Idézetek a segítségről

„A fizika minden nehézsége, úgy látszik, abban áll, hogy mozgásjelenségekből a természet erőit kikutassuk, s azután ezeknek az erőknek a segítségével a többi jelenséget megmagyarázzuk.”

„Nehéz valamit hibátlanul megcsinálni, de még nehezebb, hogy utána ne akadjunk oktalan bírálókra. (…) Csak olyan feladatot kell elvállalni, amit el tud végezni az ember, s erején felül semmit sem szabad vállalni. De amibe belefogsz szépen és figyelmesen csináld végig. Azt hiszem így elkerülheted a vádaskodást, segítségre lelsz a szükségletben, könnyű és veszélytelen lesz az életed, és vénségedig mindened megesz, amit szemed-szád kíván.”

„Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.”

„Az állam, miután kimutatta, hogy képtelen a magzatelhajtásra szoruló asszonyokat a szükséges orvosi segítséggel és higiénikus berendezésekkel ellátni, hirtelen irányt változtat és a tilalmak útjára lép. Mint más esetekben, a bürokrácia ezúttal is erénynek próbálja feltüntetni az eszmei szegénységet. Solz, a szovjet Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, a házassággal kapcsolatos kérdéseknek a szakértője, a magzatelhajtási tilalommal foglalkozó, közeljövőben meghozandó rendelet indoklását abban keresi, hogy - mint mondja - mivel a szocialista társadalomban nincs munkanélküliség, a nőnek nem áll jogában visszautasítani az „anyaság örömeit”. Mi ez, ha nem papi filozófia, amely ráadásul zsandárököllel rendelkezik? Az imént olvastuk a párt központi lapjában, hogy a gyerekszülés az asszony számára - és igazságosabb lenne azt mondani: a legtöbb asszony számára - „veszélyt jelent”. Az imént hallottuk egy magas állású szovjet személyiség megállapítását, hogy „a csavargó és felügyelet nélküli gyermekek helyzetének a rendezése gyengén folyik” ami minden bizonnyal a gyermekcsavargás növekedését jelenti; és íme, egyik magasrangú köztisztviselő kijelenti, hogy az „édes élet országában” a magzatelhajtást börtönnel büntetik, pontosan úgy, mint a kapitalista országokban, ahol szomorú az élet. Előrelátható, hogy a Szovjetunióban éppúgy, mint nyugaton, többnyire éppen a munkásnők és parasztasszonyok, a cselédek lesznek azok, akiknek nehéz lesz eltitkolni bűnüket, akik tehát a fegyőrök martalékává lesznek. Ami a „mi asszonyainkat” illeti, akiket a jó minőségű parfümök, és más hasonló cikkek érdekelnek, ők továbbra is csinálják, ami nekik tetszik a jó akaratú igazságszolgáltatás orra előtt. „Szükségünk van az emberekre”, teszi hozzá Solz, és behunyja szemét az elhagyott gyermekek láttán. A dolgozó nők milliói válaszolhatnának neki, ha a bürokrácia nem forrasztotta volna torkukra a szót: „Csináljatok magatok gyerekeket!””

