Idézetek a teáról

oldal 2

„Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél. Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich Emíliának vigasztalásul”

„Élet koronája te vagy, Szerelem!”

„Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.”

„Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.”

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak”

„Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.”

„Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet…”

„Ez egy ilyen visszatérés lenne, valami különös matriarchális társadalomba igaz? Majd te megmondod a körülötted élő gyarló hímeknek, hogy mi az ő dolguk, igaz? De a te körülötted élő gyarló hímek egyike cseszik fölvenni azt a szemetet…”

„Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?”

„Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmoniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.”

„Pálma: Én szabadelvű vagyok, de… Fifti: Mi vagy te? Szabadelvű… Hát azt nőben azért másképp mondjuk…”

„Ha azt mondod magadról, hogy a Crocker-szabály szerint kommunikálsz, az azt jelenti, hogy megengeded másoknak, hogy az üzeneteiket információtartalomra optimalizálják, nem pedig arra, hogy kedvesek legyenek hozzád. A Crocker-szabály alkalmazása azt jelenti, hogy teljes felelősséget vállalsz az elméd működéséért: Ha sértve érzed magad, az a te hibád.”

„Bocsássa meg nekem a Bán Zoltán-i világszellem (teszem azt), de nem mondom meg a nevét, ragyogva, a fölismerés, friss örömével az arcán lépett hozzám: Te, ez tényleg jobb író, mint én.”

„A csend törvénye: beszélj keveset. Csak azt mondd, ami kell. Csak akkor, amikor szükséges. Ékesszólásod a tettek legyenek, ne szavak. Te bevégzel: beszéljenek csak mások.”

„Legyen a te beszéded igen-igen, nem-nem. Mert senki sem szolgálhat egy időben két urat -> : Vagy tehát igaznak fogadjuk el, hogy a háromszög szögeinek összege két derékszöggel egyenlő, és ebben az esetben visszautasítjuk az ellenkező állítást, mint hamisat, vagy pedig megfordítva: igaznak fogadjuk el, hogy a szögek összege nem egyenlő két derékszöggel, és ebben az esetben az egyenlőséget kimondó állítást kell mint szükségszerűen hamisat visszautasítanunk. De vajon volna-e valaki olyan vakmerő, hogy asztrológiának nyilvánítsa Eukleidész geometriáját, amely immár több mint két évezrede a senki által kétségbe nem vont igazság tekintélyével rendelkezik? De ha ezt senki nem merészeli, akkor kötelesek vagyunk visszautasítani a nem-euklideszi geometriát, mint közönséges áltudományt, amelynek nem tulajdonítunk nagyobb lehetőséget, mint amennyit a történelmi fejlődés bármely hasonló bizarr terméke érdemel.”

„A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (…) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (…) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bűnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyűlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak.”

„Te teljesen meg vagy buggyanva. Ezt most úgy mondom, szeretettel… Itt valami baj van.”

„A csalás igazi tere és alkalmatossága az ismeretlen dolgokban vagyon.”

„A valóság befolyásolásának alapvető módja a szavak manipulálása. Ha irányítani tudjuk a szavak jelentését, irányíthatjuk az embereket, akik kénytelenek használni a szavakat. George Orwell tette ezt teljesen világossá az 1984-ben. De van egy másik mód is az emberek gondolatainak irányítására: az észlelés befolyásolása. Ha képes vagy rá, hogy az embereket rávedd, a világot úgy lássák, ahogyan te, azt is fogják gondolni, amit te. Az értelem követi az érzékelést.”

„Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (…) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a te dalod szól!”

„Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít.”

„Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai… Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.”

„Nincs kockázat a szerelemben, és ezt te is meg fogod tanulni. Az emberek évezredek óta keresik és megtalálják egymást.”

„A tea tökéletesen helyettesítheti a bort - a reggelinél.”

„Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”

„Ha te nem szeretsz nem szerettek engem ha téged nem szeretlek nem szerettem.”

„Mi az értelme a létezésünknek és mi az értelme egyáltalán az élőlények életének? Erre a kérdésre válaszolni tudni nem egyéb mint vallásosnak lenni. Te azt kérded: van egyáltalán értelme ezt kérdezni? Mire én azt felelem: aki saját és embertársai életét értelmetlennek találja, az nemcsak boldogtalan, hanem arra is alig képes, hogy éljen.”

„Ó, te boldogtalan, hát nem tudod, hogy tisztító szertartások révén a bűneidtől ugyanúgy nem szabadulsz meg, mint a helyesírási hibáidtól?”

„Nem tisztelem, de viszont szeretem a történelmet. Érzelmileg, mélyen, szenvedélyesen. Úgy szeretem, mint Olaszországot. Mint a teát. Mint az alvást. Az otthonom a történelem. Vagy talán még inkább az emigrációm földje.”

„Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek, és akiket egy általam kigondolt, fiktív világba helyezek bele, és nem abba a világba, amelyben élünk, mert a mi világunk nem egyezik az elképzeléseimmel. Oké, át kellene alakítanom az elképzeléseimet; lemaradtam, a valósághoz kellene alkalmazkodnom. Soha nem alkalmazkodtam a valósághoz. Erről szól a sci-fi. Aki a valóságra kíváncsi, olvasson Philip Rothot; olvassa a New York-i irodalmi elit kanonizált szerzőit. […] Ezért szeretem a sci-fit, ezért szeretem olvasni, ezért szeretem írni. A sci-fi író nem csupán a lehetőségeket látja meg, hanem a legvadabb lehetőségeket. Nem csupán arról van szó, „mi lenne, ha?”. Arról van szó, hogy „Te jóságos Isten, mi lenne, ha?””

„Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap.”

„Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör, akkor ő nem a te igazi párod.”

„Te, ha nem lenne ilyen erős mezőgazdaságunk, olyan ipari ország lennénk, hogy arról koldulnánk.”

„Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.”

„A fénytől kérdé egykor az erő:
Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod…
S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
Erő hiába működik: kaosz van.”

„Rommel, te zseniális barom! Olvastam a könyvedet!!!”

„Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú?”

„Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…”

„Ismerek egy breton népmesét Jeanról és a balga asszonyokról. Megy, mendegél Jean az országúton, hát egyszerre egy házból rettentő nagy sikoltozást hall, mintha kis gyereket gyilkolnának. Bemegy Jean a házba, hát egy véreskezű asszonyt lát ott, amint egy hatesztendős kisfiú ülőrészéről nagy szelet húsokat vagdos le: «Mit csinált te, pokolszülötte asszony?» «Ne avatkozz a dolgomba, ostoba legény. Nem látod, hogy a szabó szűkre szabta hátul a gyerek nadrágját? Muszáj lemetélnem a gyerekről a húst, hogy beleférjen.»”

„Te vagy a legjobb barátom, csakúgy, mint a szeretőm, és nem tudom, melyik oldaladat szeretem a legjobban. Gondosan megőrzöm mindkét oldalad, éppúgy, mint a közös életünket.”

„Van elég ész a fejedben, vannak lábaid a cipőidben. Bármilyen irányba elindulhatsz. Magadra vagy utalva és tudsz, amit tudsz. TE vagy az, aki eldöntheti, merre menj...”

„Adam: Te mindig énekes akartál lenni?”

„Ne légy te az, aki áthajt az életen; hagyd, hogy az élet múljon el rajtad.”

„Kövesd szép Napod, te bomló Árnyék,
Bár lényed éjsötét
És féli fénykörét,
Csak kövesd szép Napod, te bomló Árnyék.”

„Egybeérünk, mint Élet és Étel –
Te szikkadt földemre dús esőt hozol,
Megnyugvást adsz, mi tusával ér fel;
Fösvény lettem, ki nyíltan tékozol.”

„Ó, Álom, te édes és bársonyos,
Aki gondos ujjaiddal fejted
Fel a fényt, hintvén éji mákonyod,
Ölelj át, hogy isten-mód felejtsek!
Ó, balzsamos, csak te döntesz ebben:
Vagy szemeim hirtelen lefogod,
Vagy hagyod, hogy imám elrebegjem;
Bármint is legyek delejed foglya,
Csak tűnt nap lidércfényétől menten,
Mi sóhajt gyűr nyirkos vánkosomra.
Védelmezz, hisz’ izgága a Tudat,
S lágy homályomba vakondként jár át;
Halkan fordítsd a zárban kulcsodat,
S pecséttel óvd lelkem szarkofágját!”

„Hiszen ez leszel Te is: épp’ ilyen szégyen,
Éppen ily’ bűzös fertelem,
Ki fénylő napsugár voltál, s csillagfényem,
Őrangyalom, egyetlenem!”

„Kezdetben volt a csönd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a hang és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a köd és nem tudta még,
hogy mért kiván szeretni,
kezdetben volt a láz és nem tudta még,
hogy miért kíván szeretni?
Kezdetben volt az egy-álmú anyag, a nyugalom, robaj,
mozdulat, tespedés,
lágy csömör és harsogó, sós hullámverés,
magányos dermedés méhe, fekete éjfél-olaj,
a lüktetni, izzani, hártyásodni, bőrzeni vágyó némaság,
kezdetben volt a vágy, az önmagát erező sűrű bujaság…
………………………..
Kezdetben nem voltál te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat,
a szurok-sűrű, fortyogó, forró akarat,
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások…”

„Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a hold
felsüt, ki ragyog más sugarában? Te meg én.
Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,
őrült dadogásban, de vidáman, te meg én.”

„Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.”

