Idézetek szokás-ről

„A cicák egyik igen kellemetlen szokása, hogy bármit is mondunk nekik, ők mindig dorombolnak.”

„Azok vagyunk amit ismételten teszünk. A kiválóság ezért nem cselekedet, hanem szokás.”

„Életmódunkra szokásainknak nagyobb hatalmuk van életelveinknél, mert a szokás eleven életelv, amely hússá-vérré vált. Életelveinket megjavítani, az semmi: annyi, mint könyv címét megváltoztatni. Szokásainkat megváltoztatni, az minden, mert ezzel az élet velejére hatunk. Az élet csak szokások szövedéke.”

„A minőség nem cselekedet, hanem szokás.”

„Lehet, hogy te nem tudod, de az alakváltoztatás tiszteletreméltó régi szokás Derryben.”

„Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a nevetségesség, a banalitás, és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet.”

„A szerelem a végtelen megbocsátás. Egy gyengéd pillantás, amely szokássá válik.”

„… az embernek a magánakarata ellentmondhat az általános akaratnak…olyan igazságtalanság ez, amely ha elterjedt szokássá válik, a politikai társadalom pusztulását okozza…hogy tehát a társadalmi szerződés ne legyen puszta szó, hallgatólagosan beleértik azt a megállapodást, amely nélkül az összes többi hatástalan volna: aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egéssz alakulat fogja engedelmességre kötelezni.”

„Szivben a’ szeretet szokás által telik,
Ugyan azon által hamar-is el-múlik.”

„Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.”

„Az a régi szokás, hogy egy dolgot nem tartunk rossznak, olyan felszínes látszatot kelt, mintha helyes lenne.”

„Íme, az ortodoxia izgató regénye. Az emberek annak a bolond szokásnak rabjává lettek, hogy úgy beszélnek az ortodoxiáról, mint valami nehézkes, sivár és megülepedett dologról. Pedig nincs az ortodoxiánál kockázatosabb és érdekfeszítőbb. Az ortodoxia maga az egészség; és az egészség mindig drámaibb, mint a téboly. Az ortodoxia annak az embernek az egyensúlya, aki őrülten száguldó lovak mögött tartja a gyeplőszárat, s bár látszólag hol erre, hol arra dől és meginog, mégis megőrzi minden egyes testtartásában a szobrok szépségét és az aritmetika pontosságát… Az ortodox Egyház sohasem tért a kitaposott útra, nem fogadta el a konvenciókat; az ortodox Egyház sohasem volt tiszteletreméltóan mértékletes. Könnyebb lett volna elfogadnia az ariánusok földi hatalmát. Könnyebb lett volna a kálvinista 17. században belehajtani a predesztináció feneketlen árkába. Könnyű őrültnek, könnyű eretneknek lenni. Mindig könnyű a kor feje után indulni, de nehéz dolog vigyázni saját fejünkre. Mindig könnyű modernistának, mindig könnyű sznobnak lenni. Könnyű lett volna belezuhanni a tévedések és túlzások e nyílt csapdáiba, melyek mint egymást váltó divatok és szekták húzódnak végig a kereszténység történelmi útján. Mindig könnyű elesni; hiszen temérdek sarok van, ahol el lehet botolni, de csak egy van, ahol meg lehet állni. Magától értetődő és kényelmes dolog lett volna belezuhanni, a gnoszticizmustól a keresztény scientistákig, valamelyik hóbortba. Ámde kerülni mindezt: szédítő kaland; és lelki szemeim előtt mennydörögve száguld az égi szekér korszakokon át, az ostoba eretnekségek hanyattesnek vagy orra buknak, míg a merész igazság, bár meginog, diadalmasan megáll.”

„Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.”

„Az imperialisták kampányokat szerveznek, nemcsak Csehszlovákiában, hanem Kelet-Európa minden országában is. Sőt, még a Szovjetunióban is minden lehetséges módon azon fáradoznak, hogy népszerűsítsék a fejlett tőkésországokban uralkodó életformát, ízlést és fogyasztási szokásokat.”

„Muris, hogy amikor azt mondják valakire, hogy "félénk", legtöbbször mosolyognak. Mintha cuki dolog lenne, valami vicces kis szokás, amit az ember idővel kinő, mint a foghíjas mosolyt, amikor kinőnek a maradandó fogai. Ha tudnák, milyen érzés valóban félénknek lenni, nem csupán az első pillanatokban bizonytalankodni, nem mosolyognának. Ha tudnák, milyen érzés, amikor az embernek összerándul a gyomra, izzad a tenyere, vagy képtelen egyetlen értelmes mondatot is kinyögni! Ebben nincs semmi cuki.”

