Idézetek írás-ről

„Isten kegyelméből, igen jól ismerem a Sátánt. Ha a Sátán így ki tudja fordítani Isten szavát, és megrontani az írásokat, akkor mit fog csinálni az én szavaimmal - vagy másokéval?”

„Ahol van egy erőltetett ortodoxia - vagy akár két ortodoxia, ami gyakran előfordul -, ott a jó írás megszűnik.”

„A legutolsó dolog, amit megtudsz egy könyv írása közben az, hogy mivel kellett volna kezdened.”

„Derítsd ki, mi az oka annak, hogy írsz; nézd meg, hogy a szíved mélyére terjesztette-e a gyökereit; valld be magadnak, hogy belehalnál, ha megtiltanák az írást.”

„Az írás olyan, mint a festés: ahogyan a festett alakok nem szólalnak meg, ha kérdezed őket, így az írott szavak is mindig csak egyféleképpen válaszolnak, úgy ahogyan a szerző kívánta, amikor megirta a könyvet.”

„Az ügy érdekében katonai meghatalmazásra van szükségem. Erről már írtam, de nem kaptam választ. Rendben van. Ebben az esetben alakiságok nélkül magam fogom elcsapni azokat a hadseregparancsnokokat és biztosokat, akik tönkreteszik az ügyet. Ezt parancsolja az ügy érdeke, és ebben természetesen nem fog gátolni az a körülmény, hogy Trockijtól nincs írásom.”

„Sztálin fokról fokra létrehozott egy hatalmas ideológiai apparátust, és írásai ennek folytán csak úgy hemzsegnek a Marx-, Engels-, Lenin - idézetektől, s ezeket - bár leegyszerűsíti őket - olykor még csak nem is fordítja ki eredeti jelentésükből. Össze kell gyűjteni Sztálinnak az új módszert valóban jellemző téziseit, és rendszeres módszertani összefüggésbe kell ágyazni őket, hogy megmutathassuk, hogyan alakult ki és erősödött meg a taktika teljhatalma és uralma az elmélet fölött.”

„Minden alkalommal, amikor hajlamos vagy a "nagyon" szót írni, helyettesítsd a "francba" szóval; a szerkesztőd ki fogja törölni, és az írás olyan lesz, amilyennek lennie kell.”

„Elméleti munka nem létezik tisztesség nélkül, amit viszont lábbal tipornak. Minden új kiadás alkalmával töviről-hegyire átdolgozzák a Lenin írásaihoz fűzött magyarázó jegyzeteket avégett, hogy a kormányzó vezérkar személyes érdekeit szolgálják, dicsőítsék a „vezéreket”, befeketítsék ellenlábasaikat, eltüntessenek bizonyos nyomokat…”

„Nagyon boldog vagyok, hogy említette a neveket, mert ezek nagy problémát okoztak nekem. És épp ebben lelem a legnagyobb örömömet is: egy jó névben. Íráskor is mindig egy névből indulok ki. Mondjon nekem egy nevet, és lesz belőle egy történet - rendszerint így van nálam, s nem fordítva.”

„Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és boldog vagyok, hogy útjaink keresztezték egymást. Elhatározásom, hogy addig folytatom az írást, amíg valaki le nem puffant. Remélem, kedvetekre van, amit csinálok, ha mégsem, kérlek, adjatok még egy esélyt. Mindig valami újdonságon, és remélhetőleg valami jobbon dolgozom.”

„Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál.”

„Kedves Bátyám! A leveled egyszerű, puritán. Így írj. Minden írásod közül, amiket küldtél, legjobb maga a leveled.”

„Az író olyan valaki, aki számára az írás nehezebb, mint más emberek számára.”

