Idézetek állat-ről

oldal 4

„A megbízó személyére vonatkozóan, vagy a megbízás részleteire vonatkozóan nem áll annál több adat a rendelkezésünkre, mint ami elmondásra került, azaz, hogy fogalmunk sincsen.”

„Az új magyar kormány az állam és az egyház szétválasztása helyett sokkal inkább az állam és az egyház együttműködésére helyezi a hangsúlyt…”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„"Ora et labora. Imádkozz és dolgozz. Nulla dies sine linea, vagyis egyetlen nap se teljen el anélkül, hogy legalább egy vonalat húzol, állítólag ezt parancsolta magának (bár nem latinul, mert görög volt) Apellész, a rajzművész. Ezek az antik jó tanácsok díszítették az osztálytermek falát, amikor még alsó tagozatos voltam a Zsigmond Ágost Gimnáziumban. Pusztán akarattal nem jutunk messzire, inkább abban áll a titok, hogy engedünk valaminek, nem pedig a cselekvésben. Mindenekelőtt azoknak a hajlamoknak kell engedünk, amelyek tizenhat éves korunkban mutatkoztak meg először; az a lényeg, hogy be kell teljesítenünk azokat a szellemi ígéreteket, amelyekről eleinte csak ködös sejtéseink vannak. Hatalmas ívvel kell összekötni a kora ifjúságot az érett vagy idősebb korral. Vagy szellemünk története rébuszra emlékeztet, lassan, fokozatosan kell kirakni az ábrát a szétszórt darabkákból. Csak így köthetünk szövetséget a szenvedélyünkkel, megadjuk magunkat neki, így könnyen telnek majd a munkával töltött hosszú órák. Berkeleyben évekig képeztem magam olyan területeken, amelyek mintha már kisfiú koromban is rám vártak volna, emellett ösztönzőleg hatott rám az előadótermem, de csak kis százalékát használta el az úgynevezettt tárgyi tudásnak, amire magánszemélyként szükségem volt.
Az ingadozásból, tanácstalanságból, csalódásokból és különféle próbálkozásokból a vártnál logikusabb egész áll össze."
39-40”

„Áll egy szép fa társtalan:

ott búsulok egymagam.

Hajnal issza könnyemet,

este nem hoz örömet.”

„A házad itt állt, – szerte szállt!
Ezt látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!”

„Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.”

„Sok tengerész gyakran, unalmát hogy űzze,
Albatroszt fog, midőn lassúdan kerengve,
Közönyös utasként a hajóra ül le,
Amely fanyar vizek hátán siklik egyre.

Ám mihelyst a hajó pallóira rebben,
A tág Azúr ura már bénult-tétova,
Hófehér szárnyait széttárja esetlen,
S lomha evezőkként vonszolja csak tova.

E szárnyas utitárs mily’ nyomorult s gyenge!
Itt mily’ rút s komikus az éteri szépség!
Valaki pipát dug csőrébe, s nevetve
Mímeli egy másik groteszk bicegését.

Mint ez égi herceg, olyan a Poéta,
Röpte biztos, és a vad vihart is állja,
De lenn sebzi a gúny, az otromba tréfa,
S nem engedi járni két hatalmas szárnya.”

„A harmónia az istenség mellett áll.”

„Minden ember mindennap legalább öt percen keresztül istenverte bolond; a bölcsessége abból áll, hogy nem lépi túl a határt.”

„Milyen haszontalan leülni és írni, amikor még nem állt fel és élt.”

„A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.”

„A legszebb élmény, amit átélhetünk, a rejtély. Ez az alapvető érzés, amely az igaz művészet és az igazi tudomány bölcsőjénél áll.”

„A boldogság abból áll, hogy elegendő időt alszol. Csak ennyi, semmi több.”

„Nem számít, milyen lassan halad, amíg nem áll meg.”

„Azokért cselekszünk, akik megpróbálnak megszabadulni a terror és az erőszak elől. És ha a háborún kívül semmi más nem marad számukra, akkor mi az ő háborújuk mellett állunk majd. És azok ellen megyünk, akik terrorjukat nukleáris fegyverek használatával fokozzák, amit Vietnám kapcsán jelenleg tárgyalnak.”

„És addig állok az óceánon, amíg süllyedni nem kezdek.”

„Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeretfurdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll.”

„Sohasem leszel boldog, ha továbbra is azt keresed, miből áll a boldogság. Sohasem fogsz élni, ha az élet értelmét keresed.”

„A barátság nyelve nem szavakból áll, hanem azoknak jelentéséből.”