„Nyilván kellő befejezéshez ért az, amit magunk elé tűztünk, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami e tanulmányokat illetően történt. Valamennyi felfedezésnél ugyanis a korábbi munkák eredményeit, amiket másoktól vettek át, részletekben előre vitték azok, akik később átvették őket. Ami azonban ezt a tanulmányt illeti, nem lehet mondani, hogy egy része már előbb ki volt dolgozva, más része pedig nem, hanem egyáltalán semmi sem volt meg belőle. Mert a civakodó érveléseket pénzért tanító mesterek nevelési eljárása hasonló volt Gorgiász módszeréhez: egyesek ugyanis retorikai, mások kérdés-felelet alakjában szerkesztett beszédeket adtak megtanulásra, melyekről ezek is, azok is azt hitték, hogy legtöbbször ilyenekbe sodródnak bele a két vitázó érvelései. Ezért aztán gyors, de tudománytalan volt az a képzés, amit a tanítványaiknak adtak. Mert bár nem a művészetet, hanem a művészet termékét nyújtották, úgy gondolták, hogy nevelnek, mintha csak valaki, aki megígérte, hogy olyan tudáshoz juttat, amely megszünteti a lábfájást, a cipészmesterséget már nem tanítaná, sem pedig azt, hogy honnan szerezhet valaki ilyen tudást, ellenben mindenféle lábbeli sok fajtáját adná neki,; az ilyen ember segítséget nyújt ugyan a szükséglet tekintetében, de a művészet nem ad át. Továbbá a retorika körében sok minden volt, amit róla régen elmondtak, de a következtetések kérdésében eddig egyáltalán semmivel sem rendelkeztünk, hanem hosszú ideig gyakorlatias kutatással fáradoztunk. Ha tehát megfigyeléseitek alapján vizsgálódásunkat az ilyen kezdeti helyzethez képest – összehasonlítva a többi, hagyományozás útján kifejlődött tudománnyal – kielégítőnek tartjátok, úgy valamennyietekre vagy hallgatóinkra csak az marad, hogy bocsássanak meg, ha fejtegetéseinkből valami kimaradt, s legyetek nagyon hálásak a benne lévő felfedezésekért.”

„Nem tudok csodát felajánlani önöknek. Ha valakinek lenne csodatévő hatalma, én is az ő segítségét kérném.”

„A forradalom hősies kísérletet tett a posványos, ósdi „családi körnek”, e rutinos, fullasztó őskori intézménynek a megsemmisítésére, amelyben a dolgozó osztályok asszonyai gyermekkoruktól halálukig tartó kényszermunkára voltak ítélve. A forradalmárok elképzelése szerint a családot mint egy bezárt, kicsiny „vállalatot” a szociális közszolgátatások rendszere volt hivatva helyettesíteni: szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, éttermek, tisztítóvállalatok, orvosi rendelők, kórházak, sportszervezetek, mozik, színházak stb. A család gazdasági funkcióinak a szocialista társadalom által vállalt teljes átvétele, amely egy egész nemzedéket fon össze a szolidaritás és a kölcsönös segítség révén, lehetővé kellett tegye az asszony, és így a házaspár igazi felszabadulását az évszázados járom alól. Mindaddig, amíg ez a mű nem nyer befejezést, a negyven millió szovjet család nagy többsége a középkori erkölcsöknek, az asszony szolgaságának és hisztériájának, a gyermek mindennapos megaláztatásának, mind az egyik, mind a másik babonáinak a zsákmánya marad.”

„Az ima döntő eleme a győzelemnek. A háborúkat azok nyerik, akiknek sikerült máshonnan, az egekből, a láthatatlan világ rejtélyes erőit bevonzani és támogatásukat megszerezni. E rejtélyes erők a halottak lelkei, az őseink lelkei, akik egyszer, hozzánk hasonlóan, a porhüvelyhez, a barázdákhoz voltak kötve, akik a haza védelmében haltak meg, akik az életük emléke által és általunk, a fiaik, unokáik, dédunokáik által még mindig ide kötődnek. De a holtak lelkei fölött ott van Isten. Amint ezen erőket sikerült bevonzani, tekintélyes erőt képeznek, megvédenek minket, bátorságot, akaratot adnak nekünk, a győzelemhez szükséges összes összetevőt, amelyek által nyerni tudunk. Pánikot és terrort keltenek az ellenségben, megbénítják a tevékenységét. Végsősorban a győzelmek nemcsak az anyagi előkészítésen múlnak, a hadviselők anyagi erőin, hanem ama erőn, amely megszerzi a spirituális erők támogatását. A becsületes és erkölcsös tettek, valamint a buzgó, ismételt segítségül hívásuk, szertartás és közösségi ima keretében, ilyen erőket vonzanak be.”

„Vannak festők, akik a napot sárga foltnak festik meg, de vannak olyanok, akik művészetük és intelligenciájuk segítségével a sárga foltot nappá alakítják.”

„Nem annyira a barátaink segítsége segít rajtunk, mint inkább a segítségükbe vetett bizalom.”

„Rendkívüli jelentőségű ipari felfedezés, melynek segítségével nagy mennyiségű fekete lakkot és festéket meg lehet takarítani azok részére, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a tehenek feketék legyenek, nem szőkék.”

