Idézetek kedv-ről

„Sokszor az emberek agyára megyek, mert szörnyen vihogós vagyok. Gyakran legurulok a székről, annyira röhögök. Elég, ha valaki mond valami mulatságosat, vagy csak rám néz, és én már visítok a nevetéstől. Nem könnyű velem vígjátékot forgatni, mert minden jelenetet szétröhögök.”

„Életem folyása annyira egyhangú és alapjában véve nem túlságosan érdekes. Engem azonban mégsem kínoz az egyformasága. Csak azt sajnálom, hogy a napok túlságosan rövidek és nagyon gyorsan telnek. Az ember sohasem azt veszi észre, amit már elvégzett, csak az lebeg a szeme előtt, amit még tennie kell, és ha nem szeretné a munkáját, könnyen elveszthetné a kedvét.”

„Hiszek, és egyetértek azzal a kommunista eszmével, amely általánosságban minden emberi lény jólétét kívánja és különösen a proletariátus eszményében, és a nemzetek egyenlőségének lenini elképzelésében. Hasonlóan, kedvemre volt a Mao elnökkel folytatott társalgás a nemzetiségek eszméjéről és politikájáról. Ha az az eszme és politika megvalósulna sok csodálatot és boldogságot teremne. Azonban, ha az elmúlt két évtized fejleményeit nézzük, komoly visszalépés volt gazdasági és oktatási fejlődésben, ami pedig az emberi boldogság alapja. Továbbá az elviselhetetlen szakadás következtében, a bizalom elvesztése következett be a párt és a nép között, a hivatalnokok és a nép között, maguk a hivatalnokok körében és maga a nép körében. Egymás megtévesztése hamis feltételezésekkel és a tények elferdítésével a valóságban egy komoly hiba és késlekedés az igazi célok elérésében.”

„Nem adjuk fel ezeket a haszonelvűség érdekében. Amerika a világon minden olyan nemzet és minden férfi, nő és gyerek barátja, amely, illetve aki a béke és méltóság elérésére törekszik". Mint mondta, Amerikát a hatalma egyedül nem képes megvédeni, és nem jogosítja fel arra, hogy kénye-kedve szerint cselekedjen, "biztonságunk ügyünk igazából, példánk erejéből fakad.”

„Minél többet olvas az ember történelmet, annál inkább kedvet kap arra, hogy maga is gazemberré váljék, sokkal előnyösebb dolog! A nagy Hannibált, aki nélkül Karthágót nem is ismernénk, ez a semmi kis Karthágó száműzte, vagyonát elkobozta, lakóházát lerombolta! Semmi sem új…Gnaeus Naeviust már akkor kalodába zárták, hogy ne írjon merész darabokat. Az aetoóliaiak, sokkal a mi korunk előtt, hamis amnesztiát hirdettek, hogy hazacsalogassák az emigránsokat. és kivégezték őket. Már Rómában felfedezték azt az igazságot, amelyről a gulag megfeledkezik: nem gazdaságos éhesen hagyni a rabszolgát, etetni kell! Az egész történelem merő…falás. ki kit elkap, be is kapja.”

„Az események nem peregnek az ember kedvére rémálmában. Azért rémálom a neve.”

„A természeti törvények azonban pusztán leírásai annak, ahogyan a dolgok valójában viselkednek, s mivel pusztán a valóságos viselkedés leírásai, nem mondhatjuk azt, hogy kell lennie valakinek, aki erre a viselkedésre utasította õket. Ugyanis ha ezt feltételezzük, akkor azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: "Miért éppen ezeket a természeti törvényeket alkotta Isten, miért nem másokat?" Ha erre azt feleljük, hogy egyszerûen a saját kedve szerint alkotta õket, minden különösebb ok nélkül, akkor azt találjuk, hogy van valami, ami nem engedelmeskedik törvényeknek, így a természeti törvények láncolata megszakad. Ha azt mondjuk, amit némely ortodoxabb teológus mond, hogy Istennek minden törvény esetében megvan az oka arra, hogy éppen azt a törvényt hozza, és nem mást -- az ok természetesen az, hogy a lehetõ legjobb világot teremtse (noha ezt a világ láttán nem gondolnánk) -- ha tehát volt ok az Isten által adott törvényekre, akkor Istennek magának is bizonyos törvényeknek kellett alávetnie magát, s ily módon nem jutottunk előbbre azzal, hogy bevezettük Istent, mint közvetítőt.”

„Ha az emberek a széket fűrészelik alattad, akkor győzd meg vagy kényszerítsd őket, hogy hagyják ezt abba; de te magad távozz, ha ez nem sikerül és ha már egyáltalán nincs kedved meggyőzni vagy kényszeríteni őket!”

„A teljes igazság kedvéért azt is meg kell említenünk, Kádár mindvégig fenntartásokkal kezelte a technikai fejlesztés ügyét, jellemző, hogy a pártközpontban sokáig egyetlen számítógép sem működött.”

