Idézetek hely-ről

oldal 2

„Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én akarok énekelni! – (Ezekkel a szavakkal lépett be a helyre, ahol fellépett, minden este)”

„Egy ideig hallgattunk. A holdfény beszűrődött a borostyán-levelek között, és Lucas elég közel állt hozzám, hogy érezzem az illatát, ami cédrusra és fenyőre emlékeztetett, mint a bennünket körülvevő erdő, mintha mi is valahogy ennek a sötét helynek a részei lettünk volna.”

„A közösség a kiengesztelődés és ünneplés helye; ford. Koltay Mihály; OMC, Bécs, 1986”

„Miközben elérjük a minket igazságosan megillető helyünket, nem keveredhetünk rossz tettek elkövetésének vétségébe. Ne kívánjuk hát csillapítani a szabadság iránti szomjunkat a gyűlölet, és keserűség poharából.”

„Mit kerestem, amikor kimásztam az odúmból, a hunyorgó fényben vonszolva magam elérhetetlen ködképek felé? (…) A visszautat a sötétbe, a semmibe, a komolysághoz, haza, valakihez, aki még mindig vár, akinek szüksége van rám, és akire nekem is szükségem van, aki a karjába zár és azt mondja, ne hagyjam el soha, aki átadja a helyét és virraszt fölöttem, aki szenvedett, ahányszor csak elhagytam, akit gyakran meggyötörtem és akinek ritkán okoztam örömet, akit sosem láttam.”

„… a leghatalmasabb államokat a fiatalok ingatták meg, az öregek támogatták és állították helyre.”

„Azt is mondhatnánk, hogy Buenos Aires-i alkonyatok és éjszakák nélkül nem születhet tangó, s hogy az argentin égen ott vár ránk a tangó platóni ideája, egyetemes formája (az a forma, melyet a La Tablada vagy az El choclo épp csak sejtet), és hogy e szerencsés teremtménynek helye van – ha szerényen is – a világegyetemben.”

„A természet szépsége nem maradt hatás nélkül a régiekre sem. Cic[ero] (De nat.) egy gyönyörű helyet tartott fel Arisztotelészből, hol ez a természet szépségéből az istenség tételének meggyőződését következteti. Hésziodosz a telet írja le. Homér többször írja le a természet egyes tüneményeit, s így Pindar, Theokrit a görögök, Vergil, Tibull, Horác, Cicero, Lucretius sat. a rómaiak között; de a régiek munkáiban a természet leírása mindég csak mellékes dolog, a fő mindég s mindenütt az ember marad, s mint Pindar Tavaszi ditirambusában, miután a tavaszt, s az égnek oszlopát, Etnát röviden leírta, Hierón, a szürakuzai tirannosz dicséretéhez s a görögöknek a perzsák elleni győzelmeinek magasztalásához siet, úgy tettek a többiek.”

„A vallás ténylegesen meggyőzte az embereket arról, hogy lakozik az égben egy láthatatlan ember, aki figyeli minden egyes tettedet minden nap minden egyes percében. Ennek a láthatatlan embernek van egy tíz pontból álló listája arról, amit elvár tőled, hogy ne tegyél. És ha mégis elkövetsz akár csak egyet is ebből a tízből, akkor van egy különleges helye, tele füsttel, tűzzel és égető, kínzó testi-lelki gyötrelmekkel, ahova leküld, hogy szenvedj, égj, fuldokolj, sikoltozz és sírj örökkön örökké, az idők végezetéig! De szeret téged! Szeret téged. Szeret téged, és pénzre van szüksége. Mindig pénzre van szüksége.”

„Jó helyen vagyok, mert bőven jut abból a jóból, amit az ipar nem termel, hanem pusztít: a csendből.”

„A nagy zuhatagban megláttak egy kis csőszkunyhót. Csak az nyújthatott némi fedezéket az eső elől
A tetőt tartó cölöpök már elferdültek, és a szalmatetőn nagy lyukak tátongtak.
A fiú mégis talált egy sarkot, ahová az eső talán nem vágott be annyira, oda állította a lányt.
A lány ajka lassan megkékült, egész teste remegett. A fiú levette bélelt szövetkabátját és a lány vállára terítette. A lány vízben ázó szemmel a fiúra nézett, a fiú csak csöndesen állt egyhelyben. A lány ekkor kihúzta a törött szárú hervadt virágokat a kezében lévő csokorból, és a lába elé dobta. Lassan az a hely is, ahol a lány állt, beázott. Most már nem lehetett hová bújni az eső elől,
A fiú kinézett, gondolt egyet. Majd kiszaladt a cirokföldre. A cikrokkötegekből egy nagy kazlat csinált és amikor már úgy látta, elég tág a belseje, a kunyhó felé nézett, és intett a lánynak, jöjjön át oda.”

