”

„Ismerje meg saját boldogságát. Semmi mást nem akar, csak türelmet - vagy adjon még lenyűgözőbb nevet, hívja reménynek.”

„A stílus az, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk mondani, és semmi más nem érdekel.”

„Hagyom, hogy gondolkodjanak, amit akarnak. Ha azzal törődnek, hogy én mit csinálok, akkor már jobban vagyok náluk.”

„Néha egy ember ostoba akar lenni, ha az lehetővé teszi neki, hogy valami olyan dolgot csináljon, amelyet okosága megtilt.”

„Utálom hallgatni, amikor minden nőről úgy beszélsz, mintha finom hölgyek lennének racionális lények helyett. Egyikünk sem akar egész életében nyugodt vizekben lenni.”

„A kétségbeesés legáltalánosabb formája, ha nem akarunk önmagunk lenni.”

„A legtöbb ember nem igazán akar szabadságot, mert a szabadság felelősséggel jár, és az emberek többsége retteg a felelősségtől.”

„Soha nem tudhatjuk, mit akarunk, mert csak egyetlen életet élve, nem tudjuk mostani életünket összehasonlítani előző életünkkel, és nem is tökéletesíthetjük majd a következő életünkben.”

„Amikor valamit el akar érni, tartja nyitva a szemét, koncentráljon és győződjön meg róla, hogy pontosan tudja, mit akar. Senki sem találja el becsukott szemmel a célpontját.”

„Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.”

„Nem tagadhatod a nevetést; amikor eljön, bedől a kedvenc székében, és addig marad, amíg akar.”

„Nincs rosszabb zsarnokság, mint arra kényszeríteni az embert, hogy fizessen valamiért, amiért nem akar, pusztán azért, mert úgy gondoljuk, hogy az jó lenne a számára.”

„Bátornak lenni annyit jelent, mint feltétel nélkül szeretni valakit, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. Csak adni. Ehhez bátorság kell, mert nem akarunk az arcunkra esni vagy megbántódni.”

„A zenésznek zenélnie kell, a művésznek festenie, a költőnek írnia, ha végső soron békében akarnak lenni önmagukkal. Az embernek annak lennie kell, aki lenni tud.”

„A kín, mely gyötör, heves és szüntelen, és nem akarom, hogy más jobb világban éljen, mint én. Azt akarom, szenvedjen más is ugyanúgy, ahogy én.”

„Ha azt akarod, hogy az életed kifizetődőbb legyen, meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat.”

„Szeretni kell az embereket és bízni bennük, ha nem akarjuk elrontani az életünket.”

„A szabadságot nem lehet bárkinek megadni. A szabadságot az emberek veszik el, és az emberek annyira szabadok, amennyire szabadok lenni akarnak.”

„Amit gondolunk, az határozza meg, hogy mi történik velünk, ezért ha meg akarjuk változtatni az életünket, ki kell nyújtanunk az elménket.”

„Ha azt akarod, hogy a dolgok másképp legyenek, talán az a megoldás, hogy neked kell megváltoznod.”

„A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.”

„Egyiküknek, aki megkérdezte, hogy mi a megfelelő idő az ebédhez, azt mondta: "Ha gazdag ember, akkor amikor akarod; ha szegény ember, akkor amikor tudsz."”

„Azzal, hogy egyszerre csak egy dologra fordítjuk teljes figyelmünket, megtanulhatjuk, hogy a figyelmet oda irányítsuk, ahová akarjuk.”

„Meg kell találnunk a bátorságot, hogy NEM-et mondjunk azokra a dolgokra és emberekre, amelyek nem szolgálnak minket, ha újra fel akarjuk fedezni önmagunkat, és hitelesen akarjuk élni az életünket.”

„Soha ne tegyél meg olyan dolgokat, amelyeket mások megtehetnek és meg is tesznek, főleg ha vannak olyan dolgok, amelyeket mások nem tudnak vagy nem akarnak megtenni.”

„A gazdagságod elajándékozása kötelező, ha birtokolni akarod. Csak így lehetsz igazán gazdag.”

„Én úgy látom, hogy ez a kinevezés mintegy elismerése annak a helyes választásnak, mellyel reményt adtunk a népünknek. Az emberek mindig azt kérdezték: A Pápa mikor ad nekünk már egy bíborost? Ma ez megtörtént. Azt hiszem, most a kongói nép nagyon boldog, mert van már bíborosuk. Ferenc pápa így akarja bátorítani a kongói nép harcát, melyet egy méltóbb életért folytat.”

