„Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez.”

„…kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy… Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.”

Lénárd Sándor (1910–1972) magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus

„Az életben való siker titka részben abban rejlik, hogy azt eszünk, amit szeretünk, és hagyjuk, hogy az ételek megküzdjenek egymással.”

Mark Twain (1835–1910) amerikai író, újságíró, humorista

„Az úri magyar harcos és a szorgalmas, üzleti érzékkel megáldott magyar zsidó a történelem folyamán mindig kiegészítette egymást.”

Moldova György (1934) magyar író, újságíró, a DIA alapító tagja

„Néha még az ázsiaiaknak és a magyar népnek is igazat adhat a magyar tudomány.”

Lükő Gábor (1909–2001) magyar néprajzkutató, szociálpszichológus

„Mindennap elolvasok egy olasz újságot. Egy kicsit olyanok, mint az öreg Rockefeller számára külön készített újság, amelyben csak kellemes és megnyugtató hírek vannak. Az olasz eszme az egész világon diadalmaskodik, különösen Spanyolországban. És idebent Itáliában kizárólag nagyszerű dolgok történnek. A Duce megnyitja az új teknősbéka-verseny-stádiumot, és a nép lelkesen ünnepli. A trónörökös megjelenik valahol vízicserkésztábornoki egyenruhában, és a nép lelkesen ünnepli. Az aostai herceg belefúj a milánói hitközség új hosszúnapi trombitájába, és a nép lelkesen ünnepli. Olaszország népe állandóan lelkesen ünnepel. Semmi baj. Isten az égből lelkesen mosolyog olaszaira. (Treno popolare)”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész

„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”

Gundel Károly (1883–1956) vendéglős és gasztronómiai művek írója

„Az a természetes közösség, amelynek a szolgálatába szegődtünk, a magyar nép. […] Az magyar érzelmű, aki a magyar parasztot nem gyarmati benszülöttnek nézi, hanem benne saját fajtáját tiszteli.”

Fáy Aladár (1898–1963) magyar festő, grafikus, képzőművész tanár

„…a németek és magyarok túlnyomó részének el kell tőlünk mennie. Ez végérvényes elhatározásunk… Népünk már nem élhet németekkel és magyarokkal közös hazában.”

Edvard Beneš (1884–1948) cseh politikus