„Olyan vagyok, mint egy hullócsillag, aki végre megtalálta a helyét egy másik mellett egy szép csillagképben, ahol örökké szikrázni fogunk az égen.”

„Végül is mi az Isten? Egy örök gyermek, aki örök játékot játszik egy örök kertben.”

Sri Aurobindo (1872–1950) indiai hazafi, szabadságharcos, filozófus, jógi, guru, és költő

„A kísérleti ember az örök szükséglet a teremtésben. Ő a félbolond, ha nincs helyén, vagy a lángelme, ha helyére kerül.”

Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) magyar író, újságíró, a DIA tagja

„A romlásnak esetleg nem szakad vége, ami elromlott, tovább romolhat, míg végül örökre el lesz baszva minden.”

Stephen King könyv Az

„A föld kerek, és az a hely, amely végnek tűnik, lehet, hogy csak a kezdet.”

Rebecca West (1892–1983)

„Végül, ma örökké van, a tegnapi nap még mindig a mai és holnap már ma van.”

William Saroyan (1908–1981)

„Minderre képesek vagyunk, és mindezt végre fogjuk hajtani.”

Barack Obama (1961) amerikai jogász, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke (2009-2017)

„Mintha agyát, vérét, zsigereit
ontotta volna a világ e helyre,
közte ruhára való tarka kelme
- egy szemüveg sértetlen hever itt -

egy gramafón, keringőt küldve szét -
árúikat kínálják még a hullák -
ahogy bombák kiverték s összegyurták
a hernyótalpak, úgy feküdtek épp...

Láttam, amint feküdtek, s elterült
mind a helyén, s helyet talált örökre,
s mindannyinak csupán egy arca volt.

Tél volt, az égen szürke felleg ült,
majd hó esett, minden sebet befödve -
s csönd volt... A végitélet hangja szólt.”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus

„Amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására.”

Martin Luther King (1929–1968) amerikai baptista tiszteletes, polgárjogi harcos, politikai aktivista, az afroamerikai polgárjogi mozgalom …

„(…) ha elérkezik majd az idő, mikor az élet útjaitól megfáradt lábaim megállnak végleg, és porba hullik minden, ami én magam voltam, a Dunántúl ezerarcú, szivárványos, kakukkszavas hazájának emlékektől zsongó rétje fogad magába. Ott leborulok majd a kedves földre, beléhullok örök időkre, s a csend engem is elnyel, elringat, s tollam letehetem, fejem lehajthatom végül Szőlőhegy kedves, szép szívére…”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)