„Hol a hazád, mondd, madár!

s este milyen tanya vár?

Milyen fészek, milyen lomb?

Oh te rétek dísze, mondd!”

„Törvénnyé emelt fegyverek

között éltél, míg élni hagytak.

Tanítód dicsért: így a szép,

papod megáldott: így a jó,

s anyád se mondta, hogy te rab vagy.”

„Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.”

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.”

„Te is fiam, Brutus?”

„Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk”

„Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni - csalni - hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből.”

„A halhatatlan istenek közt a legdicsőbb, kit sok néven neveznek,
a Természet Nagy Ura, Változhatatlan Egy, Minden-erejű,
Te vagy mindenek egyetlen ura.
Üdvözlünk téged, ahogy minden halandó:
Üdvöz légy, Zeus!
Gyermekeid vagyunk …
[…]”

„Te, aki szenvedsz, mert szeretsz, szeress még jobban. Belehalni a szeretetbe azt jelenti, hogy szeretetben éltünk.”

„Te vagy a sorsod ura. Befolyásolhatod, irányíthatod és szabályozhatod a saját környezetedet. Olyanná teheted az életed, amilyenné szeretnéd.”

„Nem az ő dolguk, hogy neked meg kellet tanulnod így írni. Hadd gondolják, hogy, te így születtél.”

„Ha szeretnéd, hogy az emberek másképp reagáljanak rád, reagálj te is másképp rájuk.”

„Az életnek nincs értelme. Mindannyiunknak van értelme, és mi adjuk azt az életnek. Kár a kérdést feltenni, amikor te vagy a válasz.”

„Tudom, hová tartok, és ismerem az igazságot, és nem kell olyannak lennem, amilyennek te akarsz látni. Szabad vagyok, és az leszek, aki szeretnék lenni.”

„Minden egyes tapasztalattal egyedül te fested meg a saját vásznadat, gondolatról gondolatra, választásról választásra.”

„Sokan szeretnének veled utazni a limuzinban, de te olyasvalakit szeretnél, aki buszra száll veled, ha a limuzin lerobban.”

„A távoli és nehéz dolgok csábítása megtévesztő. A nagy lehetőség ott van, ahol te vagy.”

„Nem te választod a családodat. Ők Isten ajándéka számodra, ahogyan te is az vagy számukra.”

„Légy szerencsétlen. Vagy motiváld magad. Bármit is kell tenni, mindig a te döntésed.”

„Az egyetlen zen, amit a hegyek tetején találsz, az a zen, amit te hozol oda.”

„Mindig emlékezz arra, hogy te teljesen egyedi vagy. Úgy mint mindenki más.”

„Te magad is, mint bárki más az egész világegyetemben, megérdemled a szeretetedet és a ragaszkodásodat.”

„Jól emlékezhetsz arra, hogy semmi és senki más nem hozhat neked sikert, csak te magad.”

„A tehetséged Isten ajándéka. Amit teszel vele, az a te ajándékod Istennek.”

„Ha te száz évig élsz, én is száz mínusz egy napot akarok élni, hogy soha ne kelljen nélküled élnem.”

„Ha találkozol valakivel, aki jobb nálad, gondolataidat arra irányítsd, hogy egyenlő legyél vele. Amikor találkozol valakivel, aki nem olyan jó, mint te, nézz magadba, és vizsgáld meg saját magadat.”

„A házasság egy intimitás, egy nagyon bensőséges, meghitt kapcsolat. Minden ember vágyik erre az intimitásra. Az én nem tud létezni te nélkül. Az én és a te kiegészítik egymást a házasságban – kivéve, ha az én a nagybetűs Te-hez kapcsolódik. A Te az Isten.”

„Rossz vagyok és a pokolra jutok, és nem érdekel. Inkább a pokolban lennék, mint bárhol, ahol te vagy.”

„A te munkád az, hogy felfedezd a világod, majd teljes szívedből odaadd magad neki.”

„Rohadt egy társaság - kiabáltam a gyepen keresztül. "Te annyit érsz, mint az egész rohadt banda együttvéve."”

„A haraghoz való ragaszkodás olyan, mintha egy forró szenet ragadnál meg azzal a szándékkal, hogy valaki másra dobd; te vagy az, aki megégeted magad.”

„Egyszerűen fogalmazva, te azt hiszed, hogy a dolgok vagy az emberek boldogtalanná tesznek, de ez nem igaz. Te teszed magdat boldogtalanná.”

„Azt akarom, hogy te mindaz legyél, ami te vagy, mélyen a lényed középpontjában.”

„Az álom a te kreatív elképzelésed az életedről a jövőben. Ki kell törnöd a jelenlegi komfortzónádból, és meg kell barátkoznod az idegennel és az ismeretlennel.”

