Idézetek történet-ről

„Egy kaliforniai képviselő beszámolt a Bagdadban tett útjáról. Azt mondta, szinte senki sem beszél angolul, a levegő tele van mérgező gázokkal és fegyveres embereket látott az utcákon. És ez még csak a Los Angelesi repülőtérre vezető úton történt.”

Jay Leno (1950) amerikai humorista

„[A meggazdagodásáról:] Nekem egyébként (…) két dolog okozott csalódást ebben az ügyben. Először is az, hogy korábban azt hittem, ezt a dolgot helyre fogom tudni tenni, meg fogom tudni értetni az emberekkel. El fogom mondani, mi történt, és kész. Tévedtem, mert - most már tudom - a politikai küzdelemben bizonyos értelemben részletkérdés, hogy kinek van igaza.”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.”

Claudia Gray (1970)

„Nyilván kellő befejezéshez ért az, amit magunk elé tűztünk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami e tanulmányokat illetően történt. Valamennyi felfedezésnél ugyanis a korábbi munkák eredményeit, amiket másoktól vettek át, részletekben előre vitték azok, akik később átvették őket. Ami azonban ezt a tanulmányt illeti, nem lehet mondani, hogy egy része már előbb ki volt dolgozva, más része pedig nem, hanem egyáltalán semmi sem volt meg belőle. Mert a civakodó érveléseket pénzért tanító mesterek nevelési eljárása hasonló volt Gorgiász módszeréhez: egyesek ugyanis retorikai, mások kérdés-felelet alakjában szerkesztett beszédeket adtak megtanulásra, melyekről ezek is, azok is azt hitték, hogy legtöbbször ilyenekbe sodródnak bele a két vitázó érvelései. Ezért aztán gyors, de tudománytalan volt az a képzés, amit a tanítványaiknak adtak. Mert bár nem a művészetet, hanem a művészet termékét nyújtották, úgy gondolták, hogy nevelnek, mintha csak valaki, aki megígérte, hogy olyan tudáshoz juttat, amely megszünteti a lábfájást, a cipészmesterséget már nem tanítaná, sem pedig azt, hogy honnan szerezhet valaki ilyen tudást, ellenben mindenféle lábbeli sok fajtáját adná neki,; az ilyen ember segítséget nyújt ugyan a szükséglet tekintetében, de a művészet nem ad át. Továbbá a retorika körében sok minden volt, amit róla régen elmondtak, de a következtetések kérdésében eddig egyáltalán semmivel sem rendelkeztünk, hanem hosszú ideig gyakorlatias kutatással fáradoztunk. Ha tehát megfigyeléseitek alapján vizsgálódásunkat az ilyen kezdeti helyzethez képest – összehasonlítva a többi, hagyományozás útján kifejlődött tudománnyal – kielégítőnek tartjátok, úgy valamennyietekre vagy hallgatóinkra csak az marad, hogy bocsássanak meg, ha fejtegetéseinkből valami kimaradt, s legyetek nagyon hálásak a benne lévő felfedezésekért.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„Nagyon boldog vagyok, hogy említette a neveket, mert ezek nagy problémát okoztak nekem. És épp ebben lelem a legnagyobb örömömet is: egy jó névben. Íráskor is mindig egy névből indulok ki. Mondjon nekem egy nevet, és lesz belőle egy történet - rendszerint így van nálam, s nem fordítva.”

John Ronald Reuel Tolkien (1892–1973) angol filológus, író, költő

„A náci elmélet […] kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy »igazság«. […] Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény »soha nem történt meg« – nos, akkor soha nem történt meg. Ha azt mondja kettő meg kettő az öt – akkor kettő meg kettő az öt. Egy ilyen jövő lehetősége rémisztőbb számomra a bombáknál is.”

George Orwell (1903–1950) angol író, kritikus, újságíró

„Egyszer ez történt: A fiatal atléta épphogy visszatért az Olimpiáról egy ládányi éremmel, amikor megbetegedett. A kórházban az orvos megmérte a lázát, majd elégedetlenül megcsóválta a fejét, és azt mondta:”

Osho (1931–1990) Indiai misztikus tanító

„Az ember persze szívesen elhinné, hogy a dolgok meghatározott módon történnek. Ha a múltról van szó, mindnyájan hamisan keverjük a kártyákat.”

