Idézetek árok-ről

„Boka okos fiú volt, de azért azt még nem tudta, hogy más emberek egészen mások, mint mi, s hogy nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.”

„Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.”

„Stílus szempontjából sodródj az árral, elvek szempontjából állj szilárdan, mint egy szikla!”

„Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi,
lábadnál vadvirág, éjszínű fellege,
ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti,
mint füstölőket, a liliomkelyheket.
Órjás pilléreik az erdőt eltakarják,
elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját,
s tartja oltárait a szűz habok felett.
…
Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!.
A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap,
hiába zúg: marad lényednek lényege:
a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat.
Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája,
bántja szemét tüzed misztikus ragyogása,
egy férfi homlokán ha látja lángodat.
…
Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen,
alant és fent, ahogy törvényed hírdeti,
te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földeden
az ember csak utas, nem, mi megilleti,
királyod. Mit nekem pompád és birodalmad?
Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad,
szívem a szenvedők fenségét szereti.”

„A vezetők nem születnek, hanem azzá válnak. És ugyanúgy válnak azzá, mint bármi más, kemény munkával. És ez az az ár, amit meg kell fizetni, hogy elérjük ezt a célt, vagy bármilyen célt.”

„Sajnos a túl sok álomnak az az ára, hogy több rémálom keveredik álmaink közé.”

„Mint a nagyfrekvenciás áram birodalmának kimagasló úttörőjének… gratulálok önnek az életművének hatalmas sikeréért.”

„Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek az értékét.”

„Hiszem, hogy minden szenvedés forrása a tudatlanság. Az emberek a boldogság vagy kielégülés önző hajhászása által okoznak másoknak fájdalmat. Az igaz boldogság mégis a belső békéből és elégedettségből származik, amelyet úgy érhetünk el, hogy gyakoroljuk az önzetlenséget, a szeretetet, a kegyelmet és megszüntetjük a tudatlanságot, az önzést és a kapzsiságot. Azok a problémák amikkel ma szembenézünk, az erőszakos konfliktusok, a környezetpusztítás, a szegénység, az éhezés és a többi, mind ember alkotta problémák, amelyeket emberi erőfeszítés árán a testvériesség eszményét megértve és fejlesztve meg lehetne oldani. Egyetemes felelősséget kell gyakorolnunk egymásért és a bolygóért amit megosztunk. Bár én a saját Buddhista vallásomat hasznosnak találom, a szeretet és kegyelem gyakorlásában még az ellenségeink irányában is, meggyőződésem, hogy vallásosan vagy hitetlenül mindenki képes kifejleszteni magában egy jó szívet és az egyetemes felelősség érzését.”

„… más emberek egészen mások, mint mi, s … nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.”

„Churchill: Hölgyem, lefeküdne velem öt millió fontért?
Hölgy: Te jó isten, Mr. Churchill… Hát, feltételezem… Meg kéne vitatnunk a feltételeket…
Churchill: És öt fontért lefeküdne velem?
Hölgy: Mr. Churchill, maga miféle nőnek néz engem?!
Churchill: Hölgyem, ebben már megállapodtunk. Most csak az árról alkudozunk.”

„Az ugyanazon folyamokba lépőkhöz más és más vizek áradnak … szétszór és összegyűjt … összetevődik és hátrahagy.. közeledik és távolodik.”

„Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyű embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bűntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.”

„Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hoghy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta: - Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.”

„Na és maga, hogy áll a nőkkel, Daniel?
– Igazság szerint nem tudok róluk túl sokat.
– Tudni senki sem tud róluk sokat, még Freud sem, sőt, talán még ők maguk sem, de nem is kell. Olyan ez, mint az elektromos áram: ahhoz, hogy megüssük vele az ujjunkat, nem szükséges tudnunk, hogyan működik.”

„Amikor egy embernek azt mondták, hogy az áradat elsodorta a házát, csak nevetett, és így szólt:”

„Éltet a hit s a remény, mely olykor teljesülést nyer,
S míg csak vágysz, hiszed is, teljesülése közel.
Rosszabb már, amidőn nem látunk semmi menekvést,
tudjuk, semmi remény s vesztünk már bizonyos.
Olykor a túlzott gond nem használ, árt csak a sebnek,
s jobb lett volna bizony meg se tapintani azt.”