„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szokás, analógia, eufónia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás, s hagyjuk a cirkalmat és lineát máshová.”

„Az úriember módosít a világnézetén, de szokásain soha.”

„Ne törekedjünk hiába a víznek hegy ellen vitelére, s ne reméljük, hogy a teher felfelé essék; de eszközöljük inkább azt, hogy nemcsak tiszteletre, de még barátságra, sőt szeretetre méltóak is legyünk, hogy tapasztalásaink, szebb szokásaink s öntartásunk társaságunkat kívánatossá, mulatságossá és bájolóvá tegye.”

„A szemérem rendkívül hízelgő élvezetekhez juttatja a szerelmes férfit: figyelmezteti, hogy milyen kemény törvényeket szegtek meg érette. A hölgyek élvezete viszont mámorítóbbá válik; mivel egy erős szokást kell megtörni, a lélek annál jobban felkavarodik.”

„Az bizonyos, hogy ami jót és szépet szolgáról el lehet mondani, az mind ráillik a puszták népére, amely nyelvben, szokásban, arcvonásban országszerte szinte hibátlanul őrzi ma is valamilyen fajta ősi alkatát. Nem házasodott össze más népekkel, még a szomszédos falusiakkal sem, főleg azért, mert senki sem volt hajlandó véle összeházasodni. Igénytelen ez a nép; engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kell neki, telepatikusan megérzi ura gondolatát s már teljesíti is, amint az olyan szolgához illik, akinek már apja, anyja, dédje és üke is egy helyben és egy fajta urat szolgált. Ösztönösen ismer minden házi szokást, mindenre kapható s dolga végeztével egy figyelmeztető szempillantás nélkül kiódalog a szobából csak úgy, mint az életből vagy a történelemből. (I. fejezet, 14. oldal)”

„Egy szokás már-már társaság – mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás.”

„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”

„Magyarország művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei mívelik. Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik. Még a falvak mögött is eldugva és elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. (I. fejezet, 9. oldal)”

„A lelkiismeret törvényei, melyekről azt mondjuk, hogy a természetben fundáltatnak, valójában a szokásból erednek.”

„Meggondolatlanság elítélni vagy kinevetni az asszonyokat, ha többet akarnak tenni vagy tanulni, mint amennyit a szokás a női nemnek kiszabott.”

„Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

„Az emberek sohasem őszinték. Nem azért mondanak valamit, mert azt gondolják, amit mondanak; hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez az, amit mondaniuk illik. Ez a szokásuk fölöttébb unalmassá teszi őket.”

„…Isten szemében a dohányzás rendkívül helytelen, visszataszító és mocskos szokás; és, bár csak lépésről lépésre, de az egészségre is nagyon ártalmas. Hiábavaló pénzköltés és időpocsékolás, és aki beleesik, kiszolgáltatottjává válik egy ártalmas szokásnak.”

„Minden viszonylagos. Szokásokhoz, át nem gondolt axiómákhoz, egyszerű szabályokhoz és igazságokhoz, mindenféle külső rendszabályhoz, minden önelégültséghez és mindennemű hagyományhoz szkeptikusan viszonyulok.”

„Egy este kifordítom a falnak fordított képet, s nézem-nézem szokásom szerint […]. Szemben állt a kép velem. Olyan érzés fogott el, mintha a kép megelevenednék, s a lenyúzott bőrömmel volna behúzva. Megborzongtam.”

„S mit akar viszont az ortológus? Neki az a jó, amit a szokás és a grammatika enged. (…) Neki nem kell új szó s új szólás, mert az író nem ura, hanem őrje, sőt szolgája a nyelvnek. Neki nem kell régi szó, mert felejtett szó; (…) Neki a környéki szó nem jó szó; mert magyar szó ugyan, de már most csak némely megyéinké, s azért is egyszersmind, mert Baróti fel nem jegyzé megbecsülhetetlen szótárjában, melyiket melyik megyéből vette. (…) Neki a merés tilalmas, mert aki törött úttól eltávozik, könnyen megtéved; a régi, a kijelölt a célhoz igazán is, hamar is elvezet, az új út csinálása sok munkába s költségbe kerül, s az a más birtokában nem is szabados.
(825-826. oldal.)”

„A bulvársajtó azokat a sztorikat kapja fel, amelyek valami számunkra idegen, érthetetlen, bizarr szokásról vagy hagyományról szólnak. Pedig a tradíciók, a társadalmi értékek mindenhol mások. A megértésnek, az elfogadásnak csak annyi lenne a nyitja, hogy ne a saját, európai értékrendszerünkkel akarjuk megérteni a másik kultúra mozgatórugóit.”