„Engedni kellene talán az ösztöneinknek, hogy bántsunk vagy öljünk meg mindenkit, akire megharagszunk, vegyünk el a gyengébbtől mindent, amire kedvünk támad, és általában gázoljunk át mások érzésein? Nem vagyunk tökéletesek, vigyáznunk kell a gyarlóságainkra, különben elpusztítanak. (…) Miért kell szükségtelen szenvedést okoznunk?”

„A fecske a szél legkedvesebb játékszere.
Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb.
Jó az Isten. Nem engedi, hogy megnyíljon alattam a föld, amikor nyelvtani hibát csinálok.
Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.
A madár nem azért száll a rózsabokorra, mert rózsákkal van tele, ─ levéltetveket keres
A temetőket gondozzák, a halottakkal nem törődnek.
A csend istennője a Hold.
Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.
Az irónia a boldogság egyik eleme.
Légy szerény! Bár ez is a gőg egy fajtája, de kevésbé visszatetsző.
Közlik velem, hogy X rosszat beszél rólam. Csodálkozom. Tudtommal soha jót nem cselekedtem vele.
Igazán szabad szellem az, aki képes visszautasítani egy meghívást, anélkül, hogy megindokolná.
Leányainknak megtiltjuk bizonyos könyvek olvasását ─ de ha kedvük tartja, elmehetnek délután az állatkertbe a majomketrec elé, nézni a majmok játékát.
Az irodalom olyan mesterség, ahol szüntelenül bizonyítanod kell tehetségedet, olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük.”

„Valahányszor kedved van kritizálni valakit ... ne feledd, hogy a világon nem minden embernek voltak olyan előnyei, mint neked.”

„Most pedig meg kell tenned a kedvemért, amire magam nem vagyok képes. Legyél a szemem, ha az enyémmel nem láthatok. Legyél a kezem, ha az enyémet nem használhatom. Legyél a szívem, ha az enyém már nem ver többé.”

„A vasat újra és újra fel kell hevíteni, és százszor is megkalapálni, mielőtt jó acéllá válna. Csak ekkor válik alkalmassá, hogy éles kardot készítsünk belőle, és kedvünkre bármilyen módon meghajlíthassuk. Az embert ugyanígy kell felhevíteni többször is a gyötrelmek kemencéjében és megkalapálni a világ zaklatásaival, mielőtt tisztává és alázatossá válna, és alkalmassá, hogy Isten jelenlétébe lépjen.”

„Alig ismerek valakit filozófiában és művészetben, aki a valóság plasztikus végtelenségét olyan örjöngő mimikri-kedvvel követné minden mikroszkopikus, objektív rezdületében, mint én, s épp úgy alig valakit, aki erkölcsös szadizmussal vállalná egész gyakorlati és művészeti élete káoszba és élvezhetetlen, esztétikátlan torzóba züllését, a rajta kívül álló valóság iránti hűsége érdekében.”

„A magyar nemzet kedélyes, s jó kedve fényes zománcával bearanyozza önbűneit is. … a szenvedélyes játékost, ahelyett, hogy megvetnék mint veszedelmes mételyét a társadalomnak, még a kedélyesség dicsfényével övezik…. (51. oldal)”

„A fiatalok türelmetlenkednek és tolakszanak. Az öregek meg irígykednek rájuk, mert nekik már nincs kedvük türelmetlenkedni és tolakodni.”

„Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem.”

„Nem neheztelek a bírálatért még akkor sem, ha a hangsúly kedvéért pillanatnyilag eltér a valóságtól.”

„Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni.
Mondjuk annyi, hogy valaki letesz az ajtónk küszöbére egy fazék húslevest és szó nélkül távozik, mert tudja, hogy bánatunk van és nincs kedvünk se főzni se beszélni.
Néma távozás nélkül a gesztus mit sem ér.
Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!”

„Ifjúkorában az egységes olasz államot létrehozó forradalmi mozgalmak ihlették költészetét, de megöregedvén ő is, nemzedéke is, az egyesített Itália háromszínpántlikás bűvöletében sutba dobta a forradalmi eszméket a polgári kényelem kedvéért. Az öreg Jókai, a hajdani márciusi ifjú, Rudolf trónörökössel írja a Monarchia történetét írásban és képben; az öreg Carducci pedig, aki 1871-ben még Robespierre-ről tervez drámát, Margit királynő házi költője lett, s gúnymosollyal olvassa a hajdan érte rajongó egyetemisták "Halál reá!" fölírását a háza falán.”

„Szájuk legszebb adománya: kedv a dalra, borivásra, csókot adni kedvesüknek ajakára.”

„Politikai győzelem, a házbér emelkedése, betegeid felgyógyulása vagy távollevő barátod hazatérése, vagy valami egészen más külső esemény felderíti kedved, és azt hiszed, jó napok várnak rád. Ne hidd. Nincs így. Semmi más nem hozhat békét neked, csak tenmagad.”

„…kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy… Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?”

„Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.”