„Rosszul ismertem a várost, születésem helyét, ahol életem első lépéseit tettem, s aztán az összes többit is, melyekkel oly csúnyán összekuszáltam ösvényeimet.”

„De most hagyjuk ezeket a kezdeti időkből való példákat, említsük meg inkább a közelmúlt idők atlétáit, vegyük csak számba korunk nemes példaképeit. A lázongás és az irigykedés miatt a legnagyobb és legigazibb oszlopok szenvedtek üldöztetést, és egészen a halálig küzdeniük kellett. Idézzük szemeink elé a jóságos apostolokat! Péter, aki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem számtalan szenvedést tűrt, ilyenképpen szenvedte el a vértanúhalált, és jutott a dicsőség megérdemelt helyére. A lázongás és a viszálykodás következtében mutatta fel Pál is a türelmességben való győztes bajvívását. …
Mindezeket, szeretteim, nemcsak azért küldjük el mi hozzátok, hogy figyelmeztessünk benneteket kötelességeitekre, hanem hogy nekünk magunknak is emlékezetünkbe véssük, mivel egyazon versenypályán vagyunk, és ugyanazt a küzdelmet kell megvívni minekünk is.”

„…Nagy szárazság tarta abban az hónapban. Nappal három órakor nagy setét kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Vala egy torony az várban Sigmond palotája mellett, kinek czímertorony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykű… ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala… Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némeleket az Dunába hánt, némeleket széllel döntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette… Az Dunán való hídat is nagy helyen általszakasztotta volt. királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kincsét tartották, mind oda veszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld az messze, fél mélyföldig az török szerszámait, és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra… Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerte széllel az hegyen az nagy füst vala. Az törökök széllel futottak, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor.”

„Áprilisban nem láthatjuk a napraforgókat Franciaországban, tehát mondhatjuk azt, hogy nem is létezik. De a helyi földművesek már elültették a több ezer magot, és ha a kopár hegyekre néznek már látni vélik a napraforgókat. A napraforgók ott vannak. Csak még nem sütött ki a nap, még nincs elég meleg, még nem esett elég eső, még nincs itt a Július. Csak azért mert nem látjuk, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik.”

„Clov: Szeretem a rendet. Ez az álmom. Egy olyan világ, melyben minden csendes és mozdulatlan, minden tárgy a végleges helyén van, rajta a végleges por.”

„Az ember nemcsak él, hanem szeret és gondolkozik is; a biológiai élet benne éri el tetőfokát. De amivel az ember természetes állapotában nem rendelkezik, az a „szellemi” élet, az a magasabb rendű és másféle élet, amely Istenben van meg. Ugyanazt a szót - „élet” - használjuk míndkettőre; de ha azt gondolnánk, hogy ezért mindkettőnek ugyanolyannak kell lennie, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a tér nagysága és Isten nagysága ugyanaz. Valójában oly nagy a különbség a biológiai élet és a szellemi élet között, hogy különböző néven fogom őket nevezni. A biológiait, amely a természet útján jut el hozzánk, s amely (mint minden a természetben) hajlamos az elfogyásra és a pusztulásra, úgyhogy csak a természettől levegő, víz, élelem, stb. alakjában vett állandó támogatással tartható fenn, „Biosznak” nevezem. A szellemi életet, amely Istenben van meg öröktől fogva, s amely az egész természetes világot alkotta, „Zoénak” hívom. A Biosz természetesen mutat bizonyos homályos vagy jelképes hasonlóságot a Zoéhoz, ez azonban csak olyan hasonlóság, mint ami egy fénykép és az általa ábrázolt hely, szobor vagy ember között van. Az az ember, aki a Biosz állapotából a Zoé állapotába kerül, oly nagy változáson menne át, mintha egy szobor faragott kőből valódi emberré válna. És pontosan ez a kereszténység lényege. A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

„A kísérleti ember az örök szükséglet a teremtésben. Ő a félbolond, ha nincs helyén, vagy a lángelme, ha helyére kerül.”

„Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.”