„[Pireusz, Athén melletti kikötőváros:] Itt volt nemrég az első görög könyvégetés, a legújabb európai „tekintélyuralom” első fontosabb ténykedése. (…) A betű volt Görögország legrégibb exportcikke: ezért nehéz beletörődni abba, hogy legújabb importcikke viszont a könyvmáglya. Utoljára, úgy tudom, Omár kalifa égetett könyveket, amikor felgyújtotta az alexandriai könyvtárt. Most görög kezek vetik tűzbe a görög betűt. Ez az, amibe olyan nehéz belenyugodni. Mert ez a hellén könyvmáglya drámai módon igazol egy régi feltevést: a „tekintélyuralom” első áldozata mindenütt az írás. (…) Könnyű megérteni a könyv gyűlölőit. Tudják, hogy mit gyűlölnek és miért. Tudják, hogy minek kell elnémulnia, hogy ők beszélhessenek. (I./618–519. o.)”

„A hinduizmus egy élő organizmus, amely képes növekedni, és hanyatlani a természet törvényei szerint. Egy, oszthatatlan gyökérből hatalmas fává terebélyesedett, amelynek megszámlálhatatlanul sok ága van. Az évszakok változása hatással van rá. Megvan a maga tavasza, és nyara, a maga tele, és ősze. Egyszerre alapszik az írásokon, és független tőlük. nem egy könyvön alapul a hatalma. Az erőszakmentesség a hinduizmusban talált rá a legmagasabb szintű kiteljesedésre, és megvalósításra.”

„A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené.”

„Mert Thomas Mann a humanizmus híve. Fanatikusa a régi, szép, háború [első világháború] előtti humanizmusnak, bármennyire is ellene fordul a korszellem és az események. Elméleti írásaiban mindig a humanizmust tanította, regényeit a humánum hozza közel a szívekhez, és humanizmusa miatt vállalta az utolsó években a keserű száműzetést. Humanizmusában nincs semmi szentimentalizmus, és kevés a részvét, nem Dickens és nem Gerhart Hauptmann humanizmusa ez. Hűvös humanizmus, és nagyon jól összefér az iróniával és az átlagember csendes megvetésével. … Alapja az emberi méltóság tudata – és a szellemi ember derűje, szelídsége, iszonyodása a harcoktól, mert mérhetetlenül felette áll a szenvedélyeknek, amelyek az embereket kegyetlenségre és vérre ingerlik. Ethosz, ami nem gyökerezik semmi vallásban, érzésben, hanem egyes-egyedül a szellemben. (…)”

„Nos, amik a beszédben elhangzanak, lelki tartalmak jelei, amiket pedig leírunk, a beszédben elhangzottak jelei. És mint ahogy nem mindenkinek az írása azonos, úgy a beszéde sem. Viszont a lelki tartalmak, amelyeknek ezek közvetlen jelei, mindenkinél ugyanazok; s ama dolgok, melyekről e tartalmak képet adnak, szintén ugyanazok”

„Én fikciót író filozófus vagyok, nem regényíró; a regény- és novellaírói képességem az érzékelésemhez igazodott. Az írásművészetem lényege nem a művészet, hanem az igazság. Ezért amit elmondok, az az igazság, noha semmit sem tehetek, hogy megkönnyítsem az elviselését, sem tettel, sem magyarázattal. Bár már ez is segít egy bizonyos érzékeny, zavaros személynek, akinek az érdekében beszélek. Szerintem közös nevezőn vagyok azokkal, akik értik az írásom: ők nem tudják és nem fogják tompítani sejtéseiket a valóság irracionális, rejtélyes természetéről, így számukra az írásaim egyetlen, terjedelmes érvelést jelentenek a valóság megmagyarázhatatlan természetéről, az integrációról és prezentációról, elemzésről és reakcióról, és saját sorsukról.”

„Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.”