„A testgyakorlás, ha kötelező, nem árt a testnek; de a kényszer alatt megszerzett tudás nem hat az elmére.”

„Szabadságot követelünk bármilyen áron. Igazságot követelünk bármilyen áron. Egyenlőséget követelünk bármilyen áron.”

„A jót csak azok árán lehet megvalósítani, akik azt teszik, az igazság csak azok áldozatvállalása árán tör utat magának, akik azt terjesztik.”

„Tudjátok barátaim, eljön majd az idő, amikor az emberek belefáradnak abba, hogy az elnyomás vas bakancsa tapossa őket… Ha tévedünk, akkor ennek a nemzetnek a legfelsőbb bírósága téved. Ha tévedünk, akkor az Egyesült Államok alkotmánya téved. És ha tévedünk, a mindenható Isten téved. Ha tévedünk, a Názáreti Jézus csupán egy utópisztikus álmodozó, aki soha nem szállt le a Földre. Ha tévedünk, az igazságosság egy hazugság, a szeretetnek nincs értelme. És mi itt, Montgomery-ben elszántan dolgozunk, és küzdünk, amíg az igazságosság úgy nem folyik, mint a víz, és a tisztesség mint egy hatalmas áradat.”

„Íme, az ortodoxia izgató regénye. Az emberek annak a bolond szokásnak rabjává lettek, hogy úgy beszélnek az ortodoxiáról, mint valami nehézkes, sivár és megülepedett dologról. Pedig nincs az ortodoxiánál kockázatosabb és érdekfeszítőbb. Az ortodoxia maga az egészség; és az egészség mindig drámaibb, mint a téboly. Az ortodoxia annak az embernek az egyensúlya, aki őrülten száguldó lovak mögött tartja a gyeplőszárat, s bár látszólag hol erre, hol arra dől és meginog, mégis megőrzi minden egyes testtartásában a szobrok szépségét és az aritmetika pontosságát… Az ortodox Egyház sohasem tért a kitaposott útra, nem fogadta el a konvenciókat; az ortodox Egyház sohasem volt tiszteletreméltóan mértékletes. Könnyebb lett volna elfogadnia az ariánusok földi hatalmát. Könnyebb lett volna a kálvinista 17. században belehajtani a predesztináció feneketlen árkába. Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű a kor feje után indulni, de nehéz dolog vigyázni saját fejünkre. Mindig könnyű modernistának, mindig könnyű sznobnak lenni. Könnyű lett volna belezuhanni a tévedések és túlzások e nyílt csapdáiba, melyek mint egymást váltó divatok és szekták húzódnak végig a kereszténység történelmi útján. Mindig könnyű elesni; hiszen temérdek sarok van, ahol el lehet botolni, de csak egy van, ahol meg lehet állni. Magától értetődő és kényelmes dolog lett volna belezuhanni, a gnoszticizmustól a keresztény scientistákig, valamelyik hóbortba. Ámde kerülni mindezt: szédítő kaland; és lelki szemeim előtt mennydörögve száguld az égi szekér korszakokon át, az ostoba eretnekségek hanyattesnek vagy orra buknak, míg a merész igazság, bár meginog, diadalmasan megáll.”

„Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tűnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár.”

„Légy önbecsednek bírája: árad annyi lesz, amekkorára fölverekszed.”

„A zsenik mindig nagy árat fizetnek a tehetségükért.”

„Az ember többnyire olyan nyereségre vágyik, és olyan nyereségre törekszik, aminek nincsen fedezete, nem dolgozott meg érte, nincsen ellenértéke, nincsen ára, a számlát soha nem fogja érte senki benyújtani, illetve az olykor igen magasnak bizonyuló árat szeretné másokkal megfizettetni, vagy ő maga gondoskodik arról, hogy valaki más fizessen érte vagy helyette. Ahogy a némiképpen nyers, francia mondás tartja, a vajat akarja, a vaj árát és még a tejesasszony picsáját.”

„Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd;
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt
Légy tölgyfa, mint a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekét
Meg nem görbítheti.”

„Aznap felkereste őket Chaviano ezredes, és azt mondta nekik, hogy a tárgyaláson „óriási csorbát ejtettem a kormány tekintélyén”. Ezért igazolniuk kell, hogy beteg vagyok, és nem vehetek részt a további tárgyalásokon. Az orvosok azt is közölték velem, készek lemondani állásukról, vállalják az üldöztetést is; rám bízzák, döntsem el, mit tegyenek. Számomra csak az igazság fontos, s ha ezzel megsérteném e két jó orvos személyes érdekeit, becsületességük felől minden kétséget eloszlattam, és ez mindennél fontosabb. Követeltem, hogy két törvényszéki orvos vizsgáljon meg, s tanúsítsa, hogy teljesen egészséges vagyok. Levelemben kijelentettem, hogy inkább ezerszer vállalom a halált, mintsem ily áron mentsem meg az életemet.”

„Egy nő mindent megér, csak az árát nem.”

„Egy mosoly kevesebbe kerül, mint az elektromos áram, de ugyanannyi fényt ad.”

„S alapozhatja-e boldogságát az ember mások boldogtalanságára? A boldogság nemcsak szerelmi gyönyör, hanem a lélek legmagasabb rendű harmóniája. Miben nyugszik meg a lélek, ha becstelen, könyörtelen, embertelen cselekedet áll mögötte? Csak azért szökjön meg, mert "itt a boldogságom"? De milyen boldogság az, amely más boldogtalanságára épül? Nos, képzeljék el, hogy önök épületet emelnek az emberi sorsnak azzal a céllal, hogy boldoggá tegyék az embert, végre békét és nyugalmat adjanak neki. És képzeljék el, hogy evégett elkerülhetetlen szükségből agyon kell gyötörniük csak egyetlen emberi lényt - mi több, nem is valami érdemes személyiséget, hanem holmi nevetséges halandót, nem egy Shakespeare-t, csupán egy derék öregembert, egy fiatal nő férjét, aki vakon hisz az asszony szerelmében, büszke a feleségére, boldogan él vele. Csak meg kell szégyeníteni, megfosztani becsületétől és meggyötörni, s e meggyalázott öregember könnyei árán felépíteni ezt az épületet! Vállalnák-e ezzel a feltétellel? Ez a kérdés. És feltételezik, ha csak egy percre is, hogy az emberek, akiknek az üdvére emelik ezt az épületet, hajlandók elfogadni a boldogságot, ha önök egy jelentéktelen, de könyörtelenül és igazságtalanul megkínzott emberi lény szenvedésére alapozzák – és boldogok tudnának-e lenni így időtlen időkig?”

„Az igazságosság az, ha a polgár nem hágja át a törvényeit a városállamnak, amelyben él. A legnagyobb haszna az embernek az igazságosság alkalmazásából származik, ha tanúk előtt cselekedvén tiszteletben tartja a törvényeket. Ám ha egyedül vagyunk, és nincsenek jelen tanúk, akkor a természet törvényei szerint szoktunk eljárni. A törvény parancsait ugyan meghozták, a természet parancsai ellenben szükségszerűek. A törvény parancsai továbbá a közmegegyezéseken alapulnak, nem pedig természettől fogva léteznek. A természet parancsai ellenben természettől fogva léteznek, nem pedig közmegegyezésen alapulnak. Aki úgy hágja át a törvényt, hogy tette rejtve marad azok előtt, akiknek közös megegyezésén alapul a törvény, az elkerüli a szégyent és a büntetést. Ha tette nem marad rejtve, nem kerüli el ezeket. Ha ellenben valaki a természeten akar erőszakot tenni, annak nem lesz kisebb vétke akkor sem, ha minden ember előtt rejtve marad is, és nem lesz nagyobb azáltal, ha valamennyien látják. Mert nem a vélelem szerint, hanem valóságosan árt önmagának, aki így tesz.”

„Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.”

„Új tudat formálásra, a nemzettudat formálásra van szükség. És nem árt, hogyha az ember végiggondolja a tudományoknak a megállapításait, eredményeit, az új nemzettudat csak akkor tud kialakulni, hogyha abba[n] a bizonyos nemzetlélekben, a kollektív tudattalanban elegendő energiatömeg, energiamennyiség van. […] Ma energiahiányos a kollektív tudattalan, vissza kellene valamilyen módon töltenünk ebbe az energiát, erőforrásokat kellene nyernünk ahhoz, hogy elindulhasson egy új, olyan nemzettudat kialakulása. És ennek részeként egészségtudatosság jöhessen létre, ami a jövőnk szempontjából alapvetően fontos.”

„Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak.”

„Egyetlen meggondolatlan, félig indulatból kiejtett szó elindítja az embert, elindítja olyan nyomon, melyen azután már akarva-akaratlan tovább kel haladnia. Abban a pillanatban midőn rálépünk, nem is álmodjuk, hogy hova visz. És még azután is jó ideig azzal áltatjuk magunkat, hogy az csupán egy incidens, mely rövid időn leperegvén újra szabaddá leszünk, újra tehetünk kedvünk szerint. Erdőn vannak ilyen ösvények néha, melyek látszólag egymás mellett haladnak. Csupán egy árok vagy vízmosás választja el. Azt hinné az ember, mindegy, melyikre lép. Pedig lassanként elhayják egymást az utak és nem találkoznak többé.”

„Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót,
s mit nem gyűrhet le a vihar -
mint az ár, melyet megfélemlített
feddő, szelíd szavaival.”

„A nagyság ára a felelősség.”

„Amíg a megtévesztett szülők egy része úgy gondolja, hogy a hitoktatás árt a gyereknek, addig a hittant nem tesszük kötelezővé, de minden rendelkezésünkre álló eszközzel szorgalmazzuk és segítjük azt.”

„…a’ czél a’ lévén, hogy mind a’ Görög, mind a’ Deák Classicusok lassan lassan magyar-ra, és tiszta jo magyarsággal fordittassanak: hogy ebben az ember példáját adja a’ szép és jó forditásnak és a’ közönséggel azokat előre is megizeltesse, nem árt mindenikből probát tenni rendibe.”

„Az államot senki sem kényszerítette arra, hogy velem rossz üzleteket kössön. Megfizettem azt az árat, amit tőlem kértek, s ezt az árat én nem is tudtam befolyásolni. Aki augusztusban árengedménnyel vesz fürdőnadrágot, az sem sajnálja emiatt az áruházat. Lelkiismeretfurdalásom inkább akkor lehetne, ha az így szerzett vagyont (…) elkártyáztam volna.”

„139. Az adásvétel akkor jön létre, amikor az árról megállapodtak, annak ellenére, hogy még a vételárat nem számolták le és semmiféle foglalót sem adtak. Ugyanis amit a foglaló címén adnak, az az adásvétel megkötésének a bizonyítéka.”

„És ha a gyermekek szenvedései annak a szenvedéssummának a kikerekítésére kellenek, amely nélkülözhetetlenül szükséges az igazság megszerzéséhez, akkor én jó előre határozottan kijelentem, hogy az egész igazság sem ér meg ilyen árat.”

„Ha nekem választanom kell, hogy a szovjeturalom megmaradjon-e Budapesten, egy szűkebb területen és ha ennek az az ára, hogy a most felszabadított területeknek egy részét visszaadjuk, nem habozom és az utóbbit választom, mert ennek a forradalomnak szíve Budapest és a budapesti proletariátus. Ha területeket kell feladni, ám ezt az árat sem tartom nagy árnak azért, hogy itt megmenthessük a proletárforradalmat.”