„Az erő nem testi képességből fakad. Forrása a rendíthetetlen akarat.”

„Aki mások javát akarja biztosítani, az a sajátját már biztosította.”

„Ha te száz évig élsz, én is száz mínusz egy napot akarok élni, hogy soha ne kelljen nélküled élnem.”

„Van itt egy tulajdonság, amellyel rendelkezni kell a győzelemhez, mégpedig a céltudatosság, annak ismerete, hogy mit akarunk, és az égő vágy, hogy megszerezzük azt.”

„Nem a műveim által akarok halhatatlanná válni. Azáltal szeretnék, hogy nem halok meg.”

„Tisztelt ház! Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő ur tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni; hogy ne tudnók az ellenségnek a végleges győzelmet nagyon drágává tenni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly feltételek mellett, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak.”

„Ha meg akarjuk változtatni az életünket, azonnal kezdjük el, tegyük meg kirívóan, kivétel nélkül.”

„Nem akarok újra ártatlan lenni. De újra át szeretném élni az ártatlanságom elevesztése örömét.”

„Arcfelvarrás nélkül akarok megöregedni. Szeretném, ha lenne bátorságom hűséges maradni ahhoz az archoz, amelyet kialakítottam.”

„Nem akarom, hogy az emberek nagyon kellemesek legyenek, mert így megkímélhetem magam attól, hogy nagyon megkedveljem őket.”

„Tudni akarom, hogy ugyanabban a világban mozogtál és lélegeztél mint én.”

„Annyi esze volt, hogy kinyitotta a száját, amikor enni akart, de ennél több biztosan nem.”

„Gyermekként úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, és most is egyedül vagyok, mert olyan dolgokat tudok, és olyan dolgokra kell utalnom, amelyekről mások látszólag semmit sem tudnak, és többnyire nem is akarnak tudni.”

„Nem a munkámmal akarom elérni a halhatatlanságot; a halhatatlanságot azzal akarom elérni, hogy nem halok meg. Nem a honfitársaim szívében akarok tovább élni; a lakásomban akarok tovább élni.”

„Igazából ez az én titkom - nem beszélhetek rólad senkinek, mert nem akarom, hogy még több ember megtudja, milyen csodálatos vagy.”

„Azt akarom, hogy gyenge legyél. Olyan gyenge, mint én.”

„Csak azt tudom megmutatni, amit a szerepeimtől kaptam. Ez azért félelmetes, mert soha nem leszel mindenki ízlése, és nem akarod cserben hagyni az embereket. De én csak azt tudom megtenni, amire képes vagyok.”

„A szabadság az a jog, hogy úgy élhetünk, ahogyan akarunk.”

„Azt akarom, hogy te mindaz legyél, ami te vagy, mélyen a lényed középpontjában.”

„Senki sem indít háborút - vagy inkább senkinek sem szabadna háborút indítania - anélkül, hogy előbb ne lenne tisztában azzal, hogy mit akar elérni a háborúval, és hogyan akarja azt lefolytatni.”

„Ha hibáztál, mindig van még egy esélyed. Bármikor újrakezdheted, ha akarod.”

„Engedd meg a világnak, hogy úgy éljen, ahogyan akar, és engedd meg magadnak, hogy úgy élj, ahogyan te akarsz.”

„Jézus volt az első szocialista, az első, aki jobb életet akart az emberiségnek.”

„Pályafutásom során úgy gondoltam, hogy soha nem akarok konkrétan sehova sem eljutni. Csak érdekes emberekkel akartam érdekes projekteken dolgozni.”

„Csak azt akarom, hogy szeress engem. Nem azért, amit tudok, vagy azért, ahogy kinézek, vagy azért, mert szeretlek - csak azért, mert vagyok.”

„Becsukhatod a szemed, ha akarod. Néhány dolog kevésbé ijesztő.”

„Nekem is kell, hogy legyen egy sötét oldalam, ha egész akarok lenni.”

„Az elme felejteni akar, mert annyira megterheli a szívet és a lelket. Belefáradtam a sírásba és a tehetetlenségbe. Szeretnék újra lélegezni - csak egy kis időre.”