Idézetek tag-ről

„A proletariátus diktatúrájának kivívása és megtartása lehetetlen a párt nélkül, mely éppen szilárdsága és vasfegyelme folytán erős. Vasfegyelme azonban elképzelhetetlen a pártban az akarat egysége nélkül, a párt összes tagjainak teljes és feltétlen cselekvésbeli egysége nélkül.”

„Polgárnak lenni Nyugaton egyértelmű azzal az öntudattal, hogy az osztálynak minden tagja egyforma állampolgársági és társadalmi jogokkal áll őrt egy életforma körül, melynek legfőbb kifejezési lehetősége az Állam.”

„Emlékszünk az 1953. július 26-át megelőző hónapokra, amikor az elvtársakból álló kis csoport tagjainak többsége mindenhová magával vitte Marx és Lenin könyveit. És emlékszünk, hogy Lenin néhány könyve – mert Lenin könyvei voltak – a Moncada utáni házkutatás során a rendőrség kezébe került. Emlékszünk, hogy a Moncada-perben az ügyész vádjai között a legsúlyosabb az volt – hogy úgy mondjam -, beugrató kérdései között az szerepelt, igaz-e, hogy voltak könyveink Lenintől, és hogy Leninnek azok a könyvei a mieink voltak-e. Emlékszünk, hogy nem tudtuk leplezni a felháborodásunkat ekkora ostobaság láttán, hogy Lenin könyvével hozakodnak elő. Felháborodva álltunk fel és azt mondtuk: „Igen, mi olvassuk Lenint, és aki nem olvassa Lenint, az nem tud semmit.””

„Az állam, miután kimutatta, hogy képtelen a magzatelhajtásra szoruló asszonyokat a szükséges orvosi segítséggel és higiénikus berendezésekkel ellátni, hirtelen irányt változtat és a tilalmak útjára lép. Mint más esetekben, a bürokrácia ezúttal is erénynek próbálja feltüntetni az eszmei szegénységet. Solz, a szovjet Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, a házassággal kapcsolatos kérdéseknek a szakértője, a magzatelhajtási tilalommal foglalkozó, közeljövőben meghozandó rendelet indoklását abban keresi, hogy - mint mondja - mivel a szocialista társadalomban nincs munkanélküliség, a nőnek nem áll jogában visszautasítani az „anyaság örömeit”. Mi ez, ha nem papi filozófia, amely ráadásul zsandárököllel rendelkezik? Az imént olvastuk a párt központi lapjában, hogy a gyerekszülés az asszony számára - és igazságosabb lenne azt mondani: a legtöbb asszony számára - „veszélyt jelent”. Az imént hallottuk egy magas állású szovjet személyiség megállapítását, hogy „a csavargó és felügyelet nélküli gyermekek helyzetének a rendezése gyengén folyik” ami minden bizonnyal a gyermekcsavargás növekedését jelenti; és íme, egyik magasrangú köztisztviselő kijelenti, hogy az „édes élet országában” a magzatelhajtást börtönnel büntetik, pontosan úgy, mint a kapitalista országokban, ahol szomorú az élet. Előrelátható, hogy a Szovjetunióban éppúgy, mint nyugaton, többnyire éppen a munkásnők és parasztasszonyok, a cselédek lesznek azok, akiknek nehéz lesz eltitkolni bűnüket, akik tehát a fegyőrök martalékává lesznek. Ami a „mi asszonyainkat” illeti, akiket a jó minőségű parfümök, és más hasonló cikkek érdekelnek, ők továbbra is csinálják, ami nekik tetszik a jó akaratú igazságszolgáltatás orra előtt. „Szükségünk van az emberekre”, teszi hozzá Solz, és behunyja szemét az elhagyott gyermekek láttán. A dolgozó nők milliói válaszolhatnának neki, ha a bürokrácia nem forrasztotta volna torkukra a szót: „Csináljatok magatok gyerekeket!””

„Meg kell találni a társulásnak azt a formáját, amely a köz egésszével védi és oltalmazza minden tagjának a személyét és vagyonát, s amelyben, bár az egyén egyesül a többiekkel, változatlanul csak önmagának engedelmeskedik, és épp oly szabad marad amilyen azelőtt volt.”

„Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egyévi jövedelmét föláldozom reá.”

„Kétszer is megkérdezték tőlem (parlamenti tagok!): "Mondja csak, Mr. Babbage, ha rossz számokat tesz a gépbe, akkor is a helyes válasz jön ki belőle?" Nem vagyok képes megérteni a gondolatoknak azt a zűrzavarát, amely ilyen kérdéseket provokál.”