„Móricz Zsigmond megelőzi a kritikát és maga vádolja be önmagát: regényét egy valóságos élő paraszt elbeszélésének keretébe állítja. Elmondja, hogy egy napon megjelent nála egy falujabéli paraszt, távoli rokona, Joó György és nyomorában segítségét kérte. Ő aztán tollba mondatta véle az élet-történetét.”

„Volt egyfajta sablon az életemben. Sosem voltam elég erős, hogy foglalkozzam azokkal a dolgokkal, amik az irányításomon kívül estek; hogy megküzdjek az ellenségekkel, vagy elüldözzem őket; hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi és gyenge voltam, az egyetlen dolog, amit mindig is képes voltam megtenni, az, hogy nem adom fel. Kitartottam. Túléltem. Eléggé felkészült voltam ebből a szempontból. Elégnek kell lennie mára. Ki kell tartanom, amíg jön a segítség.”

„Ha majd Kuba felszabadul, tiszteletben, támogatásban, segítségben kell részesíteni azoknak az özvegyeit és árváit, akik ellenünk harcolva estek el.”

„Egy hang sohasem siethet a kép segítségére, és ez fordítva is igaz.”

„Tegyük világossá a gyermekeink előtt – és az államtól ebben várunk segítséget –, hogy az, aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál. Nem kell az életben minden rosszat kipróbálni ahhoz, hogy nemet tudjunk rá mondani.”

„A francia gyarmatosítók jelenleg kénytelenek nyíltan bevallani, hogy fogytán az erejük és nem képesek a háborút amerikai segítség nélkül folytatni. Segítséget kérnek az Egyesült Államoktól, s közben attól félnek, hogy az amerikaiak éppúgy kiszorítják őket Indokínából, ahogy néhány éve a japánok tették. Amióta a háború megindult, az amerikaiak minden eszközzel segítik a franciákat. de most újabb lépést is tettek: közvetlenül is beavatkoznak Vietnámban.”

„Néha, amikor rosszul mennek a dolgok, több segítséget kapunk, mint amire számítunk. És néha még ez sem elég.”

„(…) nem a zseb, hanem a szív számít. Hogy ha jót teszel, az nem, sohasem merül feledésbe. Nem vész kárba semmiféle segítő-energia. (…) az emberi segítség a legfontosabb dolgok egyike, főként, ha önzetlen…”

„Ha viszont a figyelmet a tudomány és a valóság összefüggésére irányítjuk, akkor a tudomány állításainak rendszerében azt látjuk, ami ez valóban, ti. olyan eszközt, aminek segítségével eligazodunk a tények között, a bizonyítás örömének, a végérvényesség érzésének eléréséhez szolgáló eszközt -- s ekkor a „fundamentum” problémája magától átváltozik az ismeret és a valóság rendíthetetlen érintkezési pontjainak problémájává. Ezekkel az abszolút szilárd érintkezési pontokkal, a konstatálásokkal ismerkedtünk meg a maguk sajátos mivoltában; a konstatálások az egyedüli olyan szintetikus állítások, amelyek nem hipotézisek.”

„Nincs mivel hencegnem. Az erkölcsi bátorságnak tanújelét nem adtam soha, mivel a fitogtatást hiábavalónak láttam - az embert még azon az éjjelen vitte el az ÁVO. nem álltam ki senkiért, már azért sem, mert segítségem inkább ártott, mint használt volna az illetőnek.”

„A fizika fejlõdése az elmúlt századokban, de különösen az elmúlt néhány évtizedben, egyre inkább az elméletek szerkesztésének, ellenõrzésének és alkalmazásának ama módszeréhez vezetett el, amelyet formalizálásnak nevezünk, azaz egy interpretációval kiegészített kalkulus szerkesztésének. A formalizálás terjedését tudásunk növekedése és a tárgy sajátos szerkezete sugallta, és tette egyszersmind gyakorlatilag lehetõvé. Következésképpen egyre kevésbé kellett a tudomány absztrakt terminusainak és a segítségükkel megfogalmazott axiómáknak és tételeknek valamiféle "szemléletes" megértésére törekedni. A tudósok sokáig nem ismerték fel, hogy a tudomány felhagyhat, és fel is kell, hogy hagyjon az ilyesféle megértés keresésével.”