„Ifjúkorában az egységes olasz államot létrehozó forradalmi mozgalmak ihlették költészetét, de megöregedvén ő is, nemzedéke is, az egyesített Itália háromszínpántlikás bűvöletében sutba dobta a forradalmi eszméket a polgári kényelem kedvéért. Az öreg Jókai, a hajdani márciusi ifjú, Rudolf trónörökössel írja a Monarchia történetét írásban és képben; az öreg Carducci pedig, aki 1871-ben még Robespierre-ről tervez drámát, Margit királynő házi költője lett, s gúnymosollyal olvassa a hajdan érte rajongó egyetemisták "Halál reá!" fölírását a háza falán.”

„Az apostolokat Jézus Krisztus rendelte számunkra, hogy hirdessék az evangéliumot, Jézus Krisztust pedig az Isten küldte el. Krisztus az Istentől, az apostolok Jézus Krisztustól, de mindkettő annak rendje szerint az Isten akaratából volt. Átvették a parancsolatokat, és Urunk Jézus Krisztus feltámadása által megbizonyosodva, és Isten igéjében megerősödve, a Szentlélek teljes birtoklásával elmentek, hogy hirdessék az evangéliumot, az Isten országát, mely el fog érkezni. Miután a különböző vidékeken és városokban hirdették az igét, elöljárókat állítottak mindenütt, kiket próbára tettek a lélekben, a püspököket és a diakónusokat, azok számára, akik hinni fognak. És ez nem volt újdonság, mert a régi időkben is írtak már a püspökökről és a diakónusokról. Az Írás ugyanis ilyenképpen beszél róluk: "Püspököket állítok nekik az igazságosságban, diákónusokat pedig a hitben"”

„Néhány sor az ötvenes évekből. Jegyzetek. Addig soha nem jegyzeteltem le semmit. Maga a novella a jegyzet. Azok a kusza, vázlatos novellák. Vagy ahogy egy kritikus írta: M. I. a regénye helyett a jegyzeteit küldte a nyomdába. De akkor már régen nem küldtem semmit sehova. Akkor… azokban az években. Csak ez a notesz fogadta be írásaimat. Ha mégis le akartam kaparni valamit abból, amit láttam, hallottam, álmodtam. Egy arcot, egy mozdulatot, egy házfalat. Mindezt gyorsan, észveszejtő sebességgel. Hiszen talán ez az utolsó lehetőség.”

„A probléma azonban valóságos, nem pusztán egy intellektuális játék. Mert manapság olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok hamisított valóságokat gyártanak – és az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudo-világokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. […] Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „mi valóságos?” Merthogy szünet nélkül hamis valóságokkal bombáznak minket kifinomult emberek, amihez fejlett technikai berendezéseket használnak fel. Nem az indítékaikban nem bízom, hanem a hatalmukban. Rengeteg van nekik. És ez a hatalom elképesztő: képessé teszi őket, hogy teljes univerzumokat hozzanak létre, az emberi elme univerzumait. Én már csak tudom. Pontosan ugyanezt csinálom én is.”

„Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén.”

„Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette.”

„Michel Mort francia kritikus a zsüri tanácskozásán elhangzott kiváló beszédében többek között a következőkkel támogatta meg jelöltségemet: „Ennek az írónak az írásaiban van valami titok, szeretnék személyesen is megismerkedni vele, ki tudja, lehet, hogy homoszexuális, impotens vagy onanista, mindenesetre van benne valami törvénytelen; nem csodálkoznék, ha titokban orgiákat csapna à la Übü király". Mûveim és személyem e kivételesen mély, a legjobb francia ízlésre valló értelmezését világgá kürtölte a nemzetközi sajtó és rádió, úgyhogy amikor Vence-ban átsétáltam egy kis téren, a kávéház teraszán ülő ifjúság összesúgott a hátam mögött: – Nézzétek, ez az a vén impotens buzi, aki orgiákat rendez! Ráadásul, mivel a fenti zsűriben a skandináv delegáció, jelölésemet támogatandó, „humanistának" titulált, néhány sajtótudósítás a Humanista vagy onanista rímes címet viselte.”

„Alapjában véve minden írásom és minden képem megsokszorozott én vagyok. Mind arcképem. És mind vallomás.”