Stephen King könyv Duma Key

„Minden csak mese. Amiben hiszünk, amit ismerünk, amire emlékszünk, sőt amiről álmodunk, az is. Minden csak mese, történet, amelyben események és szereplők vonulnak fel, és érzelmi tartalmakat közölnek egymással.”

Carlos Ruiz Zafón (1964)

„A világ cudar hely. Nem törődik velünk. Nem gyűlöl téged meg engem, de nem is szeret minket. Rettenetes dolgok történnek a világban, olyan dolgok, amelyeket senki se tud megmagyarázni.”

Stephen King könyv A ragyogás

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

George Orwell (1903–1950) angol író, kritikus, újságíró

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

George Orwell (1903–1950) angol író, kritikus, újságíró

„Sok dolog végett aggódtam az életemben, amelyek többsége soha nem történt meg.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„Ami meg történt, nem vonható vissza.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

„Nem az vagyok, ami velem történt, hanem az, akivé elhatároztam, hogy válok.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„… Minden idős ember belsejében egy fiatal ember rejlik, aki azon töri féjét, mi történt.”

Terry Pratchett (1948–2015) angol fantasy- és science fiction-író

„Az engedetlenség a történelmet olvasók szemében az ember veleszületett előnye. Az engedetlenség által történt az előrelépés, az engedetlenség és a lázadás által.”

Oscar Wilde (1854–1900) ír költő, író, drámaíró

„Évmilliókig az emberiség úgy élt, mint az állatok. Aztán történt valami, ami felszabadította képzeletünk erejét. Megtanultunk beszélni és megtanultunk hallgatni.”

Stephen Hawking (1942–2018) angol fizikus

„Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.”

Willa Cather (1873–1947)

„A legrosszabb kocsmákba mentem, remélve, hogy megölnek, de csak annyi történt, hogy megint berúgtam.”

Charles Bukowski (1920–1994)

„Mert soha nem volt még egy olyan történet, amely több szenvedést tartogatott volna, mint Júlia és Rómeó története.”

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő, színész

„Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület.”

Rochefoucauld (1613–1680)

„Ha a történet legfőképpen nem csodálatos, akkor kit érdekel, hogy milyen fontos?”

Orson Scott Card (1951) amerikai író

„Mercier gondolatai azért voltak különösek, mert mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktetett bennük, és változatlanul egyazon szirtes pontokon törtek meg, bármely ponton is került e világba az ember. Nem gondolatok voltak ezek, hanem inkább egyfajta zavaros és szomorú álomképek, amelyekben múlt és jövő roppant kellemetlen módon keveredik, a jelen pedig az örökös fuldokló szerepét játssza.”

Samuel Beckett (1906–1989) ír költő, próza- és drámaíró

„…most láttam a tévében újból szerencsétlen köztársaságunk elnökének, Husák elnök úrnak a lemondását, amint lábujjhegyen elosont az elnöki székből, mintha mi sem történt volna, mintha csak az időjárásjelentést olvasná föl, lábujjhegyen hagyott itt mindent, amit saját maga, mint az ország első embere főzött. Elsompolygott, mint egy róka… Pedig én azt szeretném, hogy úgy hagyja itt ezt a világot, mint a román Drakula, Maldoror, a rossz legfőbb megtestesítője…”

Bohumil Hrabal (1914–1997) cseh író

„Ha annak okát keressük, hogy mi történt, rájövünk arra is, ami történni fog.”