„Amikor frakkot öltesz, ne szitkozódjál a szokások ostobasága ellen. A szalon: állandó kiállítás; árú vagy, márpedig az árút csak úgy lehet eladni, ha kiállítják.”

„A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül. Aki tanulni kezd, az magát hibáztatja, a bölcs pedig sem mást, sem önmagát.”

„Mindig voltak tigrisek az életemben. Az olvasás és egyéb napi szokásaim olyan szétszálazhatatlanul összefonódtak, hogy valójában nem is tudom már, vajon első tigrisem egy metszet papírtigrise volt-e, vagy az a rég halott vérbeli tigris, akinek ketrecbeli járkálását megbabonázva követtem a vasrudak túloldaláról.”

„Akinek szőlőt kínálnak a vacsora végén, azt mondja: „Köszönöm, de nem szokásom a boromhoz pirulákat szedni.””

„Az igazság egy nagy mélységben talált ékkő, míg e világ felszínén mindenek a szokások hamis mérlegén méretnek.”

„1. Minden nép, melyet törvényekkel és szokásokkal kormányoznak, részben a saját, részben minden ember közös jogát használja. Ugyanis az a jog, amelyet egy nép önmagának alkotottm, az az ő sajátja és civiljognak nevezik, mintegy az állam saját joga. Azt a jogot pedig, amelyet a természetes ésszerűség az összes népek között alkotott, azt minden nép egyformán betartja és azt ius gentium-nak nevezik, mintegy mivel ezt a jogot minden nép használja. A római nép tehát részben a saját jogát, részben minden ember közös jogát használja.”

„A neológus a nyelvet szűknek s céljaira el nem készültnek találván, nem elégszik meg a szokottal, hanem mindazt, ami a beszédnek erőt s szépséget adhat, keresi s elfogadja. (…) Szokásban nem forgó szókkal s szólásokkal él; szókat csinál, a készeket, de rútakat szebbekké teszi, a kiholtakat sírjaikból előhozza, a nemtelen s nem kedvetlen hangzású környékieket a nemzetnek visszaadja;…”

„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékokat itt is a törvény, szokás, analógia, eufónia, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás, s hagyjuk a cirkalmat és lineát máshová.
(…)
Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül. S mi szabad az írónak ezen iskola értelme szerint? A fentebb nemben mindaz, amit a minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv természete (örök szokása s törvénye) világosan nem tilt, a régi és újabb klasszikusok által nevelt ízlés még javasol is, s a szükség múlhatatlanul parancsol.”

„A sok olvasás egy bizonyos kor után eltereli az elmét kreatív törekvéseitől. Bárki, aki túl sokat olvas és túl keveset használja az agyát, lusta gondolkodási szokásokba esik.”

„Azok vagyunk, amit ismételten teszünk. A kiválóság tehát nem cselekedet, hanem szokás.”

„Az erkölcsi kiválóság a szokás eredményeként jön létre. Az igazságos cselekedetek által válunk igazságossá, a mértékletes cselekedetek által mérsékeltekké, a bátor cselekedetek által bátrakká.”

„Váljon szokásoddá, hogy ne kritizálj apró dolgokat.”

„Az ember büszke arra, hogy keresi Istent. Ennek sok útja lehetséges, akár a filozófiai gondolkodás, akár az életvitel, vagy a vallási hagyományok, szokások mentén. Ebben sokszor ott rejlik az ember gőgje: én keresem Istent és majd megragadom, esetleg áldozok neki, teljesítem, amit kíván, hogy jóban legyünk egymással. Látjuk, hogy Isten nem így közelít hozzánk. Sőt, valójában Ő keres bennünket.”

„Rendszeresen kések a találkozókról - néha akár két órát is. Próbáltam változtatni a szokásaimon, de a dolgok, amelyek miatt kések, túl erősek, és túlságosan tetszetősek.”

„A világnak az a szokása, hogy helyet ad annak az embernek, akinek a tettei azt mutatják, hogy tudja, merre tart.”

„A gondolat szó formájában nyilvánul meg. A szó tettként nyilvánul meg. A tett szokássá alakul. A szokás pedig jellemmé keményedik.”

„Ha a nagy dolgokban akarsz kiválóságot elérni, akkor a kis dolgokban kell kialakítanod a szokást. A kiválóság nem kivétel, hanem uralkodó hozzáállás.”

„Aki túl sokat olvas, és túl keveset használja az agyát, az a gondolkodás lusta szokásaiba fog esni.”