„Babits művészete, költészete és prózája rendet, konstrukciót, szigorú proporcionáltságot jelent. Apollói jelenség tehát, hogy a nietzschei terminológiával éljünk. De az apollói elrendezettség csak arra jó, hogy még erősebben kihangsúlyozza a benne rejlő dionüszoszi forrongást és nyugtalanságot. A kristályosan hűvös apollói keretet dionüszoszi lüktetés és vívódás tölti be. Ez adja meg Babits írásainak különleges varázsát, sokrétű, sok perspektívájú szépségét. (I./89. o.)”

„Aztán a légionáriusok leírtak számos életelvet, melyeket én gyűjtöttem össze az Evangéliumokból vagy más írásokból. Ezek díszítették a falakat. Itt van pár: "Isten hordoz minket az Ő győztes harci szekerén." "Akárki nyer…én leszek az Istene." "Akinek nincs kardja, adja el a köpenyét és vegyen egyet." "Harcolj bátran a hitért." "Kerüld a testi gyönyört, mivel az megöli a lelket." "Légy éber." Ne pusztítsd el a benned lévő hőst." "Testvérek a szerencsében… ahogy a szerencsétlenségben." "Aki tudja hogyan kell meghalni, sosem lesz rabszolga."”

„És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.”

„Többnyire kedvesek és türelmesek voltunk vele, valamelyest segítettük is, és azzal a diszkréten leereszkedő elnézéssel kezeltük, ami az érzékenyeket jóval biztosabban tönkreteszi, mint a patkányméreg. Meg lehetett volna menteni, ha alaposan gondját viselték volna. Ám az ilyen akciók roppant nagy és megerőltető energia- meg időráfordítást igényelnek. Lehangoló tapasztalatokra lehet szert tenni az efféle szertelen mentési művelet során. Senki sem óhajt a lélekmentés Don Quijotéje lenni, inkább megmarad a filantrópia Sancho Panzájának. Az ilyen esetek döbbentenek rá az irodalom és a valóság, az eszmei és a társadalmi lét közt tátongó szörnyűséges szakadékra. Hirtelen megvilágosodik, hogy a humanista értékek, noha szóban és írásban méltó helyükre állítjuk őket, nem illeszthetők bele civilizációnk hétköznapi gyakorlatába, és egyebek közt ezért is el kell pusztulnia ennek a civilizációnak.”

„Az ő írása nem egy dologról szól, hanem maga a dolog.”

„Nálunk nem tartják igazi írónak azt, aki legalább egyszer nem nyilatkozott úgy, hogy az írás számára mérhetetlen szenvedés, csak az emberiség üdvéért hozza meg azt az áldozatot, hogy tollat fog.”

„A férjem és az írás, az volt ám a szörnyűséges zűrzavar és összevisszaság, még csak a stílussal sem törődött…”

„Ha Auschwitzról írunk, tudnunk kell, hogy Auschwitz – egy bizonyos értelemben legalábbis – felfüggesztette az irodalmat. Auschwitzról csak fekete regényt lehet írni, tisztesség ne essék szólván: folytatásos ponyvaregényt, amely Auschwitzban kezdődik, és mind a mai napig tart. Amivel azt akarom mondani, hogy Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.
[…] A Holocaustnak elnevezett kérdéskört én sohasem próbáltam holmi németek és zsidók közti feloldhatatlan konfliktusnak tekinteni; sohasem hittem, hogy a zsidó szenvedéstörténet legújabb fejezete, amely logikusan követi a korábbi próbatételeket; sohasem láttam az úgynevezett történelem egyszeri kisiklásának, a korábbiaknál nagyobb szabású pogromnak, a zsidó állam létrejötte előfeltételének. A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.”