Stendhal (1783–1842) francia realista író

„A történet, amit aznap éjjel felolvasott Frannynek, Seymour egyik kedvenc olvasmánya volt; egy taoista mese. Franny a mai napig esküszik rá, hogy emlékszik Seymour felolvasására:”

Jerome David Salinger (1919–2010) amerikai prózaíró

„Mindennap elolvasok egy olasz újságot. Egy kicsit olyanok, mint az öreg Rockefeller számára külön készített újság, amelyben csak kellemes és megnyugtató hírek vannak. Az olasz eszme az egész világon diadalmaskodik, különösen Spanyolországban. És idebent Itáliában kizárólag nagyszerű dolgok történnek. A Duce megnyitja az új teknősbéka-verseny-stádiumot, és a nép lelkesen ünnepli. A trónörökös megjelenik valahol vízicserkésztábornoki egyenruhában, és a nép lelkesen ünnepli. Az aostai herceg belefúj a milánói hitközség új hosszúnapi trombitájába, és a nép lelkesen ünnepli. Olaszország népe állandóan lelkesen ünnepel. Semmi baj. Isten az égből lelkesen mosolyog olaszaira. (Treno popolare)”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész

„Az emberi fejlődés döntő pillanata folytonos. Ezért van igazuk a forradalmi szellemi mozgalmaknak, amikor minden eddigit semmisnek nyilvánítanak, hiszen még voltaképpen semmi sem történt.”

Franz Kafka (1883–1924) prágai német író

„…a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”

Boris Vian (1920–1959)

„Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút.”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„Imperialista erők vesznek körül bennünket. A világ nem él normális körülmények között; ameddig a jenki imperialisták bűnös bombákat dobnak Vietnám népére, nem mondhatjuk, hogy a megszokott körülmények között élünk; amikor százezernél is több jenki katona száll partra ott, hogy eltaposson egy felszabadító mozgalmat; mikor az imperializmus katonái a világ összes többi köztársaságával jogilag egyenlő köztársaságban szállnak partra, mint Santo Domingoban történt, hogy sárba tapossák szuverenitását, a világ nem él normális körülmények között; amikor hazánk körül az imperialisták zsoldosokat képeznek ki, és a legbűnösebb vandál támadásokat szervezik, amilyen a Sierra Aránzazu esete volt; amikor az imperialisták beavatkozással fenyegetik Latin-Amerika vagy a világ bármely más országát, nem élhetjük megszokott életünket.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Nagy táskáját kezében tartva, kecsesen fölcsúszott a korláton, s ugyanakkor ért föl, amikor Banks mama. Jane és Michael tudták, hogy ilyesmi még sohasem történt a világon. A korláton lecsúszni még hagyján, azt maguk is megtették nemegyszer, de fölfelé – soha!”

A csudálatos Mary (1899–1996) ausztrál írónő

„Engem ez a dolog nagyon sokáig csak intellektuálisan érdekelt. Mert az üzlet egy idő után már nem nagyon kötött le, azt gondoltam, amit ebből megtanulhattam, az megvan. Szóval én nem akartam a politikával foglalkozni, csak érdekelt. (…) Ez [a Giddensszel való találkozás] 1998 őszén történt, amikor mi itt javában főttünk a saját levünkben, éppen csak elindult az Orbán-kormány, amelyet én nem fogadtam rossz szívvel.”

Gyurcsány Ferenc (1961) magyar politikus, közgazdász, pedagógus

„A legnagyobb dolgok a csendben történnek velünk.”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Hogy történt, kérdezi a rendőr:”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Lisey egyre zavaróbbnak érezte, ahogyan ezek az emlékek folyamatosan a felszínre törtek. Mintha a múlt sohasem ért volna véget, mintha az idő végtelenbe nyúló tornyának emeletén továbbra is minden újra meg újra megtörténne.”

Stephen King könyv Lisey története

„Semmi sem olyan elavult, mint ami tegnap történt; a görög ókor nem régimódi, nagyapáink ideje az. (A század betegsége, 456. o.)”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész

„A török utakon eleve te vagy a vesztes, mert a rendőrök abból indulnak ki, hogy az egész baleset nem történt volna meg, ha te nem jársz arrafelé.”