„Magyarországon az elmúlt 7-8 év politikatörténete a demokratikus párbeszéd és a demokratikus versengés mibenlétének végzetes félreértését hozta. Úgy tűnik, hogy a közéleti szereplők jelentős része nem tekinti politikai teljesítménynek a konszenzust és a kompromisszumot, azaz az egyetértést, viszont úgy gondolja, hogy a vitatkozós demokráciát fel lehet cserélni a veszekedős, acsarkodó demokráciával. Ennek az a következménye, hogy a politikai és közéleti tényezők jelentős része egymást, és végső soron az országot tartja csapdában. Szükséges változások és alkalmazkodás helyett változatlanság, sok esetben egyhelyben-járás, és legfeljebb a népszerűnek tűnő, csak a felszínt érintő változások jellemezték az elmúlt éveket. Nagyon sajátos csapdaszituáció ez, mert rövidtávon természetesen a változatlanság biztonsága kényelmet okoz, de már középtávon is nagyon jelentős ennek a társadalmi, gazdasági és politikai ára. Már olyan magas a mozdulatlanságnak az ára, hogy az Magyarország pozícióját veszélyezteti Európában és a világban.”

„Az igazán érdekes cikkek árát az szabja meg, mennyit adna értük a vevő.”

„Kínkeserves tapasztalatok árán tanultuk meg, hogy a szabadságot sohasem önként adta az elnyomó; az elnyomottnak kell követelnie.”

„Amint jól tudjátok, én híven szolgáltam
Tinéktek s ellenben magamat eladtam
Rabságra értetek, de még azt sem bánom,
Úgy tetszik, ebbe nincs nékem semmi károm.
De még éltemmel is áldoznék értetek,
Csakhogy nyugodalmat szerezhetnék néktek.
Lássátok, hogy nem szült anyám hamisságra,
Nem neveltettem fel szegénynek kárára.
Nem is lehet ennek büntetés az ára.”

„Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.”

„Egy halott dolog is tud az árral úszni, de csak egy élő képes árral szemben.”

„Keresd a sikert, bármi áron: ha elérted, még erkölcsi leckéket is találnak benne!”

„Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára…”

„Ma az emberek egy olyan csoportja a hangadó, amely uralni akarja a Földet a mozgékony kapitalista gazdaság eszközeivel. E csoport a tőle függő embercsoportokat a gazdasági eszközök révén kapcsolja össze és szervezi meg. Csak az alábbi alternatíva lehetséges: vagy leleplezi az ember a hazugságot, amellyel a Nyugatnak dolgoznia kell, ha boldogulni akar; vagy átengedi az ember a világuralmat az anglo-amerikai világon belüli okkult csoportnak, amíg a leigázott német-szláv területekről jövőbeli vérfolyamok árán meg nem menekül a Föld igazi szellemi célja. (1917)”

„Győzelem bármi áron, győzelem minden iszonyat ellenére, győzelem, bármilyen keserves legyen is az út. Mert győzelem nélkül nincs tovább élet.”

„Népművészetünk ősi színeit újabban minden áron az oláhokra akarja tukmálni néhány buzgó magyar hazafi, aki nem talál komolyabb dolgot, minthogy embertársait leckéztesse.”

„Tudom, biztosan tudom, hogy nagy dolgokat csak nagy áldozatok árán lehet megvalósítani.”

„Ha valaki meg tud győzni, hogy nem helyesen gondolkozom vagy cselekszem, akkor változtatni fogok rajta, mert én is az igazságot keresem. De az, aki kitart a butaság mellett, árt.”

„Negyvenmillió a jelenlegi előirányzat [a magyar, jórészt KISZ-esekből álló delegáció kiküldésére az észak-koreai nemzetközi ifjúsági találkozóra]. Tudjuk, hogy magyar közvélemény nehezen érti meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ennyit [mai áron kb. félmilliárd forintot] ad ki a VIT-re a költségvetés. Vannak azonban olyan befektetések, amelyeknek nem mérhető a közvetlen hozadéka. […] A phenjani út nem üdülés, hanem igenis politikai misszió!”

„A gazdagság árt a vidámságnak.”

„Az embernek meg kell fizetnie a rögeszméi árát.”

„Nem a környezetszennyezés, ami árt a környezetnek, hanem a vízben, meg a levegőben levő szennyeződések, amik ártanak.”