„Engedd meg a világnak, hogy úgy éljen, ahogyan akar, és engedd meg magadnak, hogy úgy élj, ahogyan te akarsz.”

„Nem én törtem össze a szívedet - te törted össze; és azzal, hogy összetörted, az enyémet is összetörted.”

„Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!”

„Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon.
Úgy elvenném hideg élét a szónak.
Legyen benned irántam irgalom.
Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.”

„Ez a mi kocsmánk, na, gyere be, na!
Jaj de nagyon jó, hogy te is itt vagy ma,
Mert ez egy demokratikusan üzemeltetett
Kicsi kocsma.”

„Ha úgy állsz hozzá egy tárgyaláshoz, hogy azt hiszed, a másik úgy gondolkodik, mint te, akkor tévedsz. Ez nem empátia, hanem projekció.”

„Az emberek megfogják a legeladhatóbbnak tűnő pillanatokat az életben és még felpimpelik. Aztán kirakják, hogy irigységet generáljanak a követőikben valami iránt ami valójában nem létezik. Amikor görgeti az ember az Instáját, érdemes fejben tartani, hogy olyan pillanatok gyűjteményét nézed, amik arra vannak kitalálva, hogy te azt érezd: “Neki de jó!”. Valójában, ilyenkor mind a két fél vesztegeti az idejét. Az is aki önként hagyja, hogy kicsalják a fájdalmat, hogy neki miért nem ilyen jó. De az is, aki nem valami igazit ad magának az életben, hanem megelégszik az illúzióval.”

„A beton akarsz lenni, amire a színész rálép. A te dolgod az, hogy biztonságot adj. A te dolgod az, hogy egy jó légkört teremts. A te dolgod az, hogy egészen pontosan tudja, hogy mi a közös cél, hogy nem azért van itt, mert ő ért rá, hanem azért van itt, mert benne hiszek. Az a dolgod, hogy legyen egy koncepció ami végig van gondolva. Az dolgod, hogy ha a forgatókönyv nem elég jó amikor huszadszor írod újra, akkor tépd össze még tízszer. Az a dolgod, hogy amikor írsz, akkor elképzeld, hogy egy színész vagy akinek ez a szöveg a kezébe kerül és olyan igényszinten dolgozd újra meg újra meg újra, hogy az egy ilyen helyzetben is kielégítő legyen a számodra.”

„Ezer nap koszorúz, szél hord, akárcsak
magasra duzzadó tengerhabok.
Hegyek - : körhintán óriáselefántok
öveznek, bimbózó város-magot.
Az utcákon emberi szárnycsapások.
Csodás ország: szerelmesed vagyok,
legtisztább hazát te adtál volt, bizony:
tág s fénylő - : ősparadicsom!

(...)

Imádunk -: egyesítő érzelem!
Ily szürke mondatokban is: "Hűs volt éjjel; s igen,
te szép asszony, hideg voltál hozzánk s cudar."
...Ó, kín-harmónia, mely téged könnyez itt...!
Sír, tombol, ki magáért küszködik!
Dicsértessék tehát, ami egybezár.
Csak soha ördög s pokol! S döghalál!
Imádunk, ó érzés, mely egyesít....”

„Feledni gyakran szeretnélek én,
s mintha bosszút állna feledni-vágyam,
dalomba törsz, s álmomban állsz elém,
s mintha máris megszólalnál te lágyan.

Kit tréfából sem árultam el én,
itt voltál mindig, ha letörten álltam,
erőd lehelted rám a bágyadásban,
s elhagytalak, ha erő szállt belém.”

„Hason heverni dűlőszéleken,
szekérsírást hallgatni órahosszat!
Parasztkunyhó pipázik csendesen,
arcod körül harasztok hajladoznak...

Mi gyönyörűbb, mint eltanyázni így,
az út mentén? A tág mező akárha
feléd hömpölygetné hullámait,
s te szikla vagy, fa, zöld vetések árja.”

„Drága Testvérem, Te már letetted
Fürge tolladat… Le az életet..
A véres zsivaj mögötted maradt.
Csillag porzik már lépteid alatt.
Itt mások ügyét védted lelkesen,
(közben a szived kopott csendesen...)
Most a Te pöröd tárgyalják ott túl:
ítélőhírád csupán egy: az Úr!
Ott más a törvény, más az ítélet...
Szegény Testvér – én nem féltelek Téged!
Megvolt kereszted, megvolt Golgothád,
s tömeg is akadt, mely kővel dobált.”

„Fent a hegyen fénylik az idegosztály.
Tavasszal még te is ott fent napoztál -
s most, mint árnyék lebeg a zárt osztályon:
Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?”

„... a három dolog, amit nem tudok megváltoztatni, az a múlt, az igazság és te.”

„Néha az önmagadhoz való hűség azt jelenti, hogy meg kell változtatnod a véleményedet. Az éned változik, és te követed.”