„Tegyük fel, hogy elfogadjuk a terror szükségességét a forradalom bizonyos szakaszaiban, s azt is elfogadjuk, hogy a balti népeket mint ellenforradalmi elemeket a szükséges százalékban meg kell semmisíteni. Csakhogy azonnal kétségeink támadnak: vajon egyenlőségi jelet tehetünk-e a pillanatnyi, az improvizált, valamint a hosszú időszakot felölelő terror közé. Nem tudom, vajon egy ezredévnyi távolságból nézve napjainkat, egyenlőségi jelet lehet-e tenni a guillotine és azon, évtizedeken át folyó deportálások közé, amelyeknek egész nemzetek estek áldozatul. Az egy év és tíz év nem ugyanaz. Az időtényező megváltoztatja a tettek minőségét. A hosszú ideig alkalmazott terror állandó apparátust feltételez, és tartós intézményt követel. A deportáltak esetleg szökni akarnak. A deportáltak rokonai távolról sincsenek elragadtatva, ajánlatos felvenni őket a következő listára. A rokon családok bizonytalan tényezőként szerepelnek, s csak a félelemmel, hogy ők is hasonló sorsra jutnak, lehet kordában tartani őket. Mivel a parasztok, akikből erőszakkal csináltak kolhoztagot, kelletlenül dolgoznak, s nem érdekli őket az idegen zsebbe vándorló haszon, csak a félelemmel serkenthetők jobb munkára. Egyébként a félelem már régóta ismert kötőanyaga a társadalmaknak. A liberális kapitalista társadalomban a pénzhiánytól, a munkanélküliségtől, a társadalmi ranglétra alsóbb fokára csúszástól való félelem készteti az embereket erőfeszítésre. Csakhogy ez itt mezítelen félelem. Például egy százezres kapitalista városban körülbelül tízezer ember éli meg a munkanélküliség miatti vagy a munkanélküliségtől való félelmet. Ez a félelem egyéni helyzetükből fakad, amely a környezet közömbössége és érzéketlensége miatt tragikus. De ha százezer ember él állandó félelemben, ez olyan közhangulatot teremt, amely óriási felhőként borul a városra. Az arany elidegeníti az embert önmagától. A tőke helyét elfoglaló mezítelen félelem legalább annyira, sőt még inkább elidegeníti az embert.”

„Kevés költő hagyott maga után annyi selejtest, művészileg idétlent és modorost. Mégis jelentős tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthető. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petőfi, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes csonka nagy tehetségek között. Akadhatnak olyanok, akik ezután is sokkal elnézőbben látják alakját. De lehetetlennek tartom, hogy a művészetre fogékony, tisztafejű emberek között nagy különbségek tátonganának megítélése tekintetében.”

„A kisgazdapárt nélkülem olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül.
Saját Kisgazdapártban játszott szerepéről, több helyen és több változatban maradt fenn.”

„Jaj, nincs egészség, nincs remény,
jaj, nincs békém se kinn, se benn,
a lélek kincse sem enyém,
a szemlélődés fénye sem,
mely ott ragyog a bölcseken –
látom, már minden másoké lett,
hatalom, hír és szerelem,
másokra mosolyog az élet –
ezen a lakomán helyet már nem remélek.”

„…
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
…”

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál:
egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
Idő: délután hét óra.
Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.
Személyek: személytelenek.
Történik: semmi.”

„Érdekes hely. Ajánlom.”

„Azért gyűltűnik össze ezen a megszentelt helyen, hogy emlékeztessük Amerikát a jelen sürgető feladatára. Most nem engedhetjük meg magunknak a nyugalom fényűzését, és nem vehetjük be a fokozatosság nyugtatószerét. Most jött el a pillanat, hogy valóra váltsuk a demokrácia ígéreteit. Most jött el a pillanat, hogy a faji megkülönböztetés sötét és sivár völgyéből végre a faji igazságosság napsütötte ösvényére lépjünk. Most jött el a pillanat, hogy kihúzzuk nemzetünket a faji igazságtalanság futóhomokjából, és a testvériség szilárd sziklájára helyezzük. Most jött el a pillanat hogy az igazságot valósággá tegyük Isten minden gyermeke számára.”

„Mint mindenki, én is szeretném, ha hosszú életű lennék. A hosszú életnek megvan a maga helye. De most nem ez számít nekem. Csupán Isten akaratát akarom teljesíteni. És ő megengedte nekem, hogy feljussak a hegytetőre. Odafenn körülnéztem és láttam az ígéret földjét. Lehet, hogy oda én már nem érhetek el veletek. De ma este azt szeretném, ha tudnátok, hogy a mi népünk biztosan eljut az ígéret földjére!”

„Az emlékezetünk tökéletesebb hely, mint az univerzum: életet ad azoknak, akik már nem léteznek.”

„Az egyetlen dolog, amit biztosan tudnod kell, az a könyvtár helye.”

„Akik visszafogják a vágyaikat, azért teszik, mert az ő vágyaik elég gyengék ahhoz, hogy visszafogják őket; és az ok, amiért visszafogták őket, elfoglalja a vágyak helyét és irányítja a nem hajlandókat.”

„Ha minden nap egy kicsit aggódsz, elveszítesz pár évet az életedből. Ha valami nincs rendben, akkor hozd helyre, ha teheted. De tanulj meg ne aggadolmaskodni: az aggodalom soha nem oldott meg semmit,.”

„Az egyetlen kapcsolat, amely mindkét partnert boldoggá teheti, olyan, amelyben az érzelmességnek nincs helye, és egyik partner sem követel semmit a másiktól és nem korlátozza a másik szabadságát.”

