Idézetek tapasztalat-ről

„Rudaśnak szüksége volt még élesben szerzett tapasztalatra ahhoz, hogy idővel feljebb lépjen a ranglétrán, és egy ilyen kiemelt ügy remek alkalmat biztosított erre.”

Mercèdes Rheinberger könyv Ártatlan vagyok

„A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem, ha mindketten ugyanabba az irányba néznek.”

Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944) Francia író

„Tizenhat éves koromban megfordult bennem egy gondolat…Ha egy fénysugáron utaznék…Ezt az utazást úgy észlelném, mint térben rezgő mágneses teret, amely valójában nem is mozog. Ez sem a tapasztalat, sem a Maxwell-egyenletek szerint nem lehetséges.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„A bölcsesség tapasztalatból származik. A tapasztalat gyakran a bölcsesség hiányának eredménye.”

Terry Pratchett (1948–2015) angol fantasy- és science fiction-író

„Sajnálom, hogy nem mondhatok semmi vigasztalóbbat, mert a cselekvő szeretet az ábrándozó szeretethez viszonyítva szigorú és ijesztő dolog. Az ábrándozó szeretet mielőbbi, gyorsan végrehajtható hőstettre és arra áhítozik, hogy azt mindenki nézze. Ilyen esetben az emberek valóban odáig jutnak, hogy akár az életüket is feláldozzák, csak ne tartson sokáig, hanem minél előbb leperegjen a vállalkozásuk, akár egy színjáték, és mindenki nézze, dicsérje. A cselekvő szeretet pedig - kitartó munka, sőt némelyek számára valósággal tudomány. De megjósolhatom: abban a pillanatban, amikor rémülten azt tapasztalja, hogy minden erőfeszítése ellenére sem jutott közelebb a célhoz, sőt mintegy eltávolodott tőle - abban a pillanatban, megjósolhatom, egyszeriben eléri a célt, és világosan meglátja maga előtt az Úr csodatévő erejét, az Istenét, aki mindig szerette, és titokban mindig vezérelte önt.”

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881) orosz író

„Hiszem, némi tapasztalat és egy kis gyakorlat szükséges az igazi, mély bizalom eléréséhez.”

Tendzin Gyaco (1935)

„Változik a világról való ismeretünk szerkezete és változik a kultúra szerkezete. Ennek egyik jele – látjuk, érezzük, tapasztaljuk –, ahogy változik a szó és a kép viszonya. Az előző évezred a könyv évezrede volt. Létünk talán legfontosabb dokumentumát, a Bibliát ezért is nevezzük a könyvek könyvének. – Egyébként a könyvek könyve is könyv, így helye a könyvespolcon van. Ott gyorsabban is rátalál az ember, mintha külön díszasztalkán volna. A díszasztalkákat belepi a por.”

Esterházy Péter (1950–2016) magyar író, publicista, a DIA alapító tagja

„Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.”

Henry Ford (1863–1947) amerikai üzletember

„Valóban nem tudom fejből idézni a klasszikus szerzőket, ahogy ők teszik, de nekem a tapasztalat fénye világít, akárcsak azoknak a mestereknek, akikre hivatkoznak. Nem tesznek egyebet, mint páváskodnak és pöffeszkednek, idegen tollakkal ékeskednek, nekem pedig még azt sem engedik meg, hogy sajátjaimat mutogassam.”

Leonardo da Vinci (1452–1519) olasz/itáliai polihisztor (1452-1519)

„A tudat úgynevezett egysége illúzió, valójában vágyálom. Szeretjük azt hinni, hogy egységesek vagyunk, de nem vagyunk azok, a leghatározottabban nem. Nem igazán vagyunk urak a saját házunkban. Szeretünk hinni akaraterőnkben, energiánkban, és abban, amire képesek vagyunk, de ha eljön a valódi próba ideje, azt tapasztaljuk, hogy csak bizonyos mértékig sikerül, mert megzavanak ezek a kis ördögök, a komplexusok.”

Carl Gustav Jung (1875–1961) svájci pszichiáter, pszichológus

„Háromféle módon lehet megtanulni a bölcsességet: Először is, a reflexióval, ami legnemesebb; másodszor, az utánzással, ami a legkönnyebb; és harmadszor a tapasztalattal, amely a legfájdalmasabb.”

Konfuciusz (-551–-479 i.e.)