„Egyetlen meggondolatlan, félig indulatból kiejtett szó elindítja az embert, elindítja olyan nyomon, melyen azután már akarva-akaratlan tovább kel haladnia. Abban a pillanatban midőn rálépünk, nem is álmodjuk, hogy hova visz. És még azután is jó ideig azzal áltatjuk magunkat, hogy az csupán egy incidens, mely rövid időn leperegvén újra szabaddá leszünk, újra tehetünk kedvünk szerint. Erdőn vannak ilyen ösvények néha, melyek látszólag egymás mellett haladnak. Csupán egy árok vagy vízmosás választja el. Azt hinné az ember, mindegy, melyikre lép. Pedig lassanként elhayják egymást az utak és nem találkoznak többé.”

„Az újságíró hitel nélkül olyan, mint a pék élesztő nélkül. Masszírozhatja a tésztát kedvére, abból soha nem lesz kenyér.”

„ma Magyarországon gyakorlatilag sehol nincsenek meg a gyógyításnak a minimális feltételei, hiszen a kórházak fenntartói az önkormányzatok ki lettek semmizve az elmúlt négy évben, nem tudják a fejlesztés felújítási forrásokat biztosítani, ezért a kormány kénye kedve szerint kiküldheti az ÁNTSZ-t, mint hatóságot, ellenőrizze le a jogszabályban előírt minimális feltételek meglétét […].”

„A káposztának, amely ugyancsak darwini lény, semmivel sincs több kedve táplálékká válni, mint nekünk, és minthogy viselkedésével nem tudja megvédeni magát, vegyi hadviseléshez folyamodik.”

„A legjobban akkor örülök, amikor azt hallom, hogy ismerőseim, legnagyobb meglepetésükre úgy olvassák irodalomtörténeti könyveimet, mint a regényt. Ezt is akartam. Kiemelni az irodalomtörténetet az iskolás porrétegből, eleven valósággá tenni, és ezáltal az emberekbe kedvet önteni ahhoz, hogy ne csak a bestsellereket olvassák, hanem az ún. irodalomtörténeti nagyságokat is. Az irodalomtörténésznek elsősorban propagandistának kell lennie, a régi nagy értékek reklámfőnökének.”

„Ez az egész, amit el akartam mondani. Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam aztán, mikor hazamentem, hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen iskolába megyek jövő ősszel, ha innen kikerülök, de ehhez már nincs kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma jelen pillanatban nem nagyon érdekel.”

„A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.”

„De mi vademberek vagyunk - a fehér ember álmai rejtettek előttünk. És mivel rejtettek, ő is, mi is a magunk útját járjuk majd. Mert mindenek fölött tiszteljük az ember jogát, hogy kedve szerint éljen - tekintet nélkül arra, miben különbözik testvéreitől. Nem sok az, ami összeköt bennünket.”

„Akár meg is tagadhatnám a miniszterelnök urat, de nincs hozzá kedvem.”

„… nem, nem, csak maradj hű önmagadhoz, és ha nyersen is, szigorúan is, fejezd ki úgy a dolgokat, melyek lehetnek durvák, de feltétlenül igazak. Nem futok műgyűjtők és árusok után, hozzám jöjjön, akinek kedve tartja!”

„Hiányzott belőle a Hruscsovra oly jellemző narodnyik gondolkodás, belőle nem váltott ki emóciókat mondjuk egy-egy új kukoricatermesztési rendszer. Viszont az is igaz, hogy "nem tette magát", a sajtó kedvéért sem fogta meg a kaszát, hogy kalimpáljon vele, mint csinálta ezt annyi más politikus Rákosi Mátyástól Torgyán Józsefig.”

„Soha ne tagadd meg az elveidet a béke és nyugalom kedvéért!”

„Felmérések szerint az emberek 9%-a lemondana a szexről a tévézés kedvéért. A maradék 91% már lemondott.”

„Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van.”

„Persze olyanok is akadtak, akiknek nagyon is tetszett, szinte kapóra jött ez az egész. Néhány porlódi nyilas, mint a Borbély bőröndös meg a Bodnár cipész Pestre utaztak, és a német titkosrendőrség, a Gestapo embereivel tértek vissza. Nem tudom, lenne-e kedve viccelni annak, akihez – a tréfa szerint – a Télapó helyett a Gestapo jön: néhány jómódú porlódi polgárnak, mint a Singer, a Reitzer, a Patzauer, akit a nyilasok kiszemeltek, mindenesetre nem volt.”

„Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhongva reng el
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,

lelkem mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.”

„Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?
Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?
Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,
kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,
ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,
éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.
Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:
csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.
Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?
Fel-feljajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.”

„Aki a béke kedvéért háborút indít, ugyanolyan, mint az az apostol, aki a híveket gyilkolja, hogy mielőbb élvezzék a túlvilág gyönyörét.”

„Így van ez a vidámsággal, vagy a jó kedvvel is, minél többet költünk belőle, annál több marad.”

„S ők ketten, miután szerelem gyönyörének örültek,
egymással váltott szavakon kedvükre derültek.”

„Hűvös álomnak mondod a szerelmet,
én azt hiszem, fájdalmas ébredés;
egy semmihez köt és a lánc nem enged,
kopár, sötét álmunkon bú tenyész,
megborzadunk, megráz és int: szerezd meg
az életet, de az erőd kevés.
A karjaink meg vannak mind kötözve,
kedvünk s a vágyunk roskatag dől össze.”