„Találj egy helyet magadban, ahol öröm van, és az öröm majd kiégeti a fájdalmat.”

„Olyan vagyok, mint egy hullócsillag, aki végre megtalálta a helyét egy másik mellett egy szép csillagképben, ahol örökké szikrázni fogunk az égen.”

„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy eljuss egy bizonyos helyre a parketten. Hanem az, hogy élvezd minden egyes lépést.”

„A föld kerek, és az a hely, amely végnek tűnik, lehet, hogy csak a kezdet.”

„VA hétköznapokra van egy vallásom, amely nekem bevált. Először is szeresd magad, és akkor minden más is a helyére kerül.”

„A hely, ahová beilleszkedem, addig nem létezik, amíg meg nem teremtem.”

„Először is szeresd magad, és akkor minden más is a helyére kerül.
Igazán szeretned kell magad ahhoz, hogy bármit is elérj ebben a világban.”

„Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.”

„A világ javításának helye először a saját szívünkben, fejünkben és kezünkben van.”

„Hollywood egy olyan hely, ahol ezer dollárt fizetnek egy csókért, és ötven centet a lelkedért. Tudom, mert elég gyakran visszautasítottam az első ajánlatot, és kitartottam az ötven centért.”

„Aztán még egyszer utoljára megpróbálta megkeresni a szívében azt a helyet, ahol a szeretete elrohadt, de nem találta.”

„Mert nem volt olyan hely, ahol meg tudott volna maradni anélkül, hogy ne fáradjon el, és mert nem volt hova menni, csak mindenhova, tovább sodródni a csillagok alatt...”

„A világnak az a szokása, hogy helyet ad annak az embernek, akinek a tettei azt mutatják, hogy tudja, merre tart.”

„Fölülről minden olyan tiszta, olyan rendezett, olyan harmonikus. Valahogy így gondolom el: az Úristen is így rálát a mi világunkra, csak mi látjuk a kuszaságokat, a problémákat. Az Úristen szemével nézni a világot – nekem ez a római látogatás ezt az élményt adta. otthon is ezt szeretném mindenhol elmondani, azoknak, akikkel találkozom, hogy próbáljunk az Úristen szemével nézni és ne aggódjunk, ne féljünk, ne legyen bennünk szorongás. Az Úristen segítségével mindent a helyére lehet tenni.”

„Ma a teremtő Isten iránti tisztelet a globalizált kultúra hatására átadja a helyét egy olyan magatartásnak, melynek során az ember kerül a teremtő helyére. A tudományos fejlődés, a kreativitás természetes, de mindezt a teremtett világ törvényszerűségeinek és a Teremtő gondoskodó szeretetének a tiszteletben tartásával kell megélnünk és kezelnünk.”

„Megtiszteltetés számomra, ám a mai evangéliumban éppen azt hallottuk, hogy nem kell nekünk a jó, vagy a jobb helyeket választani. Most tehát imádkozom, hogy olyan bíboros lehessek, aki teljes egészében a pápa, az egyház, Isten népe, minden férfi és minden nő szolgálatában áll.”

„A léleknek több helyre van szüksége, mint a testnek.”

„A magyar filmet szétbontották közönségfilmre és művészfilmre. Mégis a legjobb helyen, mindig a kettő metszéspontjában volt.”

„Mintha agyát, vérét, zsigereit
ontotta volna a világ e helyre,
közte ruhára való tarka kelme
- egy szemüveg sértetlen hever itt -

egy gramafón, keringőt küldve szét -
árúikat kínálják még a hullák -
ahogy bombák kiverték s összegyurták
a hernyótalpak, úgy feküdtek épp...

Láttam, amint feküdtek, s elterült
mind a helyén, s helyet talált örökre,
s mindannyinak csupán egy arca volt.

Tél volt, az égen szürke felleg ült,
majd hó esett, minden sebet befödve -
s csönd volt... A végitélet hangja szólt.”

„A szent helyek és műemlékek közös átka az idegenvezetők hada, akik gördülékeny halandzsájukkal, ravasz borravaló-vadászatukkal szinte mindenből képesek kilopni az ünnepélyességet.”

„Bárhova fordulsz is, amerre indultál, ott az legyen a törekvésed, hogy egész ember légy ott azon a helyen.”

„Nem tudok tanácsot adni senkinek sem, csak annyit, hogy legyetek elég éberek ahhoz, hogy lássátok, hol tartotok éppen, és hogy ez milyen gyönyörű, és milyen költészet rejlik benne. Még olyan helyen is, amelyet utáltok.”

„Nem kell gyászolnunk a halottakat. Miért kellene gyászolnunk őket? Ők már egy olyan helyen vannak, ahol nincs többé árnyék, sötétség, magány, elszigeteltség vagy fájdalom. Otthon vannak.”