„A helyes döntés kulcsa a tapasztalat, a tapasztalat forrásai pedig többnyire a rossz döntések.”

Robert A. Lovett (1895–1986)

„A modern fizikus tudja, hogyan használja a kalkulusban szereplõ szimbólumot olyan elõrejelzések levezetésére, amelyeket megfigyeléseinkkel ellenõrizhetünk. (…). Így a fizikus, bár állításai nem fordíthatók le a hétköznapi tapasztalat nyelvére, igenis érti a Y szimbólumot és a kvantummechanika törvényeit. Birtokában van annak a fajta megértésnek, amely egyedül fontos megismerés és a természettudomány szempontjából.”

Rudolf Carnap (1891–1970)

„Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmeztetünk, hogy a kutyák nem tudják ezt a közmondást. Megfordítva: amelyik kutya harap, nem ugat - ez még nincs bebizonyítva, lehet, hogy ugat, csak nem hallani, mert tele van a szája.”

Karinthy Frigyes (1887–1938) író

„A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna.”

Jean-Paul Sartre (1905–1980) francia dráma- és regényíró

„… természet a tapasztalat összes tárgyainak foglalata.”

Immanuel Kant (1724–1804) német idealista filozófus

„S mi mégis azt hisszük, hogy a tudományban több az ismeret és a gyakorlati hozzáértés, mint a tapasztalatban, és bölcsebbnek tartjuk a tudósokat, mint a gyakorlati tapasztalat embereit, … és pedig azért, mert a tudós tudja az okot, a gyakorlati ember meg nem. A tapasztalat emberei ugyanis tudják a micsodát, de nem tudják a miértet - az elméleti tudósok pedig a miértnek és az oknak ismerői.”

Arisztotelész (-384–-321 i.e.) ókori görög filozófus és tudós

„A lehető tapasztalat alaptételei … egyszersmind általános törvényei a természetnek, melyek a priori megismerhetők.”

Immanuel Kant (1724–1804) német idealista filozófus

„A tapasztalat kétségkívül nagy előny, de nem szabad vakon bízni a tekintélyben.”

Selye János (1907–1982) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus

„A tudomány e felfogása szerint – amelyet megpróbálok védeni – mindez annak a ténynek köszönhető, hogy a tudósok (Thalész, Démokritosz, Platón Timaiosza és Arisztarkhosz óta) mertek mítoszokat, feltevéseket vagy elméleteket teremteni, olyanokat, amelyek feltűnő ellentétben voltak a józan tapasztalat mindennapos világával, mégis alkalmasak voltak arra, hogy megmagyarázzák a mindennapi tapasztalat világának néhány vonatkozását. Galilei pontosan azért tiszteli Arisztarkhoszt és Kopernikuszt, mert értelmünk ezen ismert világán túllépni merészeltek.”

Karl Popper (1902–1994)

„Semmi sem világos, amíg az ember nem tapasztalja meg. Még egy közmondás sem közmondás, amíg életed nem példázza a bölcsességét.”

John Keats (1795–1821)

„A tapasztalat szerint pozitív és nem negatív eredményt hozott az, hogy maguk a parasztok – persze főként a tsz-községeknél – válogassák ki a kulákjukat, és akit akarnak, bevesznek, akit nem akarnak, nem vesznek be. Ez nagyon sokat segített abban az értelemben is, hogy a parasztok felelőssége növekedett, örülnek, hogy ilyen dologban is bízik bennük a párt, és az osztályellenség vagy a volt osztályellenség megosztása sem utolsó kérdés.”

Kádár János (1912–1989) magyar kommunista politikus, kormányfő

„A tapasztalat tanított meg, hogy a csönd az igazság szerzetesének lelki fegyelmének a része. Az igazság elhallgatására, eltúlzására vagy módosítására való hajlam, akarva vagy akaratlanul az ember természetes gyengesége, és a csönd szükséges, hogy felülkerekedjünk rajta.”

Mahatma Gandhi (1869–1948) indiai politikai, spirituális vezető

„A nacionalizmus […] és a politikai demagógia újjáéledését, az autoriter nosztalgia és a politikai szélsőségek fölerősödését tapasztaljuk az egész térségben. Ez az új, a szélsőjobb elvakult, demokráciaellenes erői által szított és a megnövekedett szociális feszültségeket kihasználó radikalizmus rendkívül veszélyes. A radikalizmus ma egészen mást jelent, mint tegnap. A tegnap radikalizmusa a demokrácia kiépítéséért és az emberi szabadságjogokért küzdött, a mai radikálisok pedig megpróbálják lerombolni a demokratikus rendszert.”