„A szél és a hullámok mindig a legügyesebb navigátorok oldalán állnak.”

„A hit abból áll, hogy elfogadjuk a lélek állításait; a hitetlenség pedig abból, hogy megtagadjuk azokat.”

„A világegyetem nem atomokból, hanem történetekből áll.”

„Az élet 10%-ban abból áll, hogy mi történik velem, és 90%-ban abból, hogy hogyan reagálok rá.”

„Az embernek nem áll hatalmában nem hibázni; de a bölcsek és a jók hibáikból és tévedéseikből tanulnak.”

„Plátón úgy írta le az embert mint kétlábú, tollatlan állat, és ezért felmagasztalták. Diogenész megkopasztott egy csirkét, és bevitte egy előadóterembe azzal a szöveggel, hogy "Íme, Platón embere!".”

„A bölcsesség a következmények előrejelzéséből áll.”

„Emelt fővel állhatsz anélkül is, hogy valakinek a lábán állnál. Lehetsz győztes anélkül, hogy áldozataid lennének.”

„Soha ne barátkozz olyan emberekkel, akik státuszban feletted vagy alattad állnak. Az ilyen barátságok soha nem fognak boldoggá tenni.”

„A "nem lehet" az a szó, amely ellensége az ambíciónak,
Az ellenség lesben áll, hogy megtörje akaratodat;
A zsákmánya örökké a küldetéstudatos ember.
S csak a bátorságnak, türelemnek és ügyességnek hajol meg.
Gyűlöld, mély és halhatatlan gyűlölettel,
Mert ha egyszer befogadják, minden embert megtör;
Bármilyen célt is keresel, próbálkozz tovább.
És válaszolj e démonnak mondván: "Képes vagyok rá."”

„A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.”

„Az igazságosság erénye a bölcsesség által szabályozott mértékletességben áll.”

„A boldogság abban áll, hogy felismerjük, hogy az egész egy nagy, furcsa álom.”

„Ütött-kopott bőröndjeink ismét a járdán halmozódtak; hosszabb út állt előttünk. De nem számít, az út az élet.”

„Az örökkévalóság jelenből áll.”

„Minden nagy irodalom kétféle történetből áll: egy ember útra kel, vagy egy idegen érkezik a városba.”

„A bal zsebemben hordom a halált. Néha előveszem és beszélek hozzá: Helló, bébi, hogy vagy? Mikor jössz értem? Készen állok.”

„Ó, nem úgy értem, hogy jóképű vagy, nem úgy, ahogy az emberek gondolják a jóképűt. Az arcod kedvesnek tűnik. De a szemeid gyönyörűek. Vadak, őrültek, mint valami állat, amelyik a lángoló erdőből néz ki.”

„Az én vallásom abból a hatalmas erő iránti alázatos csodálatból áll, amely a világegyetemnek abban a kis részében nyilvánul meg, amelyet szegény, gyenge elménk képes felfogni!”

„Senkivel nem történik semmi más, mint ami a hatalmában állt, hogy végigcsinálja.”

„Mert a világ növekvő jótéteményei részben történelmietlen cselekedeteken múlnak; és hogy a dolgok nem állnak olyan rosszul veled és velem, mint amilyenek lehettek volna, félig-meddig azoknak köszönhető, akik hűségesen éltek rejtett életet, és látogatatlan sírokban nyugszanak.”

„Minden embernek megvan a maga hivatása; az ő tehetsége az ő elhívása. Van egy irány, amelyben minden tér nyitva áll előtte.”

„A felfedezés abból áll, hogy látjuk azt, amit mindenki látott, és azt gondoljuk, amit senki más nem gondolt.”

„A bölcsesség gyakran abból áll, hogy tudjuk, mi a következő lépés.”

„Kínaiul írva a "válság" szó két karakterből áll. Az egyik a veszélyt, a másik a lehetőséget jelképezi.”

„Semmi sem történik elégséges alap nélkül, vagyis semmi sem történik úgy, hogy aki eléggé ismeri a dolgokat, meg ne tudná adni az okot, amely elégséges annak meghatározására, hogy miért így állnak a dolgok és miért nem másképp.”

„Aki túl hangosan és túl gyakran kukorékolja a saját nevét, azt a gyanút kelti, hogy szemétdombon áll.”

„Megtiszteltetés számomra, ám a mai evangéliumban éppen azt hallottuk, hogy nem kell nekünk a jó, vagy a jobb helyeket választani. Most tehát imádkozom, hogy olyan bíboros lehessek, aki teljes egészében a pápa, az egyház, Isten népe, minden férfi és minden nő szolgálatában áll.”

„Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!”

„Az elmúlt hat év során sok mindent elvetettünk és megsemmisítettünk, ami társadalmunk megújulásának és átalakulásának útjában állt.”

„Csak a gyenge esik el és adja fel, az erős százszor elesik és kétszázszor talpra áll.”

„Egy csodálatos kapcsolat két emberből áll, akiknek sikerül újra gyerekké válniuk. Egyféleképpen élnek és szeretik egymást, mint a tinédzserek: tisztán.”

„Hegyoromtól tó jegéig
csak a szél fut búgva végig;
csak a zordon ég borul
tar mezőkre komorul.

Udvarokon pusztaság van,
nincs, ki zajt verjen vidáman.
Hol a nyár víg dallama?
A lélek is puszta ma.

Hol hegyen az aklok állnak,
hóháton hidat csinálnak
ádáz, éhes farkasok…
Jaj tinektek, gyapjasok.”

„Az utcasarkon állnak csapatokban,
öklük a rongyos kabátból kilóg.
A sapka szemükben. Eső zuhog.
S nyakig vannak fertőben és piszokban.

Luxusszállodák rózsával kirakva,
s mindenki ujjong, ha a tánc pereg.
Pénz után kap a koldus rossz kalapja,
s imával étet az Üdvhadsereg.”

„A boldog abroszon forrók a tálak,
virágok közt teli üveg bor állt.
Őbenne felmagasztosúlt a hála.
Némán költötték el a vacsorát.

Csodálta csak. honnét e sok ajándék?
Akár egy bőséges Karácsony-est!
Idegen föld temette őt sokáig,
s most hazatért, és lassan enni kezd.

S a nő kemény kezét meglátta... Máskor
régen még e kéz finom s puha volt.
Megkeményedett a várakozástól,
mindent eltett neki és meghagyott.”

„Az emberiség kétféle emberből áll - azokból, akik szeretnek és alkotnak, és azokból, akik gyűlölnek és pusztítanak.”

„A közönséges emberi elme egy edény. Megtöltheted jó gondolatokkal vagy rossz gondolatokkal. Rajtad áll.”

„Ez lesz talán a legszebb őszi nap!
Mintha nem lélegeznénk, áll a lég.
Csak szépséges gyümölcsök hullanak,
csak surranásuk hallik szerteszét.

A nagy természet ünnepel ma itt!
Ne zavarjuk a házi szüretet.
Mert ágakról csak az hull most, amit
a napfény szelíd sugara leszed.”

„Mivel Indiában sajnos gyakoriak az éhezésből, a szenvedésekből és a keresztények elleni erőszakból származó szörnyűségek, az egyház mindig segítette a nehézségben lévőket. Az iskoláink, kórházaink, szociális központjaink mindenki rendelkezésére állnak.”

„A temucói püspök sokat tett a két fél közötti közvetítésért, ami azt jelzi, hogy bár laikus az állam és kritizálja az egyházat, a bizalom megvan irányukban. Ez nagyon szép feladata a chilei egyháznak.”

„Az általunk menedzsmentnek nevezett dolgok nagy része abból áll, hogy megnehezítjük az emberek munkáját.”

„Én a véleménynyilvánítás szabadsága mellett állok, az mellett, hogy azt tegyük, amiben hiszünk, és kövessük az álmainkat.”

„Ha egy nő úgy érzi, hogy szüksége van valamire, ami önmagán kívül áll ahhoz, hogy létét legitimálja és érvényesítse, akkor máris feladja az önmeghatározás erejét, az önállóságát.”

„Ha tíz percet kell beszélnem, akkor egy hétre van szükségem a felkészüléshez; ha tizenöt percet, akkor három napra; ha fél órát, akkor két napra; ha egy órát, akkor akár már most készen állok.”

„Ha minden időnket azzal töltjük, hogy az előttünk álló csodákat bámuljuk, és nem törődünk azzal, hogy hol állunk most, akkor újra és újra megbotlunk és pofára esünk.”

„A gödröcske, meylet az állad rejt, gyönyörűségesen kerek.
Ezt még számtalan mélyreható gondolat sem fürkészte ki.”

„Az összes nemzet közös jólétére és boldogságára, valamint alattvalóink biztonságára és jólétére való törekvés az az ünnepélyes kötelezettség, amelyet császári őseink hagyományoztak ránk, és amely közel áll szívünkhöz.”

„„Az élet sikere abban áll, hogy szégyen nélkül állunk Isten előtt.””