„Keresztény királyok alkalmatosságával vékonyan remélhetni szabadulásunkat! Ily módon egyedül a török fegyver viheti haza a bujdosókat győzelmesen. […] Én is hazámnak csendességét és boldogulását kívánó és abban fáradozó fia és tagja vagyok. Én is hazámnak tartom Magyarországot, és szívesen is kívánom a nyugodalmasabb életet.”

„Ezeknek a kulákoknak így, úgy, amúgy még ma is nagyobb a befolyása a faluban, mint egy átlagos parasztembernek, és hát azok sem oroszlánok, […] azok is emberek, feladják a harcot, az is meg akar alkudni a körülményekkel, de ehhez kell valami létezési formát látni maga előtt a saját körülményeit illetően. Még arra is gondolunk, hogy a közeljövőben szükséges lesz állást foglalni abban is, hogy nemcsak bevehetik, [… hanem] meghatározott ideig, két vagy három esztendeig tartó becsületes munka és tisztességes viselkedés után teljes jogú tsz-tag lesz, tehát nemcsak hogy választási joga lesz, hanem választható is lesz.”

„Jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek.”

„Sohasem szeretnék egy olyan szervezet tagja lenni, amelynek a jelképe egy ember, akit két fadarabhoz szögeztek.”

„Penceyben az Ossenburger-szárnyban laktam, az új hálókban, ahol csak felsősök és gólyák laktak. Én gólya voltam, a szobatársam felsős. Azt a részt egy Ossenburger nevű tagról nevezték el, aki a Penceybe járt valamikor. Később marha sok pénzt szerzett. Olcsó temetkezési irodákat nyitott mindenfelé az országban. Öt dollárért temette a tagokat fejenként. Látnod kellett volna a kis öreget. Azt hiszem, zsákba gyömöszöli a hullákat, aztán bevágja őket a tengerbe. Egyébként egy vagon pénzt adott Penceynek, és erre az egyik szárnyat róla nevezték el. Mindig feljött az év első meccsére a böhöm nagy Cadillacjén, és mi felálltunk a tribünön, rárogyasztottuk az eget, mármint az éljenzésünkkel. Aztán másnap reggel a kápolnában beszélt, pokoli dumája volt, eltartott vagy tíz óra hosszat. Szakállas viccekkel kezdte, meg akarta mutatni, milyen rendes tag. Nagy dolog! Aztán arról beszélt, hogy ha valami baja volt az életben, sose szégyellt térdre borulni és imádkozni Istenhez. Azt mondta, hogy nekünk is mindig imádkozni kellene. Beszélgetnünk az Úrral, meg minden - akárhol vagyunk. Mondta, hogy Jézus a mi pajtásunk, meg hogy ő mindig beszélgetni szokott Jézussal, még vezetés közben is. Ez fájt! El tudom képzelni azt a gennyes állatot, amint éppen első sebességre vált, és közben Jézuskához fohászkodik több hulláért. Az egyetlen jó az egész beszédben a közepe volt. Éppen azt magyarázta, hogy ő milyen nagymenő meg milyen nagy koponya, meg minden, mikor Edgar Marsalla, aki az előttem levő sorban ült, hirtelen egy öblöset fingott. Elég disznóság ilyet csinálni templomban, meg egyáltalán, de jót röhögtünk rajta legalább. A jó öreg Marsalla! Majd szétvetette a kápolnát. Nem röhögtünk hangosan, Ossenburger úgy csinált, mintha nem hallotta volna, de az öreg Thurmer, a diri, szintén ott ült a szószéken, és a fejem rá, hogy ő hallotta. Öregem, állatian odavolt. Nem szólt egy büdös szót se, de másnap este bezáratta az osztályt, feljött, leadott egy nagy lelkifröccsöt; azt mondta, aki ilyen fegyelmezetlen a kápolnában, az meg se érdemli, hogy Penceybe járjon. Noszogattuk Marsallát, hogy még egyet eresszen meg az öreg Thurmer beszéde közben is, de nem volt formában. Hát szóval ez volt Pencey, az Ossenburger-szárny, az új hálók.”