Orbán Viktor (1963) magyar politikus

„Mióta a kereszténységet anyámnak fogadtam, s nem holmi teóriának tekintem, mely véletlenül az utamba akadt, kicsiny kertté változott vissza Európa és a nagyvilág, kertté, melyben a macska és a gereblye jelképes alakjait bámulom; gyermekkorom tündéri tudatlanságával és várakozásával nézek mindenre. Egyik-másik tan vagy szertartás éppoly idomtalannak és furcsának tűnik, mint a gereblye; ám tapasztalatból tudom, hogy az efféle dolgok valahogy mégis zöld gyepen és virágon végződnek… Hadd említsek egy példát a száz közül! Ami engem illet, semmiféle ösztönös rokonszenvet nem érzek a fizikai szüzesség iránt való lelkesültséggel szemben, amely kétségtelenül jellemző vonása a történelmi kereszténységnek. Ám ha nem magamat tekintem, hanem a világot, észre kell vennem, hogy ez a lelkesültség nem csupán a kereszténység jellemzője volt, hanem a pogányságé is - számtalan vonatkozásban jellemzője a magasrendű emberi természetnek. A görögöknek volt érzékük a szüzesség iránt, midőn Artemiszt márványba faragták, szintúgy a rómaiaknak, midőn a Veszta-szüzeket díszruhába öltöztették. Az Erzsébet-kor leggonoszabb és legvadabb drámaírói úgy ragaszkodtak a szó szoros értelmében vett női tisztasághoz, mintha a világ alappillére volna. Sőt, a modern világ (még ha gúnyolja is a nemi ártatlanságot) a nemi ártatlansággal szemben nemes bálványimádatot tanúsít - bálványozza a gyermekeket. Mármost, minden gyermekszerető ember jól tudja, hogy különös szépségük nyomban hervadni kezd, mihelyt a fizikai nemiség első jegyei megjelennek rajtuk. Mivel az emberi tapasztalat egybevág a keresztény tanítással, egyszerűen arra következtetésre jutok, hogy én vagyok az, aki téved, és az egyháznak igaza van. Sőt, még helytállóbb az a megállapítás, hogy az én felfogásom hiányos, az egyházé azonban egyetemes. Az egyházat nem uniformizált emberek alkotják, és az egyház nem is kívánja tőlem, hogy nőtlen legyek. A tényt, hogy nem értékelem a cölibátust, éppúgy elfogadom, mint azt a tényt, hogy nincs zenei érzékem. Ellenem tanúskodik az emberiség tapasztalata, miként ellenem tanúskodik Bach esetében. A cölibátus virág apám kertjében, melynek nem tudom édes és ijesztő nevét. De lehet, hogy egyszer megtudom.”

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) angol író, filozófus, teológus

„A legújabb orvosi tudomány által megdöntött tapasztalat (lásd: vízibetegségek).”

Karinthy Frigyes (1887–1938) író

„Az élet rövid, a mesterség hosszú, a kellő pillanat hamar elrepül, a tapasztalat félrevezető, az ítélet nehéz.”

Hippokratész (-460–-370 i.e.)

„Életeddel tudod meg mi a szépség. Tartalmát tapasztalattal találod meg.”

Nagy Imre (festő) (1893–1976) magyar festő, 1893-1976

„Sokáig lehet dícsérni Isten végtelen kegyelmét, de ha arra kerül a sor, egy tapasztalt gyógyszerész gógyija többet ér.”

Philip K. Dick könyv VALIS

„Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára, aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet. Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét. Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy - azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a misztériumra mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához. Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott jegyesi válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet a teremtményeivel meg akar valósítani. Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.
II. János Pál pápa levele a nőkhöz”

II. János Pál pápa (1920–2005) a római katolikus egyház 264. pápája

„Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.”