Moldova György (1934) magyar író, újságíró, a DIA alapító tagja

„Nem biztos, hogy azonnal sikerül a kétharmad, a stratégiában azt kell tudnunk, hogy ez a cél, és 8-12 éves periódusban nekünk kell uralkodni ebben az országban. Magyarországot az elmúlt ezer évben elkormányoztuk, az elmúlt száz évben történt egy pár hiba. Hatalomra jutott a baloldal, de a lényeg az, hogy mindenki tegye a magáét. Szeretnénk ezt az országot kitakarítani… Azt gondolom, hogy a szabadságharcot csak közösen tudjuk megvívni. A politikai ellenfeleink közül a fórum-baloldal, aminek semmi köze a baloldalisághoz, nevezzük őket volt komcsiknak vagy nómenklatúrának, nem hisz semmiben - a pénzben igen. Pragmatisták, materialisták, fogalmuk sincs, hogy az ember mit érez. Megszerezték az országot. Többször is. És meg akarják tartani. Ők az ellenfelünk. A másik ellenfelünk az SZDSZ. Megtámadták magát a nemzetet.”

Kerényi Imre (1943–2018) magyar színházi rendező, színigazgató, politikus

„Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.”

Agatha Christie (1890–1976)

„Mindig is nehéznek találtam a filmjeimről beszélni. A legtöbb, amit tehetek, hogy a gyártással és a történettel kapcsolatos háttérinformációkról, esetleg a filmhez kapcsolódó érdekes témákról beszélek.”

Stanley Kubrick (1928–1999) amerikai filmrendező és producer

„Évekkel ezelőtt még utáltam Lara Croftot. Exférjem, Johnny Lee Miller folyton ezzel a játékkal játszott. Ha elment otthonról, mindig óriási örömöt okozott, ha kinyiffanthattam Larát. Ráadásul mindez azzal az elnyújtott „aaaahhh” kiáltással történt, amit én borzasztó szexinek találtam! Mára viszont megkedveltem őt.”

Angelina Jolie (1975) amerikai színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró

„A jobbágyokat felszabadították - erről is sokáig olyan képzelmem volt, mint általában a magyar nemzetről. Valahol messze történt, egy boldog tájon, semmi esetre sem ott, ahol én éltem. A jobbágyok megkapták a földet, maguk urai lettek, szabad polgárai e honnak… Hogy történhetett mégis, hogy ameddig az én tekintetem és képzeletem terjedt, körülöttem a határ mindenfelé egy-egy ismeretlen, a középkori váruraknál is titokzatosabb hatalmasságé volt, akinek nagynéha csak követei látogattak el a négyesfogaton a kastélyba? A nép dermedten hajlongott, süvegét kapkodta, nem látszott se függetlennek, se szabadnak… Ezeket mért nem szabadították föl? Izgatottan kezdtem keresni a hibát, nehezen akadtam rá. Amire rájöttem, nagyrészt a magam ösztöne után jöttem rá, útmutatást, forrásművet alig leltem. A puszták népe s a vele egyanyagú zsellérség, mint a Karsztok bujkáló patakja merül fel a magyar történelemben, meglepetést, elismerem, nem kellemes meglepetést okozva. Megírta történetüket valaki - a fél ország művelőinek történetét?”

Illyés Gyula (1902–1983) magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA és a DIA tagja

„Sokan mások meghaltak, de mindez a múltban történt,
amely (tudvalevőleg) a legkedvezőbb idő a halálra.”

Jorge Luis Borges (1899–1986) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus

„…nem ismerek olyan természeti törvényt, amely szerint egy angol miniszterelnöknek egy diktátorral folytatott tárgyaláson kötelezően el kell fogadnia minden tébolyodott diktátumot, hogy aztán egy másik angol miniszterelnöknek a hadászati győzelem érdekében fel kelljen áldoznia Coventry vagy Drezda lakóit. Inkább fordítva áll. A fasiszta diktátumot elfogadó angol miniszterelnök adott esetben egy jóhiszemű kretén volt. Akit a jóhiszemű angol választópolgárok kétségtelenül megválasztottak. S ezért egy másik választott angol miniszterelnöknek, aki adott esetben elég zseniális ember volt, már kényszerhelyzetben, drámai körülmények között, „vért, fáradozást, könnyeket és verítéket” nem kímélve kellett cselekednie. Így azonban a világháborús történetet mégsem számolhatjuk el az angol demokrácia dicsőségeként, hiszen a történet éppen a demokrácia sérülékenységét és a törékenységét mutatja be.”