„A megalakuló új kormányban lesznek szabolcsi tagok. A megalakuló új MSZP frakcióban egy erős Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lobbi lesz (…) Szabolcs számára ez a következő négy év sok pénzt, sok fejlesztést és sok eredményt fog hozni. Az, hogy egyes térségek ezen belül hogy fognak majd részesedni, azon fog múlni, hogy a térségeken belül milyen választási eredmény születik. Nem lehet mást csinálni, ez a követelmény, és ezt követelik tőlünk azok, akik jó eredményt érnek el”

„A demokrácia nem tud hatalmat gyakorolni, nem tudja a döntéseit érvényesíteni. Egy párt nem tud saját maga ellen indulni, azon tagjai ellen akik botrányos törvénysértéseket követnek el, akik rabolnak és csalnak, mert fél, hogy elveszíti tagjait. Az ellenfeleivel sem tud mit kezdeni, mert akkor azok fölfednék emez hamisságait és sötét üzelmeit.”

„Olvasám az ujságokban a hivatalos jelentést, hogy a magyar tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának. Ezen új rang nagyon genieroz. Ugy tetszik, mintha boldog magányomból kihurcolnának egy zajgó sokaság közé, hol ujjal fognak mutatni: "Íme a tudós!" Szegénységem büszkesége meg van alázva. A céhot és monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is céhbeli tagnak kell lennem! Nem tudom kimagyarázni, miért van terhemre nekem ez a megtiszteltetés. Úgy tetszik, hogy ez által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s jusst ád a közönségnek tudós várakozásra. Minden fény és kijelentés ellensége a csendes örömeknek. [ … ] Ha el nem fogadom, hihetőleg gorombaságnak s kevélységnek veszik a választók s tudós bolondnak fognak tartani.”

„Alkotmányunk igaz elmélete nyilvánvalóan a legjobb és legbölcsebb: hogy a [tag]Államok függetlenek az összes, belügyeiket érintő dolgokban, de egyesülnek minden, idegen országot érintő dologban. Az Általános Kormány korlátozza magát külügyi kérdésekre és ne keveredjünk más országok ügyeibe.”

„Mert miért bűnhődjön az az idős ember, akinek élelemre, ruhára van szüksége, ha a fia munkabírása – akitől függ -, kevés? Hogy tíz év múlva ne csak azt mondhassuk el, hogy minden nyugdíjba vonuló dolgozónak nyugdíjat adunk, hanem hogy országunk minden tagjának, mivel emberi lény és mivel abban a korban van, hogy nem tud dolgozni, joga legyen ahhoz, hogy a társadalom nyugdíjat adjon neki, ne azért, mert egy bizonyos iparághoz tartozik, hanem egy sokkal nagyobb érdemből azért, mert az emberi fajhoz tartozik, azért az érdeméért, hogy a mi társadalmunkhoz tartozik.”

„Hányan kerültek föl a tiszta, szabad levegőre, a szabad gondolkodás világába, hogy hírt vigyenek a lentmaradtak életéről? Talán senki. Ahogy a béres szava elakad a birtokos előtt és csak karját lebbenti, ha lebbenti, azonmód a társadalmi rétegek is csak dadogva és különböző váll- és ökölmozdulatokkal tudnak egymással valamit érthetően közölni. Nagy ritkán előfordult, hogy a pusztáról valaki felsőbb szellemi körbe emelkedett; a puszta szelleméből semmit sem vitt magával. Nem is vihetett. A nyers állati bőr finom szattyán állapotáig nem megy át több áztatáson, cserzésen, gyúráson, vakaráson, mint a pusztai fiú, aki valami csodás véletlen folytán középiskolába jut és tagja lesz a látható társadalomnak. (19. fejezet, 373-374. oldal)”

„Az egyházi iskolától a hit továbbadását és a kősziklára épülő erkölcsi tanítás közvetítését várjuk, mert ez az amire a magyar társadalom minden tagjának szüksége van manapság.”

„Az október 23-i rendőri brutalitásokat vizsgáló civil jogászbizottság tagjait ön volt szíves tehetségtelen, primitív cikkében gyalázni brüsszeli utunk kapcsán. Nem kímélte Balogh Zoltánt, Gál Kingát és Szájer Józsefet sem. Ebben persze nincs semmi különös, hiszen a MAGUKFAJTÁRA jellemző, hogy a MAGUNKFAJTÁT alacsonyabb rendű lénynek tekintik, s úgy gondolják, hogy amennyiben – arcátlan módon – nem a MAGUKFAJTÁK szolgálatára szánjuk életünket, akkor szabad minket megtaposni, besározni, megtiporni. A MAGUNKFAJTÁK pedig hajlamosak ezt szó nélkül tűrni.”

„Az ember egyáltalán nem hasonlít a ragadozó állatokra. Még az orángután sem, aki a majmok törzsének leginkább emberszabású tagja, ama állatcsoporté melynek minden tagja gyümölcsevő.”

„Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj… A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz… Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik… Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet… De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat… Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni… Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni.”

„Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s az elméleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával rendelkezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magának, semmit nem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükségleteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek minősítette. Becsvágyát csak azok a tudományok elégítették ki, amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szükségessel. Úgy gondolta, hogy ezek a tudományok nem hasonlíthatók össze a többiekkel, mert bennük a tartalom versenyre kel a bizonyítással: az előbbi nyújtja a nagyságot és a szépséget, az utóbbi a szabatosságot és a meggyőző erőt. A geometriában ugyanis nem akadt egyetlen nehezebb és fogasabb kérdés sem, amelyet ne a legegyszerűbben és a legvilágosabban fejtett volna ki. Ezt egyesek természet adta tehetségének, mások rendkívüli szorgalmának tulajdonítják, bár úgy tűnt fel, hogy fáradság nélkül és könnyedén oldott meg minden feladatot. Ha valaki hiába kereste valamely probléma megfejtését, Arkhimédész könnyedén és rövid úton elsegítette a bizonyítékokhoz. Nyugodtan elhihetjük hát, amit mesélnek róla, hogy, mintha egy szirén varázslata alatt lett volna, megfeledkezett az evésről, ivásról és teste ápolásáról, és ha nagy keservesen elhurcolták, hogy fürödjék meg és kenje be a testét olajjal, a tűzhely hamujába geometriai ábrákat rajzolt, és a testén mértani vonalakat húzgált olajos ujjával; látszott rajta, hogy leküzdhetetlen szenvedély rabja és valósággal a Múzsák foglya. És ez az ember, aki oly sok nagyszerű találmányt mondhatott magáénak, állítólag azt kérte barátaitól és családja tagjaitól, hogy halála után állítsanak egy gömböt tartalmazó hengert a sírjára, s írják fel rá azt a viszonyt, amely a körülvevő nagyobb test és a benne foglalt test között fennáll.”

„Képzeljük el, hogy azt a feladatot kapjuk, hogy tervezzünk meg egy új éttermet. Ebben az étteremben marhasültet fogunk felszolgálni. És mivel marhasültet szolgálunk fel, a vendégeknek éles késekre lesz szüksége. És mivel a vendégeknél éles kések lesznek, lehet, hogy le fogják szúrni velük egymást. Emiatt az asztalok köré kerítést kell emelnünk. Rácsokra lesz szükség, hogy megvédjük egymástól az embereket, különben isten tudja, mit művelnek majd egymással azokkal az éles késekkel.

Ez nem jó ötlet. Nem így tervezünk éttermet, és nem így élünk a társadalom tagjaiként sem. Az a társadalom, amelyikben nincs meg a bizalom, gyanakvó és erőszakos társadalom lesz. Normális esetben gondolkodás nélkül leülünk valaki mellé, akinél éles kés van, mivel megbízunk benne. És igen, néha tényleg előfordul, hogy az éttermekben megőrülnek emberek és leszúrják egymást. De ezt akkor is elfogadjuk valahogy, mert az viszont nagyon is jó dolog, hogy elmehetek és leülhetek valahova anélkül, hogy azon kéne aggódnom, mikor szúr le valaki. És nem azért, mert nincsenek rácsok, hanem mert valójában jók az emberek.

A Wikipédiánál mindig is az volt a filozófiánk, hogy a lehető leggyengébb biztonsági módszereket alkalmazzuk. Nem zárunk le semmit, hacsak nem elkerülhetetlen.”

„Elképzelhető-e, hogy a nemzetek tagjai által megválasztott kormányok nem a nemzet, hanem a globális uralmi rend érdekeit képviseljék?”

„A vállalat minden tagja egy vektor. Az előrehaladását az összes vektor összege határozza meg.”

„Az a kötelék, amely összeköti az igazi családot, nem a vér, hanem a tisztelet és az öröm. Ritkán nőnek fel egy család tagjai ugyanazon tető alatt.”

„A nők a férfiakéval egyenlő méltósággal rendelkeznek, és főleg mi, keresztények tudjuk, hogy ugyannak a testnek a tagjai vagyunk, melynek feje Krisztus és ez teszi egyenrangúvá a két nem kapcsolatát. Isten előtt – ahogy Szent Pál mondja – nincsenek sem szolgák, sem szabadok: mind Krisztus tagjai vagyunk. Sajnos a társadalomba nem ment át teljesen ez az üzenet, főként a család válsága miatt.”