Simone de Beauvoir könyv A második nem

„Ha… a valóságról szerzett tudomásunk kezdete és vége a tapasztalat, mi szerepe van a tudományban az értelemnek?”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

Kertész Imre (1929–2016) magyar író, műfordító

„az országban egy elfogadhatatlan centralizáció folyik. Mosolyogva mondom, hogy bennünket és engem vádoltak azzal, hogy az állami felelősséget akarjuk tovább fejleszteni és tovább növelni, minden normális országban az állam felelőssége a polgárok egészségügy ellátása és most mit tapasztalunk, azt, hogy olyan új szervezetek jönnek létre, már a nevüket sem tudom, amelyeket ki akarnak vonni a Parlament ellenőrzése alól és mint valami szuper kormányzati szintű, nem ellenőrizhető szervezetek irányítják majd a reformfolyamatot. […]”

Mikola István (1947) (1947–) magyar politikus, diplomata, miniszter

„Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni.”

Jean Vanier (1928–2019)

„Ez a belső tehetetlenség – bár paradoxnak tűnik – arról győzi meg az intellektuelt, hogy az igazság a legtökéletesebb – mert egyetlen – Módszer oldalán van. Mivel ezt támasztja alá a tapasztalat. A dialektika: azt jósolni, hogy leég a ház, és ezután szétönteni a kályha körül a benzint. A ház leég, és az én jóslatom beteljesült. A dialektika: előre látni, hogy a szocialista realizmussal összeegyeztethetetlen művészeti alkotás fabatkát sem ér, ezt követően olyan feltételeket teremteni, melyek között ilyen alkotás értéktelen.”

Czesław Miłosz könyv A rabul ejtett értelem

„Változik a világról való ismeretünk szerkezete és változik a kultúra szerkezete. Ennek egyik jele – látjuk, érezzük, tapasztaljuk –, ahogy változik a szó és a kép viszonya. Az előző évezred a könyv évezrede volt. Létünk talán legfontosabb dokumentumát, a Bibliát ezért is nevezzük a könyvek könyvének.”

Esterházy Péter (1950–2016) magyar író, publicista, a DIA alapító tagja

„Az életemben tapasztalt összes bántalom, baj és akadály megerősített engem ...”

Walt Disney (1901–1966) amerikai rajzfilmrendező, producer, és forgatókönyvíró

„Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség.”

Stephen King könyv Állattemető

„A legjobb tanár a tapasztalat és nem valaki eltorzult szempontja.”

Jack Kerouac (1922–1969)

„Az embernek három módja van arra, hogy okosan cselekedjen. Első a meditáció; az a legnemesebb. Második az utánzás; ez a legkönnyebb. Harmadik pedig a tapasztalat; az a legkeserűbb.”

Konfuciusz (-551–-479 i.e.)

„A tapasztalat nem az, ami történik velünk, hanem az, amit kezdünk a velünk történtekkel.”

Aldous Huxley (1894–1963)

„Minden egyes tapasztalattal egyedül te fested meg a saját vásznadat, gondolatról gondolatra, választásról választásra.”

Oprah Winfrey (1954)

„Az idő múlásával összegyűjtött bölcsességemmel arra jöttem rá, hogy minden tapasztalat a felfedezés egy formája.”

Ansel Adams (1902–1984)

„A boldogsághoz nem lehet elutazni, nem lehet birtokolni, kiérdemelni, viselni vagy fogyasztani. A boldogság az a spirituális tapasztalat, mikor minden percet szeretettel, kegyelemmel és hálával élünk meg.”

Denis Waitley (1933)

„Gyakori tapasztalat, hogy egy probléma, amely nehéznek tűnik éjjel, reggelre megoldódik, miután az alvás bizottsága dolgozott rajta.”

John Steinbeck (1902–1968) amerikai író

„A bölcsesség és az elmélyültség a tapasztalat gyümölcse, nem pedig a visszavonultság és a szabadidő tanulságai. A nagy szükségletek nagy erényeket követelnek.”

Abigail Adams (1744–1818) (1744–1818) a második amerikai first lady, John Adams felesége

„Az élet egy tanulási tapasztalat, de csak akkor, ha tanulsz belőle.”

Yogi Berra (1925–2015) amerikai baseball játékos, edző, mebedzser

„Bárhová megyek, mindenhol azt tapasztalom, hogy egy költő már járt ott előttem.”

Sigmund Freud (1856–1939)

„Erre való a múlt! Minden tapasztalat, amit Isten ad nekünk, minden ember, akit az életünkbe helyez, tökéletes felkészülés a jövőre, amit csak Ő láthat.”

Corrie ten Boom (1892–1983)