Nádas Péter (1942) magyar író, drámaíró, esszéista, fotóriporter, újságíró, a DIA alapító tagja

„Egyszóval, lovagunk annyira belegabalyodott az olvasásba, hogy reggeltől estig, estétől reggelig csak olvasott, s így a kevés alvás és a sok olvasás úgy kiszárította agyvelejét, hogy végre elvesztette józan ítéletét. Olvasmányai árasztották el képzeletét; varázslat, párbaj, csatározás, kihívások, sebesülések, ömlengések, szerelmek, sorscsapások s több ily soha meg nem történt balgaság. Annyira fejébe vette, hogy a kitalált históriák elolvasott zagyvaléka igaz valóság, hogy számára hihetőbb történet nem is volt a világon”

Miguel de Cervantes könyv Don Quijote

„Magyarország lassan világbajnok lesz a kiadások lefaragásának tekintetében. Ha önök megnézik, hogy mi minden történt az elmúlt egy esztendőben Magyarországon a pénzügyi stabilitás helyreállítása érdekében, akkor valószínűleg ezt túlzás nélkül minősíthetik világrekordnak.”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

„Livius megemlékezik egy római bűnügyről. Az i. e. 328. évben történt, hogy két konzult megmérgeztek. kiderült, hogy előkelő római hölgyek úgyszólván mérgezési klubba álltak össze. Huszat tetten értek, amint a mérget kotyvasztották. Azzal védekeztek, hogy orvosságot főztek. "ha orvosság, igyátok meg" - mondták a hatósági emberek. Megitatták velük főztjüket és valamennyien elpusztultak. Még százötvenen kerültek hurokra és nyerték el büntetésüket.”

Ráth-Végh István (1870–1959) magyar jogász, művelődéstörténeti szakíró, művelődéstörténész

„Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának.”

Jean de La Bruyère (1645–1696)

„A koncentrációs táborokban csak úgy hemzsegtek a fotóriporterek, és minden újabb kép, amely a borzalmakról készült, csak csökkentette az összhatást. Ma egy kurta napra mindenki látni akarja, mi történt ezekkel a szerencsétlenekkel a táborokban, de holnap már jószerint senkit sem fog érdekelni, mi történik velük a jövőben.”

Robert Capa (1913–1954) magyar származású amerikai fotográfus

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

Sylvia Plath (1932–1963) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró

„Mindenesetre a Vörökeresztnek Dél-Vietnámban kellene jobban dolgoznia, ahol a jenki katonák ezreket ölnek meg és ezrével kínozzák és gyilkolják a népet. Vagy Észak-Vietnámban, ahol a bűnös jenki bombák válogatás nélkül hullanak városokra és falvakra, iskolákra és kórházakra. A Vöröskeresztnek tennie kellene valamit Santo Domingoban is, ahol a megszálló katonák a legkülönfélébb módon kegyetlenkedik a néppel, és megszállva tartja az iskolákat. A Vöröskereszt még magában az Egyesült Államokban is közbeléphetne, hogy megakadályozza a néger lakosság lemészárlását, amint nemrégiben Los Angelesben történt.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Ha az ember olyasmiről beszél, ami régen történt, akkor teljesen kinyílik. A történet kihajt, mint egy virág. Asszem ez jó is, rossz is.”