„Európában szinte valamely varázslatnak hisszük azon eszközöket, melyek az amerikai népet egyes személyenként oly hirtelen a mívelődésnek ily magas pontjára emelték, s az egész nemzetet ily virágzó állapotba tették, s pedig azok Amerikában nézve csupa egyszerű és igen természetes eszközök. […] Ezen varázslóeszközöknek egyike Amerikában az újságok kiadása. A nemzet törvényei szerint minden egyes amerikai polgárnak teljes és kérdés alá sem jöhető jussa lévén ott, ahol és mikor tetszik, nyomtatóműhelyt állítani, s abban minden engedelemkéregetés s cenzúrai felvigyázat nélkül, akármely - a több polgárok vele egyforma jussait meg nem sértő - írásait szabadon kinyomtatni, ezen egyszerű mód által születnek Amerikában a tudományok és tudnivalók minden nemében annyi újságok, s terjednek oly könnyen és olcsón mindenüvé a tudományosság, értelmesedés és mívelődés. […] Erdély népessége majd egyforma a New York-i státussal, s Erdélyben 1, azaz egyetlenben egy újság adatik ki, és a New York-i státusban 237. A magyar haza népessége majd egyforma az Egyesült Státusokéval, s a magyar hazában mindöszve újság és folyóírás 10, azaz csak tíz teng-leng, és az Egyesült Státusban 1.015 adatik ki. Peekskill faluban már rég újság nyomattatik, s Marosvásárhelyt és Debrecenben s magyar városainknak nagy részében a magyar polgár még hazug levélnek hiszi az újságot.”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„A nevem Sławomir Mrożek, de bizonyos körülmények miatt, amelyek négy évvel ezelőtt álltak elő az életemben, új, sokkal rövidebb nevem lesz: Baltazár. 2002. május 15-én agyvérzésem volt, emiatt lettem afáziás. Az afázia nem más, mint a nyelvhasználati képesség részleges vagy teljes elvesztése, ezt egyes agyi struktúrák károsodása okozza. Amikor visszanyertem a beszédkészségemet, és újra dolgozni próbáltam, Beata Mikołajko logopédus asszony azt javasolta, hogy a terápia részeként írjak egy új könyvet. Írás közben fokozatosan nyertem vissza az emlékezőtehetségemet. Ennek köszönhetően 2005-ben, amikor befejeztem a könyvet, már sokkal több eseményt tudtam felidézni, és le is tudtam írni őket.”

„A probléma azonban valóságos, nem pusztán egy intellektuális játék. Mert manapság olyan társadalomban élünk, amelyben a média, a kormányok, a nagyvállalatok, vallásos és politikai csoportok hamisított valóságokat gyártanak – és az elektronikus eszközök azért vannak, hogy ezeket a pszeudo-világokat egyenesen az olvasók, a nézők és a hallgatók fejébe juttassák. […] Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „mi valóságos?””

„Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.”

„A regény írásnak a legnehezebb része a regény befejezése.”

„Ne légy 'író'. Légy írás.”

„Az írásban minden kedvesedet meg kell ölnöd.”

„Az írás a teljes magány, az alászállás önmagunk hideg mélységébe.”

„Részegnek kell maradnod az írástól, hogy a valóság ne tudjon tönkretenni.”

„Amikor ma egy írásból a bizonyosság hangját halljuk ki, hajlamosak vagyunk gyanakvással fogadni, és okkal. Megérezzük benne a tudatlanságot, a propagandát, vagy a szándékot, hogy elhitessék velünk: a világ egyszerűbb annál, mint amilyen.”

„Szerintem az életben minden művészet.Amit csinálsz. Ahogyan öltözködsz. Ahogyan szeretsz valakit, és ahogyan beszélsz. A mosolyod és a személyiséged. Amiben hiszel, és az összes álmod. Ahogyan a teádat iszod, Ahogyan az otthonodat díszíted. Vagy ahogyan bulizol. A bevásárlólistád. Az ételek, amiket készítesz. Ahogyan az írásod kinéz. És ahogyan érzed magad. Az élet művészet.”