„Rossz szándékkal mondott igazság, Többet árt, mint bármely hazugság.”

„Egy szép napon a Párt fölemelte a szivar árát, hogy védje a munkások és a velük szolidáris parasztok érdekeit. (Ejnye, ejnye, az a sok slejmos, barna, nikotinos köpet – hangzott felső helyről elítélőleg.) Sok képviselő körbefogta a titkárt, és ez alkalommal nem egy zokszó esett a mondott tárgyban.”

„Kövesd, míg látod, sugara árad,
Hisz’ közel ama Éj,
Mely minden Fényt elér;
Előre megsejti ezt bomló Árnyad.”

„Tamási Áron sirató

"Azért vagyunk a világon -- azért --
hogy valahol otthon legyünk benne"…
A hithű vándor mindig hazatért
s a hitetlen is mindig haza menne…

De aki hontalan kívül s belül
az már csak versből építi hazáját
szemére fényes harmat települ
ha hajnalokként hívják messzi hársfák…”

„Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhongva reng el
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,

lelkem mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.”

„A barátainkat amennyire lehetséges, azok közül válasszuk, akik mentesek a szenvedélyektől, a hibák ugyanis ragadósak, mindenkire átterjednek, aki a közvetlen közelünkben van, a velük való érintkezés is árt. Azt azonban nem javasolnám, hogy senkihez se csatlakozz, és senkit ne végy magad mellé, csak aki igen bölcs. Hol bukkannál rá arra, akit annyi évszázad óta hiába keresünk? A legkevésbé rosszat tartsd a legjobbnak!”

„Tudja meg minden nemzet, kívánjon nekünk akár jót, akár rosszat, hogy bármilyen árat megfizetünk, bármilyen terhet elviselünk, bármilyen nehézséget felvállalunk, bármely barátot támogatunk, bármely ellenséggel szembeszállunk, azért, hogy a szabadság fennmaradását és sikerét biztosítsuk.”

„A csend egy igazi barát, aki soha nem árul el.”

„Stílus kérdésekben ússzon az árammal: elvi kérdésekben álljon, mint egy szikla.”

„Nem árt reménykedni a legjobbakban, amíg fel van készülve a legrosszabbra.”

„Ússz felfelé az árral szemben. Menj a másik irányba. Ne törődj a hagyományos bölcsességgel.”

„A barátság mindig előnyös; a szerelem néha árt.”

„A sikernek nem titka van, hanem ára.”

„Hason heverni dűlőszéleken,
szekérsírást hallgatni órahosszat!
Parasztkunyhó pipázik csendesen,
arcod körül harasztok hajladoznak...

Mi gyönyörűbb, mint eltanyázni így,
az út mentén? A tág mező akárha
feléd hömpölygetné hullámait,
s te szikla vagy, fa, zöld vetések árja.”

„De bizonyára mindenért, amit szeretsz, meg kell fizetned valamilyen árat.”

„A rakéták önmagukban nem drágák. Egyszerűen arról van szó, hogy akik eddig építették és üzemeltették őket, azok borzasztóan rossz ár-érték arányban tették ezt.”

„Félig ocsúdok a mély
álom alélt zavarából -
elborított, behatárolt
körben a végtelen éj!

Alkonyi fény csak a lét,
béna az érzet, az eszme!
Énem a semmibe veszve,
árnyként foszlana szét!

(...)

Talpra taszít az iszony,
élni, felizzani vágyom,
Isten hív, a világ von,
őket, e fényt akarom!

Így volt, s élek; a lét
máskor alig csepeg, álmos
csermely az árama, ám most
hirtelen árja elért.

Meglepsz néha, halál,
hogyha elomlok az éjben,
de téged idézve, a lényem
újra magára talál.”

„Árad az éji elem,
lüktet az ég, csupa csillag:
estről-estre mi virrad,
mondd, az örök tereken!

Retten a szív: mit akar
árja - apálya e létnek;
titkos erő! az enyémet,
érzem, emészti hamar.

Álom, jöjj közelebb,
mint gyermekhez a dajka.
reszket e láng - betakarja,
védő körbe, kezed.”