„Az imperialisták már sokszor kifejtették, nyilvánosan is, hogy milyen jellegú politikát folytatnak a kelet-európai szocialista országokkal kapcsolatosa. A Kongresszusban és az újságokban állandóan arról beszélnek, hogy ösztönözni kell a liberális áramlatokat, bizonyos szelektív gazdasági segítséget kell nyújtani, meg kell ígérni és be kell vetni minden alkalmas eszközt az elégedetlenség szítására, és ki kell alakítani az ellenzéket a szocializmuson belül.”

„Én a siralmasok panaszát felvevém,
És a szent Trónus eleibe tevém.
Császári apostoli Felség!
Tekints népeidre, mely nagy itt az inség,
Elhagyatva van, nincs szánó segítség,
Szálljon rájok már könyörületesség.”

„Minden rá van szorulva az emberi segítségre. A tehén is, az ökör is. A növény is, az állat is. Még a sárból se lenne edény, ha az ember nem segítene annak a jó agyagnak, hogy úgy formálódjon, hogy edény kerekedjen belőle.”

„Ha a tudósok új tudományos adatok nélkül "feltupírozzák" a mondandójukat, akkor már nem csupán tudományról van szó, hanem egy bizonyos nézőpont hirdetéséről - nevezetesen azt akarják sugallni, hogy a területük a valóságosnál érdemesebb a finanszírozásra, a figyelemre és a kezelésre. Ha hatásos üzenetet akarnak küldeni a politikusoknak, akkor valójában a tudomány segítségével politizálnak.”

„A tudomány minden nyomorúságának egyetlen alapvető oka van: oktalanul csodáljuk az emberi elme erejét, de nem igyekszünk hatékony segédeszközökkel a segítségére sietni.”

„Sajátságos patológiai kísérlet, melynek segítségével be lehet bizonyítani, hogy öreg embereknek elméje már teljesen el van gyöngülve, amennyiben nem veszik észre, hogy "öreg" és "vén" ugyanazt jelenti. Fiatal ember ugyanis nem ugrana be ilyen marhaságnak, hogy "fiatal ember nem ifjú ember."”

„A gyermeket először a szülő nevelje meg igazán, és csakis azután legyen egy csekély külső segítség.”

„A boldogság és a boldogtalanság (…) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.”

„A keresztények vakon hiszik Jézus csodatetteit. A rózsakeresztesek szentül hitték a talizmánok gyógyerejét. És persze azok a milliók, akik L. Ron Hubbard Dianetikáról szóló könyvét megvették, vagy az agykontrollal foglalkoztak… Én csak annyit mondhatok, hogy olyan vakot nem láttam, aki koncentráció útján szerezte vissza a látását, se olyan sebesültet, amelyikből erős rágondolás segítségével távozott el a golyó és állt el a vérzés.”

„Nem kevés búsulással való csudálkozásunk vagyon az ti nagy embertelen vakmerőségteken, értvén, hogy által nem akartatok menni az mi confoederatus atyánkfiainak segítségökre különben, hanem hogy tinektek megfizessenek, sőt hat forintat adjanak előre: mert idegen országba mentek; ha meg nem adnák pedig fizetésteket, ti oda mennétek, ahol fizetést adnak.”

„Szent meggyőződésem, hogy a feladatnak, ami előtt áll és ami nagyon komoly feladat, valószínűleg az első lépéseket kell megtennie mindannyiunk segítségével - egy új ország felépítésének útján. Én kiválóan alkalmasnak tartom rá: meg fogja tudni tenni ezeket a lépéseket.”

„A becsületére adó katona nem öli meg ütközet után a védekezésre képtelen foglyot, hanem tiszteletben tartja; a sebesültnek nem kegyelemdöfést ad, hanem segítséget; megakadályozza a gaztettet, vagy ha nem képes megakadályozni azt, úgy tesz, mint az a spanyol százados, aki látván a diákok kivégzését, felháborodásában kettétörte kardját, és megtagadta, hogy tovább szolgáljon abban a hadseregben.”

