Idézetek esemény-ről

„A nagy elmék ötleteket, az átlagos elmék eseményeket, és a kis elmék embereket vitatnak meg.”

„A halál nem az élet eseménye.”

„Az események olykor úgy követik egymást, mint a sorba állított dominók: az első feldönti a másodikat, az a harmadikat és így tovább.”

„Utóvégre nem engedhette meg magának, hogy pártatlan informátor legyen, és lemondjon arról a reményről: átneveli ezeket az embereket. És nem tudta meggyőzni őket, hogy bonyolult korunkban a szocializmus igazsága néha eltorzított, kerülő úton érvényesül. éppen ezért a most zajló események közül az ő számukra, ahogy a Történelem számára ( és mintegy a tudat alatt a maga számára is) csak azokat kellett kiválogatnia, amelyek megerősítették a megjövendölt főútvonalat, és elhanyagolnia azokat, amelyek ingoványos talajra kanyarodtak volna.”

„Az események apja ismeretlen. Anyjuk a szükség.”

„Az események nem peregnek az ember kedvére rémálmában. Azért rémálom a neve.”

„A náci elmélet […] kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy »igazság«. […] Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény »soha nem történt meg« – nos, akkor soha nem történt meg. Ha azt mondja kettő meg kettő az öt – akkor kettő meg kettő az öt. Egy ilyen jövő lehetősége rémisztőbb számomra a bombáknál is.”

„Alapelvként tartom és nem győzöm eléggé megfontolni: minden cselekedetemet, minden imámat úgy kell végeznem, és a szabályokat úgy kell megtartanom, mintha mást nem is kellene tennem, mintha csak ezeknek jól végzésére küldött volna az Úr a világba, és ezek sikerétől függne életem megszentelése, anélkül, hogy a megelőző és az utána következő eseményekre gondolnék. Ez gondosan alkalmazva – valóban kitűnő és hathatós eszköz lesz a szórakozottság legyőzésére. Olyan lesz, mint a szentelt víz a gonosz lélek ellen: megfut tőle. Ez az alapelv megköveteli, hogy az ember minden tetténél ott legyen teljesen: „age, quod agis””

„Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy annak a talpalatnyi földnek a látószögéből szemléljük és bíráljuk az eseményeket, amelyen lábunkat megvetettük. Ez azonban helytelen, mert a dolgokat magasabb szempontok szerint kell értékelnünk és bátran az egész látóhatár átfogó szemléletére kell törekednünk.”

„Minden csak mese. Amiben hiszünk, amit ismerünk, amire emlékszünk, sőt amiről álmodunk, az is. Minden csak mese, történet, amelyben események és szereplők vonulnak fel, és érzelmi tartalmakat közölnek egymással.”

„Aki habozik, az már morális lény. Mi a habozás? Mesterséges szünet, mely arra való, hogy egy kívülről jövő esemény döntsön a kérdésben.”

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

„A náci elmélet kifejezetten tagadja, hogy létezne olyan, hogy igazság. Ennek a fajta gondolkodásnak egy olyan rémisztő világ megteremtése a célja, melyben a Vezér, vagy egy uralkodó klikk nemcsak a jövőt de a múltat is az ellenőrzése alatt tartja. Ha a vezér azt állítja, hogy ez és ez az esemény soha nem történt meg.”

„Csak a mozgásban bízhatsz. Az élet az események, nem a szavak szintjén történik. Bízz a mozgásban.”

„Ne feledje, hogy a kudarc egy esemény, nem pedig egy személy.”

„A nagy elmék eszméket, az átlagos elmék eseményeket, a kis elmék embereket vitatnak meg.”

„Ki tudja, hogy hol a vége? Annak, aki a válság kezeléséért felelős, legyen az vállalat vagy ország, nagyon gyorsan fel kell vennie az események ütemét, ritmusát, hogy megpróbáljon ehhez alkalmazkodni és elémenni. Ne a görbe mögött haladjon, ahogy az angolok mondják: „behind the curve”, hanem próbáljon elévágni.”

„Mert Thomas Mann a humanizmus híve. Fanatikusa a régi, szép, háború [első világháború] előtti humanizmusnak, bármennyire is ellene fordul a korszellem és az események. Elméleti írásaiban mindig a humanizmust tanította, regényeit a humánum hozza közel a szívekhez, és humanizmusa miatt vállalta az utolsó években a keserű száműzetést. Humanizmusában nincs semmi szentimentalizmus, és kevés a részvét, nem Dickens és nem Gerhart Hauptmann humanizmusa ez. Hűvös humanizmus, és nagyon jól összefér az iróniával és az átlagember csendes megvetésével. … Alapja az emberi méltóság tudata – és a szellemi ember derűje, szelídsége, iszonyodása a harcoktól, mert mérhetetlenül felette áll a szenvedélyeknek, amelyek az embereket kegyetlenségre és vérre ingerlik. Ethosz, ami nem gyökerezik semmi vallásban, érzésben, hanem egyes-egyedül a szellemben. (…)”

„Jó és üdvös dolog semmiben sem reménykedni. A remény a legnagyobb esztelenségünk. Ha jól megértjük ezt, minden kedvező esemény kellemes meglepetés.”

„Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.”

„Egy emberi élet – különösen, ha hosszú – események millióiból tevődik össze; tulajdonképpen egy hatalmas faliszőnyeg, amelybe rengetegféle mintát szőnek.”

„Politikai győzelem, a házbér emelkedése, betegeid felgyógyulása vagy távollevő barátod hazatérése, vagy valami egészen más külső esemény felderíti kedved, és azt hiszed, jó napok várnak rád. Ne hidd. Nincs így. Semmi más nem hozhat békét neked, csak tenmagad.”

„Az elmúlt évek néhány eseménye még az illúziókkal már leszámolt politikai elemzőt is meghökentette a tekintetben, milyen összehangoltan tud működni ez a monopolstruktúra. A legnagyobb ellenzéki párt korábbi elnöke, Tölgyessy Péter például 1992-ben szembekerült pártja szociálliberális érzelmű vezérkarával és hinterlandjával. Noha a tömegmédiumokban ez a párt a lehető legnagyobb mértékű dominanciával rendelkezett, a médiumok gyakorlatilag leírták a pártelnököt, és minden politikai elemző számára evidens volt, hogy az elnök "politikailag már halott" - a legnagyobb ellenzéki párt élén. Ezzel szemben a fővárosi szociálliberális és szocialista politikai tábor néhány prominens képviselője által szervezett és mozgatott Demokratikus Chartát mint "politikai földindulást" tálalták a napilapokban, tévéadásokban és rádióműsorokban.”

„Minden ember, minden esemény életedbe a Te hívásod által került. Hogy most mihez kezdesz velük, csak Rajtad múlik.”

„Soha, még álmomban sem jutott eszembe, hogy változtatni kívánjak, vagy akarjak a politikai eseményeken, melyek közepette éltem. Soha nem vágytam rá, hogy akár a nyelven, akár a világon változtassak, és ha Marxot idéztem, ha Rimbaud-t idéztem, ha Mallarmét idéztem, mindig magamat akartam megváltoztatni, azt az embert, aki a kezem ügyében volt, önmagamat. Ezért mindig tanúnak tekintettem magam, sohasem a kor rossz lelkiismeretének, erre sosem voltam alkalmas, mert már gyerekkorom óta csodálattal töltött el a valóság, amit nem én teremtettem, ami korábban keletkezett, mint én, aki csak arra vágytam, hogy tükrözzem ezt a valóságot, mert még a legszörnyűbb eseményekben is annyi szépséget láttam. Én mindig is tökfilkó voltam, aki csörgővel sétál a napfényben, és a látszólagos bohócsipka ma is a fejemen van.”

„A Korea-közi kapcsolatok múltbéli eseményei megmutatják: a két állam közti feszültségek máshoz nem vezetnek, csak háborúhoz.”

„Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása.”

„Amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le.”

„A történelem megértéséhez nem elég tudni neveket, évszámokat és helyeket; biztos vagyok benne, hogy közületek sokan már ismerik mindezt. Ehelyett azokat a különböző értelmezéseket kell megérteni, amiken a történelmi események az évszázadok folyamán átmentek. Csak így szerezhetünk olyan rálátást, ami kiállja az idők próbáját.”

„A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.”

„Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról.”

„Nem vagyunk készek egy olyan előreláthatatlan eseményre, ami lehet hogy bekövetkezik, lehet hogy nem”

„A társadalmi világban nem igazán az a fontos, megtörtént-e valami vagy sem, hanem hogy milyen mértékben és milyen feldolgozásban észleli azt a szélesebb környezet. Az újságok, a rádió és televízió révén a XX. században kitágult a világ számunkra, és a saját szemünkkel észlelt események mellett úgy ítéljük meg nagyobbrészt a világot […], ahogy a tömegmédiumok tálalják […]”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”

„Készen állunk arra az előre nem látható eseményre, mely talán nem is következik be.”

„Két asszony összezárva egy kis házban, halálos unalom körös-körül, a fő események: nagymosás… eldugult a lefolyó… ki kell kergetni a macskát… és hasonlók. Persze hogy hallgatódzott, persze hogy felbontogatott leveleket… mindenki ezt tenné.”

„Azt tartom, hogy a legtöbb megfigyelés többé-kevésbé indirekt, és kétségbe vonom, hogy bármire is vezetne a közvetlenül megfigyelhető események és a közvetlenül meg nem figyelhetők közötti megkülönböztetés.”

„Kérdezzünk meg egy idős embert, hogy melyek voltak szerinte a 20. század legfontosabb eseményei. Valószínűleg megemlíti majd a két világháborút, a belső égésű motor feltalálását és talán az információs technológia forradalmi újításait is. Az azonban igen kevéssé valószínű, hogy hozzáteszi: "No, és emelkedett a tengerszint."”