Stephen King könyv Rémautó

„Ki és mi vagyok én? Mi végre vagyok én itt? Ki lesz belőlem halálom után? […] Vagyok én ember, azaz okos lélekből és érzékeny testből egybealkotott valóság, oly nemes valóság, hogy mentől többet vizsgálom magamot, annál nagyobb csudálkozásra ítélem életemet.
Én az én gondolatommal egy szempillantásba feljebb hágok, mint egy ágyúgolyóbis a világ teremtésétől megindulván, és e mái napig szüntelen repültre ment volna. Mert elmégyek az örökkévalónak trónusához, és ővéle beszélek, emlékezetemmel az ezelőtt ezer esztendőkkel történt dolgokat jelenvalókká tészem. […] én ember vagyok, e többet tészen, mintha azt mondanám: én király vagyok. Mert a korona és a királyi pálca porrá lesznek, de én örökké élek. […] De valjon mi lesz belőlem halálom után? Valjon nem halnak meg az én gondolatim és belső érzékenységeim a testnek halálával együtt?”

Varga Katalin (1802) magyar kisnemes és munkásmozgalmi vezető

„Az ilyen »témák« persze nem kidolgozható ötletek, bár a kidolgozásnak valószínűleg nincsenek belső akadályai, hanem hogy pontosan határozzuk meg őket: a hipochondria epikus metaforái – értve alatta, hogy egy-egy intenzív életmozzanat mindig csakis ilyen gyakorlati elképzeléseket, történet-lehetőségeket vált ki, mely lehetőségeket aztán részben erőltetett anakronizmussal, részben meg épp ellenkezőleg: aggályos történet-pszichológiai szimattal, a múltba vetít, titkol és maskarál az ember.”

Szentkuthy Miklós (1908–1988) magyar író, esszéíró, műfordító

„Igen, néha valóban vad, sőt, viharos történeteket szül az élet, hoz létre a valóság. Vagy képzelgés lenne mindaz, ami itt történt? Képzelgés lenne az egész, illúzió volna maga az élet is? Hol a határ? S meddig tart a valóság, hol születik az álom? Amit érzékelünk naponta, amit látunk, érzünk, szagolunk, tapintunk – az csupán illúzió, vagy maga a valóság (…)?”

Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)

„Egy év alatt annyit tapasztaltam az antiszemitizmusról, ami elég lenne három emberöltőre. Mivel nem sebezheted meg egy nép szent meggyőződéseit, amit a szívük szeret és tisztel, anélkül hogy mély fájdalmat és a szív vérének hullását ne okoznád. 17 éve történt, és a szívem még mindig vérzik.”

Corneliu Zelea Codreanu (1899–1938)

„A harc első perceiben mintegy 20 foglyot ejtettünk. Még az elején történt, hogy hárman azok közül, akik elfoglalták az őrhelyet – Ramiro Valdés, José Suárez és Jesús Montané – behatoltak egy barakkba, s vagy 50 katonát foglyul ejtettek. Ezek a katonák később, mint tanúk kivétel nélkül elismerték a bíróság előtt, hogy teljes tisztelettel bántak velük, egyetlen durva szóval sem bántották őket.”

Fidel Castro (1926–2016) kubai kommunista politikus

„Prohászka Ottokár a magyar szociális gondolkodásnak nemcsak csúcspontja, hanem a megalapozója is. A mai értelemben használt antiszemita vád azért abszurd vele szemben, mert 1927-ben meghalt. Számon kérni rajta olyat, ami a '30-as vagy később, a '40-es években történt, történelmietlen és igazságtalan. […] Prohászka semmiféle hungarizmusnak az ideológiáját nem alapozta meg. Azért sem, mert ezek a náci, hungarista típusú ideológiák mindig neo-pogány, keresztényellenes mozgalmak voltak. Prohászka egy keresztény-szociális gondolatkört alapozott meg. […]”

Semjén Zsolt (1962) magyar politikus, teológus

„Ha minden ok nélkül ilyen borzalom történt, akkor van-e értelme bárminek? Miért élnek egyáltalán?”

Stephen King könyv Végítélet

„Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább.”

Darren Shan (1972) ír származású, angolul alkotó író

„Íme, Szinyei Mersével is mi történt. A választóknak több eszük volt, mint a Gondviselésnek; a múlt cikluson otthon marasztották, és íme, unalmában festett egy csomó képet, melyekkel a kor legnagyobb tájképfestői közé emelkedett. (177. oldal)”

Mikszáth Kálmán (1847–1910) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság …

„Az allegória absztrakciókról szóló történet, a regény pedig egyénekről.”

