„A jobbágyokat felszabadították - erről is sokáig olyan képzelmem volt, mint általában a magyar nemzetről. Valahol messze történt, egy boldog tájon, semmi esetre sem ott, ahol én éltem. A jobbágyok megkapták a földet, maguk urai lettek, szabad polgárai e honnak… Hogy történhetett mégis, hogy ameddig az én tekintetem és képzeletem terjedt, körülöttem a határ mindenfelé egy-egy ismeretlen, a középkori váruraknál is titokzatosabb hatalmasságé volt, akinek nagynéha csak követei látogattak el a négyesfogaton a kastélyba? A nép dermedten hajlongott, süvegét kapkodta, nem látszott se függetlennek, se szabadnak… Ezeket mért nem szabadították föl? Izgatottan kezdtem keresni a hibát, nehezen akadtam rá. Amire rájöttem, nagyrészt a magam ösztöne után jöttem rá, útmutatást, forrásművet alig leltem. A puszták népe s a vele egyanyagú zsellérség, mint a Karsztok bujkáló patakja merül fel a magyar történelemben, meglepetést, elismerem, nem kellemes meglepetést okozva. Megírta történetüket valaki - a fél ország művelőinek történetét?”
Nem tudok róla. (5. fejezet, 92-93. oldal)
Prózai műveiből, Puszták népe
Forrás Wikiquote. Utolsó frissítés 2021. június 3.. Történelem
Témakörök
történelem, történet, hatalmasság, polgár, alak, nép, ország, határ, fél, meglepetés, útmutatás
Illyés Gyula14
magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, orsz… 1902–1983Hasonló idézetek
„A valóban szabad polgár az az ember, akinek sem léte, sem jövedelme nem függ a kormánytól.”
Alfred de Vigny (1797–1863) francia költő, író és drámaíró
Idézetek aforizmáiból
Füst Milán (1888–1967) magyar író, költő, drámaíró, esztéta, a DIA posztumusz tagja
levél Fejtő Ferencnek, 1958 szept.
Neki tulajdonított idézetek