„Így van ez a lélekkel nem rendelkezõ dolgok esetén is: némelyik valóban ezüstbõl vagy aranyból készült, másokról csak az érzékeink sugallják ezt, például a bádogból készült dolgok ezüstnek tûnnek, vagy a sárga fémbõl készültek aranynak. Ugyanígy, néha valódi az érvelés és a cáfolat, néha pedig nem, és csak a tapasztalatlanságunk mutatatja õket valódinak, mivel a tapasztalatlanok csak távolabbról tudják szemlélni ezeket a dolgokat. […] Hiszen lehetetlen egy beszélgetésben a tárgyalt dolgokat szerepeltetni, hanem ehelyett a neveiket mint szimbólumokat kell használnunk, és feltételezzük, hogy ami a nevek között következik, az a dolgok között is következik; ugyanúgy, mint ahogy a számítások eredményeit is a számolótáblák alapján tételezzük fel. De a nevek és a dolgok esete nem azonos. Hiszen a nevek végesek, és így van ez a lehetséges kifejezések összességével is, míg a dolgok száma végtelen. Elkerülhetetlen ezért, hogy több jelentése legyen ugyanannak a névnek. […] A vitákban azok, akik nincsenek eléggé tisztában a nevek erejével, elvétik mind saját érveiket, mind másokét. Így aztán, és számos késõbb említendõ okból is, léteznek valódinak látszó, ám hamis érvek és cáfolatok. Márpedig néhány embernek jobban megéri, hogy bölcsnek tûnjék annak ellenére, hogy valójában nem az; mint hogy valójában bölcs legyen annak látszata nélkül. Hiszen a szofista tudománya abban áll, hogy bölcsességet színleljen valódi alap nélkül, és a szofista pénzt keres látszó és valótlan bölcsessége segítségével.”

„Az abszolut függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban szerzett tapasztalatainktól függünk, a mindennapi létben más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.”

„A történelem sok részlete vitatható, de van egy dolog, amit Magyarországon nem szeretnénk vitatni. Magyarország a Szovjetunió és a vörös hadsereg segítségével szabadult meg a fasizmustól 60 évvel ezelőtt. Ezért köszönettel és hálával fog tartozni mindig. Sohasem fogjuk megengedni, hogy ez a kérdés kisstílű viták tárgya legyen.””

„A tudomány segítségével bizonyítunk, de az intuíció segítségével jutunk a felfedezésre.”

„Mi reánk magyarokra, s Attila dicsőségére büszke honfiakra, kimondhatatlan értékkel bír az a tudat, hogy ennél a kőnél volt a mi létünk történelmének első felvonása. Ennél a kőnél Attila megrendült bizalommal fordult az Isten segítségéhez, s a segítség jött földrengéssel, a római templomok összedőlésével, turul sas hozta pengével, s Attila a világ legnagyobb hadvezérekénti kinevezésével.”

„Fölülről minden olyan tiszta, olyan rendezett, olyan harmonikus. Valahogy így gondolom el: az Úristen is így rálát a mi világunkra, csak mi látjuk a kuszaságokat, a problémákat. Az Úristen szemével nézni a világot – nekem ez a római látogatás ezt az élményt adta. otthon is ezt szeretném mindenhol elmondani, azoknak, akikkel találkozom, hogy próbáljunk az Úristen szemével nézni és ne aggódjunk, ne féljünk, ne legyen bennünk szorongás. Az Úristen segítségével mindent a helyére lehet tenni.”

„A gondolkodás legbonyolultabb eredményei a tudat segítsége nélkül is lehetségesek.”

„Az embernek viszont állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. Sokkal valószínőbb, hogy célhoz ér, ha önzésüket nyergeli meg a maga javára és meggyőzi, hogy a saját előnyükre cselekszenek, ha megteszik azt, amit kíván tőlük.”

„Még messze vagyok attól, hogy az legyek, aki lenni szeretnék, de Isten segítségével sikerülni fog.”

„Amikor egy másik ember szenvedést okoz neked, az azért van, mert ő maga is mélyen szenved, és a szenvedése kiárad rád. Nem büntetésre van szüksége, hanem segítségre. Ezt az üzenetet sugallja.”