Idézetek a szívről

oldal 3

„Ne engedd, hogy elméd megmondja a szívednek, mit kell tennie. Az elme könnyen feladja.”

„Nézz le rám, Úristen,
szívem érted szenved,
Krisztus haláláért
bűneim elengedd!”

„Színed elé hajt szívem, s bennem csillagok égnek:
kóválygó gyönyörök, virrasztó örömök.
Lángol a föld is alattunk, olvad, mert ölelésünk
nem hervad soha el, végtelen ízzik a csók.”

„A szívünk egy kincstár; ha egyszerre kiöntöd az összes vagyonát, csődbe mész.”

„A szív gyengédségével nincs egyenlő báj.”

„Mindig legyen nyitott az elméd és együttérző a szíved.”

„Ha be akarsz pillantani az ember szívébe, ne azt figyeld, hogy mit olvas egyszer, hanem azt, hogy mit olvas újra és újra.”

„Mert nem a fülembe suttogtál, hanem a szívembe. Nem az ajkaimat csókoltad, hanem a lelkemet.”

„Van a fej bölcsessége, és van a szív bölcsessége.”

„A botok és kövek eltörhetik a csontjainkat, de a szavak összetörik a szívünket.”

„A hálás szív nemcsak a legnagyobb erény, hanem az összes többi erény szülője is.”

„Csak azokban a pillanatokban mondhatjuk, hogy élünk, amikor szívünk tudatában van kincseinknek.”

„A szívedet a kabátujjadon hordani nem túl jó terv; belül kell hordanod, ahol a legjobban működik.”

„A szerelem soha nem vész el. Ha nem viszonozzák, visszaáramlik, és megpuhítja és megtisztítja a szívet.”

„Van egy mágnes a szívedben, amely vonzza az igaz barátokat. Ez a mágnes az önzetlenség, a másokra való tekintent; ha megtanulsz másokért élni, ők is élni fognak érted.”

„Édes a távoli barátok emléke! Mint a távozó nap lágy sugarai, gyengéden, mégis szomorúan hullnak a szívre.”

„Aki tanul, annak szenvednie kell. És még álmunkban is cseppenként hullik a fájdalom, amely nem tud feledni, a szívre, míg végül saját kétségbeesésünkben, akaratunk ellenére, Isten rettenetes kegyelmei által bölcsességre jutunk.”

„Ha beletekintesz a saját szívedbe, és nem találsz ott semmi rosszat, akkor mi okod van az aggodalomra? Mitől félsz?”

„Mindenki valamilyen különleges munkára lett teremtve, és az erre a munkára való vágy minden szívben benne rejlik.”

„Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra.”

„Ahhoz, hogy megértsük egy ember szívét és elméjét, ne azt nézzük, hogy mit ért már el, hanem azt, hogy mire törekszik.”

„Egy jó fej és egy jó szív mindig félelmetes kombináció”

„Az ember azt látja a világból, amit a szívében hordoz.”

„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek meghajolni. Azok sosem törnek meg.”

„A világ javításának helye először a saját szívünkben, fejünkben és kezünkben van.”

„A bajokra jól felkészült szív rossz időkben reménykedik, jó időkben pedig fél a szerencse megváltozásától.”

„Amikor elkezded megérinteni a szívedet, vagy hagyod, hogy megérintsék a szívedet, akkor kezded felfedezni, hogy az feneketlen.”

„A gyakorlatban a nagy szív a legfőbb minősítés. Munkában remek ész.”

„A barátság édességében legyen nevetés és közös örömök. Mert az apró dolgok harmatában a szív megtalálja reggelét és felfrissül.”

„Ha megismerhetném a szívét, minden egyszerűvé válna.”

„Fájdalom hasított a szívembe, mint minden alkalommal, amikor megláttam egy lányt, akit szerettem, és aki az ellenkező irányba ment ebben a túl nagy világban.”

„Az út nem az égben van. Az út a szívben van.”

„A szíve azt suttogta, hogy ő érte tette.”

„Nem lehetett volna két ilyen nyitott szív, ilyen hasonló ízlés, nincsenek ilyen egybehangzó érzések...”

„Amikor a szív madara énekelni kezd, az ész túl gyakran befogja a fülét.”

„Amikor a szív beszél, az elme illetlenségnek tartja, hogy ellenkezzen. A giccs birodalmában a szív diktatúrája uralkodik.”

„Nem a munkámmal akarom elérni a halhatatlanságot; a halhatatlanságot azzal akarom elérni, hogy nem halok meg. Nem a honfitársaim szívében akarok tovább élni; a lakásomban akarok tovább élni.”