„Gyereket választottam »hősül«, mert a gyerek nagyon jó paradigmája a náci totalitarizmus dinamikájába belevetett embernek: ott a felnőttek tudata is infantilis tudattá fokozódik le, részben az érett ésszel követhetetlen események súlyánál fogva, részben pedig az ember anyagszerű kezelése által, amelyben szükségképpen felőrlődik mindaz a védekezési erő és lehetőség, amelyhez egy polgári neveltetésben részesült ember hozzászokott. Ebben az infantilis tudatban nincsenek primér morális elvek: csak a tapasztalat van jelen, és az üres fogalmak, amelyeket egy gyerek az iskolában, a szülői házban megkap. Regényem a tizenkét fokú zene kompozíciós elvét követi. Atonális regény. S ahogy a zene tonalitása egy hagyományon, egy harmonikus konszenzuson alapszik, amelyet az atonális zene bizonyos – és nem tisztán zenei – törvények hatására elvet, úgy a regény atonalitása is egy ilyen konszenzusnak a feladását, elvetését jelenti. Egy regényben a tonalitás nem egyéb, mint a társadalomban abszolút érvényes erkölcsi konszenzus. Pont ezt az erkölcsi konszenzust sodorta el Auschwitz. Úgyhogy olyan regényt írtam, amelyben az erkölcsi fogalmak nyelvkritikai viszonylatba kerülnek, és a szemünk előtt mondanak csődöt.
[…] Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem; de természetesen tizenhárom éven keresztül nem állandóan csak a Sorstalanságot írtam. Elsősorban is tudnom kellett, hogy miről akarok írni, mit akarok írni, föl kellett derítenem a saját tehetségemet, föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét. Nyelvet kellett teremtenem mindehhez, el kellett döntenem, hogyan kezelem az elbeszélésben az időt. 73-ban készült el, 60-ban határoztam el, hogy megírom, 31 éves voltam.”

„És nincs talán okom rettegésre? Események hosszú sora a bizonyság rá, hogy sötét erők hatása alatt állunk. – A sátán kutyája; Doktor Watson naplója”

„Különös a sors! 15 éve, amióta apám elhagyta békés otthonát, hogy a nagyvilágban vándoroljon velem, amióta a vidéki élet rejtett szabadságát a művészélet csillogó szabadságával felcserélte és letelepedett Franciaországban, megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak, és elfelejtettem, hogy számomra más is létezik (…) Egy súlyos esemény hirtelen fellobbantotta bennem az érzést, amiről azt hittem, hogy már kihunyt, de mégiscsak szendergett bennem valahol. Egy reggel Velencébn részletes beszámolót olvastam egy német újságban a szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. A hír valóságos megrázkódtatásként ért. Egy rendkívüli részvét, egy eleven, ellenhálhatatlan szükség kényszerít, hogy a szerencsétlenek mellé álljak.”

„A nevem Sławomir Mrożek, de bizonyos körülmények miatt, amelyek négy évvel ezelőtt álltak elő az életemben, új, sokkal rövidebb nevem lesz: Baltazár. 2002. május 15-én agyvérzésem volt, emiatt lettem afáziás. Az afázia nem más, mint a nyelvhasználati képesség részleges vagy teljes elvesztése, ezt egyes agyi struktúrák károsodása okozza. Amikor visszanyertem a beszédkészségemet, és újra dolgozni próbáltam, Beata Mikołajko logopédus asszony azt javasolta, hogy a terápia részeként írjak egy új könyvet. Írás közben fokozatosan nyertem vissza az emlékezőtehetségemet. Ennek köszönhetően 2005-ben, amikor befejeztem a könyvet, már sokkal több eseményt tudtam felidézni, és le is tudtam írni őket.”

„Az elmúlt évek néhány eseménye még az illúziókkal már leszámolt politikai elemzőt is meghökentette a tekintetben, milyen összehangoltan tud működni ez a monopolstruktúra. A legnagyobb ellenzéki párt korábbi elnöke, Tölgyessy Péter például 1992-ben szembekerült pártja szociálliberális érzelmű vezérkarával és hinterlandjával. Noha a tömegmédiumokban ez a párt a lehető legnagyobb mértékű dominanciával rendelkezett, a médiumok gyakorlatilag leírták a pártelnököt, és minden politikai elemző számára evidens volt, hogy az elnök "politikailag már halott"”

„Hatalmad van az elméd felett - nem az eseményeken kívül. Jöjj rá erre, és erőre találsz.”

„Életünk egy bizonyos pontján elveszítjük az irányítást a velünk kapcsolatos események felett, és életünket a sors irányítja. Ez a világ legnagyobb hazugsága.”

„A szellem, a győzni akarás és a kitűnni akarás az, ami megmarad. Ezek a tulajdonságok sokkal fontosabbak, mint a bekövetkező események.”

„Az élet azon épül, hogy egy esemény nem felel meg, nem felelhet meg, és nem is fog soha megfelelni az elvárásoknak.”

„A belső béke abban a pillanatban kezdődik, amikor úgy döntesz, hogy nem engeded, hogy egy másik személy vagy esemény irányítsa az érzelmeidet.”

„A zeneszerzők kombinálják a hangjegyeket. Ez minden. Arról, hogy a világ eseményei miként és milyen formában érintik zenéjüket, arról nem az ő dolguk beszélni.”