Jorge Luis Borges (1899–1986) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, irodalomtörténész, filozófus

„Ábrahám, a kiválasztott barát, hűségesnek találtatott abban, hogy Isten szavaira figyelmes volt. Engedelmessége következtében hagyta el földjét, rokonságát és atyai házát… Hűsége és vendégszeretete következtében adatott neki fia öregségében, és az engedelmessége folytán még ezt is áldozatul ajánlotta fel az egyik hegyen az Istennek, mégpedig azon, amelyet ő mutatott meg neki.
Vendégszeretete és istenfélelme következtében menekült ki Lót Szodomából, arról a vidékről, mely körülötte mindenütt tűz és kénkövek általi pusztulásra ítéltetett; és ezzel jelét adta az Uralkodó, hogy a benne remélőket nem fogja magukra hagyni, míg azokat, akik a neki járó engedelmességet elhagyták, kínokra és gyötrelmekre fogja juttatni. Ennek felesége pedig, noha együtt vándorolt ki férjével, de másképpen gondolkodott az engedelmességről, és nem élt egyetértésben vele, intő jelül állíttatott fel azzal, hogy sóoszlop lett belőle egészen a mostani napokig…
Hite és vendégszeretete következtében menekült meg Ráháb, a parázna asszony is.
Mi pedig, akik az ő osztályrésze vagyunk, tegyük meg mindazt, ami a megszentelődésünkhöz tartozik. Meneküljünk a rágalmazásoktól, az alávaló és tisztátalan kapcsolatoktól, a részegeskedéstől és az újdonságok hajhászásától, az utálatos vágyaktól, az undorító házasságtöréstől és az utálatos gőgtől. "Az Isten ugyanis" - mint ő mondja -, "a kevélyeknek ellenáll, az alázatosnak pedig kegyelmét adja" (vö. 1Pét 5,5). Azokhoz kapcsolódjunk, akik megkapták Isten kegyelmét; öltsük magunkra alázatos lelkülettel az egyetértést, legyünk önmegtartóztatóak, de távol álljon tőlünk mindenféle pusmogás vagy rágalom. A tetteinkben bizonyuljunk igazaknak, és ne a szavainkban. Jótetteinkről mások tegyenek tanúságot, ahogy ezt megadták atyáinknak, akik valóban igazak voltak.
Kapcsolódjunk tehát az áldáshoz, és látni fogjuk, hogy melyek az áldás útjai. Idézzük csak vissza mindazt, ami kezdettől fogva történt. Kinek a kegyelméből nyert áldást atyánk, Ábrahám? Nemde a hit által cselekedte az igazat és az igazságosságot? Engedelmességében, mivelhogy ismerte a jövőt, szívesen ajánlotta fel Izsákot áldozatnak.
Mindannyian dicsőségre és nagyságra emelkedtek, de nem a saját erejükből, cselekedeteik vagy az igazsággal egyező tetteik következtében, hanem Isten akaratából. Mi is az ő akaratából lettünk kiválasztottak Jézus Krisztusban, nem mi juttattuk magunkat a megigazulásra, nem saját bölcsességünk, elmésségünk, istentiszteleteink vagy szívünk megszenteltségében véghezvitt cselekedeteink folytán, hanem hit által, amely által a mindenható Isten a világ kezdetétől fogva mindenkit megigazulttá tett, akinek legyen dicsőség örökkön örökké. Ámen.
Mit tegyünk tehát, testvéreim? Tartsuk távol magunkat a jócselekedetektől, és hagyjuk el a jót? Semmiképpen sem engedné meg az Uralkodónk, hogy ez bekövetkezzen; inkább igyekezzünk buzgón és készségesen mindenféle jócselekedeteket véghezvinni. Beláthatjuk azt is mindannyian, hogy jócselekedetekkel ékeskedett minden igaz ember, és maga az Úr is műveiben felékesítve találta örömét. Előttünk áll a példakép, sietve járuljunk az ő akaratához, teljes erőnkből tegyük az igazságosság műveit!
Aki jól munkálkodik, jó lelkülettel veszi át munkájáért kenyerét; a hanyag és lusta, alig mer munkáltatójára nézni. Mindenképpen szükséges, hogy készségesek legyünk a jót megtenni, mert minden az Istentől származik. Ő ugyanis előre megmondotta nekünk: "Íme az Úr, a bére szeme előtt van, hogy mindenkinek megadja azt, cselekedeteinek megfelelően" (vö. Iz 40,10).”