„Aki már az állatokkal szemben is kegyetlenséget tanúsít, az nem kevésbé kemény az emberekkel szemben sem. Már az állatokkal szemben is megismerhetjük az emberek szívét.”

„Öld meg a kedveseidet, öld meg a kedveseidet, még ha ez meg is töri az egocentrikus kis firkász szívedet, öld meg a kedveseidet.”

„Aztán még egyszer utoljára megpróbálta megkeresni a szívében azt a helyet, ahol a szeretete elrohadt, de nem találta.”

„A valódi őszinteség megnyitja az emberek szívét, míg a manipuláció bezárja azt.”

„Ha ma veszítesz, holnap nyersz. Ebben a soha véget nem érő kihívás szellemében rejlik a győztes szíve.”

„A történelem és a hit azt tanítja nekünk, hogy az ateista és véres rezsimek embertelensége elmúlik, megtöltve halottakkal a folyókat, szégyent és megvetést hagyva maga után. A szeretet civilizációja marad és győzedelmeskedik, hogy megerősítse szívünkben a hiteles emberi érzéseket, amelyeket Isten a teremtéskor ültetett el benne: a szabadság, az igazság, a testvériség, a tisztelet és a béke érzéseit.”

„Ha egy emberhez olyan nyelven beszélsz, amit megért, az a fejébe száll. Ha az ő nyelvén beszélsz hozzá, az a szívébe hatol.”

„Ha megtanuljuk megnyitni a szívünket, bárki, még azok is, akik az őrületbe kergetnek minket, a tanáraink lehetnek.”

„Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amelyeket nem akarsz látni, de nem zárhatod be a szíved azok előtt a dolgok előtt, amelyeket nem akarsz érezni.”

„A gondolkodás nyugalom, békesség, vagy legalábbis annak kellene lennie, de szegény szívünk túlságosan zakatol, szegény agyunk túlságosan lüktet hozzá.”

„Mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint amikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak”

„A saját szívünk, és nem mások véleménye alkotja az igazi becsületet.”

„Kisgyermekként két ellentétes érzést éreztem a szívemben, az élet borzalmát és az élet extázisát.”

„Ami szívből jön, az szívbe megy.”

„Nem én törtem össze a szívedet - te törted össze; és azzal, hogy összetörted, az enyémet is összetörted.”

„Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.”

„Hallgass. Élj titkon. Ne fecsegd
ki álmodat, szerelmedet,
de jól figyeld, mit szíved ad:
a rejtett látomásokat,
csillagfényt, mit a végtelen
gyújt, s olt ki minden éjjelen.”

„Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív, szép szóval a száj!”

„Bach csillagász, aki a legcsodálatosabb csillagokat fedezi fel. Beethoven kihívást jelent a világegyetemnek. Én csak az ember lelkét és szívét próbálom kifejezni.”

„Az elme felejteni akar, mert annyira megterheli a szívet és a lelket. Belefáradtam a sírásba és a tehetetlenségbe. Szeretnék újra lélegezni - csak egy kis időre.”

„Nem a területeket hódítjuk meg, hanem a szíveket.”

„S mivel a lelkünk akkor ér el rendeltetése csúcsfokára,
ha dalokat visz fel magával két szárnya közt, s lázítva hat,
elhihető-e az, hogy egyszer kihúnyhat a szent szűz világa
s a múzsa-raj valamikor csak csalóka káprázat marad?

(…)

Jertek: a fülemüle csattog, s virágzik már az orgona;
daloljatok: mi bájos, édes, nemes, nem halhat meg soha.
Az érzelem, akár a jóság, a megvénült szívben kimúlhat,
és emberből az ember újra a régi állattá vadulhat,
de sohasem változhatik meg virágok s csillagok sora.
Jertek: a fülemüle csattog, s virágzik már az orgona.”

„Ismered-é a földet,
mely fényt nem üdvözülhet,
mert vége nincs a télnek,
s tavasztalan hazában
az emberek homályban
s megdermedt szívvel élnek?...

Én ismerem.”

„Ó az órák
útjukat sietve róják,
mint a vén cselédek
csosszannak buzgón elébed,
nagy papucsba és mezítláb
s a szívükbe beszorítják
rettegésem éji titkát.”

„Nyuszika cigarettafüstben mogorva egyre
a másik Nyuszikát, (ki inkább krokodil csak!) nem méltatja kegyre.
Nyuszika (a többszörös néma) beszédesen hallgat,
én tehát nézhetem kis pókhálóit a falnak.
Nyuszika kirándult és nézi a Dunát,
mert unja a velem való dumát.
Nyuszika nézi szomorú szívvel a tájat,
nekem meg éppen semmise fájhat.
Nyuszika könyörtelen félelmetes bíró,
én meg egy picike se füle, se farka író.
Az élet szép azért mindazonáltal,
ha felkötni magát az ember átal.
Nyuszika csodálja: mily szép az a kert,
és én rímeket gyártok, nyakatekert.
Nyuszika kőszikla, szíve meg nem indul,
míg én itt hallgatok, bűnbánón a kíntúl.
Nyuszika, kérem a babaruhámat:
add vissza hát a másik Nyuszikának!
Sok-sok puszi:
küldi a Nyuszi.