Római Szent Kelemen 1. századi püspök, ókeresztény író

„Egyáltalán nem örülök annak, ami történt.”

Kóka János (1972)

„A sokaság leginkább szenvedéseire emlékezik. A történet nem feledkezik meg a nagy conquistadorokról, akik jámbor kortársaiknak annyi galibát szereztek!”

Victor Eftimiu (1889–1972)

„Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.
[…] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„A kiéletlen, levezetetlen és megoldatlan feszültségek általában valahol ki szoktak robbanni. Ami történt, az a gyöngébb bosszúja volt az erősebbel szemben.”

Göncz Árpád (1922–2015) magyar politikus, író, műfordító, országgyűlési képviselő

„– Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél - mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.””

Søren Aabye Kierkegaard (1813–1855)

„A lehetetlen nem történt meg, ezért a lehetetlennek a kinézet ellenére is lehetségesnek kell lennie.”

Agatha Christie (1890–1976)

„Amikor minden nap olyan mint a másik, az azért van, mert az emberek nem ismerik fel azokat a jó dolgokat, amelyek nap mint nap történnek az életükben.”

Paulo Coelho (1947)

„Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.”

Richard Bach (1936) amerikai író

„Asszonyom, minden történet, ha elég sokáig folytatódik, a halálhoz vezet, és aki ezt eltitkolná ön elől, nem igaz történetmesélő.”

Ernest Hemingway (1899–1961) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró

„Nem én törtem össze a szívedet - te törted össze; és azzal, hogy összetörted, az enyémet is összetörted.”

Emily Brontë (1818–1848) angol költő, író

„Tökélyt álmodva a tökélyre törtem,
ha művem nem is lesz tökély mögöttem.
mert az volt művemnek szent küldetése:
segítse az embert majd a tökélyre.”

Johannes Robert Becher (1891–1958) német költő és politikus

„A terroristák olyanok, akár a légy a porcelánboltban. Hiába akarna a légy törni-zúzni, olyan gyenge, hogy egy teáscsészét sem tud felborítani. Keres tehát egy elefántot, beleszáll a fülébe, és elkezd zümmögni. Az elefánt megvadul a félelemtől és a haragtól, és letarolja a porcelánboltot. Ez történt a Közel-Keleten is az utóbbi évtizedekben.”

Yuval Harari (1976)

„Egyetlen történet sem marad fenn, ha senki sem akarja hallani.”

Joanne Kathleen Rowling (1965) Brit író

„Miután látta, mi történt Szaddám Huszeinnel, ő (Kadhafi) nem akart Szaddám Huszein lenni. Feladta a nukleáris programját.”

Donald Rumsfeld (1932)

„Annak ellenére, hogy ezek a konfliktusok nem vallási okokból törtek ki, megoldásukhoz nélkülözhetetlen a vallási dimenzió figyelembevétele.”

Jean-Louis Tauran (1943–2018)

„Múlt éjjel rólad álmodtam. Hogy mi történt pontosan, arra alig emlékszem, csak annyit tudok, hogy folyton egymásba olvadtunk. Én voltam te, te voltál én. Végül valahogy lángra kaptál.”

Franz Kafka (1883–1924) prágai német író

„Az, aki megbocsát, soha nem hozza fel a múltat az adott személy szemébe. Amikor megbocsátasz, olyan, mintha az meg sem történt volna. Az igazi megbocsátás teljes és végleges.”

Louis Zamperini (1917–2014)