A NYULAT BIZONYÁRA PÓTLÓ VÍGASZ-DAL

Nem Nyuszi-induló, csak vígasz-dal,
ha sokszor elolvasod, megvígasztal.
Ha Nyuszika Nyuszifül
soha sincsen egyedül.
Nyuszi-nyúl, Nyuszi-nyúl,
hogy is mondjam nyusziul:
nyuszi-tanya, piros szallag,
a jó Nyuszi vígan ballag,
mert hiszen, mivel ám:
ha holnap nem, ma talán
- piros szallag, nyuszi-tanya -
Tapsifül is jön majd haza.
Nyúl-nyúl, Nyuszi-nyúl
puszit küldök nyusziul
és egy nyuszit pusziul,
nyuszinyuszi Nyuszi Úr.”

„Mérhetetlen békességet érzek, mihelyt szívem kitárja megbocsátás-kapuját.”

„Az élet átalakítása a szív lélekteli mosolyával kezdődik.”

„Szívem belső boldogsága könnyűszerrel elűzheti életem külső terhének nehézségét.”

„Teremts új világot szíved együttérzésével! Tökéletes leszel.”

„Dacára, hogy földi éveim tovahaladnak, szívemben mindennap gyermek szeretnék maradni.”

„A csendes szív képes elmélyíteni az elme nyugalmát.”

„Különbségeink abban a pillanatban eltűnnek, amint ráébredünk, hogy minden szív egy.”

„Ha összhangot alakítasz ki mindennel, szíved teljesen megszabadul a bánattól.”

„A szív bölcsességét nem tudja félrevezetni a ravasz elme.”

„Minél többet tud tenni a szív, annál nagyszerűbbé válik az élet.”

„Légy igaz barátja saját szívednek! Lám, mindenki barátkozik veled.”

„Ha életed nem ad örömet másoknak, hogyan is várhatod el, hogy szíved örömet adjon neked?”

„Egy szerető arcot látni annyi, mint érezni egy békés szívet.”

„Mi az illat? Van, ki rámondja, semmi,
alig érezzük, mikor ellebeg,
s ami benne titkon, izzón remeg,
ha sejtjük is, nincs mód birtokba venni.

Mi az illat? beteg tud rá felelni,
ki kétli, hogy vár még rá kikelet,
s szíve homályos vággyal akar egy
utolsó virulásra kirügyezni.”

„Árad az éji elem,
lüktet az ég, csupa csillag:
estről-estre mi virrad,
mondd, az örök tereken!

Retten a szív: mit akar
árja - apálya e létnek;
titkos erő! az enyémet,
érzem, emészti hamar.

Álom, jöjj közelebb,
mint gyermekhez a dajka.
reszket e láng - betakarja,
védő körbe, kezed.”

„Sóhajtásomnak ugyan mi haszna?
Ellenem tört az ég itélete.
Miért jár eszemben halott fivérem?
Eltépték tőlem, nem látom sose.

Lelke a honi táj fölött szálldos,
lett a főváros teste nyughelye.
Mi is, kik élünk, meghalunk végül,
jön a halál, s a rothadás vele.
Egy nemzedéknek rövid a léte,
harmat, mit gyorsan öl a nap heve,
alkonyat pírja szilfán, eperfán,
iramodó árny, visszhangzó zene.
Magam se vagyok fém avagy szikla,
csupán egy jajszó – szívem fáj bele.”

„A szív megtörik, de megtörten él tovább.”

„Se szívük nincs, se lelkük – csontvázak népe ez!”

„Az idő Isten ecsete, amint az emberiség szívére festi remekművét.”

„A kincsed - a tökéletességed - már benned van. De ahhoz, hogy igényt tarthass rá, el kell hagynod az elme rohanó zűrzavarát, fel kell adnod az egód vágyait, és be kell lépned a szív csendjébe.”

„Amit az elme el tud képzelni és el tud hinni, és amire a szív vágyik, azt el is tudod érni.”

„Az összes nemzet közös jólétére és boldogságára, valamint alattvalóink biztonságára és jólétére való törekvés az az ünnepélyes kötelezettség, amelyet császári őseink hagyományoztak ránk, és amely közel áll szívünkhöz.”